Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-11-01 / 11. szám
6. oldal SZITTY AKÜRT 1969. november hó Kereszt és Kard Mozgalom — TÁJÉKOZTATÓ — Csak önzetlen emberek önzetlen munkája viszi előre a magyar ügyei! Kiadja a Mozgalom központja XI. évfolyam, 11. szám — 1969 november hó GOND ÉS HITVALLÁS Már a forradalom leverése után két hónappal 1956 december 22-én jelent meg a Magyar írók Szövetségének nyilatkozata, melyben mégegyszer hitet tettek a forradalom eszméi mellett. Ezt a nyilatkozatot Tamási Áron fogalmazta s minden szaván érzik, hogy a történelem számára készült tanúbizonyságnak. Egy ezredév alatt sok zivatar verte nemzetünket. De a zivatarok borújában is két fény mindig hü maradt hozzánk. Egyik a nemzet csillaga, mely vészek idején is áttört fényével a homályon, a másik pedig virrasztó költőink fáklya-fénye, mely a magyarság számára ma is tanítás. Számunkra több is annál, mert kötelező örökség. Hűséggel szeretnénk ezt az örökséget hordozni. Nehéz, de megtennünk mégis az egyetlen ut, mert nincs feloldás. Itt állunk hát, a számadás és a vallomás erkölcsi kényszere alatt. Itt állunk az októberi szabadságharc véres halmán, melyet egy nép reménye ostromol. Ha egy évtizedre viszszatekintünk erről a halomról, szenvedőnek és várakozónak látjuk a népet. Szenvedett, mert korának eszméit, melyeket tiz év előtt reménnyel üdvözölt, idegen formában és zsarnoki módon akarták életévé tenni. A hosszú kényszer alatt kiújultak természetén a történelmi sebek, s nemzeti függetlenségét veszendőnek látt a. Szenvedő és igaztalan sorsában gyógyulásra áhitva vágyakozott s nemzetté válni sóvárgott. Ebben a vágyban és sóvárgásban van a forrás, mely október 23-án feltört a mélyből. Mint ennek a forrásnak neves tanúi, keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét. Dicső költőink élő szelleme és az emberi igazság segít nekünk abban, hogy jóslatot tegyünk: eljön az idő, amikor a megtévedt hatalom bünbánatot mond, mint ahogy az általa megdöntött hatalomnak is meg kellett bánnia ama tiprást, melyben Petőfi elveszett. Hitünkben és népünk ismeretében mindenkit óvunk attól a téves ítélettől, hogy szovjet fegyverek nélkül a szocializmus vívmányait kiirtotta volna a forradalom. Tudjuk, hogy nem, mert a munkásosztály, a parasztság és a java értelmiség hive volt és változatlanul hive a demokrácia és a társadalmi szocializmus vívmányainak, melyeket nem elsorvasztani akart, hanem élővé tenni inkább. Élővé tenni, azaz a maga magyar testéhez szabni és nemzeti hagyományainak szellemével is megtölteni. Ezt akartuk és ezt akarjuk ma is, akik a nép vágyainak igéit hirdetjük és jobb jövőre tesszük irói sorsunkat. Ezért szólunk külön és együtt az 1945-ös földosztás népi törvénye mellett, nemkülönben a bányák, az üzemek és a bankok ügyében, hogy azok a társadalom tulajdonában virágozzanak. De vájjon terem-e elegendő módon a föld, ha a paraszt a termelés módjában kedvét nem leli? S vájjon virágzik-e a közösségi vagyon, ha nem egészséges a társadalom? Igen, nemzeti függetlenség nélkül kedveszegett a munkás és a paraszt, a kéz és az értelem, egészséges társadalom nélkül pedig nem gyarapszik a közös vagyon. Meg kell hát szereznünk s éppen a szociális haladás érdekében a nemzeti függetlenséget, s a népi önkormányzat utján meg kell teremtenünk az egészséges társadalmat. A nemzeti függetlenség és a társadalmi rend demokratikus felépítése: ez a magyarság vágya, melyet mi is hordozunk és munkába önteni törekszünk. S miközben szivünket és irói életünk jövendő napjait betölti ez a szándék, a nemzeti egység bölcsője mellől tolmácsoljuk is mindenkinek. A közös cél gondjában kezünket nyújtjuk a munkásoknak, köszöntésünket lélekből küldjük a parasztságnak és szívből az ifjúságnak. Győzzük meg együtt a politika vezetőit, hogy a politika nem lehet öncél, hanem csak a nép üdvére eszköz; s késztessük őket arra, hogy a magyarság egységes óhaja szerint használják ezt az eszközt. Vagyis a függetlenség kivívására egyfelől, belső életünkben pedig arra, hogy a munkások és a parasztok törzsére, a szellem és az értelmiség segítségével, felépüljön az egészséges Kedves Barátaim, A Kereszt és Kard Mozgalom (K.K. M.) idei konferenciáján a lemondott Szántó János helyére a Mozgalom főtitkárjává választott. A tisztséget elvállaltam egy éves időtartamra, mert 1. meglátásom szerint a Mozgalom munkája hézagpótló a magyarság életében, 2. munkánkkal valóságos feladatokat tudunk megoldani, 3. a Mozgalom szervezési formáját páratlanul alkalmasnak tartom a következetes haladásra lassan kövesedő, pusztuló környezetünkkel szemben, 4. vezetőnk, Vasvári Zoltán, valamint régi és uj munkatársaink bizalmát velem szemben igen magasra értékelem. Mozgalmunk ma már nem emigrációs szervezet, mert célkitűzéseiben mindenkor a mai adott valóságos helyzetből indul ki az egyetemes magyarság szempontjait tartva szemelőtt. A magyar ügy a ma és a holnap problémája, a múlt vizsgálata ott és annyira szükséges, amennyi történelmi háttér döntéseink valóságalapjához elengedhetetlen. A Mozgalom dedikált emberek szellemi munkaközössége. Ahol arra lehemagyar társadalom az önkormányzat demokratikus módján. Csak igy jöhet létre az erős és gazdag állam, melynek a barátsága más államokkal igaz és tartós, s amely nemcsak száműzi az emberi kizsákmányolást, hanem maga sem nehezedik nyomasztó terhével a népre. A nyugalmas és dolgos társadalom, a nép jólétén őrködő állam fölött emigy biztos záloga lesz a jövőnek a nemzet. Mindezekben magyar gondjainkat röviden elmondottuk és véleményünkről hitvallást teszünk. írói munkánk igéi lesznek szavaink, gondunk örökös az időben, véleményünk pedig a közirás betűibe és irodalmi müvekbe költözik. Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Erkölcs legyen a munkánk talpköve, müveinkben pedig találjon értelmet és formát a nép alkotó ereje, az emberség és eszméivel a kor. Egyedül igy leszünk méltók a nagy elődökhöz, s egyedül igy válhatunk későbbi nemzedékek érdemes őreivé. Budapest, 1956 december 22-én. Magyar írók Szövetsége (Elmondta Andreánszky Erzsébet a passaici magyarok október 23-i ünnepélyén) tőség és szükség van, helyi csoportokat állítunk fel, de nem erőszakoljuk a "kizárólagos” igényű párt vagy klikk jellegű és ezzel elszigetelődő, a helyi intézményekkel szemben álló csoportok felállítását. A Mozgalom általunk közösen kialakított eszmevilágát barátaink bármilyen helyi intézményben, egyesületben vagy szervezetben eredményesen munkálhatják. Ha tetszik, igy a Mozgalom törekvéseivel a külországban élő magyarok kovásza lehet, hiszen célunk, hogy mentesítsük közösségi életünket az elavult politikai definíciók dermesztő, szétszaggató hatásától. A ma úgy kívánja, hogy a szellemi magyarok a szervezeti kereteken messze átnyúlva figyeljék egymást és az életet, az elvi kérdéseket de jelentéktelen kompromisszumokkal, hanem valóságos megoldásokkal, bátor megnyilvánulásokkal vigyék tovább. A külföldön élő magyarság az egyetemes szellemi nemzetnek igazi, vele együttműködő és gondolkodó tagja kell legyen. Beköszöntőben ennyit kívántam elmondani. Mélyen hiszek abban, hogy valóságos eredményeket tudunk elérni, de tudom, hogy minden kísérlet a Ti segítségetektől függ. New York, 1969 október 15-éri Sok szeretettel Andreánszky Károly Jajkiáltás az útszélről — Olaszországból Vitéz Darabont Ferenc, olaszországi útja során egy olyan menekült-táborral találkozott, melynek magyar ügyeit a kommunista pártdiktátorok által halálra Ítélt Asztalos János atya, a volt pócspetri plébános látja el. Majdnem egyezer magyar menekült nyomorog a Róma melleti táborban, és várja, hogy mikor fordul feléje a kivándorlás szerencsecsillaga. Ez az, ami nagyon lassan forog: alig 10—15 magyarra kerül sor évente. Asztalos atya otthon rabtársa volt Darabont Ferencnek. Rajta keresztül küldött üzenetet az amerikai magya roknak, akik legalábbis annyiban szerencsésebbek a pócspetri plébános pártfogoltjainál, hogy nem olaszországi nyomortanyán élnek. Azt kéri tőlük, hogy segítsék az ott élő ezer magyart! Mert bizonyára él Amerikában másik ezer, akinek nem jelent különösebb terhet évente tíz dollárral jótékonyságot gyakorolni. Márpedig 10 000 dollárból emberibb nívóra lehetne segíteni az olasz tábori ellátást. (Lágerlakóknak nincs fizetett munka Olaszországban, ahonnan évente millióknak kell idegenbe vándorolnia kereset után.) Használt ruhaneműre és tisztálkodó szerekre is nagy szükség lenne. Hátha még karácsonyi szeretet-csomag küldésére szánná rá magát egy másik ezer amerikai magyar!... Az adományokat közvetlenül Olaszországba kérik küldeni. Cím: Ft. Asztalos János "Magyar a Magyarért” Segélyakció — Casa de St. Stefano D’Ungheria, — Via del Casaletto 481, ROMA, Italia. (Hírlapilag fogják nyugtázni.) Magyar lobogó lengett a San Francisco-i városháza ormán! Első nagy Királyunk születésének ezredik évfordulóját San Francisco magyarsága is megünnepelte. Az ünnepély a városháza tanácstermében folyt le. Dr. Szabó Szilárd és vitéz Darabont Ferenc rendezték. Megható mozzanata volt a napnak, amikor a fiatal magyarság címeres magyar zászlót vont fel a városházára. Egész napon át ott is lengett az, és ezer esztendő nagyszerű történelme után a második magyar ezredév hitét hirdette — távol nyugaton. TITKÁRI LEVÉLBŐL . . .
