Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-06-01 / 6-7. szám
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. (PETŐFI) IX. ÉVFOLYAM 6—7. SZÁM 1970. JÚNIUS—JÚLIUS lló- ARA 35 CENT -A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Amerika legnagyobb magyar kongresszusán SZABADSÁGHARCOSOK MONDTAK KI A TÖRTÉNELEM ÍTÉLETÉT CLEVELANDBAN : TRIANON NEM, NEM,SOHA! Májas utolsó napjaiban, a hétvégen az amerikai élet közlekedési áramában nemcsak a szokványos típusú utasok tartottak Cleveland felé. A jármüvek ülésein feltűnően elkülönült magános, vagy társas fiatal férfiakat lehetett látni, kiket nem kaphatott el a körülöttük zsibongó élet üteme, mert messziről hozott ügy és távolhaható gond tartotta fogva őket. Magábavonult gondolkodás és csoportos eszmecsere közben fogytak a mérföldek, s a modern gép legmagasabbrendü feladatát teljesítve az értelem világosságát szállította az amerikai-Debrecen falai közé. Kanada és az Egyesült Államok közel, s távoli vidékeiről politikusok, a politikai tudományok teoretikusai, szakértői, politikai írók, moz galmi és egyesületi vezetők, harcos mozgalmisták, de költők, szépírók és művészek is egyformán és szaporán igyekeztek a kijelölt célt elérni. Mert magyar a magyarral vágyott találkozni: szabadságharcos a szabadságharcossal, bajtárs a bajtárssal. Kongresszus gyülekezett Clevelandba magábaszállásra, megfontolt és hajlíthatatlan elhatározásokra, mert nagy nemzeti megpróbáltatásokra és megrázkódtatásokra kellett visszatekinteni. Félszázados évfordulóját érte meg ugyanis Trianon: a magyar nemzet legmélyebb megaláztatásának és történelme megcsúfolásának Nyugat által elkövetett megbotránkoztató és nemtelen tette. Ötven év a múlt történelmében nem nagy időnek számít, de a modern technológia világában, amikor a sajtó, távhang- és távképadók, vevők a koreseményt a maga pillanatában globális élménnyé formálják, a régi értelemben öt évszázaddal is felér. Az évforduló kapcsán elérkezett hát az a történelmi pillanat, amikor szólni kellett, mégpedig egyenes szóval, hogy megérthesse a világ, de egyben itt volt az alkalom arra is, hogy helyénvaló ítélettel és felelős állásfoglalással kimondassék, mire számtíhat tőlünk a világ. A Magyar Szabadságharcosok Trianoni Kongresszusa ezt a történelmi feladatot tudatosan vállalta, s becsülettel végre is hajtotta. A Cleveland Sheraton-Hotelben május 30-án, szombaton reggel kilenc óra előtt halk zsongás fogadta a belépőt. A történelmi magyar címerrel, a magyar és amerikai nemzeti zászlókkal ékesített teremben ünnepi és finom volt a légkör. Régi barátok, nehéz próbákat kiállt bajtársak, ismeretlenül is azonos ügy sikerén fáradozó munkatársak találkoztak, ismerkedtek s szorítottak kezet egymással. A kis szigeteket alkotó embercsoportok sűrűn tarkázták a termet, s várták a kongresszusi munka megkezdését. Gyékényesi Gy. László elnök kilenc órakor a Himnusz eléneklésével megnyitotta az ülést. Bevezető szavaiban igazságos és hasznos szolgálatra hívta fel a kongresszus résztvevőit, és Isten áldását kérte működésére, majd üdvözölte és felkérte Dr. Bokor Pál díszelnököt megnyitó beszéde elmondására. ♦ REVÍZIÓ Dr. Bokor Pál, a honi Revíziós Liga nagymúltú elnöke kezdettől fogva, tehát ötven éve küzd a trianoni átok ellen. Személyes élményeiből és levont következtetéseiből álló beszédében közelhozta, s közvetlenül megfoghatóvá tette a kérdést a Kongresszus számára. Ezzel mintegy utat nyitott a tárgyaló munkának. Az elnök, megköszönve a lelkes szónok légkör-teremtő és beállító munkáját, megindította a trianoni probléma részletes és módszeres, tehát a politikai tudományok törvényszerűségének útján haladó tárgyalását. ♦ ÉSZAKKELETI KÁRPÁTALJA A trianoni komplexum első kérdéseként Kárpátalja sorsa került a Kongresszus elé. Az elnök arra kérte Elek Kálmán bajtársat, hogy a Hokky Károly politikus és kárpátaljai szakértő feljegyzéseiből készült tanulmány révén közvetítse tárgyalásra a kérdést. Elek Kálmán kitűnő előadását megdöbbenve, s feszült figyelemmel hallgatta és követte a Kongresszus hallgatósága, mert a dokumentációs előadásból kiderült, hogy Kárpátalja és őslakosságának sorsát minden politikai alap és szempont megkerülésével, vagyis minden államalkotó terven kívül szabták ki: a kapualji diplomácia ügynökségeinek kezébe adták. E szomorú sors révén vált Kárpátalja azzá, amivé a Szovjet tette: katonai hídfővé Európa ellenében. ♦ ÉSZAK A tárgysorozat második pontjaként az elszakított Felvidék problémáját vette tárgyalás alá a Kongresszus. Az elnök felkérte Sirchich László politikai írót és a csehszlovák államkísérlet kiváló szakértőjét, hogy ismertesse a kérdést. Sirchich László előadásában a népi kultúrértékek, a népsors és megmaradás szempontjait alapul véve rajzolta meg a felvidéki magyarság sok szenvedéssel telített, de szívós és lebírhatatlan küzdelmét, melyet a csehszlovák államsovinizmussal szemben immár félévszázada folytat. Nagy kifejező-erővel érzékeltette, hogy a pusztán művi államkeret s a merőben koholt elméleti nemzet (“csehszlovák nemzet”) nem összetartó foglalat a népek számára, mert a kohéziós erőt a népek viszonylatában csak a történelem, s az abban elviselt közös sors ébresztheti, csak az tarthatja működésben. Az elmélyült gondolatmenettel lefolytatott ismertetést mindvégig lankadatlan érdeklődéssel figyelte a Kongresszus. ♦ DÉL Az elnök felkérésére azután a következő előadó Homonnay Elemér politikai író, s a jugoszláv államkisérlet közismert szakértője volt, aki az elszakított Délvidék kérdését elemezte. Homonnay Elemér a terület, települések és a történelem szemléletében fogta meg a kérdést. A Délvidék népi életszálainak összefogására törekvő előadásában magabiztosan vezette hallgatóságát a végső és megmásíthatatlan konklúzióhoz, hogy a gyakran változó, s folyton alakuló, tarka népiségű Délvidék életében csak a magyarság az a történelmi elem, mely összhangot és békességet képes biztosítani a későbbi települések szá
