Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-04-01 / 4. szám
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. (PETŐFI) — ÁRA 35 CENT — IX. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1970. ÁPRILIS HÓ «ITTVAKÖftt A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LÁPJA NEM VOLT, HANEM LESZ -FELSZABADULÁS! A gyászosemlékű országcsonkítás ötvenedik évfordulójának előestjén a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, valamint a Kereszt és Kard Mozgalom TRIANONI BIZOTTSÁGA május 29, 30 és 31-én rendezi meg Clevelandban a Magyar Szabadságharcosok TRIANONI KONGRESSZUSÁT NEM! NEM! SOHA! Idén, a huszonötödik évfordulón mégnagyobb cécóval ünnepeltetik meg otthon a felszabadulást, magyar népünk meg — titokban reménykedve vagy fásult reménytelenséggel — egyre várja, hogy felszabaduljon ez alól a felszaba-dúlás alól. Nem paradoxon ez a kifejezés. Nem látszólagos ellentmondás van benne, hanem így igaz. A nemzet így érez, s ezt az érzést le lehet mérni. Le lehet mérni néma vallomásokból, le lehet mérni a magyarok általános magatartásából, az ifjúság számtalan megnyilatkozásából, a néphumorból, disszidálásokból, sokmindenből,pontosan. És főleg le lehet mérni a népesedési meg gazdasági statisztikákból. Az éremnek két oldala van. 1945 április 4-én kétségtelenül volt felszabadulás is. Felszabadult és talajt nyert egypár ámokfutó, egypár ellenálló, néhány mellőzött törtető, — felszabadultak a börtönlakók, látszólag felszabadultak az alsóbb néprétegek, és felszabadult elsősorban a... ghettó. Ez utóbbit egyenesen népünk nyakára szabadították rá a szovjet Izrael nem hagyja abba az arabok bosszantását. Ez egyre tágítja az érdekeltek körét. Ma már egészen világos, hogy a kérdés nem csak arabzsidó ellentét, hanem vüágpolitikai méretekre nyújtott probléma, amit nem oldana meg kettőjük kibékülése és megegyezése. Az izraeli kormány ragaszkodik a hódított területekhez, és nyíltan hirdeti, hogy országának mégnagyobb területekre van szüksége. Miért? A zsidó lakosság száma nem növekszik, tehát nem népi expanzióról van szó. Világos, hogy hatalmi expanzió a törekvés. Olyan erős és biztonságos anya-állam létesítése, mely szilárd alapját képezné a világ gyarmatosításának. Ilyen szándék pedig nem egyezik azokkal az intenciókkal, melyek annakidején a Zsidók Nemzeti Otthonát, a második vüágháború után meg az önálló Zsidó Államot hozták létre. Izrael mai politikája éles cáfolata a cionizmusnak. Az arab ellenállás tehát nem pusztán “arab ügy”. Az izraeli külügyminiszter mosolygós ajánlatot tett Bonnban, Wüly Brandt kormányának: végleges német-zsidó kibékülésre. Nem hat ez komikusán? Az utazás persze ennél az ajánlatnál “kézzelfoghatóbb” célt is szolgált, a külügyér nagyösszegü kölcsönt kért Nyugatnémetországtól. Sejteni lehet, hogy nem tárgyi fedezet vagy garancia ellenében, hanem úgy, fegyverek, s semmi sem tudja kitörölni a rosszemlékezetből, hogy az vészesebb háborúnál, békés nyomorúságnál, vagy a korábban nagyúri allűrökkel folytatott országkormányzásnál. Felszabadult aztán valóban jelentős magyar építőerő is, de nagyon hamar kiderült, hogy nem a nemzet javára, hanem az országban élősködők és a Magyarországból élősködő vadidegen, a Szovjet Behemót hasznára. Ezzel a magyar építőerővel gyalázatos visszaélés folyik, s a mai, negyedszázados évfordulón erre emlékezik a magyar otthon s az idegenben, — mélységes nemzeti gyásszal. Ez a kifejezés sem paradoxon: gyász lapul a kényszerünneplés alatt valóban, és sívár eredmények cáfolják a tetszetős potemkiniádák listáját. — Magyarország fotólencse elé kívánkozó képe óriásit változott. Nem kell itt felsorolni az építkezések és beruházások eredményeit, hiszen száz(Folytatás a 2. oldalon) ahogyan a sokmilliárdos jóvátételi összegeket szerezték meg, vagyis zsarolás útján. További, vagy örökös jóvátétel már nem megy, most hát kölcsön lép a helyébe. Elvégre azt sem szokás mindig visszafizetni, hát egészen mindegy, hogy a juttatásnak mi a címe. Pompidou ügyesen érvelt a Líbiának eladott harci repülőgépek ügyében. Az üzlet hátterét az arab olaj védelme képezte, ami Franciaország érdeke is, és az a szándék, hogy enynyivel is csökkentsék a Szovjet közelkeleti befolyását. Izrael ma nagyon fölényes helyzetben van hadi felszerelés tekintetében az arabokkal szemben. Minden hadi támogatás csak jobban ingerelné a közelkeleti nagyháború kirobbantására, ami ebben a formában nem kívánatos. Ezzel az állásponttal nyitva hagyta a kérdést Izrael későbbi támogatása ügyében. De a francia államfő érvelése mintha az USA kormányára is hatott volna: a Fehér Ház kijelentette, hogy egyelőre nem ad el újabb Phantom-gépeket Izraelnek. Egyelőre. Furcsa diplomáciai manőverezés folyik a probléma körül. Kilátszik alóla az “akarom is, nem is”. A kormányok kénytelenek népeik, illetve választóik sugalmazására is hallgatni, meg azokra a tanácsadóikra is, akiket a világhódítás elősegítésére ültetnek melléjük. Az új Európa megszületése Magyarország újjászületését is jelentheti majd. Ezért minden rossz mozdulat vagy hamis történelemszemlélet végzetes kárt okozhat a trianoni békediktátum ellen küzdő magyarság számára. Gyáván és nem okosan megalkuvó politikai módszer az, amit dr. Eckhardt Tibor “újévi üzenetének” történelemszemlélete hirdet, hogy a “Trianoni ország és nemzetcsonkítás velünk maradhat még akkor is, mikor az orosz már kitakarodott a Duna-Tisza völgyéből”. Mert miféle Európa lesz az, amely továbbra is szavatol olyan határokért, amelyek nem a népek akaratán épülnek fel, s melyek nem otthont, hanem börtönt vesznek körül. Jogtalanságból és történelmi hibából jogokat származtatni sohasem lehet! De még csak politikai rendet sem! Az üyen európai felszabadulás és újjárendezés véglegesen szét akarja bomlasztani Szent István országát, és egy ezredév magyar hagyományait. Mintha most is Jászy Oszkárok és Kéri Pálok áfiumát árúsítanák “nyugati” csomagolásban “szabadeurópás” ügynökök. Vagy azt a szellemet, amelyet a II. vüágháború győztesei közül a nyugati nagyhatalmak is alkalmaztak. 1946-ban, a párizsi békeértekezleten Bedel-Smith amerikai delegátus a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban kijelentette: Az Amerikai Egyesült Államok polgára nehezen érti meg, hogy a faji kisebbségek fennmaradásukat kívánják, ha asszimilálódhatnak . . .” és lord Hood angol delegátus csatlakozott hozzá. “Egyetértek, — az legyen a célunk, hogy a faji kisebbségek asszimilálódjanak azokban az országokban, ahol élnek, nem pedig az, hogy fennmaradjanak”. (Rehák László: A KISEBBSÉGEK JUGOSZLÁVIÁBAN, Forum, Újvidék, 1967) Ez volna talán az “önálló, szabad népek történelmi közösségének megépítéséhez” vezető út? Ezzel a gondolattal pótolnánk a szentistváni állameszmét? NEM, NEM SOHA' Nemcsak magyar érdekből, nemcsak az érintett nemzetiségek szempontjából, hanem az új Európa megszületésének szempontjából is: nem, nem soha! Mert az újjászületett Európa a keresztény kultúra és civilizáció újjászületését is kell hogy jelentse. A Magyar Szabadságharcosok Trianoni Kongresszusa egy nagy lépés kíván lenni — előre, a Szent István jelölte ősi úton. Kongresszusunk a szentistváni állameszméből egy jottányit sem fog engedni és nem tart azokkal, akik el akarják játszani századok magyar örökségét. A trianoni békediktátum revíziójának mellőzése nem a jövő jóviszony kialakulásának az útja. Az csak arra való, hogy egy új Európában is, új bizalmatlanságnak és új ellenségeskedésnek a magvát szórja el azon a sokat szenvedett földön, ahol egyszer már ideje volna, hogy a megértés honoljon. A magyar szabadságharcosokkal a trianoni kérdésben sem lehet kényszeregyeségeket kötni és nem lehet alkudozni. Velünk egyenesen, nyíltan és őszintén kell beszélni és cselekedni a rabnemzetek antibolsevista képviseleteinek is. Azzal a nyíltsággal és őszinteséggel, amellyel mi nyújtunk baráti és testvéri kezet a Kárpát-medencében élő nemzetiségeinknek. A mi történelemszemléletünkből nem lehet kitörölni a sok együtt hullatott verejtéknek és a sok együtt ontott vérnek az emlékét. Mi az igazságért küzdünk, és a Kárpátmedence népeinek az életéért. Amikor a trianoni kongresszusunkon is ezt tesszük, nemcsak magyar harcot vívunk, hanem Keleteurópa és az új Európa békéjéért is küzdünk. A trianoni ítélkezés revíziója nélkül nincsen béke, mert csak a szentistváni állam gondolata jelenti a Kárpát-medencében a népek megbékélését és egyben — vasbeton szerkezetet a nagyhatalmak imperialista politikájával szemben! Major Tibor niiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A HSzM és a KKM április negyedikéi tüntető megmozdulásairól lapunk következő számában adunk tudósítást. BONYOLÓDIK A KÖZELKELETI HELYZET
