Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-04-01 / 4. szám

A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. (PETŐFI) — ÁRA 35 CENT — IX. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1970. ÁPRILIS HÓ «ITTVAKÖftt A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LÁPJA NEM VOLT, HANEM LESZ -FELSZABADULÁS! A gyászosemlékű országcsonkítás ötvene­dik évfordulójának előestjén a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, valamint a Kereszt és Kard Mozgalom TRIANONI BIZOTT­SÁGA május 29, 30 és 31-én rendezi meg Cleve­­landban a Magyar Szabadságharcosok TRIANONI KONGRESSZUSÁT NEM! NEM! SOHA! Idén, a huszonötödik évfordulón mégnagyobb cécóval ünnepeltetik meg otthon a felszabadulást, magyar népünk meg — titokban reményked­ve vagy fásult reménytelenséggel — egyre várja, hogy felszabaduljon ez alól a felszaba-dúlás alól. Nem paradoxon ez a kifejezés. Nem látszólagos ellentmondás van benne, hanem így igaz. A nemzet így érez, s ezt az érzést le lehet mérni. Le lehet mérni néma vallomásokból, le lehet mérni a magyarok általános magatartásából, az ifjúság számtalan megnyilatkozásából, a néphumorból, disszidálásokból, sokmindenből,pon­tosan. És főleg le lehet mérni a népe­sedési meg gazdasági statisztikákból. Az éremnek két oldala van. 1945 április 4-én kétségtelenül volt felsza­badulás is. Felszabadult és talajt nyert egypár ámokfutó, egypár ellen­álló, néhány mellőzött törtető, — felszabadultak a börtönlakók, látszó­lag felszabadultak az alsóbb népré­tegek, és felszabadult elsősorban a... ghettó. Ez utóbbit egyenesen népünk nyakára szabadították rá a szovjet Izrael nem hagyja abba az arabok bosszantását. Ez egyre tágítja az érdekeltek körét. Ma már egészen vi­lágos, hogy a kérdés nem csak arab­zsidó ellentét, hanem vüágpolitikai méretekre nyújtott probléma, amit nem oldana meg kettőjük kibékülése és megegyezése. Az izraeli kormány ragaszkodik a hódított területekhez, és nyíltan hir­deti, hogy országának mégnagyobb területekre van szüksége. Miért? A zsidó lakosság száma nem növekszik, tehát nem népi expanzióról van szó. Világos, hogy hatalmi expanzió a tö­rekvés. Olyan erős és biztonságos anya-állam létesítése, mely szilárd alapját képezné a világ gyarmatosítá­sának. Ilyen szándék pedig nem egye­zik azokkal az intenciókkal, melyek annakidején a Zsidók Nemzeti Ottho­nát, a második vüágháború után meg az önálló Zsidó Államot hozták létre. Izrael mai politikája éles cáfolata a cionizmusnak. Az arab ellenállás tehát nem pusztán “arab ügy”. Az izraeli külügyminiszter mosoly­gós ajánlatot tett Bonnban, Wüly Brandt kormányának: végleges né­met-zsidó kibékülésre. Nem hat ez komikusán? Az utazás persze ennél az ajánlatnál “kézzelfoghatóbb” célt is szolgált, a külügyér nagyösszegü kölcsönt kért Nyugatnémetországtól. Sejteni lehet, hogy nem tárgyi fedezet vagy garancia ellenében, hanem úgy, fegyverek, s semmi sem tudja kitö­rölni a rosszemlékezetből, hogy az vészesebb háborúnál, békés nyomo­rúságnál, vagy a korábban nagyúri allűrökkel folytatott országkormány­zásnál. Felszabadult aztán valóban jelen­tős magyar építőerő is, de nagyon hamar kiderült, hogy nem a nemzet javára, hanem az országban élőskö­dők és a Magyarországból élősködő vadidegen, a Szovjet Behemót hasz­nára. Ezzel a magyar építőerővel gyalá­zatos visszaélés folyik, s a mai, ne­gyedszázados évfordulón erre emlé­kezik a magyar otthon s az idegen­ben, — mélységes nemzeti gyásszal. Ez a kifejezés sem paradoxon: gyász lapul a kényszerünneplés alatt valóban, és sívár eredmények cáfol­ják a tetszetős potemkiniádák lis­táját. — Magyarország fotólencse elé kíván­kozó képe óriásit változott. Nem kell itt felsorolni az építkezések és beru­házások eredményeit, hiszen száz­­(Folytatás a 2. oldalon) ahogyan a sokmilliárdos jóvátételi összegeket szerezték meg, vagyis zsa­rolás útján. További, vagy örökös jóvátétel már nem megy, most hát kölcsön lép a helyébe. Elvégre azt sem szokás mindig visszafizetni, hát egészen mindegy, hogy a juttatásnak mi a címe. Pompidou ügyesen érvelt a Líbiá­nak eladott harci repülőgépek ügyé­ben. Az üzlet hátterét az arab olaj védelme képezte, ami Franciaország érdeke is, és az a szándék, hogy eny­­nyivel is csökkentsék a Szovjet közel­­keleti befolyását. Izrael ma nagyon fölényes helyzetben van hadi felszere­lés tekintetében az arabokkal szem­ben. Minden hadi támogatás csak job­ban ingerelné a közelkeleti nagyhábo­rú kirobbantására, ami ebben a for­mában nem kívánatos. Ezzel az állásponttal nyitva hagyta a kérdést Izrael későbbi támogatása ügyében. De a francia államfő érvelé­se mintha az USA kormányára is ha­tott volna: a Fehér Ház kijelentette, hogy egyelőre nem ad el újabb Phan­­tom-gépeket Izraelnek. Egyelőre. Furcsa diplomáciai manőverezés fo­lyik a probléma körül. Kilátszik alóla az “akarom is, nem is”. A kormányok kénytelenek népeik, illetve választóik sugalmazására is hallgatni, meg azok­ra a tanácsadóikra is, akiket a világ­hódítás elősegítésére ültetnek mellé­jük. Az új Európa megszületése Magyar­­ország újjászületését is jelentheti majd. Ezért minden rossz mozdulat vagy hamis történelemszemlélet vég­zetes kárt okozhat a trianoni békedik­tátum ellen küzdő magyarság számá­ra. Gyáván és nem okosan megalkuvó politikai módszer az, amit dr. Eck­hardt Tibor “újévi üzenetének” törté­nelemszemlélete hirdet, hogy a “Tria­noni ország és nemzetcsonkítás velünk maradhat még akkor is, mikor az orosz már kitakarodott a Duna-Tisza völgyéből”. Mert miféle Európa lesz az, amely továbbra is szavatol olyan határokért, amelyek nem a népek aka­ratán épülnek fel, s melyek nem ott­hont, hanem börtönt vesznek körül. Jogtalanságból és történelmi hibából jogokat származtatni sohasem lehet! De még csak politikai rendet sem! Az üyen európai felszabadulás és újjárendezés véglegesen szét akarja bomlasztani Szent István országát, és egy ezredév magyar hagyományait. Mintha most is Jászy Oszkárok és Kéri Pálok áfiumát árúsítanák “nyu­gati” csomagolásban “szabadeurópás” ügynökök. Vagy azt a szellemet, ame­lyet a II. vüágháború győztesei közül a nyugati nagyhatalmak is alkalmaz­tak. 1946-ban, a párizsi békeértekezleten Bedel-Smith amerikai delegátus a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban kijelentette: Az Amerikai Egyesült Ál­lamok polgára nehezen érti meg, hogy a faji kisebbségek fennmaradásukat kívánják, ha asszimilálódhatnak . . .” és lord Hood angol delegátus csatla­kozott hozzá. “Egyetértek, — az le­gyen a célunk, hogy a faji kisebbségek asszimilálódjanak azokban az orszá­gokban, ahol élnek, nem pedig az, hogy fennmaradjanak”. (Rehák Lász­ló: A KISEBBSÉGEK JUGOSZLÁVIÁ­BAN, Forum, Újvidék, 1967) Ez volna talán az “önálló, szabad népek történelmi közösségének meg­építéséhez” vezető út? Ezzel a gondo­lattal pótolnánk a szentistváni állam­­eszmét? NEM, NEM SOHA' Nemcsak magyar érdekből, nemcsak az érintett nemzetiségek szempontjából, hanem az új Európa megszületésének szem­pontjából is: nem, nem soha! Mert az újjászületett Európa a keresztény kultúra és civilizáció újjászületését is kell hogy jelentse. A Magyar Szabadságharcosok Tria­noni Kongresszusa egy nagy lépés kí­ván lenni — előre, a Szent István je­lölte ősi úton. Kongresszusunk a szent­istváni állameszméből egy jottányit sem fog engedni és nem tart azokkal, akik el akarják játszani századok ma­gyar örökségét. A trianoni békediktátum revíziójá­nak mellőzése nem a jövő jóviszony kialakulásának az útja. Az csak arra való, hogy egy új Európában is, új bizalmatlanságnak és új ellenségeske­désnek a magvát szórja el azon a sokat szenvedett földön, ahol egyszer már ideje volna, hogy a megértés ho­noljon. A magyar szabadságharcosokkal a trianoni kérdésben sem lehet kényszer­­egyeségeket kötni és nem lehet alku­dozni. Velünk egyenesen, nyíltan és őszintén kell beszélni és cselekedni a rabnemzetek antibolsevista képvisele­teinek is. Azzal a nyíltsággal és őszin­teséggel, amellyel mi nyújtunk baráti és testvéri kezet a Kárpát-medencé­ben élő nemzetiségeinknek. A mi tör­ténelemszemléletünkből nem lehet ki­törölni a sok együtt hullatott verejték­nek és a sok együtt ontott vérnek az emlékét. Mi az igazságért küzdünk, és a Kárpátmedence népeinek az életéért. Amikor a trianoni kongresszusunkon is ezt tesszük, nemcsak magyar har­cot vívunk, hanem Keleteurópa és az új Európa békéjéért is küzdünk. A trianoni ítélkezés revíziója nélkül nincsen béke, mert csak a szentistváni állam gondolata jelenti a Kárpát-me­dencében a népek megbékélését és egyben — vasbeton szerkezetet a nagy­hatalmak imperialista politikájával szemben! Major Tibor niiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A HSzM és a KKM április negyedi­kéi tüntető megmozdulásairól lapunk következő számában adunk tudósítást. BONYOLÓDIK A KÖZELKELETI HELYZET

Next

/
Thumbnails
Contents