Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-06-01 / 6-7. szám

8. oldal SZITT Y AKÜRT 1970. június—július hó. A Magyar Nemzeti Felszabadítási Bizottság (Párizs) a trianoni békeszerződés 50. évfordulója alkalmából a következő NYILATKOZAT szövegét hozza nyilvánosságra: Miután: 1) Az 1920 június 4-én TRIANON- ban aláírt Békeszerződés a nemzetkö­zi általánosan elfogadott jogszabályok alapelemeit teljesen nélkülözi, 2) a vonatkozó területeken jelenlévő idegen megszálló katonai erőkre és az azokkal való fenyegetésekre alapult, 3) fenti Békeszerződés által kialakí­tott Dunamedence kisebbségi problé­máit nem oldotta meg, sőt az azok­ban rejtőző politikai feszültségeket tetemesen növelte s így a világbékét ma is állandóan veszélyezteti, 4) az ötven évvel ezelőtt megsza­bott középeurópai határok egy párat­lan gazdasági egységet tettek tönkre s egyedül ezen ténykedéssel is a mo­dern világ szelleme ellen súlyos hibát követtek el, 5) a Trianoni (1920) és Párizsi (1947) Békék a népek önrendelkezési jogát teljesen figyelmen kívül hagyták, 6) a többoldalú magyar népszavazá­si kérések az aláírás előtt visszauta­­síttattak, amely tény önmagában is megdönti az aláírások érvényességét — az egyedül engedélyezett soproni népszavazás Magyarországnak adván többséget, mint “alapnépszavazás” tekintendő és annak pozitív eredmé­nye jogilag így az összes elszakított területekre vonatkoztatható, kivéve az önálló Horvátországot, 7) a magyarság Emberi Alapjogait az átvevő államok nem biztosították, és az ellene Cseh-Szlovákiában, Ju­goszláviában és Romániában a hiva­talos kormányok által elkövetett jog­ellenes, sőt saját alkotmányaikat semmibevevő cselekmények mind a volt Népszövetség, mind a jelenlegi Nemzetek Szövetsége megfelelő szer­vei előtt alaposan ismertek, 8) a Kárpátmedencében ma beállott helyzet az Atlanti Karta pontjaival — melyek érvényesítése céljából harcol­tak a Szövetséges Hatalmak a máso­dik világháborúban — szöges ellentét­ben áll, s így az semmiképpen sem tekinthető véglegesnek, 9) az ötven éve a Dunatérségben megalkotott államkomplexum nem tudott a különböző idegen nyomások­nak ellenállni és ma is, annak követ­kezményeképen egy az európai szel­lemtől idegen diktatúra karmaiban szenved, 10) mind a Trianon (1920), mind a Párizsi (1947) békeszerződés az öt kü­lönböző államalakulatban szétszórt magyar nép millióinak a sorsáról dön­tött, azok megkérdezése nélkül, a demokratikus alapelvek teljes mellő­zésével, kinyilatkozza, hogy: az ötven évvel ezelőtt Versailles-ben, a Trianoni Palotában a Csonka-Ma­­gyarország kormányától kierőszakolt SZELLEMI TÓTÁGAS Rettentő sok közéleti kicsinység nyi­latkozik otthon ebben a jubileumoktól teli évben. De hát mit lehet tenni, amikor a kommunista pártnak ők a közéleti nagyságai? Nyilatkozni meg mégiscsak kell — valakiknek. • BERESZTÓCZY MIKLÓS “lelki­­pásztor” arról adott hosszú nyüatko­­zatot, hogyan teljesítette az 1950-ben rábízott feladatot: az Egyház és a kommunista állam együttműködésé­nek kimunkálását. Közben ilyen tótá­gast álló kijelentéseket tett: “Ha istenhívő hitemből bármit fel­adnék, már nem lennék hívő. Ha a szocialista egyén, vagy a szocialista állam hívő lenne, megszűnne szocia­lista jellege.” Ezekszerint: istenes ember nem le­het szocialista. Más szavakkal: Isten­ben hinni, meg hinni abban, hogy a Helyreigazítás! Több magyar lapban napvilágot lá­tott egy közös külügyi bizottság által szerkesztett, és dr. Eckhardt Tibor elnök aláírásával kiadott közlemény, amely 1945 április 4-ével foglalkozott. Azon az én nevem is szerepelt. Ki­jelentem, hogy én a közös külügyi bizottságot sem a múltban, sem a je­lenben nem ismertem el és a nevem az én megkérdezésem nélkül került a közlemény alá. békeszezrődési aláírás, valamint an­nak logikus folyamányaként a Szov­­jet-Unio által katonaüag megszállt Magyarország által szintén jogellenes alapokon aláírt 1947 évi Párizsi Békét, a fentiek értelmében, érvénytelenek­nek nyilvánítja. Ennekfolytán, a MA­GYAR NEMZETI FELSZABADÍTÁSI BIZOTTSÁG (Párizs), ezen naptól kezdve, nemcsak a csonkaország el­némított népét képviseli a szabad vi­lágban, hanem a Kárpátmedence össz­­magyarságát, mely ezer éven keresz­tül bebizonyította, hogy ezen térség politikai, gazdasági és katonai vezeté­sére hivatott és alkalmas. Éljen a szabad egy és oszthatatlan Magyarország! Kelt Versailles-ben (Trianon), 1970 június 6-án. A Magyar Nemzeti Felszabadítási Bizottság (Párizs) nevében: Rigoni Ernő elnök a KKM európai képviselője MAGYARORSZÁGON népek körében rendezett társadalma­kat lehet és kell teremteni — ellent­mondó. Hát ennél épületesebb hülye­séget kiejthet-e a száján egy közéleti kicsinység? Tovább: “Nem kevés vívódás után jutottam el a máig. De ami bennem megérlelő­dött, a szocialista társadalom oldalára állított.” Furcsa szerzet ez a Beresztóczy: azt mondja magáról, hogy istenhívő és hitetlen — egyszemélyben. Ilyen, egymással szögesen szembenálló egyéniséget még a szkizonfréniásokról is csak — mások állítanak. Végül: “Most magasabb szinten vagyok lelkipásztor, mert pásztora vagyok hívőknek és nem-hívőknek.” Ezekszerint a lelkipásztoroknak nem is az volna a hivatásuk, hogy a hitetlen embereket hívővé lenni se­gítsenek, hanem csak az, hogy terel­gessék a nyájat,. . . egy akolba. Ilyen tótágast álló értelemmel bizo­nyára jó munkát végzett az ateista kommunizmus számára a felszentelt lelkipásztor! • KRISTÓF ATTILA ujságtollnok írja a kolhoszok megalakulásáról: “... Az ötvenes évek erőszakos té­rítései rendre megtörtek a nyakasabb gazdák ellenállásán.” Mégis — “59-ben erőszak nélkül valósultak meg a ter­melőszövetkezetek, amit a társadalom tervezett és helyesnek ítélt.” Hogy-hogy? Szentmihály arkangyal szállt le az égből 59-re? Puhítani? És az a hírhedt erőszak, ami 58—60 kö­zött volt, — nem volt? A társadalom tervezte azt, amit késhegyig nem akart? És helyeselte, amit elitéit? • NÉVTELEN TOLLNOK így szólja el magát, amikor a vörös-rendszer szégyen-feketéjét próbálja dicsőség-fe­hérre gyúrni: “A kereső korú nők több mint 80 százaléka dolgozik Budapesten (orszá­gos átlagban 65 százaléka). E szám­ban sűrűsödik össze a nő felszabadí­tásának legfőbb ténye, szocialista rendszerünk kétségtelen nagy vívmá­nya.” De: “. . . nehezebb lett a nők helyzete, mert továbbra is rájuk hárul a család s háztartás ellátásának terhe is.” Remek felszabadítás, remek vív­mány: megkettőződik a teher! A “hazacsalogató újság” (márc. 21. szám) ezúttal alaposan elriasztó cik­ket közölt! Vasvári Zoltán “Szabadság-gyertya" ünnepély Detroitban Dr. Fazakas Ferenc rendezésében. SZIRMAY ALADÁR Colonie-ben hetvenhárom éves korá­ban meghalt Szirmay Aladár. Az Egyesült Államokban hotel-takarító, majd nyomdai munkás volt, valami­kor és . . .valahol az Igaz Magyaror­szágon: vezérőrnagy, a Magyar Légi­erők vezénylő tábornoka. Vadászrepülőként kezdte katonai pá­lyafutását az első világháborúban, mint önkéntes. Az olasz fronton, fenn a felhők közt sebesült meg igen sú­lyosan, de földre vitte a gépét. Főhad­nagy volt az összeomláskor. Utána vé­gezte el a Ludovika Akadémiát. 1928- ban a Hadi Akadémiára került. 1936- ban azt a feladatot kapta, hogy fel­ügyeljen a magyarországi kereskedel­mi repülőterek építésére. Negyvenhárom éves korában — ez­redes. Londonba vezénylik, az Angol Királyi Légierő szervezetének tanul­mányozására. Tapasztalatainak, ter­veinek döntő súlya lesz a Magyar Lé­gierő megtervezésében és megalapítá­sában. A második világháborúban, a szovjet fronton, a Kijevhez közel állo­másozó kétszáz gépből álló légierő pa­rancsnoka. Vezérőrnagy már. Három Signum Laudist kap, megkapja a Ma­gyar Érdemrend Közép- és Lovagke­resztjét. A szövetséges Németország pedig az első és másodosztályú Német Vaskereszttel tünteti ki. A szovjet seregeknek nyugatra tör­tént messzi előretörése után Szirmay vezérőrnagy 1945 májusában, felsőbb parancsra Bajorországban megadja magát az amerikai hadseregnek. Tu­dástól, szakértelemtől, vitézségtől, hő­siességtől ragyogó pályafutásának szo­morú, végzetes pontja volt ez a pilla­nat. Nem ő tehet róla. Akkor még csak sejteni lehetett, hogy ez a nagy küzdelem nem csupán csatavesztés, hanem világfordulat a világrontás felé. Hazátlanul, menekült-sorsban él még át huszonöt esztendőt, harcban az élet békés oldalával. Fennkölt lei­kével megnyeri ezt a harcot. Felhő­kön messze túl szárnyal már, sebesü­lés nem érheti. . . . Dicsfény koszorúzza: most ka­pitulált — az örök Hatalom előtt. Közkedvelt Magyaros Ételeket ké­szül konzerválni Szegeden a Paprika­vállalat. Még pedig olyan csomago­lásban, hogy automatakészülékekből is árúsíthatók legyenek. Egyelőre húslevessel, halásziéval és gulyással jutottak a kísérletek annyira, hogy felbontás után csak forró vizet kell hozzáadni, és nyomban kész a — melegkoszt.

Next

/
Thumbnails
Contents