Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-02-01 / 2. szám
1969. február hó. SZITTYAKÜRT 7. oldal PALLÉROZOTT AGYAKRA ÉS FIZIKAI ERŐRE VAN SZÜKSÉGE A MAGYAR JÖVŐ SZOLGAINAK! A véres háborúk után annak vagyunk tanúi, hogy a győzők nem ideális és nemzeti célokért vették fel a küzdelmet, hanem a sátán hatalma által kitalált hamis érdekeknek lettek egyszerű szolgálói. Az ifjúság ezekben a véres harcokban nem találta meg a férfias küzdelem nemes ideálját, így a győző is csak fizetett bérgyilkossá vált a szemükben. A legyőzöttnek ebben a szellemiségben vívott harcban, még arra sem volt joga, hogy emléket állítson a saját hőseinek. Az életbe maradt győző, mivel csak a sátáni hatalom fizetett bérgyilkosa volt, nem kapott emléket, mert akiknek a hatalmat megszerezte, azoknak nem érdeke a hősök jutalmazása. így nem fejlődhetett ki egyik féméi sem a hősi tisztelet, amely magával hozta volna a becsületes gondolkozást, a magasabb fokú erkölcsiséget, mert nem a kiválókat jutalmazták, hanem dicsfénnyel vették körül a tudatos rombolót... Így érthető, hogy a katonai szellem ma nem kívánatos. A hatalom birtokasainak csak egy célja van a világ szellemi romjai felett átvenni a hatalmat és a saját képükre formálni a jövőt... Itt a nagy kérdés? ... Van-e helyünk ebben a kétes jövőt propagáló társadalomba. Mindenki előtt világos, hogy a tudatos rombolás és gyilkolás nem lehet cél és nem lehet ideál. A mai világot mozgató erők is tisztában vannak ezzel, azért furulyázzák állandóan a hamis szirén hangok az ifjúság felé, hogy lázadj az új szellemsiég kivívása érdekébe. De hogy milyen is legyen az új szellem, és milyen megoldási feladatok várnak az ifjúságra, erről némán hallgatnak a szirén hangok. Egyszerűen azért, mert a sátán hatalmának nincs szüksége értékes és egészséges gondolkozású fiatalságra, csak bamba, lelkileg és fizikailag összetört roncsokra, akikkel a legjobban eltudja érni a tudatos züllesztést. Magyar Testvéreim! Ez a szellemiség uralkodik ma. A hatalom birtoko-MÁRCIUS 8: Csendőrvacsora Februárban van a magyar csendőrség felállításának évfordulója, s ezt most csak az emigrációban lehet megünnepelni. A Magyar Csendőrök Clevelandi Bajtársi Közössége emlékvacsorán üli meg, s szeretettel hívja arra a Szittyakürt olvasóit is. (Hely: Nyugat-oldali Magyar Ref. Egyház dísztermében, 1946—50 West 32 St.; idő pontúéi 8 órakor. sai azonban kihagyták a számításukból az időt és a természet rendjét. Immáron 25 éve üli torát a kétes győzelem és napjainkban érte el tetőfokát. A "sex” és más gyönyöröktől kifáradt társadalom testén máris lehet látni apró foltokat, ahol az egészséges szellem harcosai megkapaszkodtak, mint az új élet csírái. Ez a kis erő már is fényt és utat mutat azok számára, akik az eszüket és fizikai erejüket akarják felhasználni nemzetük és egyéni boldogulásuk megmentése érdekében. Érzésem szerint a pálmaág azé lesz, illetve azoké, akik gyorsan letudják rázni magukról a szennyes ruhát és az új élet csíráihoz csatlakozni tudnak, hogy erősebb legyen az irányt mutató fény. Itt szeretnék lenni népem lantosa, vagy ha úgy tetszik, ősi magyar módra a véres kard hordozója, hogy minél előbb feltudjam rázni, ébreszteni a sok mákonytól megbolondított és szétszaggatott magyar emigrációt. Lépésről lépésre látom lelki szemeim előtt a járható utat, ezért szorgalmazom, ezért igyekszem az ifjúságunk szellemi nevelését irányítani és vezetni, hogy az előttünk álló nagy tülekedésben erősen és biztosan állni tudjanak a lábukon. A sátán romboló erőivel elkerülhetetlen az összeütközésünk, ide kell az erős fizikai erő, a megingathatatlan hit, a céltudatos gondolkozás, vagyis a kiművelt, pallérozott agy. Mozgalmi hírek Sikerrel folyik a newyorki csoport előadás sorozata. Februárban Németh Gyula nyelvész és történész tart előadást: "Az összehasonlító nyelvészet eljárás-módja” cimmel. Ajánlatos volna, ha többi csoportjaink is tartanának havonta előadásokat. Ez nyomná rá a KKM bélyegét a helyi szellemi életre leginkább. • E helyről is köszönjük a montreáli lövészek üdvözlő táviratát, amelyet a Magyar Bál rendezőségének küldtek • Kérjük a helyi csoportok vezetőit, hogy a központnak átfogó jelentést küldjenek környékük magyar életének újabb fordulatairól. Üj címeket is kérünk, ahová újságot küldhetünk. • Ahol még nincsenek csoportjaink, kérjük a velünk érző honfitársainkat, hogy alakítsák meg a mozgalom hatos bizottságát. Az idő megköveteli, hogy a nemzeti magyarság mindenütt hallassa szavát. A szentimentálizmusnak és egyéb gyengítő frázisoknak a magyar jövő szolgáinak a szótárából hiányozni kell. Hazát visszaszerezni, országot újra felépíteni csak erős kézzel lehet. A lehetőség ideje közeleg, a szabadság tüze egyre jobban villog az elnémított népek egén, ma még nem tudjuk, hogy hol borítja lángra a zsarnok hatalmát, de hogy készülnünk kell, ezt követeli az egészséges ösztön. Ha a készülődést magyar testvéreim megakadályoznák tétlenségükkel, behozhatatlan szörnyű hibát követnénk el. Rajtatok és rajtam a sor, hogy megértsük az idők szavát. Fölszeretnénk hívni kedves Olvasóink figyelmét arra, hogy a Transsylvania kiadásában megjelent Dr. Fehér M. Jenő: KÖZÉPKORI MAGYAR INKVIZÍCIÓ című könyve, mint a Magyar Történelmi Tanulmánysorozat második kötete. A könyv felöleli a tatárjárás korától a török időkig a magyar történelmet. A jegyzőkönyveket, melyeket a magyar törvényszékek vezettek a magyar ősvallás papjai és követői ellen. Az eredeti tanúvallomások életre keltik a korabeli magyar nép lelkivilágát, ősmagyar vallását. A könyv ára $7.30 plusz portóköltség. Az északamerikai egyedárusító: Baranyai Piroska, 200 Fountain Street, Philadelphia, Pa. 19128. A Kereszt és Kard Mozgalommal kapcsolatos cikkeket, szervezési kérdéseket és anyagi támogatásokat kérjük az alábbi címre küldeni. KERESZT ES KARD MOZGALOM c/o Zoltán Vasvári 256 Dayton Ave., Clifton, New Jersey 07011 Vasvári Zoltán JA NYOLCADIK TÖRZS HANGJaJ A pécsi rádió a hallgatósága számára háromnyelvű műsort sugároz. Érdekes cikk is jeient meg a “Népszabadság”-ban a magyar rádió többnyelvűségéről. Megtudjuk belőle, hogy az elmúlt 15 esztendő alatt 5480 órányi műsort adtak horvát, illetve német nyelven a pécsi rádióban. “Ezeknek a műsoroknak az a legnagyobb erényük — írja a riporter —, hogy az itt élő nemzetiségek nyelvén, az ő gondjaikról, terveikről, sikereikről szólnak." Kis statisztika is kíséri a cikket arról, hogy az 1962-es népszámlálás adatai szerint tízezer szerb-horvát és mintegy hetvenezer német anyanyelvű ember él Baranyában. A pécsi rádió adókörzetében a riporter szerint még további jó néhány ezer. így közel 120—130 ezer ember érdekelt a kétnemzetiségi műsor hallgatásában. “Az idegen nyelvű rádiózás iránti érdeklődést bizonyítja az a félmillió levél is, amely másfél évtized alatt érkezett a hallgatóktól a nemzeti műsorok szerkesztőségéhez. Lakik Hetvehelyen egy villanyszerelő, Bodra János, aki — ki tudja honnan — hónapról-hónapra értékes német hanglemezkülönlegességekkel lepi meg a pécsi rádió olvasóit" — olvassuk a riportból. A közelmúltban nyelvi konferenciát is tartottak Pécsett. Az egyik előadó — egy zágrábi nyelvész — a konferencia után felkereste a pécsi rádió nemzetiségi műsorának szerkesztőit és megkérdezte tőlük, hogy hány esztendőt éltek Jugoszláviában. — “Még csak nem is jártunk odalent" — felelte a két rádióriporter. A professzor előbb nem akart hinni nekik, azután ezeket mondta: azért utazott egy héttel a konferencia előtt Pécsre, hogy elrettentő példaként feljegyezze a rádióban elhangzó nyelvi hibákat. Ehelyett azonban kénytelen volt megállapítani, hogy otthon sem beszélik tisztábban a horvát nyelvet. — “De valami mégsem stimmel — kétkedett tovább a professzor —, mert a szülői házban meg lehet tanulni a nyelvet, de az irodalmi nyelvet soha!" — “Hát nem is ott tanultuk — nevetett a két rádióriporter —, hanem itt Pécsett, a főiskolán." A németnyelvű rádióriporterek jól beszélik az otthonról hozott nyelvjárást és az irodalmi németet egyaránt. A németajkú fiatalság is egyre inkább irodalmi nyelven beszél, szép tiszta német kiejtéssel, s lassan felhagy a sváb nyelvjárás használatával. Eddig Medveczky József “A háromnyelvű rádió" c. cikkéből. ^em a pécsi rádió többnyelvű adásának szükségessége a vitás kérdés. Mint ahogyan nem lehet vitatható a magyarországi nemzetiségek nyelvi, iskolai vagy általános művelődése sem. A kommunista párt nemzetiségi politikája azonban egyoldalú, s ezért túlzás is. Az utódállamok részéről minden ellenszolgáltatást nélkülöz. A csonkahaza területén a párt nemcsak felkantározza a nemzetiségeket, de szinte tüzeli is azok külön igényeit. Ugyanekkor szemet húny az elszakított területeken élő magyarság elemi sorskérdése fölött. Jugoszláviában a kommunizmus új társadalmi önigazgatási rendszere csak papiroshatározat. A magyarság nemzetiségi jogainak intézményes megoldása nincs vele rendezve. A szerb sovinizmus útját állja a pártkongresszus legtöbb határozatának. A most Bukarestben megalakult "Romániai Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa” sem tekinthető az erdélyi magyarság képviseleti szervének. Mint ahogyan nem képviselője a Duna deltájára száműzött, mocsárlázban pusztuló erdélyi magyarságnak sem. Legfeljebb a románoknak szimbólum a "szocialista egységfronthoz való csatlakozáshoz”, és hazaáruló megnyilatkozás az, hogy a Népszabadság is ilyen szellemben köszönti a bukaresti újdonságot. "MI LESZ VELÜNK MAGYAROKKAL?” — hangzik ma is a kérdés. Trianon romjain épült utódállamok nem tűrnek meg a "maguk területén” idegen nemzeti öntudatot! A hazai rezsim nemzetiségpolitikája szöges ellentétben van a szomszédos népek kommunista pártjainak nemzetiségpolitikájával. Helytelenül sovinizmusnak ítéli azt is, ha a Rabhaza területén uralkodó nemzeti öntudat ébred fel a horvát-, szerb-, szlovák-, vagy németajkúakban. A párt a kisebbségi öntudatot országszaggató nemzetiségi öntudattá fejleszti céltudatosan. Magyarországról turistázó nemzetiségeink szinte külön nemzet tagjainak érzik magukat. Olyan nemzetek tagjainak, melyek az ezeréves nemzettesten belül külön nemzeti állam birtokosai. Az ilyen nemzetiségpolitika tűzfészke a további országveszejtésnek. Az emigrációba kényszerült nemzetiségeink közismert területéhségét is csak még tovább szítja. Major Tibor
