Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-06-01 / 6-7. szám
1970. június—július hó. SZITT Y AKÜRT 9. oldal TÍZ ÉVES A LÖVÉSZ MOZGALOM 4 KKM Országos Intézőbizottságé gyűlése Schenectady-ben (New York), Honfoglalás - két szakaszban Istenbe vetett hittel, de büszke magyar öntudattal értesítjük, magyar honfitársainkat, hogy a “LÖVÉSZ MOZGALOM” 1970 május 2-án töltötte be 10-éves fennállását. Az elmúlt 10-év sok tapasztalattal gazdagított bennünket. Feladatunk nehéz, mert nem csak a magyar nyelv és nóta elsajátítására törekszünk, a fiatalságunknál ezt csak eszköznek tartjuk. Ha ezt birtokolják akkor tudjuk őket elvezetni a töretlen magyar szellem megismeréséhez és a magyar feladatok gyakorlásához. Ez a legnehezebb része munkánknak. Talán sokan nem is tudják, hogy ez az ifjúsági mozgalom foglalkozik 8- éves kortól fiúkkal és lányokkal egyaránt heti foglalkozás keretében. A nyári táboraink egyre kezdenek ismertebbé lenni a fegyelméről és a jó ellátásáról. Eddig nem csináltunk magunknak propagandát, de a betöltött 10 év feljogosít bennünket, hogy lépjünk ki a nyilvánosság elé. Mi nem teszünk különbséget, sem vallás, sem születés között, csak egy a fontos, hogy a jelentkező magyar legyen . . . örömmel állunk rendelkezésre minden rangú és rendű magyar szülők gyermekeiknek a nevelésére. Előre közöljük nyári két hetes táborunk idejét: 1970 július 25-től, 1970 augusztus 9-ig tartjuk Pa.-ban levő szép fekvésű lövész tanyán. Érdeklő-Attila őseiről, az ázsiai hunokról hosszú évszázadokon át csak legendák, mondák éltek. Nemrég azonban a mongóliai Najmaa Tolgojban megtalálták az első jelentős ázsiai hun leletet: egy tíz sírból álló temetőt. Közös mongol—magyar expedíció végezte el az ásatásokat. A sírokban talált csontvázakat és tárgyakat Budapestre szállították. Itt tudóscsoport foglalkozott a szükséges régészeti, embertani és őskoriam vizsgálatokkal. Miről vallanak a csontok? Hitelesítik vagy cáfolják-e a történelmet? — ezt kérdeztük dr. Regöly Mérei Gyula paleopatalógustól, az őskortan kutatójától. — Munkánkat befejeztük — mondta a tudós. Megállapítottuk, hogy a mongóliai lelet az időszámítás utáni első évszázad első feléből származik. Három férfi, egy nő és két gyermek csontmaradványai azt bizonyítják, hogy valamennyien természetes halállal haltak meg. A felnőttek nagyon fiatalon, 35—40 éves korukban. A beható vizsgálatok kimutatták, hogy az ázsiai őshunok körülbelül 165—170 cm magas, széles vállú, feltűnően iz-A Magyar Hősök és Vértanúk emlékére rendezett lóverseny legeredményesebb lövője: GYÖRVÁRY JÓZSEF. — Cleveland, Montreál, New York csapatversenyéből Cleveland első csapata került ki győztesen. dő szülőknek rendelkezésére állunk minden szerda este 7-órától fél 9-ig a lövész otthonban. Cím: 25 Monroe St. Passaic N. J. Telefonon is el lehet érni bennünket az esti órákban 201- 773-5342-es számon. Felnőttekkel is foglalkozunk 16-éves kortól (felsőhatár nincs megszabva) nőkkel és férfiakkal, ezeknek a foglalkoztatása és kiképzése különböző sportokon keresztül az elnyomott szülőhazánk szabadságának kivívását szolgálja. Egyben közöljük, hogy szabályos amerikai engedéllyel működünk. Vörösmarty Mihály ismert költőnk szavával zárjuk értesítésünket: “NAGGYÁ CSAK FIAID SZENT AKARATJA TEHET”. Hazánk orosz kommunista megszállásának 25-ik évében 1970 május havában. A vezetőség nevében Vasvári Zoltán Az Amerikai Magyar Lövész Egyesület jelenti: örömmel közöljük, hogy a lövészek első ejtőernyős csoportjának tagjai a tanfolyamot kitűnően végezték el, és Lakewood-i reptéren tíz fiú és két lány sikeres ugrásokat hajtottak végre. Ezzel megkezdődött az a nagyszabású akció amelyre majd visszatérünk. mos emberek voltak. Arcuk széles, mongolos, orruk kicsi, lapos. Attila ősei sok időt tölthettek nyeregben: a férfiak csigolyáin a rendszeres lovaglástól származó, jellegzetes csontlerakódásokat észleltünk. A felnőttek fogsora teljesen ép, de erősen kopott, ami azt bizonyítja, hogy az őshunok nemigen kedvelhették a puha ételeket. A leletek vizsgálatakor az egyik férfi mellett bőrzacskót találtunk, benne csontfésűt, fokai között emberi hajjal. Ebből a korból ez az első és tudomásunk szerint — idáig az egyetlen hajlelet. A néhány szálból megtudtuk, hogy az ázsiai hunok haja fekete, viszonylag vastag, síma és merev volt. Az egyik csontvázon megmaradt egy kevés, vastag, nemezzel bélelt, fenyőfatű-mintás, sárga kínai damaszt ruhadarab. Művészi díszítésű, valószínűleg Kínából származó tükör is napvilágra került. KOPONYALÉKELÉS AZ AVAR—KORBAN Megkérdeztük Mérei Gyulát, mondjon valamit korábbi tapasztalatairól is, mert a tudós az avar kori leletek között több lékelt koponyát fedezett fel. Milyen vizsgálatokat végzett rajtuk? — A múlt években a Duna—Tisza között és a Dunántúlon elég nagy számban kerültek elő koponyalékelési leletek. Az avarok korában a trepanációnak két oka volt: sebészeti, illetve mágikus ok. A műveletet rendszerint a törzs varázslója vagy a sámán végezte. Nemrég a hetedik századból való avarkori leletek között két érdekes trepanációt vizsgáltak meg. Az egyik esetben valószínűleg heves fejfájások gyötörhették a “pácienst”: homloküregcsontján öt centi hosszú, fél centi mély sebhelyet észleltem. A másik hun harcosnak a baloldali homlokcsontján találtunk lékelést. Érdekes megjegyezni, hogy bár a műtétet a legprimitívebb módszerrel végezték, a két ember — a csontok ezt félreérthetetlenül bizonyítják — hosszú évekkel túlélte az operációt. B. Gy. (Ez a közlemény az “Esti Újság” 1969. júl. 7-i számában jelent meg.) Török Sándor 35 éves kecskeméti nyelvész és etimológus terjedelmes tanulmányt írt a magyarság őstörténetéről, illetve a honfoglalásról. A fiatal kutató több mint 300 hazai és külföldi forrásmunka mintegy ezer adatának összevetése alapján vonta le következtetéseit, amelyek rendkívül merészek, de annál figyelemreméltóbbak. Alapvető megállapítása az, hogy Árpád népét jelentős számú előmagyar törzsek megelőzték a Kárpát-medencében. A honfoglalás tehát két szakaszban zajlott le. Török Sándor míg következtetéseiben eljutott idáig, újra és újra “mikroszkóp” alá vette a népvándorlás korának, a magyar nép ázsiai életének, történetének mozzanatait. Csakhamar rájött, hogy az 5. századtól kezdve egy-egy nép egyik részét feketének, a másikat fehérnek nevezik a korabeli források. Voltak fehér és fekete kazárok, fehér hunok, fekete ugorok. Például Nestor orosz krónikás Árpád népének Kijev alatti elvonulásáról megjegyzi: ezek voltak a fekete ugorok. Akkor nyilván voltak fehér ugorok is. De hol? A kérdésre a szín-jelzők megfejtése adott választ. A török fajú népeknél az “ak”, “ax” fehéret jelentő szavakkal a női nemet illetik még ma is. így van ez a kirgizeknél, a baskíroknál, a csatagájoknál, de a magyar nyelvben is él még a “fehérnép” kifejezés. Ugyanakkor a kínai évkönyvek arról árulkodnak, hogy az ujguírok, az avarok, s az ázsiai vagy fehér hunok az égtájakat is színekkel jelölték. Nyugat volt a fehér, kelet a kék, észak a fekete, dél a vörös. Ezek összetevéséből az következik — magyarázza a kutató —, hogy a “fehér-fekete” megkülönböztetés nem lehetett faji jellegű, tehát nem a bőrszínen alapult, hanem társadalmi viszonyokat tükrözött, a matriarchatusból a patriarchatusba való átmeneti korban. Vagyis: ha a “fehér” szót, mely a nő fogalmát takarta, kapcsoljuk az égtáj-színjelzésekhez, kiderül, hogy ez a szokás az anyajogu társadalmakban gyökerezik, amikor a nagycsaládon belül a női-ág az előkelő nyugati (fehér) oldalon, a családfő az északi (fekete), a férfi-ágiak az alárendelt keleti (kék) oldalon helyezkedtek el. A finn-ugor népeknél manapság is megfigyelhető, hogy lakásuk ajtaja délre néz, ezért az ajtó és a déli irány kifejezésére közös szót használnak. Már patriális családról lévén szó, a legtekintélyesebb nyugati (jobb) oldalon az apajogu család férfitagjait találjuk, míg az alacsonyabbrendűnek számító keleti (bal) oldalon a nők helyezkednek el. Ilyen tagozódásokat Magyarországon is megfigyeltek még a 20. század elején is. Hasonló elrendezésűek voltak a törzsek, a törzsszövetségek is. Még isteneiket is az égtáj-színjelzések szerint helyezték el. A főisten mindig az előkelő (nyugati) oldalon volt. A későbbi történelmi folyamatban, amikor a férfi-ág kerekedett felül — ez nyilván nem mehetett végbe békés utón — két “pártra” szakadtak Ázsia népei: fehérekre és feketékre, anyajogú, illetve apajogú pártiakra. Ez történt a magyarsággal is. A fehér magyarok eljöttek, a feketék pedig még tovább maradtak Ázsiában. Nem véletlen tehát, hogy Árpád népét “fekete magyaroknak” nevezik a korabeli források. A vidéket — a Volga folyót és környékét —, ahol éltek, ma is a “fekete” jelzővel illetik az ottani népek. S a kutató szerint innen ered a magyarság nemzetneve. Bebizonyította, hogy a “maa” finnugor és a “gara” ótörök szavak összetételből keletkezett a “magara” (később: magyar) szó, amely fekete földet, fekete országot jelent. Rendkívül érdekes, hogy a nyelvet viszont a “fehér magyarok”-tói származtatja ,akik 200—250 évvel előzhették meg a “fekete magyarokat”. A fehérek őrizték meg maradandóan a finn-ugor népszokásokat, s a nyelvet is. Csak ezzel magyarázható a magyar nyelv fennmaradása, mert Árpád népe zömmel török nyelvű volt. S még egy bizonyíték. A környező népeknél a magyarságnak általában az ongar, ungar neve terjedt el, ami anya-férfit, az anya leszármazottját, a fehér (nyugati- előkelő) oldalon állót jelent. Vagyis az “ungar” népnévnek már ismertnek kellett lennie Árpádék honfoglalása idején, sőt előtte, még akkor is, ha erre a korabeli források nem szolgálnak közvetlen bizonyítékokkal — vélekedik a kutató. (Hazai Tudósítások) A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XII. évfolyam 6.—7. szám — 1970 június—július hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Clifton, N.J. 07011 megtaláltak az öshunokat
