Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-06-01 / 6. szám
2. oldal SZITTYAKÜRT 1969. június hó CLEMENTIS, HUSÁK ÉS A MAGYAROK A benesi machiavellizmus a szovjet seregek protektorátusa alatt, 1945 után ülte diadaltorát Közép-Európa siralomvölgyében. Rákóczi vezérlőfejedelem és Északkelet magyarságának ősi városában, Kassán hirdették meg azt a "kormányprogramot”, amely az 1945-től 1949-ig tartó sötét, embertelen korszakot, ezeket a végzetes éveket meghatározta, s a felvidéki őslakó magyarság számára addig elképzelhetetlen, az európai nemzeti kisebbségek történetében példátlan megalázások, üldözések és jogfosztások sorozatát hozta. Az egész kárpáti térség sorsát eldöntő, elsősorban a magyarságra végzetes, 1943. december 12-én, Moszkvában parafáit szovjet—csehszlovák szerződést ezzel a hírhedt "kormányprogrammal” realizálták. A második csehszlovák köztársaság "Nemzeti Frontjá”-nak programja a szláv terjeszkedés rég megformált irányelveit a Kremlin támogatásával igyekezett akkor mindenáron megvalósítani. A szomszédokhoz való viszonyt itt a "szláv vonal” határozta meg. A felvidéki magyarság elleni gyülölethadjárattal s a jogfosztó dekrétumok áradatával egyidőben harsán fel a végső, nagy cél most már nyílt summázása: a "Szlovák Dél” ... "Délszlovákia legyen a szlávság erős bástyája”... kiáltják az öblös plakátok az elnémított, gúzsbakötött, mindig magyarlakta Délen. A többnemzetiségű mozaik-államot erőszakkal akarják nemzeti állammá alakítani. Ennek érdekében — Prágával teljes egyetértésben — a szlovák kommunisták, Vladimir Clementis, Gustav Húsúk, Laco Novomesky, Daniel Okáli, Vilo Siroky s a készséggel csatlakozó kollaboránsok, Lettrich, Kvetko vették kezükbe a "magyar kérdés” megoldását. Most, hogy a moszkvai orthodoxiától elhajló, ezért 1952 decemberében politikai per ítélete alapján kivégzett, a magyarsággal szemben kora tiszolci ifjúságától kezdve mélységes elfogultsággal, sőt gyűlölettel viseltető egykori külügyminiszter, a hírhedt "lakosságcsere-egyezményt” erőszakoló Vladimir dementis egyik legbensőbb munkatársa, dr. Gustav Husák került Csehszlovákia kommunista pártjának élére, s helytartói minőségben a harmadik, federalizált köztársaság jövő útjának meghatározója, különösen időszerű az egykoron dementis vezette csoport magyarsággal szembeni "lelki alapállását” korabeli dokumentum alapján is felvázolni. Dr. Vladimir dementis a második világháború alatt, londoni emigrációjában szerkesztett “Nővé easy” (Űj idők) c. folyóiratában, "Közöttünk és a magyarok között” című, határtalan nemzeti elfogultságra, izzó sovinizmusra valló tanulmányával “elemezte” a magyar—szlovák viszonyt. Az ugyancsak marxista emigráns Forbáth Imre a két világháború közötti felvidéki magyar irodalom összefoglalása során kitért dementis egyes, marxista szellemtörténész számára is tűrhetetlen megállapítására. A mai felvidéki magyar írók színvonalas folyóirata, a pozsonyi Irodalmi Szemle (1965/8.) Forbáth második világháború alatt írt tanulmányának közlésével egyidejűleg, bátor dokumentációként hozta dementis válaszát, amely — többek között — ezeket mondotta: "Forbáth barátom indokolatlanul veti szememre, hogy "Közöttünk és a magyarok között” című brossurámban a szlovák—magyar kapcsolatokból azt emeltem ki, ami bennük rossz volt. Mert én arról a nyomorúságról csak beszámoltam, méghozzá hangfogóval. Az a nyomorúság, melyet én és előttem mások, szlovákok, csehek, angolok (Scout Viator) mondottak, a demokratikus magyaroknak kellett volna elmondaniuk. Bennünket, a külföldet, de főleg és mindenekelőtt magukat a magyarokat kellene meggyőzniük erről. Tegyük kezünket a szívünkre: tudatosítja-e a magyarok többsége, hogy a magyar kormány elnyomta és elnyomja a nem magyar nemzeteket? Merem mondani, hogy nem! Ilyen feltételek mellett és ebben a politikai helyzetben mit jelentene, ha elhallgatnánk a szlovák—magyar ellentétek valódi okait... ? Ha egyszer a Föld színéről eltűnik az úri Magyarország, akkor eljön az ideje, hogy a szlovák—magyar kapcsolatok azon oldalát emeljük ki, amelyről brossurámban említést ugyan nem tettem, azonban ezek, objektív leírása esetén, úgyszólván elvesznek. Hiszen a múltban a pozitív oldal jelentéktelen volt, ami nem azt jelenti, mintha a jövő nem lehetne éppen az ellenkező. Persze, ha eltűnik a "natio Hungarica” és e náció szelleme .. Néhány újabb szlovák írás, nyilat-Befejeződött a csonkahazánk szlovák lakosságának képviseletében megtartott: Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének tanácskozása. A kongresszuson 170 küldött volt jelen. Bielik György a szövetség főtitkára a két kongresszus között eltelt néhány év munkájáról számolt be. Elmondotta, hogy a szövetség számos nemzetiségi községben tartott az elmúlt évek alatt politikai tárgyú rendezvényeket és igyekezett segítséget nyújtani a szlovák nemzetiségű dolgozók kultúrális ffejlődéséhez. A beszámoló részletesen foglalkozott a szlovák nemzetiségű dolgozók gyermekeinek iskolai oktatásával és ezek hiányosságaival. A beszámoló szerint csökkent a tanulók létszáma, ami feltétlenül a szlovák nemzetiségű szülők részéről tapasztalható közömbösségből származik az anyanyelv iránt. “A nyelv oktatásban tapasztalható hiányosságok — hangsúlyozta a beszámoló — nem a nemzetiségi politika lényegéből fakadnak, annak iránya és célja nem vá/íozoíí.”Rabmagyarország a nemzetiségi nyelv magas színvonalú oktatására mintegy 800 különböző nemzetiségi tankönyvet jelentetett meg, 70 millió forint értékben. A beszámolót vita követte, amelyből kitűnt, hogy a magyarság ma is jelentős anyagi támogatást biztosít a szlovák nemzetiségű iskolák, diákotthonok, főiskolai tanszékek és a szövetség működéséhez. • A trianoni határok között élő délszlávok képviseletében 220 küldött vett részt a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének kongresszusán. Ognyenovics Milán, a szövetség főtitkára összegezte a két kongkozat, elsősorban a fiatal Juraj Zvara történész állásfoglalása határozott elítélése Clementisék politikájának. Az 1945-ös “kosicy programmal” valóban lefejezték a felvidéki magyar százezreket. Kiűzték azokat is, akik példátlan őszinteséggel szolgálták a dunatáji népek megbékélésének, gyümölcsöző együttműködésének ügyét. Akik önzetlenek és tiszták voltak, s a túloldalról is igaz szóra, méltán kiérdemelt megértésre vártak. Egyikük, a magyar—szlovák kultúrális kapcsolatok régi, nagyműveltségű munkása, a Pozsonyból kiűzött, ma Budapesten élő Szalatnai Rezső vallja: "Mi élő tanúi vagyunk annak, hogyan égett a szívünk vérével, egész életünkkel, idegeinkkel felépített híd a két nemzet között, s tudjk, hogy nem mi gyújtottuk fel, ránk csak forró pernye hullott.. Vladimir dementis, az egykori szlovák népvezér, Gustav Husák és társaik — közöttük a még 1968 nyarán a felvidéki magyarságot denunciáló Daniel Okáli — valóban mindent elkövettek, hogy "nációnk” az áttelepítés, szétszóratás, "reszlovakizáció” következtében eltűnjön a föld színéről. S nem rajtuk múlott, ha nem így történt... Mit várhat a magyarság az új konstellációban revideáló Gustav Husákresszus között eltelt négy év munkájának eredményeit. A beszámolóból kiderült, hogy a szövetség, — amely jövőre ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját — különösen a nemzeti kultúra ápolásában, az anyanyelv oktatásában, a népszokások megőrzésében ért el jelentős eredményeket. Az országban 69 helyen oktatnak délszláv nyelven. Kultúrális rendezvényeiket a legutóbbi négy évben csaknem 73,000-en tekintették meg. A politikai tájékoztatókkal egybekötött 42 nemzetiségi napon, továbbá a barátsági esteken csaknem 100 ezren vettek részt. Kultúrcsoportjaik évente 150—160 előadáson lépnek fel. Jelenleg 32 művészcsoport járja a délszláv-lakta vidékeket. A főtitkári beszámolóból az is kiderült, hogy jelentős sikere volt a délszláv népdalénekesek fesztiváljának, és terebélyesedik a délszláv néprajzi anyagok meg szellemi értékek gyűjtésének mozgalma. A kongresszusi határozat különös nyomatékkai emelte ki az anyanyelvi oktatás színvonala megjavításának fontosságát, és a délszláv nemzetiségi pedagógusok továbbképzését. • Az új alapszabályzat elfogadásával és a vezetőség újraválasztásával végétért Gyulán a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének kongresszusa. A tanácskozáson anyanyelvükön szólaltak fel a román nemzetiség soraiból kikerült tanárok, orvosok, tanácsi és társadalmi szervezeti vezetők. Elmondották, hogy mindenütt testvéri egyetértésben, kölcsönös megbecsülésben és teljes egyenjogúságban dolgoznak együtt a magyarokkal és más nemzetiségűekkel. A kongresszusi küldöttek hangsúlyozták, hogy a kétnyelvűség nem hátrány és a kétnyelvű általános iskolák-Nyitra: Zoborhegyi ezredéves emlékoszlop. A csehek széjjelzúzták. tói, a Kremlin új prága—pozsonyi helytartójától...?! (A Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya tájékoztató szolgálata) ban tanult fiatalok megfelelő arányban kerülnek magasabb fokú tanintézetekbe, egészen az egyetemig. A kongresszusi határozat — amely kinyilatkoztatja a magyarországi románság hűségét a hazánkhoz — többek között előirányozza, hogy lapjuk ezentúl hetilapként jelenjen meg, és a rádió román nyelven is sugározzon műsort. A tanácskozás határozatban kérte, hogy a románlakta helységekben vezessék be a kétnyelvű feliratokat. "Kétségtelenül jogos a kongresszus megállapítása — írja a Népszabadság — minden szerv és intézmény fokozott figyelme és együttműködése szükséges ahhoz, hogy az alkotmányunkban, a párt határozataiban és a kormányzat rendelkezéseiben biztosított nemzetiségi jogok és lehetőségek teljes egészükben megvalósuljanak.” «ItTVAKÖfct Megjelenik havonta — Published Monthly Publication mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOE TIBOE Kiadó — Publisher: HUNGÁBIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím—Correspondence Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $5.00 — egyes szám ára 35 c. Printed by Classic Printing Corporation 9029 Lorain Ave., Cleveland Ohio 44102 Rabhazánk példásan bánik a nemzetiségeivel! Vegyenek példát róla a szomszédok!
