Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-09-01 / 9-10. szám

1970. szeptember—október hó SZITT YAKÜRT 7. oldal ISMÉTELTEN LESZÖGEZEM, HOGY MOZGALMUNK A LEGKEMÉNYEBB ELLENZÉKI POLITIKÁT FOLYTATJA A HAZAI KOMMUNISTA RENDSZERREL SZEMBEN Hölgyeim és Uraim, Magyar Testvéreim! Isten kifürkészhetetlen akaratából újra itt állok előttetek immáron tized­szer, mint a Kereszt és Kard Mozga­lom megválasztott vezetője, hogy megjelöljem mozgalmunk számára a járható útat. Mielőtt erre rátérnék, legyen sza­bad néhány szerény észrevételt ten­nem a jövőbeni miheztartás, s a si­ma és zökkenésmentes vezetés érde­kében. Előförült az utóbbi években, hogy olyan személyek, akik alig egy vagy két éve csatlakoztak mozgal­munkhoz, kellő információ és egyéb politikai tapasztalat hiányában, bizal­matlanságot keltettek a mozgalom tagjai között. Az ilyen félreértések rendkívül megnehezítik a vezetést. Többen “intézményesíteni” szerették volna mozgalmunkat. — Hölgyeim és Uraim, a Kereszt és Kard Mozgalom nem játékszer. Azt nem lehet beska­tulyázni és tagdíjgyűjtő szervvé lealacsonyítani. Ha a vezető ezekbe a rövidéletű já­tékokba belement volna, akkor már az idén nem is lett volna KKM kon­ferencia, mert ebben az évfordulós hazai ömlengésben felszívódott vol­na, mint annyi sok volt érdemes szer­ve a kintélő magyarságnak. Magában a “mozgalom” szóban már benne van a dinamika és ez magával hozza, hogy itt szolgálni és dolgozni csak dinamikus felfogású embernek lehet. Újra rögzítem: a mozgalomba be- és kilépni nem lehet, azt csak szol­gálni lehet. Ha valaki nem szolgálja a mozgalom célkitűzéseit, az saját maga rekeszti ki magát a mozgalom közösségéből és nem a vezetőség. So­kan ezt a vezetés elvet nem tudják felfogni. Pedig ezért nem tudják a kommunisták, — összes csatlósaikkal együttvéve — a mozgalmunk felett az uralmat soha átvenni, vagy tönk­retenni azt. Sohasem tudják lemérni erőnket, így többet magyaráznak be­lénk, és ezért félnek tőlünk. Ezt az elvet a jövőben sem adjuk fel. Így kérve-kérek mindenkit, hogy ezt sen­ki ne erőltesse tovább. Higyjék el, csak így maradunk érdekesek és szí­nesek. Ebben a rohanó és züllesztő korban csak így lehet szolgálni ma­radéktalanul magyar népünk ügyét. Baráti szervekkel és akikkel össze­kötöttük sorsunk szekerét, mindig a legtisztább értelemben vett kapcso­latot tartunk fent, sohasem a hátuk mögött mondunk bírálatot, hanem szemtől szembe tesszük azt. Ezt a becsületes formát várjuk el tőlük is, így ki van zárva a rosszindulattal teli félreértés. A különböző tisztségek viselőit tisz­telettel kérem, hogy az elkövetkező évben a mi mozgalmi közösségünk­kel kapcsolatos munkák elvégzése le­gyen főcél, és csak azután kerülhet személyes kérdésekre a sor. PROGRAM az 1970/71-ik ÉVRE A sok forrongás, mozgás, ideges testi-lelki nyugtalanság az előjele an­nak, hogy 30 év múlva századforduló következik. Nézetem szerint és ma­gyar szempontból is rendkívül fon­tos, hogy mozgalmunknak ereje, bá­torsága és messze jövőbe látása le­gyen, mert ez adja meg közösségi életünk értelmét és tartalmát. Gon­doltatok-e arra, Magyar Testvéreim, miért ne mi legyünk azok, akik me­rész és elszánt gondolatokkal rendel­kezünk (a mi fiaink kúsznak fel el­sőnek a Kárpátok gerincére! stb.), hogy megszabjuk, illetve kialakítsuk, mint századfordulós generáció, a 21. századba beleszülető magyarnak a sok változás után a járható örök ma­gyar utat,.. Ezekben a gondolatok­ban látom a Kereszt és Kard Mozga­lom szolgálatát népünk, fajtánk érde­kében. Szükségét érzem egy irányító köz­pont felállításának. Ennek érdekében össze kell hozni a “nemzeti frontot”. Ezt fogja szolgálni a New Yorkban, 1971 májusában rendezendő konferen­cia. Különböző szervek vezetőivel foly­tatott eszmecserék azt bizonyítják, hogy szükségessé válik a nemzeti erők összefogása, mert erőre van szüksége a nemzeti emigrációnak. Bizonyítja ezt a hazai kommunisták féktelen gyűlölete a lövész ifjúság iránt. Erre büszkék vagyunk. Vannak még csoportok, melyek gyerekes fél­tékenységtől indíttatva zavarják az egészséges kifejlődést. Én hiszem, hogy ezek is elnémulnak májusig, mert maguktól rá fognak jönni: ha nem kooperálnak, akkor lemaradnak. Ügy hiszem, a jelenlévő bajtársak­nak nem kell sokat magyarázgatnom hogy mit jelent a kiképzett és tré­ningben tartott fegyveres ifjúsági erő a politikai mondanivaló mögött. Ura­im, ez a katonapolitika ereje, hazánk­nak ma erre van szüksége és nem a széplelkek, illetve a szivárvány ösz­­szes színeit képviselő szívgárda egye­sülésére. Talán most értitek meg valójában azt, amit tavaly, 1969. szeptember 1- én mondottam ezen a helyen, hogy mozgalmunk nemcsak az emigráció mozgalma, hanem az egyetemes élő magyar népé. A legkeményebb ellen­zék szerepét vállalja a ma uralkodó otthoni rendszerrel szemben. így megvan a jogalapunk arra, hogy a rendszer megbukása után az ősi föld­re tegyük át a székhelyünket, és az otthoniakkal együtt dolgozva építsük a jövőt. Ez egy történelmi lépés, és ezzel a Kereszt és Kard Mozgalom a magyar jövő mozgalmává is vált. Az elkövetkezendő év igen jelentős lesz a magyar nemzeti emigráció szá­mára, — ezért kérem a bajtársakat és a nemzeti szervek vezetőit, hogy önállóságuk feladása nélkül vegyenek részt a májusban tartandó konferen­cián, hogy a nemzeti front életre keljen! Elmondta: Vasvári Zoltán a KKM konferencián • Újból tervszerűbben és szigorúb­ban folyik a polgári légvédelmi kikép­zés otthon. Az új “tantervbe” azon­ban belecsempészték a “belső zavar­gások” leküzdésének tananyagát is. Vajon mit szimatolnak a rendelkező elvtársak? • Életszínvonal — ingújjban: a köze­pesen kereső munkásoknak kétnapi keresete egy férfiing ára, és egy havi bérét fizetheti egy öltönyért az, aki bírja. Amerikában egy órai munka bé­réből járnak ingújjban a férfiak . . . “Remény-ösvényén a négy égi tájról Indulgatunk neki az új jövőnek ... Szőlőt akarunk szedni bojtorjánról S ellüsszük, bogy tövisen fügék nőnek: Elhisszük most, mert élni akarunk!” Mécs László Felsírt a tárogató ... Hang­jára a hegytetőn őrtűz lobbant és fáklyaerdő támadt A nemzeti emigráció derékhada, a magyar ifjúság készülődik köszönteni parancsnokát, Vasvári Zoltánt, S az Amerikai Magyar Lövész Egyesület tizedik évfordulója al­kalmából. • A hegytetőre a rohampályán vezet fel az út, ahol a tábortűz­nél mosolygósarcú lövészek vár­tak bennünket. Ki tudja hány­szor és hányszor küzdötték le ezek a harcosok ennek a ro­hampályának minden fizikai ne­hézségét és talán éppen ezért néznek most is oly nagy szere­tettel az érkező parancsnokuk ! felé. A pennsylvaniai hegyekben felcsendül a magyar himnusz és a felnövekvő ifjú nemzedék Mécs László ‘Szétszóródás után’ c. versével köszönt bennünket A vers után a fáklyaerdőből har­cos lép ki és keresetlen szavak­kal köszönti parancsnokát, tíz esztendő kemény munkásságát, az emigrációs magyar ifjúság katona szellemű nevelését. A köszönő szavak kíséretében egy égetett agyagkorsót nyújt pa­rancsnoka felé. A korsó felüle­tére lövész fiúk és lányok írták fel nevüket. Ebben a pillanatban mindannyian éreztük, hogy a II. világháború katonája most kap­ta a legnagyobb elismerést, a legnagyobb kitüntetést, a ma­gyar emigrációs ifjúság szerete­­tét és megbecsülését, Vasvári Zoltán is érzi, arcán könnycseppek csillognak . . . Ka­tonás hangja is megváltozik amint szívének minden szerete­­tével köszöni meg fiainak és le­ányainak szeretetét és ragaszko- I dását. Amint nézem a parancs­nokot és harcosait, önkéntelenül is a mártírhalált halt magyar miniszterelnöknek, — Bárdossy Lászlónak szavai jutnak eszem­be: “A nemzet ügyének szolgála­­■ tában úgy váltakoznak egymást J követő nemzedékek, mint örök célok felé futó stafétacsapatok. Ha majd a ti kezetekbe kerül a fáklya, tartsátok szilárdan, tart­sátok magasan, hogy messze vi­lágítson a fénye. S legyen gon­dotok reá, hogy megint tiszta és erős kézbe kerüljön, ha majd a ti pályátok is egyszer véget ér ” “Mindig gyémántos tűzben ég­ni. Mindig adni, sohasem kérni. Adni munkát, gondolatot, adni szeretetet, adni hitet, adni egész­séget, véreteket, ha kell. És mindig felnézni az égre, ahon­nan egyszer eljő, aki ítélni fog elevenek és holtak felett. • Igen, Vasvári Zoltán munkás­sága itt “gyémántos tűzben ég” az Amerikai Magyar Lövész Egyesület fiainak és lányainak soraiban A tábortűznél pedig ősi magyar módra a kupa he­lyett most a borral töltött agyag­korsó járt kézről kézre. . . . Hajnal szállt az éjszakára, amikor a lövészektől búcsút vet­tünk. (m. t.) Az Amerikai Magyar Lövész Egyesület jelenti: A lövész ifjúsági mozgalomba tömörült magyar ifjúság 1970. szep­tember 7-én tartotta évi lóversenyét a Pennsylvaniában levő lövész-tanyán. Ez ünnepi lóverseny volt, mert a "Lövész Egyesület" ez év májusában töltötte be 10 éves fennállását. A népes mezőnyben az alábbi eredmények születtek: A lövészek csoportjában: 1. Győrvári József löv. sti., Cleveland, Ohio. 2. Bálint Árpád löv. rajv., Garfield, N. J. 3. Dr. Balogh Sándor löv. sti., Schenectady, N. Y. A női lövészek csoportjában: 1. Tőke Györgyné l löv. sti., Garfield, N. J. 2. Vasvári Enikő l löv. sti., Clifton, N. J. 3. Balogh Helén l löv. szkv., New York, N. Y. Lövész Apródok csoportjában: 1. Varsányi Zoltán l apr., Newark, N. J. 2. ifj. Balogh Sándor l apr., Schenectady, N. Y. 3. Schuck Béla l apr., Albany, N. Y. Kislány lövészek csoportjában: 1. Schuck Zsuzsanna ki. löv., Albany, N. Y. 2. Schuck Katalin ki. rajv., Albany, N. Y. 3. Balogh Zsuzsanna ki. löv., Schenectady, N. Y. A KERESZT ES KARD MOZGALOM HANGJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents