Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-05-01 / 5. szám
4. oldal SZITTYAKÜRT 1969. május hó !a nyolcadik törzs hangjai ZSIDÓUL KEL FEL A NAP IS - DE MEDDIG? ^ Romániában megalakult Magyar Dolgozóit Nemzeti tanácsa mioenlétérői cikk jelent meg a svájci “Zeitbild” c. folyóiratban: “Üj román nemzetiségi politika” cím alatt. A cikk írója Popescu Leonida a “Nemzeti Tanács” működésével kapcsolatban megjegyzi: "... természetesen marad a kérdés, hogy ez a románok és a magyar kisebbség közötti viszony megjavulásán fog-e gyakorlati szerepet játszani, vagy csak súlynélküli képviselet lesz”. A cikk írójának az a véleménye, hogy Románia arra törekszik, hogy megvédje nemzeti érdekeit a szovjet törekvésekkel szemben. "E harcban — a román vezetés rászorul nemzeti kisebbségei szolidaritására s a nemzetiségeknek jól jön, hogy érdekeik a román kommunista párt törekvéseivel összhangban vannak. E szolidaritás erkölcsi és politikai ereje, gyakorlati értéke értelemszerűen attól függ, hogyan tudják a kisebbségek mindennapi életéből a múlt keserű tapasztalatait és csalódásait eltüntetni." "A két világháború között — írja P. Leonida — az akkori román nemzeti kormányok a különböző vallásfelekezetek magyar iskoláinak bárminő kisajátítását elkerülték, most azonban a Kreml árnyékában mindezen iskolákat államosították, amit kommunista tanokkal indokoltak. De ahogy rövidesen mind több iskolában a tanítás román nyelvre tért át, élükre rorán igazgatókat neveztek ki, a magyar tanárokat mind több és több románnal cserélték ki, módfelett elkeserítette a magyar kisebbségeket, annál is inkább, mert e lépéseket már nem tudták kommunista tanokkal alátámasztani.” ... Hát nem egészen így áll a dolog! ERDÉLYBEN a románok kíméletlen bánásmódja a nemzeti kisebbségekkel — különösen a magyarsággal — Popescu Leonida állításával szemben, már a kommunista impérium előttről eredt. A román kultúrpolitikának irányelvét: Erdély elrománosítását nemcsak a sztálinizmus évei jelentették a székelyek és magyarok földjén. A román kommunisták a mai napig híven követik a második nagyszebeni nemzetgyűlés elnökének, dr. Maniu Gyulának ötven esztendővel ezelőtt elhangzott kijelentését, miszerint: “Erdélynek elrománosítása a legsürgősebb és legközelebbi cél, amely nem ismer sem demokratikus, sem önkormányzati, sőt még kiváltsági akadályokat sem.” Ez az irányzat hatja át fél évszázad óta a román nemzeti vagy kommunista hatóságok minden intézkedését Erdély területén. A magyarság erejének legfőbb tényezője a magyar kultúra. A magyar egyházak, iskolák és magyar kultúrintézmények ellen a leghatásosabb eszköznek a románok hírhedt agrárreformja bizonyult. Popescu Leonida cikkében elhallgatja, hogy a két világháború között — közvetlenül a trianoni békediktátum után — az 1640 óta fennálló erdélyi római katolikus státusnak mintegy 27,000 kát. holdat kitevő birtokait a románok kényszerbérletbe vették. A birtokok jövedelméből fenntartott 7 főgimnázium, 1 főreáliskola, 7 nevelőintézet, 1 árvaház, 25 polgári iskola, 4 ipariskola került válságba. Onisifor román egyetemi tanár pedig 276 oldalas röpiratban követelte az ősrégi erdélyi római katolikus státus megszüntetését. Hosszasan sorolhatnánk azokat az intézkedéseket, amelyeket Erdélyben a románok a kisebbségi magyar iskolaügy ellen foganatosítottak. A “román művelődési zóna” létesítésére megjelent 4077/1924 számú rendelet, az 1925. december 22-én kihirdetett “magán-oktatási” törvény, csak állomásai a román sovinizmus intenzív elnemzetlenítési politikájának. A kisebbségi magyar iskolák "megrendszabályozására" hozott intézkedésről pedig az “Adeverul” c. román lap 1924-ben megjelent egyik számában "Hová vezet a törvénytelenség?” címmel — elmondja, hogy a középiskolák tanárai bizalmas intést kaptak, amely szerint a vizsgákon a kisebbségi nemzetiségű tanulókat oly szigorúan kell osztályozniuk, hogy azok ne folytathassák tanulmányaikat. ^ Presbiteri Világszövetség 1925- ben a Cardiffban tartott kongresszusán foglalkozott az elszakított magyar reformátusok helyzetével. A kongresszus visszhangjaként idézzünk az angol "Times and Tide” című folyóirat vezércikkéből: rnmm “Felette sajnálatos, hogy Románia nem bánik emberibben kisebbségeivel. A békeszerződés nemcsak Erdélyt, ezt a Skótországgal csaknem egyenlő nagyságú területet juttatta Romániának, hanem a magyar Alföld egy részét is, közte olyan területeket, ahol minden egyes falusi lakos magyar. Ezen a területen most tilos magyar tanoncokat iparossá képezni. Ezen az annektált terülten több mint egymillió protestáns él. Egyházaiknak és iskoláiknak, amelyeknek egyike-másika 400 éves múltra tekinthet vissza, mindenkor értékes kultúrális befolyásuk volt. Eddig 180 presbiteriánus iskolát alakítottak át román állami iskolává. A középiskolákat és elemi iskolákat egyszerűen bezárták, az iskolaépületeket elkobozták." Előttünk fekszik Popescu Leonida cikkével szemben a New York-i Nemzeti és Vallási Kisebbségeket Védő Liga jelentése is, amelyet Louis C. Cornish bostoni lelkész, a Societe Unitaire Americaine vezértitkára tett közzé: “The Religious Minorities in Transylvania” címmel. Az amerikai—angol vegyesbizottság jelentésében nemcsak a trianoni békeszerződés utáni Románia valláspolitikájának hiteles ábrázolása a megdöbbentő, de még borzalmasabb a számkivetés, telepítés, terror, a magyar fajhoz és nyelvhez való ragaszkodásnak politikai bűnként való kezelése a "királyi” Románia .részéről, úgyszintén a lelkészek és tanítók brutális bántalmazása. P. Leonida: "Űj román nemzetiségi politika” cím alatt szomorú és retten tő képet fest az elszakított magyar véreink kétségbeesett, hősies, de a legtöbbször hiábavaló küzdelméről a kommunista román hatóságokkal szemben. A "múlt keserű tapasztalatai" azonban korántsem csak kommunista eredetűek. Erdély magyarságának küzdelmét nyelvük, ősi kultúrájuk és vallásuk védelmében az emberiességet, jogot és nemzetközi kötelezettséget nem ismerő és nem respektáló “királyi” vagy "kommunista” Romániával szemben ötven esztendő óta tart. A meggyötörtetésnek, letiportságnak, a megalázott Ságnak egyetlen orvoslása nem lehet más, mint a trianoni békediktátum revíziója. A megerőszakolt “béke” kibírhatott ötven esztendőt, de ez a félszázad jövőre lejár! És vele lejár az igazságtalanság ereje! Major Tibor Izrael nem tudja megemészteni azt a nagy falatot, amit a "hatnapos háború”-val bekapott. A villámgyőzelem ellenére két éve forog már a szájában ez a falat. A kis cionista ország azóta is öklendezik és lövöldöz, pedig pacifikálni akarja az újonnan meghódított arab országrészeket a saját zsebére. Az arabok nem engedik és elszántan lövöldöznek ők is. Újabban a szuezi-csatornán át ágyúpárbaj folyik állandóan. Egyiptomi gerillák éjszaka átkeltek a csatornán és felrobbantottak egy kisebb izraeli lőszerraktárt. Előre kijelentették, hogy nem ismernek el semmi olyan békekötést, mely legalizálná az izraeli területrablásokat. A kairói kormány félhivatalos lapja szerint Egyiptom, a szűnni nem akaró izraeli határsértések miatt, többé nem tekinti a Csatornát fegyverszüneti vonalnak. Nehéz ágyúkkal lövik is az izraeli birtokban lévő erődöket Szueznél. A Libanonba telepített palesztinai arab menekültek tüntetnek. Követelik, hogy a kormány erősebben lépjen fel, és mindenáron szabadítsa fel a hazájukat, hogy visszatérhessenek. Nyugat felől még mindig ömlik a pénz és katonai segítség Izraelbe, de a kormányok állásfoglalásában egyre jobban mérséklődik a nyílt szimpátia. Nemegyszer hideg közönyt mutatnak a hivatalos megnyilatkozások, és érezhető, hogy a világesemények Érdekes segítséget nyújt hozzá egy 600 oldalas könyv, mely nemrég jelent meg otthon. “A magyar nyelv szóvégmutató szótára” a címe. 60.000 szót ölel föl. Leginkább a közhasználatú szavaink nagy családjából, de találni közöttük szépszámmal táj szavakat is, meg olyanokat, amelyek már elavultak, tán ki is vesztek a mai élő nyelvünkből. De mi a különösebb érdekessége ennek a szógyűjteménynek? Az, hogy a szavak nem a kezdőbetűk szerint sorakoznak abc-rendbe, hanem az utolsó betűik szerint. (így is a szoros ABC-rendszerrel.) Az "az” szócska például a szótár végére került, mert zé-vel végződik. A “zebra” meg az elejére, mivelhogy "a” az utolsó betűje. Újszerű szótári szócsoportosítás. Vajon játszottak-e már ilyesmivel más nyelvek nyelvészei is, vagy magyar ember pionírkodott vele otthon? Na és — mire jó az így összeállított szótár? A Hazai Tudósítások szerint — mely hírt ad róla — "... hasznos lesz az anyanyelvűnket szerető emberek számára, a magyar tanároktól a nyelvi játékok kedvelőiig ...” Eddig rendben sorában már mindenki únja a zsidó csetepatét. Az UNO főtitkára ismételten figyelmeztette az izraeli kormányt, hogy tegyen eleget a nemzetközi határozatnak, ürítse ki az elfoglalt területeket, mert konok magatartásával az egész Közel-Keletre kiterjedő háborút idézhet elő. Mégis egyre puskaporosabb levegőt jelentenek onnan a hírügynökségek. Belül Izraelben sem egységes a helyzet megítélése. Ben Gurion például ismételten javasolta, hogy vonuljanak vissza a két évvel ezelőtt elfoglalt területekről, és kössön békét az izraeli kormány. A lakosság többsége a volt miniszterelnök véleményén van, mert attól tart, hogy a kormány fegyveres hódító kalandjával eltékozolja azt is, amijük van. Az agresszív makacskodás, ha nem hagyják abba, igen hosszú időre terjedő krízist idézhet elő. Az arabok nem mondhatnak le az elfoglalt területeikről, mert ilyen békekötés után örökösen ki volnának téve annak, hogy az országuk gyarapítására elszánt zsidók újból és újból hódításra vetemednek. Ismerik az ilyen szalámitaktikát, és ezért nem alkusznak. Hiába no: — a kalmárok népe még csak 1947 után és 1967-ben hősködött nagyot, s még nem tanulta meg, hogy a hősködésnek is van emészthetetlen következménye. Kutyaszorítóba lehet vele kerülni. van. A híradás még hozzáteszi, hogy keresztrejtvény-fej tegetők is eredményesen használhatják. Jó, hát a rejtvényfejtegetés is játék, ha a nyelvjátékok listájának valahol a legalján van is. De azt is mondja az ismertetés, hogy költőknek is segédkönyvül szolgál. Ez már merénylet a költészet ellen. Szótárból csak kín-rímeket lehet keresgélni idétlen versekhez. És támadás a költők ellen. Mert hát nem épp az érdemli meg ezt a művészi rangot, akiből dallamos szavakban és rímekkel együtt ömlik a Gondolat? Kár külön mankóval termelni fűzfapoétákat. Teremnek maguktól is elegen .. . A párt-költőket meg már ideje lenne direkt eltiltani a vers-faricskálástól. Legérdekesebb azonban, ahogyan ez a könyv létrejött. Mert ennek a most született szótárnak nem voltak szerkesztői. Alig igényelt némi előkészítést, amit ember végzett. Elektromechanikus és elektronikus gépek végezték az anyag rendezésének a munkáját. A nyomdászok olyan "kéziratot" kaptak szedésre, mely közvetlenül a gépek "kezéből” került ki. Érdekes szótár. Érdemes volt kiadni. A trianoni bekediktátum előtti évtizedekben Romániában ilyen politikai térképet állítottak elő és hoztak forgalomba. Számos magyarországi görög-keleti román felekezeti iskolában foglaltak le ily térképeket, amelyeket a román tanítók és papok csempésztek be. A térképen Románia nyugati határaként a Tisza szerepelt. Anyanyelvűnkkel is játszadozhatunk!
