Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-04-01 / 4. szám
2. oldal SZITTYAKÜRT 1969. április hó MUSTAFA KEMAL vezetésével megkezdődött az első világháború utáni idők legnagyobb hadművelete, a híres szakariai csata, amely 14 napon keresztül pokollá változott a folyam mindkét partján. KEMAL hadvezér maláriától legyengülve és törött bordákkal irányította a hadműveleteket. "Nincs védelmi vonal, csak védelmi terület — hangzott a parancsa —, ez pedig egyet jelent az egész ország területével! Nem szabad egy talpalatnyi földet sem feladni az ország területéből, amíg polgárai nem hullatják rá vérüket!" A szakariai csatában török győzelem születik. Felperzselt falvak jelzik a visszavonuló görög seregek pusztításának nyomait. Az ankarai nemzetgyűlés a "GYŐZTES” nevet adományozza KEMAL-nak, aki elsőnek fogalmazza meg a nemzetgyűlés előtt a nacionalizmus totális háborújának követeléseit: “A háború nem két hadsereg, hanem két nemzet harca, amelyek minden erejük latbavetésével csapnak össze. Az egész török népet szólítom fel érzésre, gondolatra és tettre". ♦ Testvémépünk — 1922 augusztus 26-án új csatát kezd. “Katonák előre! Cél a Földközi-tenger!” — hangzott KEMAL tábornagy napiparancsa. A támadásban a görög seregek szétporladnak és teljes ezredek semmisülnek meg: “Pária-kutyák és falánk sólymok lakmároztak a hömpölygő emberáradat nyomában tornyosuló hulladombokon” — írták az újságok. Tíz nap alatt 300 kilométert adtak fel a görögök. “Kemal nem szentimentális hadvezér — írja az angol Armstrong, KEMAL egyik legalaposabb életrajzírója — az ő agya csak statisztikákban, tér kép jelzésekben, dátumokban, menetsebességekben, ezredekben és ágyúütegekben tud gondolkozni”. A megvert és menekülő görögöket óramű pontosságával követte az üldöző török sereg. Törökország felszabadul. A sévresi halálos béke helyett — 1923 július 21- én — az antant kénytelen Lausanneban új békére lépni a mi diadalmas török testvémépünkkel. Kemal Atatürk, az államférfi Törökország nemzeti ébredése rohamléptekkel halad előre. 1923 október 28-án megszületik a Török Köztársaság. KEMAL ATATÜRK lett az elnök, aki a történelmi feladatának teljesítése közben szerzett hatalmas tekintélyét mind-mind bevetette a nagy átalakulás munkájába. Gyors egymásutánban következtek gyökeres alkotmány reformjai. 1924 március 3-án ATATÜRK nagy parla«ItTVAKÖfcT Megjelenik havonta — Published Monthly Publication mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím—Correspondence Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $5.00 -—- egyes szám ára 35 c. Printed by Classic Printing Corporation 9029 Lorain Ave., Cleveland Ohio 44102 menti beszédében kifejtette a szekularációs törvények szükségességését: “A köztársaság veszélyben van — mondotta — a kalifának és az oszmán uralkodóház utolsó maradványainak is el kell tűnniök. Az államot el kell választani az egyháztól. Az elavult egyházi bíráskodás helyébe modern, tudományos jogrendszert állítunk!" ATATÜRK végrehajtotta az állam és az egyház teljes és tökéletes szétválasztását. A dervis- és szerzetesrendeket felosztották. A Koránt törökre fordították, és a mecsetekben a török lett az imádság nyelve. ATATÜRK tiszteletben tartotta a vallásos lelkiismeretet, de nem engedte, hogy a közéletet vallásos szokások szabályozzák. “Nem harcolt és nem vérzett-e eleget a török paraszt évszázadokon át minden égtáj felé? Itt az ideje, hogy Törökország csak magával törődjön” — mondotta. Alkotó reformok építőmunkájának kora virradt Törökországra. A vezér nem ismert kíméletet az újításokban. A nemzetgyűlés adaptálta a svájci magánjogi kódexet. A kereskedelmi jogok javarésze német, az új büntetőjog pedig az olasz joganyag felhasználásából származott. ATATÜRK nem ismert irgalmat az ország és a rendszer ellenségeivel szemben. Az egyszerre több fronton harcoló törököknek Lenin már 1920- ban segédcsapatokat ajánlott, de ATATÜRK óvatosan elhárította a felkínált szovjet - hadosztályokat. Törökország törvényei az állam ellenségeinek tekintették a kommunistákat. A szabadkőműves és zsidó Dzsavis védelmében hiába intervináltak a páholyok és a bankházak: “A vésztörvényszék elnöke intett —, és Törökországban nem volt többé ellenzék..." Egységes, zárt, homogén török néptömb volt ATATÜRK eszményképe. Nagyszabású telepítést hajt végre, és az 1,400,000 kényszer-kivándoló helyébe 750,000 Görögországból érkezett törökkel foglaltatja el a jussát. Törökország áttér a latin írásjelek használatára, nyelvét pedig a határon kívül élő török törzsek nyelvjárásaival és mondatfüzéseivel gazdagítják. Üj életre kel a képzőművészet és bevezetik a nyugati klasszikus zenét. ♦ ATATÜRK és munkatársai tudták, hogy a nemzetállam kiépítése csak a feudalizmus maradványainak lerombolása után lehetséges. 1924-ben eltörölték a tizedet, és helyette korszerű adózást rendszeresítettek. Elkészült az első ötéves terv, amelynek célja, hogy: “a gazdaságilag elmaradt és mezőgazdasági foglalkozású népet magasabb kultúrájú néppé alakítsa át". Mezőgazdasági iskolák oktatják a gazdaifjúságot, ATATÜRK saját mintafarmján hét miiló gyümölcsfával harcolt a forró szél és a futóhomok ellen. Testvérnépünk évszázados mulasztásokat pótolt egyszerre. Merészségét és vállalkozó kedvét alig lehet röviden érzékeltetni. ATATÜRK maga volt a program — akár akarta ő maga, akár nem —, akarata volt az alkotmány, melyben országépítő és nemzetét megváltó eszmék csillogtak. Államilag ellenőrzött és irányított hitelszövetkezetek serkentették gazdálkodásra a földműves népet. Az iparfejlesztési törvény értelmében pedig minden magánipari vállalkozás erőteljes állami támogatásban részesül, ha aláveti magát az állami tervgazdálkodási szervek utasításainak. ATATÜRK megalkotja az ipari munkavállalók érdekeit védő jogszabályokat. Jellemző példaként a bányamunkásokra vonatkozó törvényt idézzük: “munkaidejük nem lehet több napi hat óránál, de ebben már egy óra pihenőidőnek és az imádkozáshoz szükséges időnek is benne kell lennie." Kemal Törökországában a vallásnak magánüggyé nyilvánítása nem a nyugati szabadelvűség formulázása lett. Törökország feltámadt! A felfegyverzett Dardanellákon, a Márványtenger és a Boszporusz partjain a nemzeti hadsereg őrködött a nemzet újjászületése fölött. És ez ATATÜRK személyes műve volt! ♦ ... Az anatóliai fennsíkon erős, izmos ifjú áll: kezében karddal és könyvvel! A kard a régi dicsőség fényében ragyog, a könyv pedig igaz történelmet tanít. Ez a könyv ma is azt tanítja az ifjúságának, hogy a trianoni békediktátum óta Magyarország nagyrészét idegenek tartják megszállva. Ez a könyv hirdeti azt is, hogy TÚRÁN sárga homokos földjén, a régi orosz- és az új szovjet-imperializmus kíméletlenül legázolt és vérbefojtott minden török nemzeti és faji öntudatot. A szovjethatalom mans színtiszta török területeket tart megszállva. ♦ Testvérnépek vagyunk és . . . sorstársak lettünk! ♦ ATATÜRK ELVÉGEZTE A MAGA FELADATÁT! ALLAH ÁLDÁSA LEGYEN EMLÉKÉN! TESTVÉRNÉPÜNK NAGY FIÁNAK EMLÉKÉT MI MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK IS KEGYELETTEL ŐRÍZZÜK! Major Tibor ATATÜRK TRIANON ELLEN “Az ezeréves Magyarországra rákényszerített trianoni szerződés a világtörténelem legszégyenteljesebb nemzetgyilkossági merénylete!" ☆ ☆ ☆ "Tartós, igaz béke Európában csak a trianoni nép és nemzet elleni gyilkossági merénylet megszüntetése után: Nagymagyarország történelmi határainak visszaállításával lehetséges!" MEGINT NÉMETORSZÁG A Varsói Paktum államai, Budapesten tartott értekezletükön, elfogadták azt a tervet, hogy hadseregeiket fejlesszék és erősítsék. Ezt a határozatot különben úgy lehet tekinteni, mint a szovjet cár és csatlósállamainak belügyét, — persze nem a rabnépek, hanem a Szovjet Behemótnak a védelmében. Mert az szorul ma erős védelemre, — csatlósai pedig inkább az ő ölelő karjaiból igyekeznének szabadulni. Ami a pesti konferenciát illeti, annak fő érdekessége azonban nem belügy. Kiadtak ugyanis egy ott fogalmazott köriratot, és azt valamennyi európai állam kormányához eljuttatták. A körirat javasolja egy össz-európai értekezlet összehívását. Mézesmadzaga az, hogy Európában el lehessen kerülni egy újabb háborús konfliktust. Utalnak az európai sorsközösségre, meg arra a kérlelhetetlen kontinentális törvényre, hogy Európa népeinek egymás mellett, sőt együtt kell élniök, ha harminc államba vannak is szétkülönülve. Az együttműködés alapfeltételeit is megrajzolja a javaslat, de ebből derül ki, hogy honnan fúj a szél. Véglegesnek kellene elismerni a jelenlegi lengyel—német határt, Németország ketté osztottságát, valamint Berlin különállását, tehát még azt is, hogy Nyugat-Berlin nem tartozik Nyugat-Németországhoz. Ezenfelül Nyugat-Németországnak tövig le kellene nyesni azt az igényét, hogy mint az össz-németség képviselője vegyen részt a nemzetközi politikában. Végül Nyugat-Németországnak végleg le kellene mondania arról, hogy bármilyen atomfegyvert gyártson, vásároljon vagy tartogasson. Kár volt ilyen hosszú lére ereszteni az “alap”-feltételeket, amikor az úgyis teljesen a yálta-i pakli ismétlése — felfrissítve. Pedig a világ egyre világosabban látja, hogy Yalta egyesegyedül a zsidó világhatalmi ambiciók záloga. Egyetlen államnak sem érdeke a fenntartása, sőt már az amerikai politika is, pusztán amerikai érdekből, Európa legnagyobb nemzeti erejére: a németségre kíván támaszkodni. Ha pedig erre támaszkodik, akkor az össz-német erő jönne neki jobban. Rögtön meg is ragadná, ha vezetői szét tudnák már kapcsolni Amerika saját érdekeit a zsidóságétól. De akár hogy’ van, — semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Németország mindinkább kulcsa a nemzetközi politikának, a világhelyzetnek, és a már nagyon sürgető rendezni valóknak. Útmutató magyar óriások emlékezetére rendezett összejövetelt a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, március 16-án a Szent Imre Hallban. Megtelt a terem, sőt pótszékekkel kellett köröskörül telerakni. Egyre többen érzik hát, hogy útmutatásra vár a magyar jelen, nemcsak otthon, hanem itt a számkivetésben is. Nem ünnepélyes műsort várt senki, nem is azt nyújtottak a rendezők. A súlyos témák közé csak két édes,, magyarruhás kislány szavalata ékelt pihentetőt. Nemes Ilona és Kolmer Ilona mutatták meg ezúttal, hogyan cseng a magyar szó idegenben és az ifjúság ajkán. Mindketten kedvenc verseiket mondták el, egy-egy Reményik-költeményt. Nagy Árpád nyitott és zárt, — röviden, tartalmasán. Kossányi Miklós emlékeztetett a 48-as Szabadságharc hőseire és áldozataira, páratlan szónoki képességgel és bámulatot keltő történelmi felkészültséggel. Végül Gyékényesi Gy. László elé került a mikrofon. Egy végletekig kigondolkozott lélek és kiművelt koponya formáló erejével világított a Magyar Sors mélyébe. Beszédének egyik gondolatmenetét külön cikk ismerteti ugyanebben a számban. Hatvanöt perces előadást aligha fogadott valaha ilyen figyelmes csend és feszült érdeklődés. Akik ott voltak, megérezték, hogy kirügyeznek még a márciusi akasztófák.
