Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-01-01 / 1. szám
1969. január hó. SZITTYAKÜRT 3. oldal • • Örökzöld koszorúval koronázunk Lehetséges-e röviden áttekinteni azt az ágas-bogas nagy kérdést, hogy miért ilyen gonosz tna az ember világa? Hogy miért nincs rend, életbiztonság, harmónia, béke, — miért nem tud kiteljesülni az emberi lét legszebb virága: a szeretet? ... Miért áll minden a visszáján, mint ahogyan szívével szeretné az ember? Miért marakodnak úgy emberek, államok, földrészek egymással és egymás ellen, mint őserdőben, tengerfenekén a vadállatok? Miért rabolja és pusztítja egyik a másikat? A válasz keresgélésének csak az újabb irodalma is könyvtárakat tesz ki. Kíséreljük meg néhány egészen egyszerű mondatba foglalni, — nem a filozófiáját —, hanem az eredőjét! Itt gyűl világosság a kérdésre. • Az emberi lény a szó szoros és a szó tág értelmében: meztelenül jelent meg a Földön. Nem voltak javai, és hontalanul kucorgóit meg egypár talpalattnyi rögön. De tulajdona volt a két keze-lába, az esze meg a szíve. Ezekkel indult el az élete útján. Övé lett, amit két kezével szerzett, mert szüksége volt rá, hogy megéljen. Megélt és szaporodott. Közösséggé terjengett. Közösségeié lett egy-egy része a szárazföldnek, mert a közösségnek is szüksége van arra, hogy tere legyen, ahol élni tud. Az ember és jószága-java, meg társközössége és annak birtoka között mélyértelmű és mélygyökerű összefüggés van. Ez az összefüggés az élet rendjének az alapja. Csak rajta állhat az életrend építménye. • Egy-egy darabkája a senkiének: a meztelen emberé lett, ha megszerezte azt a két kezével. Megélt belőle. Mégjobban megélt, ha élesedő esze vezette a két kezét. Messzire így sem ért, nem bírt sokat markolni, pedig akkor még nagyon sok kincs hevert szabadon, ami a senkié volt csak. Közösségen belül a szíve tartotta a rendet: nem vette el a másét, hiszen annak is élnie kell. A történelemnek igen erős, tiszta vonásokkal kirajzolódott kora ez. Karakterét az ész és szív harmóniás egyensúlya szabja meg. Az egyénnek rövid a keze, nem markolhat sokat. Az ész toldotta meg, de nem egyetlen lépéssel, hanem sokkal többel. Sokkal többet tud markolni így. Az ész túl-élesedett a szíven. Fölborította a szívvel való eredő egyensúlyát. Nem a senkiébe markol a sántaeszű ember, hanem a máséba. A szívtelen ész oly élessé lett, hogy át tudja beszélni az ellentéteket és ellentmondásokat. Senkiének mondja a másét, hogy a magáévá tegye. Már nem is a szerző kezet vezeti, már önmaga markol, halmoz, harácsol másoknak a terhére vagy kárára. Aztán körülbástyázza a szerzeményét. Abból hogy elkezdte átlogikázni a másét a magáévá: jogrendszert fejlesztett. Brilliáns jogrendszert, de a csillogása eltakarja az ellentmondásait, és védi azt, ami nem az övé. Ez a csalafintaság bugyog, berzenkedik és forrong a társadalmakban. • Az embernek keze-lába, esze és szíve van ma is. Övé, amit munkájával megszerez. Ésszel meg is toldhatja a dolgos kezét egy-két lépésnyivel, ha sűrűsödnek is a társadalmak, szorul is a tér, ami az egyénnek jut belőle. De aztán nincs tovább magántulajdon! Ebben a szorongásban már csak a másét lehet elspekulálni. Már csak a másét. És még lehet a másét. Mert még nem állt vissza az ész és a szív egyensúlya, rendet tartani. Visszaállhat? Igen. Amit elrontottunk, azt mi magunk meg is javíthatjuk. A rosszat jóvá lehet tenni. Ez Szálasi szocializmusa. Hungarizmusába szőtte bele, mert magyar volt. KÜNDER ANTALNE sz. GREGORICH KAMILLA mind a saját, mind a gyermekei nevében mélységes fájdalommal tudatja, hogy szeretett férje, illetve édesapjuk KUNDER ANTAL m. kir. titkos tanácsos, volt m. kir. kereskedelem- és iparügyi miniszter szkv. hmtk százados, számos magyar és külföldi kitüntetés tulajdonosa rövid szenvedés után, életének 69. évében, 1968 december 4-én, Rio de Janeiróban elhunyt. Drága halottunkat 1968 december 5-én helyezzük örök nyugalomra a Rio de Janeiro-i Sao Joao Batista temetőben. Az engesztelő szentmise-áldozat 1968. december 12-én, 11 órakor lesz, az Igreja da Irmandade da Santa Cruz dos Militares templomban. Rio de JaJneiro (rua Prado Junior 237, ap 802) 1968. december 5. Kamilla Freifrau von Jena sz. Kunder Kamilla Addis Abeba Kunder Antal Rio de Janeiro Éva Kishiyama sz. Kunder Éva és gyermekei (Tokio) von Jena Axel von Jena Beatrice von Jena Andreas unokái Joachim Freiherr von Jena Kishiyama Takhasi Részvétnyilvánítás a gyászoló özvegyhez Kegyelmes Asszonyom! Megdöbbenéssel és igaz részvéttel vettük a hírt kedves Férje váratlan elhunytéról. A veszteség, amely Kegyelmes Asszonyomat és kedves Családját érte, bennünket is súlyosan érintett. Hiszen a magyarság Benne a magyar kibontakozás egyik vezéralakját vesztette el. Kegyelmes Asszonyom, fájdalmában mi is osztozunk és kérjük a MINDENHATÓT, hogy adjon Kegyelmes Asszonyomnak és Családja tagjainak erőt a pótolhatatlan veszteség, a gyász fájdalmai és a nehéz napok elviselésére. A MAGYAR NEMZETI ALKOTMÁNYVÉDŐ MOZGALOM és az 1939-es országgyűlés maradék KÉPVISELŐHÁZA tagjainak együttérző részvétét közvetítve maradok tiszteletteljes kézcsókkal: dr. Jakab Ferenc s. k. De ki is lehet emelni belőle, mert önállóan is igaz. Az ő szocializmusának gyökere: emberi. Onnan ered, ahol az emberi lény ember kezdett lenni. Mocsoktalan, egyenes ember, és az ész meg a szív egyensúlya még mindenikben megvolt. • Az emberi lény első, még számjegyekkel is mérhető példányai hontalanul kuporogtak egypár talpalattnyi rögön. Társközösségekké szaporodtak. Mindenik közösség elfoglalt egy-egy részt a Föld kérgéből, mert szükséges, hogy tere legyen, hogy élni tudjon. Hont foglaltak a törzsek, a népek. Eredően mély összefüggés van a nép és a honterület között. Az emberi lény egész történelmi birkózása sűrűsödik a honát és népi közösségét megszervező Nemzetben, s a nemzet Hazájának a megteremtésében. A nemzet a történelem örökké forró kohója, melyben életképes társközösség edződik sajátos önkormányzásra. A haza sem csak ország, s nem is állam. A Haza a múlt-jelen-jövő életösszefüggése. Sajátos alkotás ama társközösségek számára, amelyek egytömbben hordozzák egyéneiknek a természettől eredő sajátosságait. Amely társközösségeknek még nem volt történelmi idejük és történelmi terük egybeforrni, vagy talán nem is lesz soha. Nem is lesz soha, vagy ha lesz, olyan ijesztő évezredek múlva talán, hogy a lehetőségével csak hamisszámolás a jelenben tervezgetni. A nemzet tényéhez, a Haza valóságához mérhetjük csak az életcélt, s az életrendező út vágását. Ha egy nemzet a népességének a honterületén Hazát teremtett, ahhoz csak ő nyúlhat és senki más fia! Ez Szálasi nacionalizmusa. • ....A kis emberi közösségeken belül valamikor az tartotta a rendet, hogy az egyénekben egyensúly volt az ész és a szív között. Ma az államok között fegyverek őrzik a szakadatlan bizonytalanság nemzetközi rendszerét. A jogrendszer erőtlen, s nem több, mint az élet gyökereitől elszakadt idealisták — vagy idióták és haramiák — álma, amibe itt-ott még sikerül belekapaszkodni. Az állam üresen kongó fogalma alatt még ott a Haza színe, hangja, tartalma, zamat a. Az állampolgárok zöme még nemzetnek érzi magát. A rosszúlmesterkéltség alatt még él a természetesség, s mindaz, amit a történelem egyenesen termelt ki a meztelen ember eredő tulajdonából. Még élnek az eszközök ahhoz, hogy ne legyen ilyen gonosz az ember világa. Csak megformálásra vár a viszszás helyzet, ami elterjengett a Földön. Ez Szálasi konnacionalizmusa. • Elég egyszerűen szóltam? Elég mélyre világítottam? Meg lehet látni belőle az eredőt? Az eredményt örökzöld koszorúként teszem Szálasi Ferenc emlékezetére. Születésének hetvenkét teáik évfordulóján. Háromkirályok napján. (dr. Sz. L.) EMLÉKEZNEK AZ ŐSZÜLŐ “FIÜK” . . . Dr. Szakáts István nevezett mindig “fiúk”-nak bennünket. Ilyen melegen. Nem tudjuk felejteni, hogy édesgyermek sem kap az apjától jobb igazítást, mint amilyet ő nyújtott nekünk, amíg élt. Most eljutott hozzánk egy “képes bizonyság'1 is róla, ifjú önkéntes korából. Majd’ ötven éve készült róla ez a fénykép. Szeméből, arcának pelyhes vonásaiból is az öreg Pista Bátyánk vonásai néznek. Lelke is ugyanaz lehetett már akkoron: önként lépett a Székely Hadosztályba. Nyomban akkor, amikor a nagy magyar összeomlás hangzavarát az akkori hadügyminiszter-elvtárs rikácsolása tetézte: “Nem akarok többé katonát látni", és népünk fiai megalakították a felkelő székelyek hadseregét. Minden felsőbb parancs nélkül, sőt parancs ellenére. Ez lett a világ legigazibb néphadserege! Ennek a mundérját öltötte magára az akkor ifjú Szakáts István. És ennek a lelkét hordozta magyar szíve utolsó dobbanásáig. Jusson el hát egy nemes élet indulásának képe mindazokhoz, akik meríthettek belőle a közelében és meríteni tudnak ma is az emlékezésből!
