Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-03-01 / 3. szám
A KARPATOKTUL le az al-dunAig EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ALL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) ÍZITTVAKÖfeT VOL. VIII. ÉVF. — NO. 3. SZ. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1969. MÁRCIUS HÓ A hidegháború a nemzet bőrere megy! — TESTVÉREK ÖSSZE IS HARAGÚ DTAK MIATTA — Kegyetlen magyar sors hozta így. Lényegében nem is harag van köztük, csak a látszata: szétválás, meg a kényszerű és önkéntes vallomásoknak a különbsége. Politikai ék, amit mások vertek a nemzet és az emigráció közé, de a magyarokat feszítgeti szét. Lépten-nyomon mélyebbre hatol, még magunk is sokszor ráütünk egy nagyot, mert azt hisszük, hogy elveket és helyzetet rendezünk vele. Szavaink azonban nem jól fejezik ki a szándékainkat, és megtévesztő értelmezésük tévutakra terel, példát szolgáltatott most is erre a múlt novemberi Magyar Találkozó zárónyilatkozata, ami a napokban került írásban és sokszorosítva a nagyobb nyilvánosság elé. Harmadik pontjában ez áll: "... a nyolcadik Magyar Találkozó meglátása szerint az úgynevezett hidegháborút a vasfüggöny mögött nemcsak folytatni, de fokozni kell..." Iszonyatos fogalmazás az ilyen. Mást fejez ki, mint amit akar. Azt szeretné, ha Nyugat erősebb töltetű politikai fegyvereket alkalmazna, “mivel a szabad világ diplomáciai és külkereskedelmi erőfeszítései, melyek a csatlós államok népeinek politikai és gazdasági helyzetét igyekeztek megkönnyíteni (??), a Szovjet erőszakos merevsége miatt csődöt mondtak ..." Jó, de hát az erősebb töltet fokozott hidegháború legyen? ... Éppen a Vasfüggöny ezer kilométernyi mélységű frontján, ahol a"csatlósnépek” békében is csontjuk velejéig fagytak és úgy meg vannak dermedve, hogy alig lélegeznek? Hát fagyjanak egészen agyon méghidegebb háborúban? Az idézett fogalmazással ide lehet tévedni! “szabad nyugat” intézze el a maga dolgát közvetlenül a Szovjettel, de ne hidegháborúval és ne a csatlósállamok bőrére! Van egyáltalán ilyen dolga piacon, profithajszán kívül? És azon a szemérmetlen diplomácián kívül, amivel huszonötödik éve takargatja a yalta-i piszkos "világpolitikai” üzletet? Eddig nyomát se mutatta! Pedig van szovjet belső válság és kínai viszály. Volt szerb önállóskodás, keletnémet zendülés, lengyel próbálkozás, világot rázó szabadságharccá izzott magyar felkelés, — s a tavalyi csehszlovák krízist se mohó nyugati “tőkések” tapogatózása okozta egészen. Nyugati beavatkozásra valóságos sündisznóállás lehetett volna valamenynyi, de egyiket sem markolta meg a "szabad világ”! És milyen szikrányi jelét adta annak, hogy a csatlósnépek politikai, gazdasági helyzetét "megkönnyíteni” igyekeznék? Nyugat adta el őket rabszolgaként, s amíg vissza nem veszi, maga is rabtartó, nem pedig fölszabadító! Még jelöltnek is rossz. Nincs hitele. Hamis a bizakodás benne. A kárvallottak hiába áltatják magukat az ellenkezőjével. Ha Nyugat valamit el akar érni, akkor a vörös tűzfészeknél csináltasson forradalmat az oroszokkal, és ne a rabnépek vérével a perifériákon. A szovjet légiók innen csak akkor vonulnak el, ha a tűzfészeknél van baj. Különben politikai garanciájuk van az ottmaradásra. (garancia ellenére a kifüstölésükhöz: egy-két évvel a háború után — és a szégyenletes Yalta után — a csatlósállamok még jelenthettek volna olyan ötödik hadoszlopot a nyugatnak, mely többet ér, mint a saját négy hadoszlopa. Katonailag még talán ma is, mert a katonák mindig fenegyerekek. De azóta a Szovjet nemcsak katonailag hálózta körül a közép-keleteurópai országokat! Egészen különálló gazdasági szervezetbe láncolta őket. Azóta hát Nyugatnak, ha ráébredne a bűnére, nemcsak katonai ügy a kötelessége velük szemben, hanem elsősorban az, hogy a megbomló keleti gazdasági rendszer helyébe nyomban oda teremtsen egy másikat! Olyat, amiből átmeneti segélyeken túl: szilárd anyagi e*isztencia jutna a "csatlósnépek”-nek. Oda tudná ezt teremteni a Nyugat? Semmiesetre sem. Még nagysokára se igen. Pedig enélkül halálhörgés és siralom lenne ott az élet. Legalábbis hosszú évekig nem volna például ipari áram, ha a Szovjet — megtorlásként — kikapcsolná a fővezetéket. H* pedig Nyugat még ennyire is képtelen, akkor az eddigi idétlen tapogatózását nem fokoznia kell, hanem átkanyarodni helyette az egyetlen tisztességes útra: nem Európa felől, hanem a Csendes Óceán partjairól kiindulva kellene elkapnia, magának a Szovjetnek a torkát. Akkor ott a kanyarban — a vezetés átfordulásával — sértetlen maradhatna a keleti gazdasági körlet, melybe bele vannak szíjjazva a. csatlósállamok, de ami nélkül három napot sem bír ki a gazdasági szívverésük. A keleti gazdasági rendszer is tudna nyugati életnívót biztosítani, ha a hálózatának a kulcsait nem egyedül a Kremlin tartaná a markában — zsarolásként — és szüntelen fosztogatással nem gyömöszölne mindent a saját zsebébe. Bennünket eladtak a mi bőrünkön. Vegyenek vissza, megint csak a mi bőrünkön? Fokozott hideg vagy meleg háborúval, a mi földünkön keresztül, a mi életterünk újabb, s még végzetesebb tönkretételével? £ kérdés körül haragudtak össze a magyar testvérek is egymással! Miatta úgy nézünk haza, és otthonról úgy néznek felénk, mintha vagy ők volnának bélpoklosok, vagy mi, pedig egyikünk sem az. Egyek vagyunk velük: magyarok! Egy vér, egy lélek, egy akarat, egy Sors. Az csak tetszelgés, hogy mi itt "szabad világban” élünk. Otthon legalább látni is lehet, hogy hogyan tapos a szovjet csizma, de nekünk alattomosan a gondolkodásunkat taposták csámpásra. Még az érzelmeink is félre vannak már taposva. Csupa hamis dolgokkal traktálnak, és mi is hamisan fütyörésszük tovább. Harcot fütyülünk a zsarnokság ellen, de az ütés a véreinket éri. Felszabadítást hajszolunk anélkül, hogy a felszabadulás reális alapjait rakosgatnánk le, vagy legalább keresgélnénk meg. Kábulat ez, végzetes kábulat. Vágyálmok kergetése ahelyett, hogy terveket mérnénk hozzá a mai adottságokhoz és lehetőségekhez! I“ mutatkozik meg igazán, hogy mivé öregedik egy-egy generáció, Még nem rendeztek Magyarországon 1848 március idusa óta olyan lelkes hangulatban szabadságünnepélyt, mint 1939. március 15-én. Ekkor jegyezték be a magyar hadtörténelem évkönyvébe a kárpátaljai harcok honvéd hőseinek vitéz tetteit. Az ideiglenes határ mellett állomásozó honvédsereg március I5-re virradó hajnalban kapta a támadási parancsot: Fel Vereckéig! Az előretörő csapatok élén keleti irányban határvadászaink haladtak. A 24. határvadász zászlóalj Nagyszöllősre tört. Az ősi színmagyar várost a legmegbízhatóbb cseh zászlóalj védte, tizenkét harckocsival,, mintegy félezer Szicsgárdistával és ugyananynyi cseh rendőrosztaggal megerősítve. Nagyszöllős délután fél 3 órakor a magyarok kezében volt. Prchala cseh tábornok később azt mondta határvadászainkról: “Hiába lőttük a magyarokat Nagyszőlősnél, úgy támadtak, mint az ördögök!" Március 16-án Huszt is felszabadult. A márciusi zord télben néhány nap alatt sokezer négyzetkilométert hódítottak vissza honvédeink az ezeréves Magyarország földjéből. Egyedülálló a m. kir. 14. honvéd kerékpáros zászlóalj teljesítménye is. A zászlóalj két és fél nap alatt helyenként a cseh és ukrán csapatok ellenállását megtörve, nehéz ut és időjárási viszonyok közt, erősen emelkedő hegyi terepen, szakadatlan menetben 270 kilométeres ha kiszakad a népéből, és ha nem fiatalodik meg az őt követő nemzedékekből. Az ifjú tetterő éppúgy igényli az elődök két-három évtizeddel több és fínomultabb gondolatvilágát, mint ahogyan nekünk van szükségünk fiatalos lendületre és va lószerű helyzetfelismerésre, ha érni akarunk még valamit. Otthoni testvéreink, akik alapjaiban ismerik a Hazánk rabhelyzetét, nem vágyálmokat kergetnek. A magyar életakarás tiszta terveit mérik hozzá az adottságokhoz és lehetőségekhez. Üjból és újból kezdik, ha áthúzza a Szovjet. Mert a Haza földjén élik a mindennapjukat, a magyar horizontot látja a szemük, és össze vannak nőve a nemzet életével. |?rdemes áthidalni kort és földrajzi távolságot. A hídon mutatkozik meg az, amit az idő és a Haza követel! A magyarok és a csatlós sorba so dort népek már minden erőiket feláldozták. Szabad volna megfosztani őket attól is, amit a rabság alatt koldus-tarisznyájukba ossz együj töge l - tek? ők nem kérnének belőle! Ezt kell megérteni — idekinn! A testvéreknek ki kellene békülni ök egymással! Ilyen kibékülésben ocsúdhat csak fel az emigráció, hogy ne hajszoljon magyar vér és magyar romok árán új honfoglalást,... a nyugati üzlet számára. (Sz. L.) menet után érte el Kőrösmezőnél a történelmi határt és találkoztak a len gyei csapatokkal. A magyar honvédség előretörése az Ung, a Latorca völgyében és a beha vazott hágókon bizonyította, hogy amint a magyar bakák legyőzték a vi lágháborúban az alpesi sziklák terep viszonyait, úgy diadalmaskodnak most is minden nehézség fölött. Ungvártó! a 26. honvéd határvadász zászlóalj hatolt előre. Munkácsnál őrhegyalja község irányában a március 15-ére vir radóra a 12. kerékpáros zászlóalj tá madott. Kendecske és Kustánfalva ellen a 24. honvéd gyalogezred III. zászlóalja intézett támadást, megtörve a cseh és ukrán csapatok ellenállását Ungvártól keletre az 5. gépkocsizó zászlóalj tört az ellenségre. A Latorca völgyében a Nádasdy Ferenc 3. hon véd huszárezred harcolt és font ba bérágat a hadi dicsőség koszorújába. A Munkács környékén vívott harcokban résztvettek a csendőrök, de ki tüntették magukat a rendőrök és a pénzügyőrök is. • Ott messze az Erdőskárpátok orma in harminc esztendővel ezelőtt egymás mellé leszúrt magyar és lengyel zászlókat lengetett a Kárpátok tavaszi szele. A fehérsasos piros-fehér lengye! és a Szűz Máriás piros-fehér-zöld ma gyár zászlók újra találkoztak ott, ahoi annyi száz és száz éven át lobogtak testvéri békességben egymás mellett.. “FEL VERECKÉIG!”
