Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-05-01 / 5. szám
1969. május hó SZITTYAKÜRT 5. oldal KERESZT ÉS KARD MOZGALOM TÁJÉKOZTATÓJA CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET Kiadja: A MOZGALOM KÖZPONTJA XI. ÉVFOLYAM 5. SZÁM — 1969. MÁJUS HÓ MOKCSAI SZABOLCS: ELRABOLT FELVIDÉKÜNK A TÖRTÉNELMI IGAZSÁG TÜKRÉBEN Csaknem egynegyed százada, hogy mi, 45-ös menekültek a pánszláv vörös bolsevizmus elől menekülve, hazátlanul emigrációban élünk. A nehéz napi munka után — a pihenés óráiban és álmatlan éjszakákon hányszor rémlik fel előttünk a legszörnyűbb, a legszívettépőbb kérdés: Quo vadis Europa, qou vadis Hungária? ... mi lesz a mi drága magyar fajunkkal és népünkkel, ebben a neofeudalizmus által szétdarabolt, védhetetlenné tett, az egyesüléstől, az integrációtól, mint egyetlen meneküléstől oly reménytelenül messze álló maradék Európában?! Vessünk egy pillantást Európa térképére és tisztán áll előttünk a magyarság európai helyzetének sivár kilátástalansága. Megfosztva a Kárpátok Isten alkotta természetes bástyáitól, több ezeréves birtokállományinkat — az ott élő magyarsággal együtt — Nyugat-Európa gátlásnélküli hóhérai oda ajándékozták a legnagyobb, legkegyetlenebb ellenségeinknek. Földrajzi helyzeténél fogva a turáni Magyarország ezer éve éket alkot az északi és déli szlávok között, de gátat alkot a germánság kelet felé törő gazdasági és hatalmi törekvésének is. Ebben a germán és szláv harapófogóban szorított és ott élet-halál harcát vívó magyarság jövőjének biztosítása abban rejlik, meg tud-e Európa menekülni a szörnyű szláv fenyegetettségtől, ki tudnak-e a nyugati nagyok őszintén és minden hátsó gondolat nélkül békülni, s bűneiket férfiasán belátva, egy új, integrált Európában egyesülni, s a magyarság ezéréves birtokállományát a Kárpátok övezte Duna-medence államegységét visszaállítani, hogy a magyarság államalkotó képességét és történelmi hivatását maradéktalanul teljesíthesse — Európa és az egész kultúremberiség érdekében. Ehhez azonban bismarcki méretezésű valóban "államférfiak”, s nem a neofeudalizmus és a cionista rendeltetésű szabadkőművesség szellemében nevelt politikai bábfigurák kellenek. Kétségbeejtő helyzetünkben egyetlen út vezet a megoldás felé: erő teremtés önmagunkban. A nemzeti és faji érzés lángoló kiteljesedése, ősi nagy kultúránk ismerete és tanítása, a turáni eszme ápolása és kiépítése a nagy és hatalmas turáni népek felé. Ki kell fejleszteni magunkból a még mindig meglevő hatalmas és nemzeti, faji érdekeket, s végre megteremteni a szlávizmustól és germanizmustól megtisztított ősi turáni magyar kultúránkat. Hála a magyarok Istenének — emigrációnkban megszólaltak a magyarvérű, a nemzeti és faji érzéstől áthatott történész, nyelvész, régészeti és embertani tudósaink és azt a szörnyű sok hazugságot és rágalmat, történelemhamisítást, amit elsősorban a germánság, s annak leghitványabb, leggyűlöltebb uralkodóháza, a Habsburgok véres elnyomása és magyarirtása — a honfoglaló, nagymúltú, Európának színt, kultúrát, erkölcsi felemelkedést adó magyar népünk ellen elkövetett — a való történelmi igazságot munkáikban feltárták. Egy ilyen dokumentációs nagy munkát írt 3 kötetben a mi elrabolt Felvidékünk egyik legősibb családjának a sarja, a Brüsszelben élő Rudnay Egyed történész testvérünk "Attila triológia” c. művében. Hazánk északi részének, az elrabolt Felvidékünknek a pánszláv vonalra való átállítása és történelmi múltjának meghamisítása a kiegyezés utáni ún. "arany korszakiban a Habsburgház részéről rendkívül ravasz módon tovább folyt. Erre fényt derít a bécsi levéltár titkos iratainak részbeni feltárása. Közismert tény, hogy nemzetiségeink közül a kárpátaljai ruténok voltak a leghűségesebb nemzetiségi alattvalói a szentistváni magyar birodalomnak. Ferenc József, aki az “alkotmányos uralkodó” látszatát haláláig igyekezett betartani, Ungvár székhellyel magánpénztárából nagy anyagi támogatással egy kimondottan pánszláv célokat szolgáló egyesületet tartott fenn. Ez a pánszláv irányzat támogatása a Felvidéken is érvényesült, nehogy rájöjjenek a mi derék tótjaink, hogy ők is fajilag a turáni magyarsághoz tartoznak. A mi nem magyarvérű, Habsburg és germán zsoldban álló történészeink még csak meg sem említik, elhallgatják azt a megcáfolhatatlan történelmi igazságot, hogy a honfoglalás előtt Pannonia északi részében már volt egy ún. "fekete” Magyarország, a vágvölgyi székelység ősi települési helye “Sziklamező”, mely saját fejedelmei alatt élt és keresztény volt. Ez a fekete Magyarország küidte Árpád nagyapját Ügeket nagy kísérettel az "Etel” most Volga) kanyarban, Lebédiában élő őseinkhez a "fehér” magyarokhoz, hogy jöjjenek, mert Pannonia üres, s legyen testvéri védelmük a németek által megszer-Nagy-Csehország térképe. Igen jellemző, hogy Pozsonyt a térképen még Prespurk-nak nevezték. Párizsban 1917-ben Ernest Denis a "Les Slovaques" c. könyvében viszont Prespucknak írja Pozsonyt, majd a könyv 279. oldalán hol Prespureknek, hol Brselislava szerepel — a nagy cseh történészek még akkor nem határozták el, hogy mi legyen a város "ősi” neve! vezett és felfegyverzett morvák állandó zaklatása és rablásai ellen. A mi derék és vitéz felvidéki székelyeink örömmel fogadták Árpád vezér fogadalmát és honfoglaló őseinket, s csak egyről nem akartak soha lemondani, a törzsi, a népi önállóságukról! Inkább nyelvet cseréltek, s felvették a vándorpásztorok szláv nyelvét. Szent István királyunk háborút is viselt ellenük, s egy részüket Erdély-VASVÁRI ZOLTÁN: Elhangzott 1969. április 3-án, a passaici magyar református templomban a KKM által tartott gyász-istentiszteleten. Magyar Testvéreim! Ma este összejöttünk az Úrnak házába, hogy minden magyart emlékeztessünk 1945. április 4-ré, amikor az utolsó szabad magyar rög is elveszett és árva népünk felett úrrá lett a vörös kommunista istentelenség. Az Isten segítségével szabadföldre kijutott magyaroknak, legyen az öreg, közép vagy új amerikás, erkölcsi kötelessége a világ legárvább népének, a mi testvéreinknek a megsegítése..... ....Szörnyű bűnt követnénk el, ha a szabadság és a viszonylagos jólét elnémítaná bennünk a szülőanyánk utáni vágyakozást. A magyar jövőt és népünk szabadságát csak úgy tudjuk biztosítani, illetve elérni, ha erős akarattal és hittel azon leszünk, hogy minden körülmények ellenére is megmaradunk magyarnak. Magyarul zengjen a zsoltár, az ének, magyarul szóljon a szánk, amikor kérünk Ür Istenünk segítséget tőled, mert csak így tudjuk felébreszteni fiatalságunkban a magyar öntudatot. Erre van ma szüksége a kint élő magyarságnak, ha üt az óra egy emberként ugorjunk talpra magyar hazánk megsegítésére. Ezért Te és én vagyunk a felelősek, hogy ez így legyen. Egymagában az emlékezés csak negatívumot jelent — Magyar Testvéreim! Nekünk arra kell törekednünk, hogy ebből az összejövetelből pozitívum legyen. Tegyünk fogadalmat itt az Ür színe előtt, hogy méltók akarunk lenni őseinkhez, akik biztosították népünk életét és szabadságát az elmúlt ezredévben. A fogadalmunk szerint nekünk kell, és erre legyünk büszkék, az újabb ezredév alapjait lerakni. Ha ez sikerül, akkor gátat tudunk állítani ellenségeink azon szándékainak, hogy kiirtsák népünket az ősi földön ... Imádkozó lélekkel borulok le minden magyar elé és hangos szóval kiáltom feléjük, hogy ébredjetek és a süket fülek is nyíljanak meg mai szent fogadalmunk előtt. Egységes, zárt sorokban meneteljünk együtt tovább, ha ezt ma sikerült elérnünk, Istenünk nevében, akkor lefognak hullani a nehéz bilincsek népünk kezéről és újra szabad lesz hazánk. ben telepítette le. A megmaradottak közé királyaink lengyeleket telepítettek, s a székely és lengyel összeolvadásból lett a tót nép, mely történelmi név valóban rangot, a magyarsággal egyenjogú államalapító népet jelent. Ezt a "tót” történelmi nevet kellett kiforgatni, megalázóvá tenni, s ezt a fajilag rokon testvémépet a magyarsággal szembeállítani. így lett a habsburgi pánszláv politika jóvoltából a tót történelmi névből a rabszolgát jelentő "szlovák", aminek nincs és nem volt soha semmiféle történelmi alapja. Ravasz püspök örökbecsű szavaival fejezem be rövid elmélkedésemet: Nekem is van hazám: kicsiny, drága föld, parányi folt e nagy égitesten, mégis nekem drágább minden birodalmaknál és minden csillagoknál. Elhagyatott, kemény szívű, ezer hibával megvert nép az enyém, mégis szeretem, szégyenét vállalom, kálváriáját magamra veszem és úgy érzem: 'ha nem születtem volna is magyarnak, e néphez állanék azonnal én’... Nyelvünket csak egy tenyérnyi helyen beszélik, mégis zenéje ott remeg legédesebb emlékeimben, imádságaim e nyelv képeitől fénylenek, Istenemmel ezen a nyelven társalgók és magyar zsoltárok zengjenek koporsóm felett.” Nekem van hazám! Ámen! Mikor beszélnek már magyarul az oroszok? Csatorday Károly, a magyarországi UNO nagykövet ült áprilisban a Biztonsági Tanács elnöki székébe. Ennek, a különben szürke adminisztratív eseménynek az a keserű érdekessége, hogy orosz nyelven mondta el a megnyitó beszédét. Tette ezt annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek üléstermeiben van felszerelve a világ legtökéletesebb hangközvetítő szerkezete, mely a szó szoros értelmében "elektromos tolmács” is. Bármilyen nyelven hangzik is el beszéd, az fejhallgatókon át valamennyi nyelven hallható, szinte egyidejűleg, alig egykét másodperc után. Nem is nagyon kérdéses, de annál szomorúbb jelentősége van tehát annak, ha a magyarországi követ oroszul beszél — eredetiben. Az oroszok sohase szólnak magyarul, pedig nekik nem kellene megtanulniuk nagynehezen egy nyakatekert nyelvet. Elég lenne egyszerűen kimasírozni Magyarországról. Részükről ez lenne igaz magyar beszéd. Megértenénk és meg is becsülnénk. Gyászmise Derka József volt intézőbizottsági tagunk egy éves halála emlékezetére gyermekei gyászmisét tartatnak 1969. május 31-én, szombaton de. 8 órai kezdettel Passaicon a Szent István római katolikus templomban. “MAGYARUL ZENGJEN A ZSOLTÁR”
