Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-07-01 / 7. szám
1969. július hó SZITTYAKÜRT 7. oldal KÖZHANGULAT AMERIKÁBAN Törpe basáknak törpék az elvei! Amerikában egészen új közhangulatot teremtett az, hogy, az elégedetlen négerek hangoskodásával, párhuzamba vonták a szegény emberek állami segélyezésének kérdését a fegyverkezésre való költekezéssel. Helyesebben szembeállították egymással a két közkötelességet. Ez ügyes, de piszkos kortesfogás. A szociális nyugtalanság minden államrend feszegető je, tehát a társadalmi béke az állam belső őre, — a fegyverkezés pedig védelem a kívülről fenyegető támadások ellen. Belülre és kívülre tehát rugalmas egyensúlyban kell költeni az államkasszából, a biztonságért. A két költségvetést szembeállítani azonban nemcsak a kormányzat elleni kortesfogás, hanem céltudatos bomlasztás is. Mégis van itt egy pár olyan ágazása a kérdésnek, amely körül valóban hiányzik az egyensúly, tehát könnyedén akad bele a destrukció. Az egyik ilyen hibás kampó csupán formai. A hadügyi költségvetés keretébe soroltak itt igen sok olyan költségszükségletet, amelyek csak részben, sokszor kisebbik részükben vannak kapcsolatban a fegyveres honvédelem szükségleteivel. Máskor a közadókból fedezett hadiipari újítások polgári és kereskedelmi területen profitálnak tovább. Az űrkutatásra költött billiók nagyrésze is a hadügyi tárcát terheli, pedig eredményeinek a költségei a polgári iparfejlesztés révén szinte már megtérültek. Ezek lényegében csak költségvetési formaságok, s lehet, hogy épp egy szigorúan hadiipari keretbe könyvelt befektetés hasznából növekedik a jóléti költségvetés kerete. Mindenesetre, ahol az ipari mammut-vállalkozások is mágnások kezében vannak, nehéz külön látni az állam katonai beruházásait, meg a magántőkések nyereségeit. Ez elég nagy hiba! A tömeghangulat bomlasztó befolyására alkalmas még akkor is, ha nincs suskus a dolgok menetében. Ahol pénz forog, ott a könyvelés formaságainak is rendben kell lenni. Különben a külső támadás elleni védelemből könnyen lesz hátgerinc törés belül az országban. A másik nem ilyen könnyen rendbehozható hiba, és kifejezetten a gazdasági liberalizmus hibája. A gazdasági liberalizmus nem javakért gazdálkodik, hanem profitért. Csak azt termel, ami profitot hoz. Mindenféle hasznos dolgot, meg mindenféle haszontalant, — sokat, mert a soknak mindegyik darabkája növeli Magyar gépészmérnökök olyan hangtompító berendezést szerkesztettek, amelynek alkalmazásával a hőerőművek kazánjaiból kitóduló gőz fülsértő sivítása lényegesen csökkenthető. A Phonstop-nak elnevezett új magyar találmány urbanisztikai szempontból is jelentős: a korszerű városépítészet ugyanis a lakótelepek központi fűtését egyre gyakrabban fűtőerőművek létesítésével oldja meg, a városi zaj csökkentése pedig napjaink törekvése. A Phonostop, amelyet már szabadalmaztak is, sok tekintetben felülmúlja a külföldön hasonló rendeltea nyereséget. A gazdasági liberalizmusnak az a fontos, hogy minél több jószág kerüljön át a gyár és közösség között álló árupiac sorompóján, mert itt válik le a profit a javakról. A profitgazdálkodás tehát útjában áll annak, hogy egy jószág a polgári szükségletnek ÉS a hadi szükségletnek egyaránt szolgáljon, ha mindkettő benne is van a természetében. Ez nem kicsinyes spórolás! Több ezer és több tízezer traktor, repülőgép, megfigyelő konstrukció, szállítóeszköz és sokminden más hasonló: sokbilliós értéket képvisel, és csak polgári vagy csak katonai kihasználásuk milliárdokra rúgó gazdasági értékveszteséget jelent. Közös kihasználásuk pedig fordítva: értéknyereséget. Az állam kollektív érdeke ezen a téren tehát ellentétes rendszert kíván, mint ami a profitgazdaálkodóknak tetszik. Mégis némi nehézséggel és ügyes szervezéssel ki lehetne egyenlíteni ezt a különbséget, még gazdasági liberalizmusban is. Telne belőle annyi, amennyivel kihúzhatnák a lázításra alkalmas takarékoskodás és költekezés méregfogát! Az viszont már az államrendszer struktúrális kérdése, hogy miként ítélik meg a magántőke fokozott profitálását, ha az honvédelmi rendelésekből áll elő. Jogos nyerészkedésnek-e vagy pedig annak, hogy az állam külön is támogatja a kapitalista nagymogulokat az adófizetők pénzéből. Hamis fejlődés az, ami csak a magán-profit növekedésében tetszeleg önmagának. Hamis és — visszaüt! Arad. Kossuth-szobor. A románok megrongálták, lebontották. téssel használt berendezések tulajdonságait. Amellett, hogy a zajt megfelelően csökkenti, a külföldi berendezéseknél könnyebb és kisebb, egyszerűbben szerelhető fel, olcsóbban állítható elő és gazdaságosabban üzemeltethető. Az ajkai, a pécsi, a dunaújvárosi, a borsodi és a mátravidéki hőerőművekben már eredményesen működik ilyen berendezés, Budapesten a kelenföldi és a kispesti erőművekben most építik be. Külföldön, igy Csehszlovákiában, Jugoszláviában, az NDK-ban és az NSZK-ban ugyancsak kipróbálták s alkalmazását eredményesnek találták. (H. T.) Három évtizede csak, hogy világpolitikai hadjárat indult egyetlen szál ember ellen, akit véletlenül Hitlernek hívtak. Hamarosan mundérba dugták a fél világ fiatalságát, hogy a politikai hadjáratot fegyverek dörgedelmes ropogtatásával tetézzék meg, és vigyék sikerre. Szinte szószerint egy szál ember ellen! Még két évtizede sincs, hogy újabb politikai hadjárat indult. Kettő is. Egyik nyugatról keleti irányban, a másik fordítva. Egyik a kommunizmus ellen üvölt torkaszakadtából, a másik meg a kapitalista imperializmus ellen. Izmusok ellen tehát. Miért? Ügy látszik: nincsenek óriások, nincs egyetlen szál valamirevaló ember se, aki ellen fenekedhetne a világ, hát törpe elvek ellen acsarog, melyekkel törpe basák takaróznak. Ebben az izmusos vaklármában, mely faragott célpont körül pazarolja az erőit, magyar fülnek aggasztóan hangzik a magyar hazafiaskodás is. Óriási személy ellen tudunk csak harcot elképzelni, s mert ilyen az egész nemzetközi porondon nem található, búbánatos kábulatunkban szinte megszemélyesítjük a kommunizmust. Mindennek ez az oka! Mintha valaki volna. Valami nagy szál emberi lény. Maga Tyrannusz — vörös palástban. E kábulat szerint a kommunizmus rontott rá Magyarországra, nem pedig a Sztálin tábornokai által hajtott szovjetkatona. A kommunizmus ültette nyeregbe Rákosi bandáját, és nem a szovjet-imperialisták a Róth-terroristákat, a hosszú és az országhódítás magyarajkú megszállotjait. A kommunizmus akasztatott, a kommunizmus rabolt, a kommunizmus szülte a csengőfrászt, a kommunizmus űzte hazátlanságba az embereket, a kommunizmus némította el az értelmiséget és irtotta ki a magyar parasztsá-A kínai rádió bejelentette, hogy nagytávú rakétáiknak a kísérleti példányai beváltak, s megkezdték azoknak sorozat-gyártását. Egyben azt is megismételte, hogy Kína évente 700 atombombát tud gyártani. Az USA és a Szovjet támadó atomkészletének nagyrésze "fölösleges”, mert már töredéke is elég a Föld elhamvasztásához. így ha bármilyen kevés töltete volna is még Kínának, hosszútávú rakéta birtokában az eddigi két atomhatalommal "egyenrangú” félnek tekinthető. Helyesebben most már nem fél-nek, hanem egyenrangú egyharmadnak. Ha az atom a vég veszélyét hordozza is magában, ez a hármas egyensúly végre megtörte azt a másik veszélyt, mely eddig politikai mozdulatlanságba kötözött minden nemzetet a két atomhatalmon kívül. És még ezeknek a nemzeti erőfeszítését is legfőképp fegyverkezésre, tehát pusztításra csábította. Korunkban a demokrácia lódult neki féktelenül a hatalomnak, de nemzetközi demokráciának nyoma sincs a világon. Kétszáz állam nyakán kettő diktátoroskodik, és éppen az a kettő, amelyiknek egyikében "népidemokráciává”, a másikában kháotikus szabadossággá torzult a demokrácia ideálja. Nyomát sem lehet bennük felismerni annak, amit Plato klasszikus got. A kommunizmus a csatorna, melyen át külföldre szivárog a magyar életlehetőség és bőség, — s rajta zúdul be a nincstelenség és nyomor, az erkölcstelenség és atheizmus. Mindennek a kommunitzmus az oka! Ez az izmus, ami csupán izmus. Épp csak a szerevezettség erejét pumpálják bele törpe emberek, hogy valamit elérhessenek a törpeségükkel is. Mégis micsoda erős, nagy szál óriást csinált belőle a honfibú! Ennek kábulata nélkül észre kellene venni, hogy a kommunizmus nem más, nem nagyobb és nem több, mint vastagon szedett címszó és utána öt soros definíció a lexikonban, — amire fütyül az Élet, s öt szót se vesztegetne a Gondolat, ha nem csikarna ki belőle többet az aggodalom, amiért Tyrannuszszá faragják ezt a piszkos-vörös szappanbuborékot ... Roosevelt nem a kommunizmussal bratyizott, hanem Sztálinnál. Tábornok korában Eisenhower se izmussal fogott kezet, hanem Zsukowal. Mao Ce-tung nem a kommunizmusra húzta fel az orrát, hanem Hruscsovra, Brezsnyev ma Csiang-Kai-shekbe kapaszkodik Mao duzzogása miatt, és Vörös Kína tüzesedő szitkod okád Oroszország felé, pedig mindkettőnek kommunista izmus a hitvallása. Ez a szappanbuborék! Ez a vörös tűzijáték! Pukkan, s csak addig kápráztat, amíg lövöldöznek vele a törpéi, hogy nagyobbaknak tűnjenek. Ha eltűnnek a pukkantgatói, velük tűnik el a kommunizmus is. De egyik sem tűnik el addig, amíg nem izmusokból gyúrt emberek, amíg nem óriások lépnek a porondra! Kár felnagyítani a törpéket, s megszemélyesíteni ezt a törpe izmust. Csak a felelősek bújnak el így mögéje — felelőtlenül! formák szerint vázolt föl, mint alapokat. Már pedig, ha a demokráciának az alapelve az irányadó az államokon belül, akkor a nemzetek közösségének a szervezetét is az kell hogy megszabja. Ha pedig nem az szabja meg, akkor az elvnek nemcsak a gyakorlata válik democsokráciává, hanem magát az ideált becsteleníti meg a nemzetközi diktatúra. A két nagyhatalom világuralmában csak ennek a kettőnek az állam-koncepciói érvényesülhetnek, — és abszolúte ki van zárva a politikai szabadverseny. Az egész világ szolgamódra beleáporodik ebbe a két sajátos koncepcióba, s pontosan ez az áporodottság jellemzi az emberiség jelenét. Minden undorító rothadásával meg bűzével. A harmadik erő jelentkezése már egymagában új elemeket és lehetőségeket vet a színre. De ami még jelentősebb: megindíthatja a politikai szabadversenyt. És ebben a szabadversenyben megjöhet a hangja a többi 197-nek is. Az ő sajátos állam-koncepciójuk összehasonlítás, mérlegelés, alkudozás tárgya lehet, ha nem több. Mindenesetre szélesebb körű politikai aktivitásra nyílik út a világon, s eközben a MINŐSÉG is felszabadulhat a mennyiség, a tömeg, az atomerőszak bénító köteléke alól! Phonostop Ketten egy irányba, de hárman sokfelé!
