Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-03-01 / 3. szám
8. oldal SZITTYAKÜRT 1970. március hó VAN EGYENES ÜT IS Azt még meg lehet érteni, hogy a háború után az egész világ-kórus 'nádi-ellenes dalokat 'enekeft, mert próbált volna meg nem-énekelni, amikor minden karmester csak azt dirigálta. De az már teljességgel érthetetlen, hogy higgadt, független emberek még ma is félrebeszélnek, ha olyasmi sodródik a tollúk hegyére, ami azt a bizonyos "forró kását” érinti. Mirevaló leírni például azt, hogy a jelenlegi két legnagyobb hatalom, az Egyesült Államok és a Szovjet viselte a második világháború anyagi terheit, és ez szorítja ki a költségvetésükből még ma is a szociális feladatokhoz szükséges pénzt? (!) Az igazság az, hogy pontosan ez a két nagyhatalom gazdagodott meg a háborún. És olyan nagymértékben, hogy egyszeriben legnagyobb hatalom lett mind a kettő, pedig a háború előtt még igen messze voltak a nagyhatalmiságtól. Ezzel szemben pontosan azokban az országokban a legfejlettebb minden szociális létesítmény, melyek irtózatos jóvátételt fizettek a győztesek zsebébe (közvetlenül vagy közvetve), és még ma is minden oldalról fejik-nyúzzák őket. Legyenek ezek demokráciák, vagy kommunista csatlósságba árverezett kisdiktatúrák, — egyformán elkötelezettjei a szocializmus alapszerkezetének. És ennek bizony gyermekkorában — nemzeti szocializmus volt a neve. Szociális létesítményeikkel szégyenletesen lepipálták a háborún meggazdagodott két fő-nagyhatalmat. A Szovjet is és Amerika is másra tékozolja gazdagságát. Elsősorban a fegyverkezésre. Annyi igaz, hogy ez "jó befektetés”, és gazdasági haszna a fejlődést is szolgálja, de — Uramisten! — már túl is szolgálta! És így még kirívóbb a hadigazdag államok szociális ellátatlansága. (Ez pedig olyan fegyver, ami visszafelé szokott elsülni.) Amerikában beszélni sem lehet szocializmusról, a Szovjetben meg csak beszélni lehet róla — marxista áhítattal. Ennek megfelelően mindkét oldalon inkább forró kását kerülgetnek azok, akiknek az élet fejlődését fűző gondolataik szocialista követelményekhez érnek. A dolog perverz oldalára azonban a tények mutatnak rá legjobban. A szuper-liberális nagykapitalista ország is szemben találta magát olyan követelményekkel, melyek szocialista társadalmi és gazdasági rendszer szerkezetébe valók. Ezeknek megfelelő intézményeket kellett megvalósítania. Működnek is, de bökkenőjük épp az, hogy nincs szerkezeti fundamentumuk. Ide-oda csuszkáinak a liberális elveken. A leggazdagabb kapitalista ország öregségi nyugdíja például csak centekkel több, mint amennyi az éhenhaláshoz elég. A munkanélküliek segélyezése dologtalanságra csábítja a lusta munkabírókat. Betegségi biztosításból egyszerűen kiesnek azok, akik bármi miatt nem bírták fizetni a biztosítási díjakat, vagy nem botlott beléjük biztosítási ügynök. Az ilyen szociális intézményekből nem árad megnyugtató társadalompszichológiai hatás. A gazdagság tarsolyából félvállról odaszórt juttatás látszatát ébresztik csak, amiből vagy jut, vagy nem jut a rászorultaknak. • Illő lenne megtanulni már, hogy a szocializmus nem kommunizmus! Nem elrablása a magántulajdonnak, és nem meggátlása a megélhetést nyújtó magángazdálkodásnak. Illő lenne megtanulni, hogy a múlt századbeli marxista alapelvek nélkül, sőt azok ellenére SZOCIALIZMUS fejlődött ki az utóbbi félszázad alatt. Ez az "új szocializmus” a történelemben rég megvétózta a marxizmust és bejelentette igényét "SZOCIALIZMUS” elnevezésre. Nincs érvényben tehát a szocializmusnak a marxizmus által történt kisajátítása! Aki ezt tudja, és tartja is magát hozzá, az látja, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés vonalán a liberális-kapitalista államoknak is el kell jutniok szocialista szerkezeti berendezkedéshez. Magánemberek tőkéje és profitja nem nőhet az égig. Az államok viselik a felelősséget az azokat létesítő népi közösségek sorsáért. A nagytőkések pedig csak a felelőtlenséget velük szemben. A tornyosuló ellentmondások, a társadalmi összeütközések már nagyon követelik, hogy szabad országok rakják le népi közösségük talpa alá a szocializmus szerkezeti alapjait. Köztémává kellene már tenni ezt a feladatot, nyíltan, egyenesen. És nemcsak részleteiben kerülgetni, mint macska a forró kását! MAGYAR NÉP Zsarnok ül népemen, nyög a magyar fajta, Elfogyott kenyere, hordóból a bora. Nem maradt egyebe kincses Hazájába’ Csak EGY-ISTEN-HITE és rongyos ruhája. Vígan lakmározik ellenség a földjén, Koldus lett a magyar ősei örökén. Nótás jókedvükbe fekete gyász lépett. Kacagó ajkukról messze szállt az ének. Nem vigad portáján, nem ül lakodalmat, Lányok, tépett rózsák pártában maradnak. Nem csendül kaszája hajnalhasadáskor, Kis templom harangja nem hívja imához. Némán áll a torony, nem kondul harangja. Nem dicséri Istent holtak országába. Élő-halott népem kiapadt már könnye, Akármerre tekint, nincs aki segítse! Ádáz ellenségnek gyilka hull népemre, Elvetélt gyermekek nem az anyák bűne. Magyar, ki segíti népüuk pusztulását Törje össze Isten, ebek marják csontját! VINCZUR ISTVÁN AMERIKAI ÖNAMITAS — (A "HÁÁREC" C. ZSIDÓ NAPILAPBÓL) — "Amerika azon próbálkozása, hogy túlzottnak állítsa be a Líbiának szóló francia fegyverszállítások ügyét, félrevezetőnek bizonyult. Az 50 Miragegép eladásáról szóló szerződést aláírták és csak naiv lelkek hihetik, hogy az ügyletnek nem lesz folytatása. Nyilvánvalóan tankokat és más katonai felszerelést is elad majd a francia kormány Tripolinak. És hiába is érvelnek amerikai körök azzal, hogy jobb, ha Franciaosrzág szállít fegyvert Líbiának, mintha Tripoli kormánya Moszkvához fordulna. Izrael számára teljesen mindegy, hogy délnyugati határán orosz, vagy francia fegyvert használnak ellenségei. És ez nem egyetlen példája az amerikai önámításnak. Husszein király teljesen egyértelmű módon visszautasította a közelkeleti megegyezést célzó amerikai javaslatokat még ha hajlandók vagyunk is hinni abban, hogy tulajdonképpen szívesen elfogadná Rogers külügyminiszter tervezetét, a király televíziós nyilatkozata teljességgel lehetetlenné teszi ilyen hajlandóságok realizálását. Rogers kiegyensúlyozottabb politikát követel Amerika részéről a közelkeleti viszályban, de ez a politika végeredményben csak Amerika ellenségeit, a Szovjetuniót és Franciaországot segíti.” Bosszankodik a Kremlin Az utóbbi hetek alatt egy sereg olyan esemény zúdult a nyakába, ami igen komoly gondot okoz neki. • Varsóban újra megindultak az amerikai-kínai tárgyalások, és egyre melegebb légkörben folynak. • Amerika búzát ad el Kínának, még pedig hosszúlejáratú törlesztésre. • Nixon bejelentette a Szenátusnak, hogy minden téren igyekszik a Kínával való megértést fejleszteni. • Az USA külügyminisztere Titóval tárgyalt Etiópiában. • Tito belgrádi látogatásra hívta Nijxiont. • Előzőleg Nasszerrel is találkozott Tito. Talán valami közvetítési szerepet vállal az arab-izraeli kérdésben. « Csu En Lay az arab gerilláknak ígért segítséget, és Nasszerhez is igen barátságos levelet intézett. Ezzel Kína elkezdheti kiütni a nyeregből a Szovjetuniót Közelkeleten. • A kínai kormány megnevezte azokat az orosz városokat, amelyeket bármikor elérhet atomrakétáival. Ez alkalommal újból hangsúlyozta, hogy hosszútávú rakétái is készen vannak. • Híre jött, hogy a román államfő nemsokára Washingtonban viszonozza Nixon tavalyi látogatását. Ennek a bosszúság-listának az ellensúlyozására igen kevés az, hogy az amerikai kormány fokozott előzékenységgel viselkedik a Szovjettel szemben, — hogy Nyugat-Németország hosszas tárgyalások ellenére semmi engedményt nem tudott még kicsikarni, — és hogy a csatlósok egyelőre lapulnak. Megszorult a kapca Moszkvában Jobban mint eddig bármikor. ♦ 350 MILLIÓS AJÁNDÉK A SZOVJETNEK. 1935-ben Spanyolország vörös “népbiztosai” elemeitek a spanyol nemzeti bankból 350 millió dollár értékű aranyat és Moszkvába vitték. A Szovjet azóta sem adta vissza, és már nem is fogja: megkapta ajándékba. A spanyol kormány most lemondott róla, hogy ez a követelés se álljon útjába a Szovjettel való diplomáciai kapcsolatok felvételének. Mibe kerül majd még ez az egész furcsa ügy a szegény spanyoloknak, ha ennyi csak — foglaló az előlegre?! HOGYAN MÉRI A DOLLÁR A TESTI EGÉSZSÉG FOKÁT? Erre a kérdésre a legmodernebb komputer is csak idétlen választ tudna adni. Pedig közelesen tudnia kell annak a német bíróságnak, mely két év óta foglalkozik a thalidomide nevű pasztillák okozta bajokkal. Ez volt az a gyógyszerként árult nyavalyaszer, melytől 17,000 gyermek született torzultan, mert az anyáik szedték, hogy enyhítsék a terhesség alatt jelentkező rosszullétüket. így reklamírozta ezt a borzasztó hatású nyavalyaszert a gyártója, aki büszkén hallgat a Grünenthal névre, de csak Hitler halála óta. Nos ez a sötétlelkü bűnöző megelégelte a zaklatást és perekkel való bíbelődést, hát 30 millió dollárt ajánlott fel a károsultak “kártalanítására”, ha generálisan végetvetnek az ellene folyó eljárásnak. Ha a bíróság elfogadja az ajánlatot, Grűnenthal megszabadul a gondoktól, és a korcs gyermekek kapnak egyenkint úgy 1700 dollárt, de végig kínlódhatják az egész életüket — nyomorékon. Azt kellene inkább valami komputerrel kiszámítani, hogy miféleképp lehetne az üyen Grűnenthaloktól megszabadítani az — emberiséget! VziTTVAKÖfcT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: I Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P.O.Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: IEgy évre $5.00 — egyes szám ára Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102
