Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-07-01 / 7. szám
8. oldal SZITTYAKÜRT 1969. július hó Mi újság otthon? LEGENDA • A GELLÉRTHEGY BENDŐJÉ- ben újabb tágas barlangot találtak. Állandó hőmérséklete 27 C. fok, és levegőjének magas páratartalma, sajátos, külön klímája van. Gyógyászati célokra alkalmasnak látszik, lehet, hogy szanatóriumot rendeznek be benne. • BUDAPEST LAKOSSÁGÁNAK ÉLETKORA igen jelentős, de szomorú változáson megy át a következő két év alatt. Úgy számítják, hogy 1971-re ötvenezerrel csökken a tizennégy éven aluliak száma, és még ennél is többel növekszik a hatvanon felülieké. Budapest öregszik. Akárhogyan mosakszanak, tekergetik a dolgokat, ez az "abortusz rendelet” következménye. A rendőrállamban ezer korlát áll az ember útjába, de a rezsim azzal indokolja az embriógyilkosság engedélyezését, hogy a leendő anyák szabadságjogához tartozik dönteni, hogy szüljenek-e vagy sem. 9,999 más szabadságjogával nem törődnek. • MEGSZŰNT A BELVÁROSI KÁVÉHÁZ. Persze ez is állami vállalat lett, de már rég évi egymillió forintos ráfizetéssel tartották fenn. Talán "kommunista műemlék”-nek szánták? — emléktábla is volt a falán, mely szerint ez az üzlethelyiség nyílt meg Budapest ostroma után elsőnek, február 18-án. Aztán modernizálni próbálgatták, Könyvtárat raktak bele, sakk-klubot csináltak benne, pincehelyiségében varieté-bárt nyitottak, de még az se segített, hogy leszállították a fogyasztói árait. Ä két háború között már nem volt valami jó híre ennek a kávéháznak, azonban ódon eleganciájával jól beleillett a világváros központjába. Azt írják róla, hogy az eszpresszók közkedveltsége fojtotta meg. Nem úgy tűnik, mintha ez így lenne igaz. Egy patinás kávéházra mindig telik a magyar főváros közönségéből. Vannak bőven, akik régies környezetben szívesen találkoznak régi ismerősökkel — házon kívül. Valószínű, hogy a sok modernizálás benne is meghonosította Budapest légkörét, és tükörfalai mögött rabtartók hajcsárjainak érezték magukat a vendégek. ... Amire már a "felszabadulás” emléktáblája is emlékeztetett a bejáratnál. • LETETTEK EGY FALU ELKÖLTÖZTETÉSÉRŐL. Mert ilyet is kiterveztek már a Tervhivatal tanácstermé«ITTVAKÖfcT Megjelenik havonta — Published Monthly Publication mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MA JOB TIBOB Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím—Correspondence Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Boz 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Boz 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $5.00 — egyes szám ára 35 c. Printed by Classic Printing Corporation 9029 Lorain Ave., Cleveland Ohio 44102 ben, ami úgy szaglik az üzletemberektől, mint péntekestéken a zsinagóga. A Gyöngyös közelében fekvő Visontát szemelte ki áldozatául a mohó nyerészkedés. Felszíni lignitet találtak körülötte, s hogy hozzáférjenek, képesek voltak kimondani egy falucska halálos ítéletét. Legutóbbi tudósítás szerint mégsem a falu helyén nyitnak bányát. Szakemberek kimutatták, hogy a nemes szén a falu megkerülésével is kitermelhető. • RÁCALMÁS KERÜLT VESZÉLYBE HELYETTE, de csak kisebb része, s nem a budapesti, hanem a menynyei tervhivatal határozatából. A falu vége alatt megmozdult a talaj. A veszélyeztetett házakat lebontják, de a hajléktalanok nem házakat kapnak érte, hanem csak kamatmentes kölcsönt. Ez már Dob utcai határozat, így "teljesedik” a szocializmus, ahol sárga—vörös harácsolok indítják útjára a társadalmi élet rendezését. • A DÖCÖGŐ VILLAMOS CSAK NYÍREGYHÁZÁN ÖREGEDETT VOLNA KI? Aligha! Mégis csak innen jön a hír az öreg közúti járóeszköznek a nyugdíjazásáról. Már autóbuszok közlekednek helyette, — hátulsó fertályukon a "fejlett technika” lég-büdösítő kipufogójával. Most elgázosítják a város levegőjét, akik Dachauból Nyíregyházára tértek vissza az elgázosításuk után. • DEBRECENBEN MŰANYAGGYÁRAT HELYEZTEK ÜZEMBE. 230 millió forinton épült, s ennek vannak Magyarországon a legnagyobb méretű fröccs-öntőgépei. Évi 3000 tonna terméket képes fröccs-öntéssel előállítani. Az üzem cső-gyártó kapacitása 3500 tonna. • ANGOL, FRANCIA, KELETNÉMET, FINN és OROSZ készgyártmányú részlegekből állították össze az új diósgyőri elektro-acélműveket. Ez aztán "internacionális kooperáció” a javából, — hogy magyarosan fejezzük ki a véleményünket róla. • A XIII. SZÁZADBELI "JÁKI MÜVÉSZEK”nek újabb kezükmunkája tárult fel a magyarszecsődi templom restaurálása során. Napvilágra hozták a befalazott eredeti kapuját, és nyomban meg lehetett állapítani, hogy az is a híres jáki templomépítő és kőfaragó mestereinek a munkája. • HA NINCS ŰR RAKÉTA, JÓ A LÓFOGATÚ POSTAKOCSI IS! Balatonfüred és Nagyvázsony között XVIII századbeli mintára készült lovas postakocsi-járatot helyeztek üzembe. A határban tizekét utast vontathat négy ló, és még a napi postát is viszi. Díszruhás kocsis valódi postakürttel jelzi az indulást. No nem séta-autó híján, hanem valutaszükséglet okából. A külföldi turisták szeretik a romantikát, a Szovjet meg még ennél is jobban a dollárt. • VÉDETT NÖVÉNY LETT A TATÁRFÜ. Népies neve ez a tátorjánnak. Különben kóró-szerű növény, de szép fehér szirmokkal virágzik és mézillatú. Azt tartják róla, hogy a "honfoglaló magyarok virága", — ők hozták magukkal a Duna-Tisza közére. Most már csak a Balatonkenese és Akarattya közötti dombokon található. • UNGVÁR ÉS NYÍREGYHÁZA EGYVÉGBEN? Közvetlen autóbuszjárat van a két magyar város között hetenkint kétszer. Hát csak törje is az utat! Lesz még naponta is, de országhatár nélkül! Ne tessék azt hinni, hogy irodalmi, vagy zenei legenda kerül itt tollhegyre! Dehogyis. Zsidózunk egy kicsit, adósok vagyunk vele, mert zsidóék sokat magyaroznak lepedőnyi újságlapokon, meg könyvekkel, vaskosakkal is. Épp egy ilyen könyv megjelenése késztet a "tiszaeszlári legendáival való foglalatoskodásra. Pesten adták ki újból A NAGY PER címmel Eötvös Károly dokumentum-regényét — közfogyasztásra. 1902-ben jelent meg először, húsz évvel Tiszaeszlár után. Most Mesterházi (?) Lajos méltatja a Népszabadságban. Azt írja róla, hogy ez a könyv mostanra "érett be”. Hoszszú idő! Gyanús beérés! • A vérvád bizonyítását esztelenség újból és újból megkísérelni, hiszen nyolcvanhét esztendő avarja fedi a tényeket, s amikor felszínen voltak, akkor is égzengés meg földindulás zavarta meg az igazság felderítésének a munkáját. Tiszaeszlárt nem Solymosi Eszter gyilkosságra mutató eltűnése tette világhírűvé. Bizonyára nem egy tizennégy éves parasztleányka tűnt el a világon előtte is, utána is. Bizonyára volt köztük nem egy, akit megöltek. Biztos az is, hogy kisleányok eltűnésétől függetlenül, a tiszaeszlári sakterekhez hasonló galiciánerek tucatszámra ültek dutyiban — széles e világon. És egyetlenegy esetből sem lett "nagy per”, meg "világbotrány" De égzengés és földindulás közben a tiszaeszlári vádlottakat fölmentették, és ez a per nyolcvanhét év óta mindmáig is folyik, sőt "nagy perré” dagadt. A vérvádnak az alaptalanságát is éppoly esztelenség folyvást bizonygatni. A felmentő ítélet még jogerős, Eszterke majd talán csak a végítéletkor támad föl újra, s a dolgok szokásos folyása az esetet százezer más szürke eset közé sorolna, — ha tudná. Miért nem tudja? Miért szítják a természet rendje szerint elhamvadó parazsat nyolcvanhét év óta, s mi céllal lobbantják időnkint lángra? A tiszaeszlári rejtélynek ez a kérdés a sarokköve, s ezt a régi kérdést úgy látszik, hogy épp az idő vasfoga — válasszá is edzette. • A válasz azonban nem egyezik a felmentő ítélettel... Sőt maga a felmentő ítélet sem egyezett a jogszolgáltatás szokásos ceremóniáival. A világnak egy eldugott zúgában keresni kezdenek egy kis parasztlányt. Nem találják. Nyomoznak utána. Jelek és vallomások a zsinagóga sakterháza felé vezetnek. A gyanúsítottak hápognak, az ügyész vádat emel, és őrizetbe veszik őket. Alig indul meg a bírósági tárgyalás, dörög az ég és reng a föld. Ha istenek dörögték volna az Olymposz tetejéről, akkor az emberi psziché úgy reagál rá, mint intő szóra, hogy álljon meg az úton, amin az ítélet felé indult. De nem istenek dörgették az eget, nem ők rángatták a földet, és nem az Olymposzról! Hanem a nagyvilág zsinagógáinak az ösztökélésére a világvárosok világlapjai villámok dörgetésével csináltak belőle világszenzációt! Rochschildok és new-yorki bankárok meg leállították a vasútépítésre nyújtott költséghitel folyósítását! Rémítő villámok cikáztak, annyira dörgött az ég és föld, hogy kormányrendelettel kellett elmozdítani a helyükről államügyészt, a törvényszéki bírót, még a jegyzőket is, — kicserélni a nyomozószerveket, félrelökni a korábbi tanúkat, a védő és vádló ügyvédeket, egészen új jogkereső és jogszolgáltató garnitúrával lehetett csak meghozatni a felmentő ítéletet. Mindez nem kétségbevonható vallomás, amit hiedelmek is befolyásolhatnak, hanem időtálló tények és szilárd dokumentumok. Ki tud hinni az így hozott ítélet igazságosságában? Kik edzették — felmentő ítélet ellenére — a vérvád kérdését nyolc és fél évtized marasztaló ítéletévé? Sokan irigyelhetnék Mesterházi (?) könyvkritikus széles fogalomtárát, humánus érzésvilágát, stílusát. De nincs készsége ahhoz, hogy magát a gondolatmenetet vezesse tövéről a hegyére. Félrevezeti. Három sűrű hasábon át bolygatja az osztálytársadalom beállítottságát. Szerinte ez idézte elő a vérvád felbukkanását. És a magyar "úri osztály”-t vádolja azzal, hogy a vérvád szerint próbált elítélni néhány galiciánert. Ma érett be a Nagy Per? Igaza van. Ők látták Auschwitzot — mondja —, de mindenki más látta azt, ami Auschwitzot megelőzte és követte. Félévszázadig az országhódítást, s most negyed század óta a lefejezett, gúzsbakötött Magyarországot. "Hatalmában megingott, züllésnek indult, bomló, tehát bomlasztó osztályok, rétegek mindig adódnak, amíg osztálytársadalmak vannak, — amíg a társadalmon belül a hatalomnak bármilyen néven nevezhető kiváltságos rétegei vannak, — legyen az dzsentri a század végi Magyarországon, legyen az klérus vagy katonai klikk ...” így igaz. Valamennyi korra ráillik. A maira is. A "nagy per” valóban ma érett be. Annak a telivér klikknek az osztályuralmával, amelyiket a kritikus nem sorolt fel a dzsentrik, papok és katonák után. A saját zsidó klikkjének ködösítő, pökhendi, vörösbe bújt hatalmaskodásával már egészen beérett Tiszaeszlár, s olyan mindegy, hogy való volt-e vagy legenda. Mert azóta a java-magyarság vére lemoshatatlanul a gyilkosok kezére tapadt.
