Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-01-01 / 1. szám
1969. január hó. SZITTYAKÜRT 5. oldal ÉJFÉLI MISE 1918-BAN ... Ötven év ... Több mint egy emberöltő ... Ezalatt sok-sok esemény mérföldköve jelzi nemcsak az egyén életének, de egy ország sorsának fordulóját is! Magyarországon Szenteste éjféli miséjén soha annyi gyászruhás nő nem volt, mint 1918-ban. Minden templom megtelt szerte az országban ... Megváltónk születése várásának fenséges és ájtatos óráiban a gyászbaöltözött nők arcán is felcsillant egy kérő-könyörgő reménysugár, egy könnycsepp. Ez fejezte ki, hogy bármily szomorúság uralta is a hangulatot — ami érthető volt, hiszen alig akadt család, magyar család, ahonnan valaki ne hiányzott volna, — apa vagy fiú — a karácsonyi ünnepi asztalnál és a vesztett háborút követő bizonytalan kilátások idegfeszítő izgalmai közepette — mégis a Karácsony bűvös hatása a megbékélés reményét árasztja szét a lelkekben. És ebben a megható miljőben, amikor harangbúgás közepette felcsendült az ének: Békeség.. Mennyben az Istennek, Békesség... Földön az embernek ... kis Jézus jászolya körül ott térdepeltek sorban a harctérről nemrég viszszatért Hőseink is! Az éjféli mise sebzetten is reménykedve folyt le Hazánk minden templomában más felekezetű honfitársainkkal együtt ötven évvel ezelőt.. Sajnos a pusztító orkánként dúló politikai események, még ezt a magyar reményt — a megbékélés reményét is — foszlányokra szaggatták ... Az éjféli miséről megnyugodva mentünk haza. Ki mert volna közülünk egy is arra gondolni e Karácsony Szentestéjén, hogy ez ötven év előtti éjféli szentmise volt az utolsó a mi Magyarországunk területén?... S ki tudja még ma is, hogy a legközelebbit mikor lehet megtartani? Ki tudhatja? De ebben a világkrízisben a szabadföldön élő, hazaszerető magyaroknak a reményt nem szabad elveszíteni. Változatlanul bíznunk kell az isteni igazságosságban, mely legyőz minden gazságot és igazságtalanságot! 1918 november 16-án szétválva az Osztrák—Magyar Monarchiától Hock János, kőbányai plébános, az akkor alakult Nemzeti Tanács elnöke Budapesten, a Szabadságtéren összegyűlt nagy tömeg előtt kikiáltotta a MAGYAR KÖZTÁRSASÁGOT. Az országban általánosságban örömmel is fogadták, mert beteljesülni látták a régi magyar álmot: a független, boldog Magyarországot! Hamarosan rádöbbentünk azonban arra, hogy függetlenek vagyunk ugyan Ausztriától, de még ekkor előttünk teljesen ismeretlen politikai áramlat— az "újkor virradata”, mely azonban a magyar néplélektől teljesen idegen — minden hivatalos, sőt társadalmi tevékenységen is érezteti hatását. Közben az egész ország szinte felháborodással értesült, hogy az akkori “őszirózsás forradalom" szülte Károlyi Mihály köztársasági kormánya megkötötte az ún. "Belgrádi békeszerződést”, mely jogot biztosított az Antant Hatalmaknak, hogy az ország belsejében részükre fontos "stratégiai pontokat” megszállhassanak. Lindner Béla alezredes, hadügyminiszter ‘Nem akarok katonát látni’ indokolással feloszlatta az összes katonai országvédő honvéd alakulatainkat. Ez is megkönynyítette — nem az Entente-nek —, hanem a környező kis államoknak: a cseheknek, szerbeknek, románoknak, sőt az osztrákoknak is, — hogy addig jöhettek be Hazánk belsejébe “stratégiai” támpont címén, ameddig akartak. Így történhetett meg a védelem nélkül maradt Hazánkban, hogy a szerbek Karácsony és újév között Szegedre, a tiszamenti színmagyar alföldi metropolisba is be akartak vonulni. Ezt a — finoman kifejezve — “kapzsiságot” maguk a “belgrádi békeszerződést kötő” franciák sem engedhették meg, s a szerbek helyett ők szállták meg Szegedet. E daliás idők egyik 50 év előtti mérföldkövét idézem emlékezetbe, mert ismertetése történeti hűséggel, a valóság feltárásával a külföldön élő magyar emigrációnak egyenesen kötelessége is. Nemcsak hatóságok felé, hanem a szétszóródott emigrációnk felé is. Emigrációnk az 1956-os magyar felkelés után, az elmúlt ötven év alatt felnőtt nagyon sok komoly magyar értékkel erősödött meg, de talán ők Szegre akasztott mankók Képeken, kegyhelyeken még mindig látni lehet. Régen kerültek oda, vagy nem is olyan régen? Azok hagyták ott, akik mankóra görnyedve zarándokoltak gyógyulást keresni, és egészségesen tértek haza. És elvitték a hírét annak, hogy csoda történt velük. Még ma is él egy öregebb nemzedék, melynek sajog valami a szíve körül. Fiatalon sértette meg bensőjét a tagadás, s azóta sem tudja máshová tenni a “csodát”, mint idézőjelbe. Most indul delelője felé egy újabb nemzedék. Szinte már a szóra sem emlékezik, hacsak nem úgy, hogy fölvillan benne valami apró gyermekmese. Ahol “csoda” történt... De ennek az új nemzedéknek a gerincesedői egyetemekre járnak, és kiválóbbjai bejutnak a pszichológia kísérleti laboratóriumába. Élettant és életfolyamat-tant is tanulniok kell. Szemük előtt operálnak sebészek. Látnak elvágni, megtoldani és összekötni izmokat. Mikroszkópon figyelik a sejtek életfolyamatának reakcióit vegyszerekre. És látnak gyógyulást, vagy megfigyelhetik a kísérletek kudarcát. És vannak még (vagy vannak már?) professzorok, akik hozzáfűzik a konklúziót: a betegségeknek a háromnegyede lelki eredetű. Gyógyulásuk tehát pszichikai úton történik. A beteg testbe, sejtbe, vérbe adagolt gyógyszer csak kémiai hatást vált ki. Ez még nem gyógyulás. Hogy azzá is legyen, a betegnek tudnia kell, hogy meggyógyul tőle. Éreznie, akár tudat alatt, és hinnie akár a tudat ellenére, de sohasem kételkedve abban, hogy használ-e vagy nem. Csodálatos szerkezet az emberi test. Legalább kétannyi titkot takar mindig, mint amennyi földerül belőle. De a modern beteg is akkor gyógyul csak meg, ha kétely nélkül, tehát vakon hisz a gyógyulásban. Hová akasztja a mankóit tanúságtételként, ha már nem lesznek csodatevő kegyhelyek? Óriási dollárkőlcsön menti meg a frankot Ha meginog egy trón, azt rendszerint menekülés követi, vagy katonai diktatúra. Egyik sem segít: a problémák ott maradnak az utódló rezsim nyakában. De Gaulle a nyáron csak egy kicsit menekült, s csak egy kissé csinált katonai diktatúrát. Kihúzta a mellét öreg kora ellenére, és saját utódjává tette magát. Mindenestől a nyakába is szakadtak a francia problémák. Ezeknek csúcsán — természetesen —a frankcsata. Helyesebben épp ellenkező értelemben: természetellenesen! Mert a frank-csata alapja és minden ága-boga a legtermészetellenesebb. Meghívó A Kereszt és Kard Mozgalom és az Amerikai Magyar Lövész Egyesület Nyugat-USA-i szervezete, nagy MAGYAR GÁLABÁLT rendez JANUÁR 25-ÉN, ESTE 8 ÓRAI KEZDETTEL, A "KNIGHTS OF COLUMBUS" San Mateoi székházában (217 Baldvin Avenue, San Mateo) Szeretettel hívják a magyarságot Díjtalan parkolás — Magyar ételek és italok Fülöp Lóránd és kiváló zenekara. A legszebb magyar ruhás hölgy jutalomban részesül. Belépőjegy ára $ 5.00. — Magyar vacsora $ 2.00. Kizárólag az agyonmesterkélt mai pénzrendszer és a vele való manipulálás következménye. Forgolódhat ben ne az ember, amerre tetszik, de min denünnen csak gyilkos tőrhegyre akad, ha forgolódása nem tetszik a spekulánsoknak. Végülis moccann: sem bír, holott a természetes élet al kotóerői nem váltak gorombábbá. A- emberek javai sértetlenek, legfeljebb azok árfolyamát villogtatják magasabb vagy alacsonyabb listán a börze épületéből. Az emberek éppúgy dolgoznak, termelnek és fogyasztanak mint amikor még nem fejlődött ki a csata a frank körül. A kelepcét tehát nem természetes hatóerők állították az Elnök és a francia államvezetés elébe. A spekuláció mutogatott csak két rést a meneküléshez. De mindkettő csapdába vezet. A frank lehető leértékelése gazdasági csőd, drasztikus takarékosság pedig politikai csőd felé mutat. De Gaulle háta meghajlott. Erre aztán megvillogott a hirdetőtáblán a "harmadik út”, s rajta a mentőöv. Az Elnök görnyedve fogadta el az ajánlatot egy óriási dollárkölcsönre. Mentőangyal nyúlt az égből feléje és a francia nemzet felé? ... Még ezt hihetnénk, ha nem lenne a Rothschild-rokonság kezében a pénzrendszer és a frank révén Rothschild-kézben az egész francia gazdaság. nem is ismerhették azt a történelmi magyar tragédiát, melyet átszenvedtünk és azt a Hazát, melynek egész területén ötven esztendővel ezelőtt tartották meg utoljára az éjféle szentmisét! __ A Karácsonyi Béke adjon erőt, erős elhatározást, a világ sorsát intéző vezetőknek, — és nekünk magyaroknak, hogy egész Hazánkban ismét megszólalhassanak az éjféli misére hívó harangok!, hogy hirdessenek békét — független, boldog Magyarországot! Dr. BOKOR PÁL vitéz Darabont Ferenc Nemzet szolgálat. Ez az éltető ereje Vasvári Zoltán vezetésével a Kereszt és Kard Mozgalomnak és az Amerikai Magyar Lövész Egyesületnek. Nem túlzott állítás, ha azt írjuk, hogy a méhek szorgalmával dolgoznak azon. Egy kis kaptáruk van San Mateoban is — vitéz Darabont Ferenccel az élen. A kis kaptár népe magyar templomot és kultúrházat akar építeni. Ezt szolgálja a két egyesület: Szent István Alapítványa. Most arról kaptunk hírt — vitéz Darabont Ferenctől —, hogy rövidesen heti egyórás magyar nyelvű rádióadással, rendszeres kultúr-eiőadásokkal és magyar filmbemutatókkal kívánják szolgálni San Mateo és környé ke magyarságát. "Ez a mi programunk — írja levelében — első nagy királyunk születésének ezredik évében. Ebben a munkában mellettünk van a Knights of Columbus Club és annak helyi vezetője Renn János Grand Knights magyar testvérünk. Aki ugyan itt született, de szívében, lelkében és nyelvében megmaradt magyarnak.” • Néhány mondatban vitéz Darabont Ferencről. Országvédő az utolsó talpalattnyi földig. Majd végighurcolják a kommuinsta kínzókomrákon és internáló táborokon. 1956-ban ott van az októberi barrikádokon. Nemzetőr őrnagy és a budapesti harcok egyik vezetője. Olvasóink az Amerikai Magyar Lövész Egyesület és annak parancsnoksága felé tett nyilatkozatán keresztül ismerték meg. (VI. évf. 11. szám). Sokan pedig személyesen a montreáli Szabadságharcos Kongresszuson, ahol nemcsak felszólalásával, de katonás viselkedésével is feltűnt. vitéz Darabont Ferenc megkoszorúzza a Szabadságharcos Kongresszus nevében a montreáli magyar hősök emléktábláját.
