Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1969-03-01 / 3. szám

4. oldal SZÍT TITA KÜRT 1969. március hó NYITRAI JÓZSEF: Három alapkő Hitünk önmagunkban, világnéze­tünk önmagunkért — ez minden cse­lekvésre mozgató magyar gondolatfű­zésnek az alapja. Ismét három új alapkő nyúl felénk az emigrációs könyvpiacról. Nem bírálni akarjuk őket, hanem ajánlani. Ez a három könyv nem kiesett mozaik helyét töl­ti be a magyar gondolatvilágban, ez a három mü: három oszlop, amit há­rom lángoló lélek ásott ki a magyar múltból. Ott sorakoznak a többiek között, melyekkel együtt tartják vál­­laikon a magyar évezredeket. Nem nélkülözhetik azok, akik a jö­vő újabb évezredeibe szeretnék moz­gatni a magyar tetterőt. • Első helyen dr. Baráth Tibor mü­véről van szó: a Magyar Népek ős­története nemrég megjelent első kö­tetéről. 240 oldalon, 32 lap okmánytáron és 5 térképen keresztül tárja föl a hún— magyar testvériséget Kárpátország­ban. Bizonyítja, hogy Attila népe ma­gyarul beszélt és írt. Rávezet arra, hogy a szumír és az egyiptomi nyelv ugyanaz volt: magyar. Ennek során kiderül, hogy a Krisztus előtti év­ezredekben használt hierografák, me­zopotámiai ékjelek magyarul tudatják az utókorral az akkoriak törvényeit, intelmeit, történelmét. Lépésről-lépés­­re szinte csodavilág tárul elő Baráth Tibor kutató munkája nyomán: az akkori Kelet kultúrvilágának nyelve magyar volt. És most figyeljük meg: miért kap­ta a könyv így a címét?! A magyar NÉPEK őstörténetét tárgyalja — töb­besszámban! Népekről van szó tehát, amelyek ágazódtak és bogozódtak, de amelyeknek egyik ága a történelem előtti korból, az ókoron és a középko­ron át, saját jellegzetességének varázs­latos magatartásával küzdötte ma­gát át a jelenkorba. Magával hozta legnagyobb költúrkincsét, a nyelvét is! És egyedül ezen a nyelven olvas­hatók a régi Kelet történelmi titkai! Rengeteg éltető és megvilágosító gondolat fakad ebből a történelmi nyom-vágásból. Ezt elsősorban termé­szetesen maga a szerző hasznosította és ez teszi müvét különálóvá ahelyett, hogy az a korábbiak közé sorolná ma­gát. Baráth Tibor szemléletéből nem az tűnik ki, hogy egyszer volt, hol nem volt EGY MAGYAR NÉP, mely a leg­dicsőbb volt minden népek közül, a legvitézebb, a legbecsületesebb, a leg­okosabb, — aztán hipp, ide történe­lem és hipp oda: ma is ez a nép a ma­gyar, a többi meg mind semmirekellő. Kolozsvári látkép De nem is az ilyen mesének az ellen­kezőjére tanít a mű! A szerző előbbre­tekint és amit néz, azt látja is. Látja a népi eredet és a népi fejlődés kér­lelhetetlen ágazódását-bogozódását, s ami legnagyobb érdeme: nem engedi magát megkísérteni a boszorkányos­ságtól, nem teszi túl magát a nehézsé­geken, nem kopaszt ja le a tényeket addig, hogy mindenáron előtűnjék az, amit bizonyítani akar. Önmagát igyek­szik megfosztani inkább az előítéle­tektől és nagymértékben sikerül is ne­ki megszabadulnia az előítéletek de­formáló terheitől. Baráth Tibor arra tanít, aminek kri­tikát álló szilárd alapjai vannak. Kel­lett lennie valamikor egy ősnépnek, amely a maga romlatlanságában időt­álló kultúrát fakasztott, és nemcsak terjeszteni tudta, hanem őrizni is. A terjesztést már ennek az ősnépnek a származékai végezték leginkább, de a nép,, amely a nyelvkinccsel együtt az őrzés feladatát látta el: ma is él a Kárpátmedencében. És népi ősforrásának a nyelvét be­széli: a magyart! Kulcsot rejtegetünk az ősmúlt tit­kaihoz! Pórul járhat a világ, ha mi elveszünk! • Ezt a jóakaratú fenyegetést már angolul kiáltja dr. Bobula Idának a Rickert College tanárának a könyve: “Origin of the Hungarian Nation”. A Magyar Nemzeti Bizottmány vég­­elgyengülésben kimúlt ugyan, de jö­het még világfordulat, amikor ismét ágálni kezd. Annál is inkább, mivel olyan kulisszák mögül lódították po­litikai színpadra, ahol nem fogy ki a pénz. Az emigráció szabadságharcos nemzedékének fiatalabbjai nem isme­rik ezt a nemzeti megbízás nélküli nemzeti bizottságot. Még tán a nevét sem, a jelét (NB) sem. Nem tudják, hogy mely uborkafán termett, s an­nak az uborkafának mi is a gyökere. Pedig nem árt tudni, ha netán még­is szembe találkoznának vele. Az uborkafájával meg biztos, hogy találkoznak a nemzetközi útszélen. LEVITÉZLETT HIEDELEM '56-ban azért robbant szabadság­­harcba a magyar, mert nyakán ül a Szovjet és fojtogatja. Nem invitálta senki, csak egypár nagyferenc-féle és vargabéla-féle senki, akik aztán vé­delmet is kaptak érte, meg bársony­székeket is — egyidőre. Azt hitték, hogy nyugodtan játszhatnak paraszt­párti, kisgazdapárti, demokrata-párti hókuszpókuszt, a szovjetizált állam­kassza majd fizeti őket. Hamarosan levitézlett a hiedelmük. Disszidáltak. Helyesebben: a Szov­jet kiebrudalta őket kegyes öléből. Nyugaton rögvest beedrudáltak a Free Europe ölébe. Nos, így pottyant uborkafáról a ma­gyar emigrációba az NB. HELYEZKEDÉS ÉS ... FIZETÉS Az emigráns is emberfajta, de nem minden ember fér az állattan "gerin­cesek” elnevezésű kategóriájába. Ge­rinctelenül pedig legjobb út a helyez­kedés. Ez ... hm ... politikai szokás. Nem okvetlen megbocsájttandó szo­kás, de gyakori. Fizetés viszont csak néha jár érte. Az NB kifogta. És havonta fölvette. Nem fontos, hogy mennyit. Nem fon­A negyedik angolnyelvű munkája ez. A számkivetés "jóvoltából” évekig személyesen kutatott a British Mú­zeumban tárolt ázsiai leletek között. Amit állít, azt kutató munkájának szerzeményeivel támasztja alá, úgy le­hetne mondani, hogy a tudomány je­lenkori anyanyelvén. De még helye­sebb úgy látni meg Bobula Ida érté­két, hogy csak azt állítja, amihez kézbentartja az eredő támasztékokat. Egyetlen kultúra és egyetlen nyelv szumírológusai sem nélkülözhetik munkásságának gyümölcseit. Híveit elszomorítja az a sok gáncs, ami Bobula Idát éri, — őt magát nem. Ő kutat és dokumentál tovább. Amit alkotott és amit még alkotni fog, az a jövő számára érlel gyümölcsöt. Ezért nincs igazuk azoknak, akik gán­csolják és gúnyolják. A tudós munká­ja olyan, mint a lázas ember: a hő hamvasztja el szervezetében a nem oda valót. Ha az utódok keze alatt terjedelmében tizedére zsugorodik is majd, amit ő bányászik ki a múlt zsa­rátnoka alól, színarany kincs lesz az. Máris érdemes szippantani munkái­nak csillogásából. Alapkövek rejtege­tik a múlt igazságait a jövő számára. • A harmadik könyv Fehér Mátyás Jenő dr. munkája: "Középkori ma­gyar inkvizíció”. Az embernek a háta is megborzad e szóra: inkvizíció, és valahogy szeretné kitörölni legalább a magyar múltból, vagy ha azt nem lehet: az emlékezésé­ből. Nem kell. Magyar vonatkozásban még kár is volna, mert az áldozatok szenvedéseiből megvilágítás gyöngyö­zik ki. tos, hogy hányán. Egypáran még ma is kapnak kivénhedteknek járó nyug­díjat. “Ők” és a többiek aktív korukban is nyűg-díjnak tekintették. Díjazásnak a nyugodt semmittevésért. Magyar nemzeti munkálkodásuk so­hasem volt több a semminél. AZ NB "AKTÍV” ARCÉLE Nem kell erről a társaságról sokat beszélni, mert a kevés is sápkóros vo­násokat fest róluk. Összes igyekeze­tük annyiból állt, hogy dezavuálják a nemzeti Magyarországot, dicsőítsék az otthoni hatalmaskodásuk egy-két esz­tendejét és bizonygassák, hogy ők mennyire nem kommunisták, — ezért jöttek szabad földre a Szovjet ölé­ből. Ennyit csináltak. És ennyi épp elég az uborkafájuk­nak, a Free Europe Inc.-nek. Magyar szempontból tehát semmit sem tettek, azt is rosszul. Ártani — ártottak. Sokat? Keveset? — ki hogy’ veszi. Nagyferenc ott csündörgött '56-ban a Magyar Határon, úgyis mint ex-mi­­niszterelnök, úgyis mint várományos kormányfő, akinek majd az F. E. In­corporation lesz a megbízója. (Hiszen vannak, akik nem látnak különbséget nyerészkedő részvénytársaság és al­kotmányos politika közt. Az ipse meg postarabló kezéből kapta az előbbi megbízatását is, joggal várhatta má­sodszor is hasonlóan — pénzspeku­lánsoktól. Nem?) Az 56-os forradalmi magyarság vála­sza rövid volt: ... coki innen! Velős válasz. AZ UBORKAFA ÉS A GYÖKERE Az NB társasággal végezhetünk is. A végelgyengülés is végzett velük. Ügy­lehet — egészen. De az uborkafa még nem múlt ki. Fenyegeti a böcsület horizontját ma is. Pillantsunk rá! Fehér M. Jenő talált rájuk a Kassai Kódexek mélyén. Ezek őrzik a ma­gyarországi inkviziciós perek anyagát. Egyre ment, hogy eretnekség vagy ko­rai pogányság nyomait fedezték-e föl azokban, akiket megkínoztak vagy ál­dozatul ejtettek a kor nyakatekert szellemében. A vér és a kín alatt ősi magyar vallás gyöngyszemei csillog­nak: a ma szemléletében immár meg­tisztulva kíntól és vértől. Roppant értékű kultúrnyomok. Csak nyomok, mert anyagának zömét sze­kérszámra szállították Firenzébe. Le­het, hogy máglyán égették, de lehet, hogy csak történelmi viharok tüzében hamvadtak el. Még az is lehet, hogy egyszer rábukkanunk, mert nyomai­kat a Kassai Kódexek őrzik hitelesen. Mágusok lelke és a sámán-hit fölött egy érlelődő kor szelleme ítélt, mert ütközött velük. Az érlelődés állomá­sain messze túl keli érnünk, hogy íté­letünk értékítélet lehessen. A múlt tü­netei fölötti ítélet csak akkor ér vala­mit, ha az ítélő szellem oda vissza­száll, de nem lép le az eltelt századok által kicsiszolt szellem emelvényéről. Ennek a paradoxonnak a látszatát oldja fel Fehér Mátyás Jenő az itt ajánlott művében, csak vigyázva kell olvasni. Szavai helyett sokszor a sza­vak szellemét és szándékát, operációs kése alól pedig nem a kibuggyanó vért és gennyet kell látni, hanem a gyógyulást. A történelmi fejlődés cikk-cakkos, de egyenes irányú, sohasem tér visz­­sza a múlthoz. Az ősvallásra sem ka­nyarodhat vissza a magyar. De gyöngy­szemeivel ékesítheti hitének monst­­ranciáját. Volt egypár milliomos Amerikában, akiknek nem egészen tetszett a Roose­­velt-Sztalin politikai üzlete, mert a Tőkét és a Thórát imádni nagyjából egyre megy. Azt mondták, hogy Roose­velt jó tb.-zsidó volt, de nem jó üzlet­ember. Fittyinget sem kapott Sztálin­tól Kelet-Európáért. Elveszett vele egy nagy üzleti vadászterület is. Az ilyesmi mindig bosszantja a milliomo­sokat. Rajtuk kívül még vagy 300 mil­lió embernek nem tetszett a vásár. Roosevelt meghalt. Churchill meg valami olyasfélét mondott a háború után, hogy "rossz disznót öltek”. (Ö mondta, nem ő? — mindegy.) Nosza — megszületett az éca nyomban! Részvénytársaságot alapítottak. Az üzlet mindig profitál. Ha jó a befekte­tés; más se kell hozzá, csak türelem. Akadt más is, aminek a neve: kamu­­flázs. Mást mutat, mint — ami. A F. E. Inc. azóta is ott várakozik türelmesen a vasfüggöny előtt. Jelen­legi tőkéje már többszöröse az alapító tőkének, mert forgatja ám nyugat­felé is. (Tyű, de sokan élnek a profitjá­ból!) Lehet hát türelme. Csak akkor hegyezi a fülét, ha a szovjetrabságba vetett gój-ok tüzet gyújtanak odaát. Vér, politika — ha repeszti a vasfüg­gönyt — már megcsillan a dús haszon kilátása. A nagyprofitnak édenkertje lesz nyomban a kiéhezett és kifosztott Kelet-Európa. A vasfüggöny különben nem izgatja őket. Ez politika. Az se izgatja, ami mögötte folyik, kivéve ha üzleti lehe­tőség. Mögéje fúrkálják magukat, ahogy’ tudják. A Kremlinnek is jól jön a keményvaluta, ha oda megy. És megy. Viszik a nemzetközi spekulán­sok. A társaság alapszabálya szabadal­mazva van — az elsőszülöttség jogán. "Szabad Európa” a cég neve. így még szalonképes is. ... "Szabad Európa” — a pénz rab­igájában. így igaz. # Dehogy is igaz! Csak így szól a F. E. alapító terve, és így bűzlik a szándéka. A magyarság rossz szellemei visszatérnek — DR. SELMECZI K MIHÁLY RÉGEBBI ÍRÁSAI ALAPJÁN —

Next

/
Thumbnails
Contents