Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-11-01 / 11. szám
1969. november hó SZITTYAKÜRT 5. oldal Kiszáradnak a nyelvjárások. Gondolatok, melyeket a Nyelvészeti Hetek keretében a magyar nyelvjárásokról tartott egyik előadás váltott ki. Minden államban — bármily rendszerű legyen is az — valamely állami hivatalos tudományos szervnek az előadója csakis gazdájának, az államnak a hivatalos felfogását képviselheti. Ezért tudatában kell lennie annak, hogy amit kimond vagy a szavak mögött kiolvasni enged, a laikus közönségnek alkalmat adhat arra, hogy az előadó felfogását az állam hivatalos felfogásával azonosítsa. Ezért nem célszerű hivatalos előadókat kiállítani a nagyközönség elé, ha nem akarunk alkalmat adni ennek arra, hogy a hivatalos felfogást megismerje. Az „irodalmi nyelv” műnyelv, mert emberek tudatos alkotása, amelynek fejlődését állandóan tudatosan irányítani és előmozdítani az állam hivatott legmagasabb tudományos intézete útján. A nyelvjárások a néplélek ösztönös megnyilvánulásai. A közöttük adódó különbözőségek az egyes népelemek faji adottságai, anthropogeographiai, politikai, gazdasági és a civilizáció egyéb behatásai alapján állnak elő, miből természetesen következik, hogy a nyelvjárások önmaguktól, minden tudatos emberi beavatkozás nélkül fejlődnek. A nyelvjárás tehát szabályokhoz és rendeletekhez nem köthető belső élmény: kulturtermék, míg az irodalmi nyelv szabályok és rendeletek alapján tudatosan megalkotott civilizációs termék. A fentiekből logikusan következik, hogy a nyelvjárás a forrás, amelyből az irodalmi nyelvnek táplálkoznia kell. Az állam legmagasabb tudományos szervének az a feladata, hogy eb-Hitler III. Birodalmának szétzúzására, az agyonbombázás után változatos és brutális módszereket tervezett a győztesek agytrösztje. Foganatosították is a "javát”. Az abroncsok közül egyedül a gazdaságiakat oldották föl. valamennyire. Ezeket sem azért, hogy a németek ne fulladjanak bele, hanem hogy fizetni tudjanak a hitlerizmus "áldozatainak”. A Birodalom kettéosztása és a főváros külön státusa a leghatékonyabb abroncs. Egész Európát érinti. Mondták is mindig az előrelátó politikai történészek, hogy Németország egyesülése hozhatja csak meg Európa talpraállását. A "német kérdés”, aminek rendezéséhez Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok újólag, közös jegyzékben hívja a Szovjetuniót, kátyúba ragadt. Az eddigi módszerek alkalmazásával nem lehet kihúzni onnan, ez kétségtelen. Anglia és Franciaország tele van gátlásokkal a kérdésben, az USA félig van velük, de a Szovjet nyeregben ül. Nemcsak mert Keletnémetországot szovjetizálta, hanem azért is, mert Berlin kérdésében a nyugati hatalmak saját érdekeik ellen is az ő kezére játszottak — Roosvelt szellemében. A birodalmi fővárost, négyhatalmi ellenőrzés ellenére, belekerekítették a szovjet zónába. Ez az egész német kérdésben szinte birtokon belüli állapotot teremtett a Szovjet javára. Most ebből kellene kidiplomáciázni. Közben azonban az idő homokja bői a forrásból kiaknázzon mindent, ami a néplélekkel ellenkező, idegen befolyások hatásaképpen jelentkezik, s az ezután megmaradt elemeket törvényesítse az irodalmi nyelvbe való felvétel útján. A francia Akadémia például a dialektusban, a nép körében kialakult új szót vagy fogalmat tudatos elemzés alá veti, s ennek pozitív eredményeként azt befogadja az irodalmi nyelvbe, vagy mint negatív eredményt, elveti. E módszer azt jelenti, hogy a francia tudományos akadémia a népnyelv (nyelvjárások) értékét, mint a nyelvforrást az irodalmi nyelv fölé emeli s az irodalmi nyelv kialakításában és fejlődésében nélkülözhetetlenné teszi. A francia akadémia ugyanis tudja azt, hogy ha a népnyelvet (nyelvjárásokat) leértékeli, ezzel az irodalmi nyelv forrását szárítja ki, tehát halálra ítélné ezzel a francia nyelvet. Tudja azt is, hogy a kultúra legnagyobb ellensége a túlelméletezés és diplomaőrület. Az előadó megállapította, hogy a magyar nyelvjárások kipusztulóban vannak, illetve mint „saját” véleményét közölte, hogy „elkopnak”. Az előadó tudatában van tehát annak, hogy a magyar nyelv forrása, a magyar irodalmi nyelv alapja kiszáradóban van. A „szép magyar beszédre való oktatás” mitsem ér, hiábavalók a nyelvjárási atlaszok, hogy ha nem vesszük fel magunkba azt a kincset, amit a népiélek nyújt nekünk. A kutat időnként vagy alkalomként ki kell merítenünk és ki kell tisztítanunk, hogy újult erővel tudjon tiszta vizet adni a benne lévő forrás. A népleiket, amelyből a nyelvjárás fakad, a sajtó és egyéb hírközlő szervek, úgynevezett „kultúrintézmények” révén nem szabad megmérgeznünk a pesti „zsargonnal", hanem öntudatossá kell tennünk benne mindazt a belső kultúrérpergett lassan, szépen, — ahogy’ Ábrányi Emil mondta a Mi a Haza c. versében. A Szovjet körül szorul a kapca, a három nyugati pedig kénytelen alkalmazkodni ahhoz az igazsághoz, hogy Németország nélkül nincs Európa, illetve a Németország nélküli Európa a világválságot állandósítja, és rettentő sokba kerül. Ennél is jelentősebb azonban, hogy a lefejezett Németország — Nyugatnémetország képében — már-már olyan potenciális hatalmi erőt hordoz magában, mint Bismarck és Hitler korában a II. és III. Birodalom. De a mellverdeső sovinizmus és kozmopolita dáridózás után jobb érzés is ébredhet a német lélekben arról, hogy mi is az igazi Haza?! Franz-Joseph Strauss, aki honvédelmi- és pénzügyminiszter is volt, jelenleg a bajor keresztény-demokrata párt vezére, olyan programot adott a gyávák szájába, hogy ugyancsak! Pedig ő is a “nagynémet” álláspontot képviseli, aminek még a betűitől is borsózik egyeseknek a háta. Főleg azoké, akik szeretnék, hogy a jámbor fejőstehenet időtlen időkig fejni lehessen, de az csak bőgjön, sohase rúgjon és ne dőljön ki az élők sorából. Strauss nem határkérdéseket emlegetett, nem Berlinről beszélt, nem Keletnémetország visszacsatolásáról szólt, — hanem arról, hogy Nyugatnémetország, gazdasági erejénél és technikai kapacitásánál fogva, képes átvenni azt a szerepet, mely Európát illetően Amerika vállán nyugszik a második világháború óta. Szóval téket, amelyet ősei révén a többezer éves múltjából magával hozott a mai napig. Legyen bennünk bátorság az önkritikához! Ha ez nincs meg bennünk, akkor vagy butaságból vagy készakarva, de mindenképpen gyilkosai leszünk a világon egyedülálló szép magyar nyelvünk forrásának és a magyar népiéleknek. Mindenkinek számot kell vetnie önmagával, hogy vállalja-e a „sutor ne ultra crepidam!” latin közmondás következményeit? Budapest, 1969. „Tacitus Hungaricus” A KKM ÉLETÉBŐL Lövészek lóversenye Tiszti iskolát végzett hallgatók csoportja a pc.-okkal. nem ott feszegeti a kérdést, ahol azok a múltban mindig önmagukba ragadtak, hanem ahol perspektívát nyitnak a jövő felé! Nyíltan célzott arra a köztudott tényre, hogy Anglia és Franciaország, gazdasági leromlottságuk miatt, nem képesek Európa katonai védelmére, de Németország igen! És hogy meg is valósíthassa, az a nyugati hatalmakon múlik. Ök fonták Németország köré az egyezmények hálóját, nekik kell vállalni azoknak a széttépését, még a legádázabb szovjet tiltakozás ellenére is. Németország már megtette a magáét: gazdasági erejével megalapozta Középeurópa politikai és katonai hatalmát. Nem kétséges, hogy ehhez a programhoz Thaddenék, és az egész német nemzeti front is rögtön csatlakozik, mihelyt a három nyugati állam nemcsak fejcsóválást, vagy bólogatást mutat iránta. De az sem kétséges, hogy ha az idő homokja tovább pereg, Nyugatnémetország áttöri magát a liberális gazdasági világhódítás gátjain is egymagában, s akkor nemcsak Nyugatnémetországból lesz — Berlin fővárossal — teljes Németország, hanem Európa roncsaiból is — Európa. Hazai munkatársunk írása: Kodolányi Szinte ünnepi "munkaversenyben” búcsúztatják el Kodolányit az egész világon. Szépen írnak és beszélnek róla, de a beszéd és irás mögött úgy kül-, mint belföldön ugyanaz a rivalda alá rejtett súgó kuporodik, aki mindenáron "baloldali” irót akar csinálni belőle. Mintha senkisem tudná, vagy nem akarná tudni, hogy ki volt Ő nekünk hallgató magyaroknak. Mikor "elindult” egy mesterséges forradalom szédítő és szédelgő lendületéből egészséges szocializmusra éhesen dobta magát a magyar nép létérdekét jelentő szociális problémákba. Sok más irótársával egyetemben erős ellenállásra bukkant azonban éppen azok részéről, akik előbb anyagi öncéluságuk szellemének megfelelően felkeltették benne a "szociális éhséget”, s akik később a háttérből a "keresztény kurzust” megrendezve, "görögtüzes farizeuskodással” fátyolozták el magukat: a mindig, mindenütt, mindenáron, a tegnap, ma és holnap is jelenlevők és élretörekvök. A nyilvánosság sajtója ezek kezébe került vissza, s igy a sok között Kodolányi is kénytelen volt az allegorikus és misztikus magyar múltba merülni, hogy a magyar és szociális hivatottságérzetét kielégíthesse. Az ezután következő magyar öntudatra ébredés és tisztánlátás két ellenséggel szemben egyidejűleg foglalkoztatva, időben túlságosan rövid volt ahoz, hogy eredményt mutathatott volna fel. Azután jött a nagy világégés, a korszakváltás, amelytől a sabadság eljövetelét remélték a "kodolányiak”. De megint csalódtak és ha meg akartak nyilatkozni, valamennyiüknek vissza kellett térniök az első világháború utáni allegorikus és misztikus "költészetre”. Az időszerű politikai stratégia keretébe szorítva indult el tehát Kodolányi, mint szocialista, s lett később az időszerű magyar problémák harcosa, majd a dicső ősi magyar múlt propagálásán át, a magyar önbizalom nevelője, végül az általános emberi közösség ősrégi kultúra- és vallásforrásainak kutatója. Ez a folyamat alkalmat adott neki annak bebizonyítására, hogy mint iró és harcos magyar az Ember háromdimenziós világán túl is fejlődésképes és hogy mindig: faji, nemzeti, nemzeteket átölelő és az egész emberiség életébe markoló témákban is csakis magyar tudott maradni. Ezzel pedig Kodolányi a Gilgamesz monda feldolgozásában a halál által megállított fejlődésének legmagasabb fokára jutott el. El kell készülnünk arra, hogy a közismert régi és mindigjelenlevő szőrös kéz a több évezredes magyar sorstragédia többi hőseinek sorában Kodolányi szellemi hagyatékát is mint bizonyító anyagot el fogja tüntetni, tehát "tárgyi bizonyítékok” hiányában csak a magyar népiélek további fejlődésére gyakorolt hatásában: az igaz magyarok élővé váló szellemében és emlékében fog elégtételt kapni az őt ért sértésért, hogy "baloldali” volt és "nemzetközi”. Budapest, 1969. március 14. Tacitus Hungaricus” A Kereszt és Kard Mozgalommal kapcsolatos cikkeket, szervezési kérdéseket és anyagi támogatásokat kérjük az alábbi címre küldeni. KERESZT ÉS KARD MOZGALOM do Zoltán Vasvári 256 Dayton Ave., Clifton, New Jersey 07011 NYUGAT-NEMETORSZÁGBÓL LASSAN NÉMETORSZÁG LESZ !
