Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-03-01 / 3. szám

8. oldal SZITTYAKÜRT 1970. március hó VAN EGYENES ÜT IS Azt még meg lehet érteni, hogy a háború után az egész világ-kó­rus 'nádi-ellenes dalokat 'enekeft, mert próbált volna meg nem-éne­­kelni, amikor minden karmester csak azt dirigálta. De az már tel­jességgel érthetetlen, hogy higgadt, független emberek még ma is félre­beszélnek, ha olyasmi sodródik a tol­lúk hegyére, ami azt a bizonyos "for­ró kását” érinti. Mirevaló leírni például azt, hogy a jelenlegi két legnagyobb hatalom, az Egyesült Államok és a Szovjet viselte a második világháború anya­gi terheit, és ez szorítja ki a költ­ségvetésükből még ma is a szociális feladatokhoz szükséges pénzt? (!) Az igazság az, hogy pontosan ez a két nagyhatalom gazdagodott meg a há­borún. És olyan nagymértékben, hogy egyszeriben legnagyobb hata­lom lett mind a kettő, pedig a hábo­rú előtt még igen messze voltak a nagyhatalmiságtól. Ezzel szemben pontosan azokban az országokban a legfejlettebb min­den szociális létesítmény, melyek irtózatos jóvátételt fizettek a győzte­sek zsebébe (közvetlenül vagy köz­vetve), és még ma is minden oldal­ról fejik-nyúzzák őket. Legyenek ezek demokráciák, vagy kommunis­ta csatlósságba árverezett kisdikta­­túrák, — egyformán elkötelezettjei a szocializmus alapszerkezetének. És ennek bizony gyermekkorában — nemzeti szocializmus volt a neve. Szociális létesítményeikkel szégyen­letesen lepipálták a háborún meggaz­dagodott két fő-nagyhatalmat. A Szovjet is és Amerika is másra tékozolja gazdagságát. Elsősorban a fegyverkezésre. Annyi igaz, hogy ez "jó befektetés”, és gazdasági haszna a fejlődést is szolgálja, de — Uramis­ten! — már túl is szolgálta! És így még kirívóbb a hadigazdag államok szociális ellátatlansága. (Ez pedig olyan fegyver, ami visszafelé szokott elsülni.) Amerikában beszélni sem lehet szo­cializmusról, a Szovjetben meg csak beszélni lehet róla — marxista áhí­tattal. Ennek megfelelően mindkét oldalon inkább forró kását kerülget­nek azok, akiknek az élet fejlődését fűző gondolataik szocialista követel­ményekhez érnek. A dolog perverz oldalára azonban a tények mutatnak rá legjobban. A szuper-liberális nagykapitalista or­szág is szemben találta magát olyan követelményekkel, melyek szocialis­ta társadalmi és gazdasági rendszer szerkezetébe valók. Ezeknek megfe­lelő intézményeket kellett megvalósí­tania. Működnek is, de bökkenőjük épp az, hogy nincs szerkezeti funda­mentumuk. Ide-oda csuszkáinak a li­berális elveken. A leggazdagabb kapitalista ország öregségi nyugdíja például csak cen­tekkel több, mint amennyi az éhen­­haláshoz elég. A munkanélküliek se­gélyezése dologtalanságra csábítja a lusta munkabírókat. Betegségi bizto­sításból egyszerűen kiesnek azok, akik bármi miatt nem bírták fizet­ni a biztosítási díjakat, vagy nem botlott beléjük biztosítási ügynök. Az ilyen szociális intézményekből nem árad megnyugtató társadalom­pszichológiai hatás. A gazdagság tar­solyából félvállról odaszórt juttatás látszatát ébresztik csak, amiből vagy jut, vagy nem jut a rászorultaknak. • Illő lenne megtanulni már, hogy a szocializmus nem kommunizmus! Nem elrablása a magántulajdonnak, és nem meggátlása a megélhetést nyújtó magángazdálkodásnak. Illő lenne megtanulni, hogy a múlt szá­zadbeli marxista alapelvek nélkül, sőt azok ellenére SZOCIALIZMUS fejlődött ki az utóbbi félszázad alatt. Ez az "új szocializmus” a történe­lemben rég megvétózta a marxiz­must és bejelentette igényét "SZO­CIALIZMUS” elnevezésre. Nincs ér­vényben tehát a szocializmusnak a marxizmus által történt kisajátítá­sa! Aki ezt tudja, és tartja is magát hozzá, az látja, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés vonalán a liberá­lis-kapitalista államoknak is el kell jutniok szocialista szerkezeti beren­dezkedéshez. Magánemberek tőkéje és profitja nem nőhet az égig. Az álla­mok viselik a felelősséget az azokat létesítő népi közösségek sorsáért. A nagytőkések pedig csak a felelőtlen­séget velük szemben. A tornyosuló ellentmondások, a társadalmi összeütközések már na­gyon követelik, hogy szabad orszá­gok rakják le népi közösségük talpa alá a szocializmus szerkezeti alap­jait. Köztémává kellene már tenni ezt a feladatot, nyíltan, egyenesen. És nemcsak részleteiben kerülgetni, mint macska a forró kását! MAGYAR NÉP Zsarnok ül népemen, nyög a magyar fajta, Elfogyott kenyere, hordóból a bora. Nem maradt egyebe kincses Hazájába’ Csak EGY-ISTEN-HITE és rongyos ruhája. Vígan lakmározik ellenség a földjén, Koldus lett a magyar ősei örökén. Nótás jókedvükbe fekete gyász lépett. Kacagó ajkukról messze szállt az ének. Nem vigad portáján, nem ül lakodalmat, Lányok, tépett rózsák pártában maradnak. Nem csendül kaszája hajnalhasadáskor, Kis templom harangja nem hívja imához. Némán áll a torony, nem kondul harangja. Nem dicséri Istent holtak országába. Élő-halott népem kiapadt már könnye, Akármerre tekint, nincs aki segítse! Ádáz ellenségnek gyilka hull népemre, Elvetélt gyermekek nem az anyák bűne. Magyar, ki segíti népüuk pusztulását Törje össze Isten, ebek marják csontját! VINCZUR ISTVÁN AMERIKAI ÖNAMITAS — (A "HÁÁREC" C. ZSIDÓ NAPILAPBÓL) — "Amerika azon próbálkozása, hogy túlzottnak állítsa be a Líbiának szóló francia fegyverszállítások ügyét, fél­revezetőnek bizonyult. Az 50 Mirage­­gép eladásáról szóló szerződést aláír­ták és csak naiv lelkek hihetik, hogy az ügyletnek nem lesz folytatása. Nyilvánvalóan tankokat és más ka­tonai felszerelést is elad majd a fran­cia kormány Tripolinak. És hiába is érvelnek amerikai körök azzal, hogy jobb, ha Franciaosrzág szállít fegy­vert Líbiának, mintha Tripoli kor­mánya Moszkvához fordulna. Izrael számára teljesen mindegy, hogy dél­nyugati határán orosz, vagy francia fegyvert használnak ellenségei. És ez nem egyetlen példája az amerikai önámításnak. Husszein király telje­sen egyértelmű módon visszautasí­totta a közelkeleti megegyezést cél­zó amerikai javaslatokat még ha haj­landók vagyunk is hinni abban, hogy tulajdonképpen szívesen elfogadná Rogers külügyminiszter tervezetét, a király televíziós nyilatkozata teljes­séggel lehetetlenné teszi ilyen haj­landóságok realizálását. Rogers ki­egyensúlyozottabb politikát követel Amerika részéről a közelkeleti vi­szályban, de ez a politika végered­ményben csak Amerika ellenségeit, a Szovjetuniót és Franciaországot segíti.” Bosszankodik a Kremlin Az utóbbi hetek alatt egy sereg olyan esemény zúdult a nyakába, ami igen komoly gondot okoz neki. • Varsóban újra megindultak az amerikai-kínai tárgyalások, és egyre melegebb légkörben folynak. • Amerika búzát ad el Kínának, még pedig hosszúlejáratú törlesztésre. • Nixon bejelentette a Szenátusnak, hogy minden téren igyekszik a Kíná­val való megértést fejleszteni. • Az USA külügyminisztere Titóval tárgyalt Etiópiában. • Tito belgrádi látogatásra hívta Nijxiont. • Előzőleg Nasszerrel is találkozott Tito. Talán valami közvetítési szere­pet vállal az arab-izraeli kérdésben. « Csu En Lay az arab gerilláknak ígért segítséget, és Nasszerhez is igen barátságos levelet intézett. Ezzel Kína elkezdheti kiütni a nyeregből a Szovjetuniót Közelkeleten. • A kínai kormány megnevezte azo­kat az orosz városokat, amelyeket bár­mikor elérhet atomrakétáival. Ez al­kalommal újból hangsúlyozta, hogy hosszútávú rakétái is készen vannak. • Híre jött, hogy a román államfő nemsokára Washingtonban viszonozza Nixon tavalyi látogatását. Ennek a bosszúság-listának az ellen­­súlyozására igen kevés az, hogy az amerikai kormány fokozott előzékeny­séggel viselkedik a Szovjettel szem­ben, — hogy Nyugat-Németország hosszas tárgyalások ellenére semmi engedményt nem tudott még kicsikar­ni, — és hogy a csatlósok egyelőre lapulnak. Megszorult a kapca Moszkvában Jobban mint eddig bármikor. ♦ 350 MILLIÓS AJÁNDÉK A SZOV­JETNEK. 1935-ben Spanyolország vö­rös “népbiztosai” elemeitek a spanyol nemzeti bankból 350 millió dollár érté­kű aranyat és Moszkvába vitték. A Szovjet azóta sem adta vissza, és már nem is fogja: megkapta ajándék­ba. A spanyol kormány most lemon­dott róla, hogy ez a követelés se álljon útjába a Szovjettel való diplomáciai kapcsolatok felvételének. Mibe kerül majd még ez az egész furcsa ügy a szegény spanyoloknak, ha ennyi csak — foglaló az előlegre?! HOGYAN MÉRI A DOLLÁR A TESTI EGÉSZSÉG FOKÁT? Erre a kérdésre a legmodernebb komputer is csak idétlen választ tudna adni. Pedig közelesen tudnia kell an­nak a német bíróságnak, mely két év óta foglalkozik a thalidomide nevű pasztillák okozta bajokkal. Ez volt az a gyógyszerként árult nyavalyaszer, melytől 17,000 gyermek született torzultan, mert az anyáik szedték, hogy enyhítsék a terhesség alatt jelentkező rosszullétüket. így reklamírozta ezt a borzasztó hatású nyavalyaszert a gyártója, aki büszkén hallgat a Grünenthal névre, de csak Hitler halála óta. Nos ez a sötétlelkü bűnöző megelé­gelte a zaklatást és perekkel való bí­­belődést, hát 30 millió dollárt ajánlott fel a károsultak “kártalanítására”, ha generálisan végetvetnek az ellene folyó eljárásnak. Ha a bíróság elfogadja az ajánlatot, Grűnenthal megszabadul a gondoktól, és a korcs gyermekek kap­nak egyenkint úgy 1700 dollárt, de vé­gig kínlódhatják az egész életüket — nyomorékon. Azt kellene inkább valami kompu­terrel kiszámítani, hogy miféleképp le­hetne az üyen Grűnenthaloktól meg­szabadítani az — emberiséget! VziTTVAKÖfcT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: I Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P.O.Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: IEgy évre $5.00 — egyes szám ára Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102

Next

/
Thumbnails
Contents