Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-02-01 / 2. szám
8. oldal SZITTYAKÜRT 1969. február hó. Aki újraírta a történelmet (Folytatás a 2 oldalról.) kísérelni a lehetetlent hazája és fajtája érdekében, és mindig hajlandó feláldozni idejét, pénzét, tehetségét és ha kell önmagát is a nemzeti gondolat győzelméért, diadalrajuttatásáért. Molnár Lajos az igaz magyarok közé tartozik! Aki nemcsak szembeszállt a viharral, de elébe is ment a viharnak és aki megváltoztatta a viharnak az irányát! E sorok írója közvetlen közelről látta a harcot, melyet Molnár Lajos folytatott a győzelemért. Látta, amint szembeszállt a megalkuvó és mindenbe beletörődő magyarokkal. Látta, amint magára hagyták barátai, akik veszélyt láttak Wallace támogatásában. Látta a júdásokat és a pétereket Molnár Lajos körül. Azonban mindez nem állította meg az elszánt és tehetséges magyar férfit. Legyőzte a kételyeket, legyőzte a nemtörődömséget, a megnemértést, a közömbösséget, az aknamunkát. Szembeszállt azokkal az amerikaiakkal, akik látszólag támogatták Wallace ügyét, de akik valójában mindent elkövettek Wallace megbuktatására. Végre megerősödött a párt és Molnár Lajos kezében maradt a vezetés. Ekkor érte őt a következő meglepetés. A Wallace körüli erők sem akartak ráállni az aláírás gyűjtési mozgalomra. Ők teljesen tisztában voltak azzal, hogy ez úgy sem fog sikerülni. Az amerikai hetilapok és napilapok leírták Ohio államot, mint biztosan elvesztettet Wallace szavazólistájáról. Molnár Lajos levelezett, telefonált, utazgatott, vitatkozott, de senki nem akart hinni neki. Végre elhatározta, hogy a saját pénzén kinyomtatja az aláírást gyűjtő íveket, és nekikezd maga, szemben mindenkivel. Az aláírás gyűjtés elindult. Mindenki biztosra vette a bukást. A kedvezőtlen időjárási viszonyok, a pénztelenség, az ellenség mind összejátszott Molnár Lajos és az aláírás gyűjtés sikere ellen. Ö mégsem adta fel a reményt. Napi munkájának elvégzése után minden egyes napot a mozgalom előbbrevitelével töltött. Beszélt, buzdított, biztatott. Mindenek felett hitt! Hitt az ügy győzelmében és a nép felébresztésének a lehetőségében. És lassan gyűlni kezdtek az aláírások. 2.000, 5.000, 10.000 ... A mozgalom egyre erősödött. 50.000 aláírás körül, már a sajtó is kezdte a dolgot megsokalni és komolyan venni. Ekkor már nem arról írtak, hogy az egész dolog nem számít, úgy sem sikerül, hanem arról kezdtek beszélni, hogy a határidő lejárt, kár az időért és a pénzért. Később mindezt megtoldották azzal is, hogy szakadás van a párton belül és reménytelen minden munka. Az ellenség mesterien dolgozott, de ezúttal ellenfélre akadt. Ellenfélre akadt egy magyarban, akit nem lehetett megfélemlíteni, nem lehetett megvesztegetni és nem lehetett legyőzni. Az elért eredmények láttán Wallace is kezdte a dolgot komolyabban venni. Felismerte a helyzetet és többször megjelent Ohióban, hogy fokozza a hatást. Megjelenései valóban eredményesek voltak. Az aláírás gyűjtés egyre újabb és újabb ezreket ért el. Hamarosan sikerült megszerezni az első 100.000-et és nem sokkal később a második 100.000-et!! Ettől a perctől kezdve az ellenség teljes erővel a Wallace pártban bekövetkezett szakadásra koncentrálta az ellenpropagandát, és megszólaltatta a nagyágyúkat, a vezető politikusokat is. Azonban ez sem segített. Ekkor újra rákapcsoltak a határidő kérdésére. Elmúlt a határidő, az egész aláírásgyűjtés nem jelent semmit. Molnár Lajos újra felvette az eléje dobott keztyűt. Kijelentette, hogy az Ohioi Legfelső Bíróság elé megy az összegyűjtött aláírásokkal. Nem hátrálunk meg a végső győzelemig! — mondotta. És valóban, megint neki lett igaza. Az aláírások túlmentek a 300.000-en és hamarosan a négyszázezres számon. Ekkor már az ellenség sem hitt abban, hogy nem lesz meg az előírt szám. Már csak abban reménykedtek, hogy sikerül megtörni az egész mozgalmat a bíróság előtt. A Wallace mozgalom ekkorra már túlnőtte a bírósági szoba kereteit. Többé nem lehetett megállítani. Augusztus 29-én az ohioi legfelső bíróság elrendelte Wallace nevének beírhatóságát az 1968-as választáson. Ekkor már mindenki tudta, hogy az ellenség alulmaradt. Azonban ez az eredmény nem volt elég Molnár Lajosnak, és ekkor már Wallacenak sem. Fellebbeztek az amerikai Legfelső Bírósághoz, és itt történt meg a csoda. Hoszszas húzás és halasztás után a Legfelső Bíróság kötelezte Ohio államot arra, hogy George C. Wallace nevét nyomtassák rá a szavazó lapokra Nixon és Humphrey neve mellé. Az elnökválastáson George C. Wallace alulmaradt. Alulmaradt, mert az egész irányított sajtó, televízió, pénz- és propaganda hálózat ellene dolgozott. Egy dolog azonban kétségtelen, hogy az 1968-as amerikai elnökválasztásnak Molnár Lajos magyar szabadságharcos a hőse volt, aki félmillió amerikai megmozgatásával, harmadik párt megszervezésével, az. ohioi legfelső bíróság és az amerikai Legfelső Bíróság előtt csatát nyert. Újraírta az előre másként megírt amerikai történelmet. Az itt leírtak megtanítanak bennünket arra, hogy lehetetlenség nincs csak tehetetlenség és tehetségtelenség. Az ellenség bűvköréből kiszabaduló férfi képes visszafordítani a fegyvereket, és saját fegyvereivel legyőzni az ellenséget. Tanulhatunk belőle. Ne mondjuk ki mindjárt a többiekkel együtt, hogy úgy sem lehet semmit csinálni. Ne ismerjük el vereségünket, mielőtt megkezdtük volna a harcot a győzelemért. Mi magyarok már sokszor példát mutattunk a világnak a harctereken, a sportarénákban, mutassunk végre példát a magyar tehetség erejéről, győzniakarásáról, hitéről és győzelméről a politikai küzdőtéren is! Ne hagyjuk magunkat tehetségtelennek nyilvánítani, ne hagyjuk magunkat félreállítani, ne hagyjuk magunkat pusztulásra Ítéltetni másokkal! Molnár Lajos szabadságharcos magyar testvérünk példája bizonyítja, hogy a magyarság játszhat főszerepet a politikai harcmezőn is. Vannak tehetséges és rátermett fiánk! Vannak képzett harcosaink! Tanuljuk meg tisztelni, becsülni és követni azokat a magyarokat, akik vezetésre születtek, és példaadásukkal, eredményeikkel bizonyítják, hogy alkalmasak a vezetésre! Mi magyarok híresek vagyunk arról, hogy sárbatapossuk élő hőseinket, gyalázzuk a nálunknál értékesebbeket életükben, azután a haláluk után meghajtjuk előttük az elismerés zászlaját és szobrot emelünk a legkisebbeknek is! Emeljünk szobrot a szivünkben az élőknek! Segítsük a harcolókat, hogy a következő évek ne csak nagy csaták megnyeréséről beszéljenek, hanem a magyarság jövőjéért folyó háború győzelméről! írjuk újra a történelmet, mert csak így tudjuk megváltoztatni a nemzet jelenét, ujjárendezni Magyarország határait és ujjáteremteni a magyar fajtát! Molnár Lajos szabadságharcos már élő példát mutatott. D. T. PÄPEii KÄJ ANCSI PA J ÉSZT NÖVESZTETT Ahogyan a hatnapos háborút játszották le tavaly, abban még volt valami imponáló, de amit azóta csinálnak, az már az antik vonásokat is egészen eltorzítja a zsidók arcán, meg a moderneket is. Ott tartunk, hogy Izrael bátor hadügyminisztere és katonai főparancsnoka, úgyis mint Paprikajancsi, egész Izraelnek a jelképévé válik, és lelkiségének kifejezőjévé. Erre pedig még azok a hitsorsosok is elfintorodnak, akik a nemzetközi bankárok fényes szalonjaiban lébolnak. Beirut nemzetközi repülőterén végzett terror-roncsolást, ami több miit ölvenmillió kár okozott, még az UN amerikai nagykövete is úgy minősítette, hogy ezzel "Izrael kívül helyezte magát a nemzetközi jogon”. Ez pedig nagy szó ám a nemzetközi politikában! Nagy kérdést is vet föl: most már mit csináljanak ezzel a törvénytelen paprikajancsi országgal? ... Eddig minden szabad volt neki. Teljhatalommal diktált, — a mások pénzéből, — hogy mi legyen és mi ne legyen. De Paprikajancsi azért mégsem lehet a világ elismert diktátora, pláné ha pájeszt növeszt. Nem ajánlatos a játékot ennyire komolytalanná tenni. Izrael sorozatos terror akciói miatt a diplomatáknak és politikusoknak már a megdöbbenés vonásait illik kozmetikázni az arcukra, melyen a felelősség vonásait hordozzák. így már nagyon nehéz őszintén nyiltkozni, hiszen jólismert lesállásból robbannak a bombák, és az álfelelősség romokba ütközik. Mégsem mondhatják el diplomáciai nyelven ugyanazt, amit pár évtizeddel ezelőtt Európában az utolsó utcagyerek is fütyölt. Egyelőre ott tartunk, hogy aki egyet füttyent, vagy csak egy felet, az a világ-antiszemitizmust fejleszti, amiért nemcsak kiátkozás jár, hanem súlyos börtön, esetleg élve-elrablás. Izrael külügyminisztere az UN Biztonsági Tanácsát is megrótta, meri szerinte az a növekvő világ-antiszemitizmus hatása alatt hozta meg a határozatát, melyben Izraelt elitélte a Beirut-i támadásért, Libanont pedig feljogosította kártérítés követelésére. Hamarosan várható, hogy biboldóék élve elrabolják az UN-t. Paprikajancsinak vannak hozzá képzett lesipuskásai. Tegyék. Nem kár érte. ÉRTHETETLEN KÖZGAZDÁLKODÁS Először is a fele propaganda. Ezt le kell számítani minden téren. Jó, de hát alatta mégis csak van valami valóság: a másik fele. Kisebb fele? nagyobb fele? — nem fontos. Például ilyesmit lehet olvasni a hazai sajtóban: a Garda nevű halfajtát a Balatonból áttelepítették, még hozzá jókora messziségbe, a Mecsekbe. Itt, Pécs mellett, 120 holdas mesterséges tavat csináltak, s ennek a vizébe vitték az egyenkint 10-12 dekás garda-halakat. Tihanynál fogták ki őket nagy gonddal, hogy egy se pusztuljon el. Hogy mi okból és mi célból? — ezt nem tudni. Mindenesetre különcös szenzáció, érdekes teljesítmény és propagandára igen alkalmas: "lám, a mi népgazdaságunkban már így ínyenckedhetünk!” — miután proletár-termelvényeinkkel torkig jóllakott mindenki, — tehetnénk hozzá. De ez csak egy a legfrissebb példák közül! És a többieket sem lehet érteni egészen, mert csak nem kap feleletet az ember, hogy mire jók az ilyesmik?! m A KATOLIKUS EGYHÁZ “gyógykezelésére” szánt sebészeti beavatkozás hatása visszafelé sült el. A liberalizálás bomlasztó tünetei a lombozaton jelentkeznek. A perifériákon. De olyan gyorsan és feltűnően, hogy a Vatikánban is észrevették. A Pápa ezév októberére egyetemes püspöki konferenciát hívott egybe. Azon majd kiderülhet, hogy van-e még elég püspök, akik önkéntesen is ragaszkodnak a kétezer éves kötelékekhez, — vagy pedig számszerűen is elnvomják őket azok, akiket a liberalizálás hit és erkölcs dolgában is Krisztustól független kiskirályokká tett!?... Bocsánat: meg lehetne érteni, ha.. . ha az állam-gazdálkodásnak ezek a passziói nem az ország vaskos nyomorúságából ágaskodnának ki. De abból meredeznek! Itt mesélte nemrég egy előkelő hölgy, akinek társasága a vörösnyomorúságban is megtartotta régi kedvtelését, hogy hetenkint kétszer még mostanában is összeül bridzselni. Egyszer a társaságuk egyik tagja órás késéssel robogott be a fennkölt szórakozáshoz, még pedig nagyhangon azzal, hogy "Gyerekek! — a Zugligetiutca mészárszékében csontot-koncot mérnek!” Mire az egész társaság csapot-papot otthagyott, és rohant — sorbaállni. Hát mármost hová rakja az ember az ilyen hústalan nyomorúságból ágaskodó hal-áttelepítési kedvtelést a kommunizált közgazdaságban? Legelemibb közszükségleti cikkek hiányoznak, de a jelenben rendelkezésre álló pénzt, munkaerőt olyan tervekbe fektetik, melyekre a napi gondokkal küzdők országában semmi szükség nincs, s a jövőben sem hoznak érdemes hasznot. Azt a kapitalista koponyák is tudják, hogy valamit csak valamiből lehet gyártani, s ehhez manapság pénz kell elsősorban. A proletár-kommunizmus nagy harangja elhitette az emberekkel hogy szovjetrendszerű közgazdaság ban pénz nélkül is kolbász terem e kerítéseken, és csokoládé a háztető kön. Az ellenkezője derült ki. És ezelőtt ha valaki garda-halat akart, legfel jebb a Balatonig kellett mennie égj kis horgászásra. Ma tovább gyalogol hat a mecseki mű-tóig, de ki adni ilyenre a fejét? Lám, milyen luxus-bőség van Ma gyarországon: luxus-halakban, és - tervgazdálkodó luxus-proletárokban
