Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-09-01 / 9. szám
A karpátoktul le az al-dunáig EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL All a viharban maga a magyar. (PETŐFI) «ITTVAKdfcT VOL. Vili. ÉVF. — No. 9. SZ. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1969. szeptember hó Szétesnek a II. világháború kötelékei! Egyre több irányt szabó tényező szökik a világpolitikába. Persze csak a gyermeki lélek olyan tiszta, hogy igen-t vagy nem-et vár minden kérdésre mindig. Jó-e vagy rossz, ami mostanában történik? — biztató vagy reménytelen-e az út,melyen a haladás irányt vett? Nincs rá egyenes váiasz. Csak csipegetni lehet a "jó és rossz tudás” fájáról egy-egy pirosalmát, vagy ugyanannyi férgeset. Egyes fordulatok élénken éreztetik a hatásukat. KÍNA ÉS A SZOVJET VISZONYÁNAK az alakulása nem Ígéri a viharrá fodrozódott keleti válság rendeződését. Világpolitikai vonatkozása hatalmi tülekedés csupán, és bárhogyan fordul a kocka, a válság megmarad, — amiként a Természetben sem zárja ki további viharok dühöngését, ha egyik kitombolta magát és elül. A vá'ság megmarad, de — Ázsiában marad. Ázsiának a problémái mélyről dübörögnek. Történelmi idők öngyógyító orvoslására várnak, mert területének kérgén és kérge alatt a múlt, meg a nyugati civilizáció ütközött össze, s ez sem a kommunizmus, sem fegyverek segítségével, sem pedig más formában megtervezett beavatkozásokkal nem oldódik egyhamar. Magyar szempontból is csak anynyit hozhat, hogy gyengíti a mi fegyveres rabtartónk csökönyös aspirációit nyugat felé. Jól teszi! Keleteurópának nagy szüksége van már arra, hogy Ázsia felől föllélegezhessen. De Ázsiának is — Nagyoroszországra! A VILÁGSAJTÓ intenzív találgatásba kezdett, s ez jelent annyit legalább, hogy van már találgatni való. Nem olyan merev már az a megállapodás, mely két hatalom zsebébe utalta Európát és az egész világot. A háttérből még a II. világháborúval kialakult konzervatív érdekek feszengenék, de előtérbe került egy adag józanság. S ezt Nixon lelkisége tolta a politikai küzdelem élvonalába. Az amatőr politikus persze alternatívákban regisztrál, s azt fürkészi, hogy most Kina vagy a Szovjet mellé áll-e Amerika a másik ellenében. A hivatalos politikusoknak azonban sohasem elég az adott szimpla alternatíva. Robbanó anyaggal töltenek meg minden tényezőt, és igyekeznek fenekestől forgatni fel a mindenkori "rend”-et. Ezt nevezik NAGY POLITIKÁNAK. És ez a nagy politika el is végzi a maga dolgát, ha emberére talál. Rendszerint csak por és hamu marad ugyan a nyomában, de a kevésbé vesztesek gesztenyét is lelnek benne mindig. Szóval: népek írhatják utána a történelmet a politikai kataklizmák romhalmazán. Ez is emberibb dolog, mint hatalmi spekulációk vártornyai alatt nyögni és raboskodni. AMERIKA HATALMI FÖLÉNYE nem újdonság. Gazdasági és katonai kapacitása sem. Ez pedig föltétlenül szükséges ahhoz, hogy az Elnök józannak mutatkozó lelkisége is működésbe léphessen. Mintha megújult volna az Egyesült Államok ereje, és tekintélye. Ideje már! Ázsiából kivonulni csak annak a szemében meghátrálás, aki nem gondol rá, hogy a mai technikai adottságok birtokában katonailag távollenni is annyit jelent, mint jelenlenni. Politikailag azonban azt jelenti, hogy egy hatalmas, de viharzó földrész sajátmaga intézheti a maga dolgát, ahogy tudja. S ez már nem csak "nagy politika”, hanem józan politika is, — aminek jele Nixon előtt egyáltalán nem mutatkozott Roosvelt óta. Saját múltjukba és primitív civilizációjukba ragadt népek sohasem kértek hittérítőket és gyarmatosítókat. A kényszer-gyarmatosítás felszámolása megindut ugyan, de valójában csak a formái változtak meg. A gyarmatok "érdek-területek” lettek, néha gazdát cseréltek, de magas kultúrnívón álló országok is új-gyarmatokká váltak. Amerika is ilyen "újgyarmatosító” lett. Valóban nagy politika, mely ebből a kamuflázsból ki akar lépni, ha egyelőre csak lépésről-lépésre is. A SZOVJET ÁZSIAI HATALOM. Civilizált európai területe sem teszi európai hatalommá. Az a dolga, hogy Ázsia problémáiban vegyen részt. Ha sikerül a nixoni nagy politika, ez a Szovjetet a saját dolga irányába kényszeríti, s jóidőre megfosztja attól a lehetőségtől, hogy Európát nyúzza, és zavartalanul kotnyeleskedjék a világpolitikában. Saját földrésze olyan életigény küszöbén áll, hogy századokra ír elő munkafeladatot. A világ szempontjából mindegy, hogy oroszok, kínaiak, japánok egymással megegyezve végzik-e el közös földrészük modernizálását, vagy pedig Indiát és a mohamedán világot is belevonva, — dúló háborúskodással, ahogyan az európai népek tették, de végül mégis korszerű Európa lett a földrészük. Történelmi változásoknak történelmi idők a méretei. NAGY JELENTŐSÉGE VAN annak, amit az Egyesült Államok új elnöke alig több mint fél év alatt csinált. Az imperializmus kapitalista formában éppoly visszatetsző és háborító, mint kommunista színek alatt. Igaz, hogy még szó sincs a megszüntetéséről, de a 3., 4. és 5. hatalom jelentkezése már érezteti hatását, s a mai imperializmust a nagytér-gazdálkodás politikája emésztheti föl. Az új nagyhatalmakból Ázsiára három is jut, s ha saját földrészükért kényszerülnek vetélkedni, már szabadabban lélegezhet a világ. Csak bírja szusszal Nixon! Következő lépésként az kell következzék, hogy Európa tudjon szabadon hozzáfogni saját újjáépítéséhez! Németországot gazdasági eredményei elsőrendű politikai pozícióra predestinálták. Amerikának félre kell állnia Európa útjából, ha kelet felől megszűnik annak fenyegetettsége. Csak ilyen lépéssel lehet likvidálni a második világháború világrontását. Ha minden hatalom a maga dolgát végzi a saját földrészén, meg is újulhat a világ. Még a tőke világhódító uralmától is megszabadulhat egyszer, mert a mai gyalázatos pénzrendszert egyhatalmi politika tartja érvényben. Mai kulturvilágunk eredetének keresésében időben visszafelé az első és materialista értelmezésben is "megfogható” pontot a sumir ékírás agyagtáblái jelentik, mint az emberi érzések és gondolatok rögzítésének első vitathatatlan bizonyítékai. Ismerünk olyan külföldi magyar, angol, német, francia és más nemzetiségű tudósokat, akik ezen agyagtáblákat úgy tudják olvasni, mint magunkfajta mindennapi ember a napi újságjait. Olvasni és megérteni ám két különböző tevékenység. Ezért a sumir agyagtáblák szövege még mindig rejtélyként foglalja el helyét a tudomány világában. Azt hiszem, igen sok gondolkodó író és tudós, s még több olvasó feltette magában azt a kérdést, hogy mi is az a “sumir rejtély”? Csakis magában azért, mert félt, hogy valaki más ugyanezt a kérdést hozzá intézi majd, s nem tud rá felelni. Pedig nem kell szégyelnie magát még önmaga előtt sem, mert hiszen nem mindenkinek lehetett alkalma azokhoz a metafizikai átélésekhez, melyeket Andrássy-Kurta János a Nap felé emelkedő imádságos Szent Ferenc szobor alakjában, Dr. Pass László "An tan témusz, Szóraka témusz—" című rövid tanulmányában, Forrai Sándornak a gyorsírás és magyar rovásírás közeli rokonságáról tartott előadásában, Churchward és Csicsákynak a csendesóceáni Mu-Földről írt fantázia-cocktailjében nyújt bárKÁRPÁTOK ŐRE kinek, aki meg akarja érteni a "sumir rejtély" kifejezést. A mi mai mediterrán-mezopotámiai kultúrvilágunk eredeti forrását minden komoly tudós a Csendes Óceán térségében (akár Mu, Lemuria, Gondwana földrészek helyén, akár Délkelet-Ázsiában) keresi. Még az is ott keresi, aki a Gobi sivatagot akarja megtenni az ősi forrásnak, de csak azért, mert megszokta, hogy az absztrak fogalmak megértése felé való haladásában határt kell állítania maga elé, mert úgy parancsolják Hazulról érkezett és hozzánk juttatott írás. Bizonyára sokakat érdekel. Mi az a „Sumir rejtély”?
