Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-08-01 / 8. szám
8. oldal SZITTYAKÜRT 1969. augusztus hó A német N. D. P. KÜLPOLITIKAI CÉLJAI ELSŐ BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS A HOLDON A nyugat-németországi Rajna-Pfalz tartományban községi választásokat tartottak. A választások eredményeképpen a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) — bár csak néhány körzetben indult — azokban azonban eredményesen szerepelt. A kaiserslauterni körzetben a szavazatok 11.9 százalékával a harmadik helyre került a pártok között, Pirmanens városban pedig 9.7 százaléknyi szavazattal megelőzte a Szabad Demokrata Pártot is. Az NDP népszerűsége növeszszik a választópolgárok között, a párt politikusai meg nem rejtik véka alá, hogy küzdenek “az amerikai és a szovjet imperializmusnak” a világ felosztására irányuló politikája ellen. Adolf von Thadden, az NDP vezetője, a londoni rádióban már 1968 januárjában interjút adott, s ebben az 1937-es határok visszaállítását pártja külpolitikai célkitűzéseként fogalmazta meg. Az NDP ellenzi a potsdami és a jaltai határozatokat, és a II. világháború következményeinek felülvizsgálását kívánja. A párt tagadja az Odera—Neisse határnak érvényét, és követeli az elszakított területek visszacsatolását. Az NDP Nagy-Németországot és ennek európai hegemóniáját hirdeti. ••• CÉLOK ÉS KÖVETELÉSEK Hivatalos lapja, a Deutsche Nachtrichten, nyiltan hirdeti, hogy “a cseh uralom alatt álló nemzetiségi állam Versailles torzszülöttje.” De nemcsak a keleti német határok revizióját követeli az NDP, hanem Elzász-Lotharingiának a visszacsatolását is. “Elzász- Lotharingia — közli a pártsajtó — csupán államilag francia, de népisége szerint német." A párizsi Tribune des Nations-nak az NDP hannoveri pártkongresszusára kiküldött tudósítója szerint Thadden hívei a "Drang nach Osten” jegyében lépnek fel. A tudósító szavai szerint a pártkongresszuson egy brossurát osztogattak "Nemzeti Európa” címmel, s ebben követelik, hogy Franciaország alakuljon át szövetségi köztársasággá, melyben Elzász és Lotharingia "az ütközőállam szerepét játszaná, ami teljes összhangban volna hivatásával, mint germán és német ajkú országéval". "Nincs-e itt az ideje annak, hogy riadót fújjunk, tekintettel erre az új "Drang nach Western-re”, amely nem elégszik meg többé azzal, hogy az 1937-es német határok helyreállítását követelje — írja a francia lap tudósítója —, hanem egy magát homályban tartó német hegemónia alatt álló Európa nevében ismét a Rajnán túlra veti pillantását, és feléleszti az egykori germán birodalom újbóli meghódításának régi álmait?”. Az NDP külpolitikai törekvései alapvetően azonosak a bonni koalíciós pártok céljaival. D. Strothmann a Die Zeit hamburgi újságban így nyilatkozik az NDP-ről: “Amit a pártprogram jelszavai tartalmaznak, amit Thadden akar, azt — a demokrácia talaján, a jogállam elismerése alapján — más pártok is hirdetik, más politikusok is követelik: nemzeti feleszmélést, kommunistaellenességet, egyezkedést Párizzsal, függetlenséget Amerikától, az európai bombát, a múlt lezárását." • • • AZ NDP ÉS A HADSEREG A nyugat-német haderő fejlesztése és bővítése az amerikaiak által hangoztatott "kölcsönös függőség” elvén alapult, amely szerint a NATO országai politikai, gazdasági és katonai vonatkozásban "kölcsönösen függenek" egymástól. Az elv alapvető célja az volt, hogy a katonai tömbök keretein belül ‘kiegyensúlyozott’ fegyveres erőket hozzanak létre és a nemzeti fegyveres erőket olyan irányban fejleszszék, amilyenre az Amerikai Egyesült Államoknak van szüksége. Az NDP vezetői nyiltan fellépnek az amerikaiaknak és bizonyos mértékben az angoloknak a katonai tömbökben elfoglalt uralkodó helyzete ellen, és sürgetik az említett "kölcsönös függőség” elvének mielőbbi felülvizsgálását. Adolf von Thadden szerint az USA-csapatokat ki kell vonni a Szövetségi Köztársaságból, és a NATO szövetségét kizárólagos biztonsági rendszer útján kell megszervezni, független nyugat-német parancsnoksággal. Mintha ezt a törekvést szimbolizálná a nyugati hírügynökségeknek az a jelentése is, miszerint: a nyugat-német haderő a maldorfi öbölnél befejezi rakétakísérleti központjának kiépítését, ahol a "munkákat” amerikai segítség nélkül végzik. A nyugat-német hadsereg 54 százaléka hivatásos állományú. A fegyveres erőknél a felelős parancsnoki beosztásba az úgynevezett "áttelepülteket" állítják. Azokat, akiknek szülei vagy hozzátartozói a kommunista országokban laknak. Az aktív tábornokok 41 százaléka, az ezredesek 51.5 százaléka, a beosztott tisztek 52 százaléka, az altiszti kar 40 és a tiszti iskolások 50 százaléka áttelepült. Az NDP hivatalos adatai szerint 1500 katona (800 altiszt) és 250 tiszt tagja a pártnak. Szociológiai felmérések szerint azonban minden negyedik katona az NDP "potenciális hive". A fiatal tisztek 60 százaléka vonzódik a párt iránt és azt anyagilag is támogatja. Mi sül ki még ebből holnapután? (M. T.) ■ Nyírségbe, az "alma-országba" 1000 vagon befogadóképességű almatárolót szállít, illetve épít egy osztrák vállalat. ■ Magyarország energiaszükségletének már csak a 60 százalékát állítják elő szénből. A kőolaj és a földgáz kitermelése felével-kétharmadával olcsóbb. Kőolja nincs elég, de a földgáz kitermleése emelkedik. ■ A régi OTI Fiumei úti székháza volt az első — 17 emeletes — felhőkarcoló Budapesten. 1930-ban épült bauxit-betonnal. Most hét emeletet leszednek róla, mert ez a betonfajta nem nagyon bírja az évtizedeket, s legnagyobb ellensége a meleg. A terhelés csökkentésével segítenek rajta — egyelőre. ■ Győrben is új nagyüzem: a Rába Diesel-motor gyár kezdte meg a működését. 2000 lóerős Diesel-motorokat állít majd elő évente az Ikarusz-autóbuszok és tíz tonna körüli teherkocsik számára. BlRÓ: Neve? VÁDLOTT: Abel khérem, Abeles. A végét lemetélve, röviden: Abe. Nálunk ez így szokás a családban. B: Foglalkozása? V: Karrierista — khérem. Karrierista. B: Mit ért ezalatt? V: Felkúszni — khérem — a legfelsőbb székbe, aztán lebukni. B: Valóban lebukott? V: Őszintén szólva... neem. Csak így szokták modnani. Egy kis folt esett rám, de anyagilag jól állok. Sőt a kilátásaim megjavultak. B: Mit csinált a fölkúszásig? V: Ügyvéd voltam kh ... alássan. Védtem az elesetteket. Mindig kinyaltam őket a slamasztikából, ha csalással, hamisítással meg ilyesmivel vádolták, és üldözőbe vették. B: Mivel kezdte a karrierjét? V: A papám ügyével, de őt nem üldözték, csak becsapták. Ö is igen jószívű. Mindig segítette a szomjazókat. Inni adott nekik — hitelbe. B: Mi volt a papája? V: Szatócs. Szatócs és italmérő — khérem. B: Kiknek hitelezett? V: A munkásoknak a közeli farmról. Mikor már nőtt az adósságuk, megkérdezte a farmert, hogy becsületes emberek-e a munkásai. A farmer azt mondta, hogy igen, és jót állt értük. Erre a papám három évig is hitelezett nekik. B: No, — azzal már baj lehetett! V: Volt egy kis ijedtség, de akkor én már majdnem ögyvéd voltam és megnyugtattam a tátit. Mindenki jól is járt hamarosan. B: Hogy-hogy? V: Amikor már úgy 1000 tallér volt a munkások tartozása, a papám aggódott és elpanaszolta nekem. Mondtam neki: sebaj — táti! Hány kupicát nem fizettek meg? Aszongya: 2000-et. És neked mennyibe került egy kupica? 10 centbe — nyöszörgi. No, hát akkor csak 200 tallérod úszik — mondom—, azt is hamarosan kihalászom. Még dupla nyereséget is hozok, de erre várj egy kicsit, oszt majd megfelezzük. B: El tudja mondani, hogyan csinálta? V: Miért ne, nem titok az, csak ész kell hozzá — khérem. B: És maga adta az észt, ugy-e? V: Elmentem először is a farmerhez. Vittem a hitelkönyveket meg a jótállást, amit utólag két tanú írt alá. A farmer húzogatta a szemöldökét, és nyaldosta a száját. Erre mondtam neki, ha a táti beperli, legalább 2000-et kell fizetnie: egyezkedjünk felébe. Lassacskán meg levonja a munkások béréből, hogy észre se veszik. Tanácsot adtam. Ha legközelebb 5 centtel emel nekik, ne fizessen csak 4-et, és mondja, hogy a többi adó. Ezzel akár kétszeresen is kárpótolhatja magát. B: Belement ebbe a pakliba a farmer? V: Nüná! Még azt is kérte, hogy legyek az ügyvédje, ha megkapom a diplomát. Lettem is. Az 1000-et meg akkor nyomban a markomba számolta. B: Mit szólt a pápája? V: Megkapta belőle a 200-at, amit ígértem neki, és kérte a nyereség felét. Mondom neki: no-no! — azt te fogod nekem kifizetni, mert a te számládra folyik be jövőre! B: Nem úgy érzi, mintha a papáját is becsapta volna ezzel? V: Mért csaptam volna be? A veszteséget megkapta cash-ben, a nyereséget meg ígéretben. Tőlem, a — fiától. A 800 tallér így az én jogos zsebpénzem lett. Ez volt az első nagyobb keresetem, megdolgoztam érte az eszemmel, több mint egy óráig. B: Egy év múlva beváltotta az ígéretét? V: Jesz — szőr! Nem is tartott egy évig. A táti nagyobb összeget dugott mindjárt a zsebembe, és megígérte, hogy még azt is megfelezi velem, amit később nyer az ügyön. Akkor már látta, hogy van finesze a fiának. __ B: Hát milyen nyereség járt még a dologgal? V: Akkortól kezdve én könyveltem a táti özletét. Először is leírtam az 1000 tallért, mint behajthatatlan követelést. Pardon: 2 ezret, mert a behajtás megkísérlésének is van költsége, az is veszteség hát. Aztán elmentem a Courtra, és az apám nevében csináltam egy 50,000 talléros alapítványt. B: Milyen célra? V: "Szomjazó munkások nedves vigasztalására” — khérem. B: No és hogyan lett ebből nyereség? V: A 2000 pár hónap múlva megtérült adóból, a fele az én zsebembe került nyomban. Egy percet se várt a táti, úgy örült neki, meg annak, hogy ilyen okos fia van: a tavalyi 800 helyett 1000-et hozott neki a konyhára. (Mert ezt nem tette vissza a szatócs kasszába, nehogy nyoma legyen.) B: És még az alapítvány is hozott nyereséget? V: Hát persze! A táti tőkéjéből átkerült egy másik bankba 50,00 tallér — adómentesen! Mert hát jótékony célú volt az alapítvány. Ezzel már a következő évben 10,000 tallért nyert — adó és kamatban. Ennek a felét adta nekem. A következő évben is. Mire megkaptam az ögyvédi diplomát, zsebemben volt az induló tőke. B: Persze azt is kamatoztatta? V: Vétek volna nem tenni — khérem. Egyenesen gazdasági bűncselekmény volna, én pedig jó polgár voltam Texasban. B: Szépen induló karrier! De most elnapolom a kihallgatást egy hold-nappal. (Folytatása következik) REMEMBER - NIXON! Nixon elnök Bukarestben, az ottani amerikai követségen, hivatalos tárgyalásai előtti percekben táviratot kapott — magyaroktól. A táviratot közel 200 olyan magas képzettségű magyar küldte, akiknek az Egyesült Államok kultúrális és gazdasági szervezeteiben kimagasló vagy vezető pozíciójuk van. A szöveg rövid volt és udvariasan figyelmeztette az USA elnökét: ne feledje, hogy olyan állam fővárosában tartózkodik, mely állam területének a felét az ezeréves Magyarországtól szakították el Trianonban, az USA akkori elnöke ezt területrablásnak minősítette, törvényhozása pedig megtagadta a ratifikálását.
