Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-02-01 / 2. szám
6. oldal SZITTYAKÜRT 1969. február hó. KERESZT ÉS KARD MOZGALOM TÁJÉKOZTATÓM CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZS ELŐRE A MAGYAR ÜGYET Kiadja: A MOZGALOM KÖZPONTJA XI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM — 1969. FEBRUÁR HÓ SUMIR IRODALOM A MAGYARORSZÁGI ÉS AMERIKAI KÖNYVPIACON írók és olvasók egymásra találtak Magyarországon, amikor a történelem első müveit népének, a sumírnak ősi “könyvtáraiból” merített témákat írnak illetve olvasnak. Az "agyagtáblák üzenete” magyar földre is elérkezett és bár a statisztikák sokszor csalnak, a könyvek példányszámai, az egyre másra ismétlődő kiadások azt mutatják, hogy a tudásszomj szívesen jár a kristálytiszta surriír forrásokra, hogy kielégül jön. Bár a legjobb tollú költők, irók foglalkoztak a közelmúltban sumír hősökkel, a közönség mindig többet kíván. Az eposzok legősibb és legmélyebb hömpölygésű Gilgames hőskölteménye olyan költőket ihletett meg, mint Szabó Lőrinc, Zempléni Árpád és, főként a ma legdivatosabb magyar versművész, mint Veörös Sándor. De csak kortyokat adtak a szomjas közönségnek. Az istenadta nép többet akart: az egész szöveget, magát a tisztán bugyogó forrás teljességét. S mikor Rákos Sándor 1960-ban megjelent "Gilgames” eposzát a közönség megismerte, a kétezres példányszámnak — verses könyvek kiadásánál nagyon magas szám! — olyan sikere volt, hogy a műfordítónak alig volt ideje a bonyolult szövegekből elindítani a második könyvet "Agyag táblák üzenete” címmel. Három év kellett a fordításhoz, de megjelenésekor már előre vetette árnyékát a nagy érdeklődés, és már 1966-ban másodszor kiadták a két könyvet egy kötetben, de most már 6.300 példányszámban. Hallatlan nagy könyvsiker kötött, versformában megjelenő szöveg számára. A sumír témák nagymestere és avatott tollú ihletett je: Kodolányi János. Megteremtője egy csodálatos zamatú magyar archaizáló stílusnak, amit főképen "Juliánus barátijából ismerünk. Kodolányi nemcsak író, hanem kereső is. A magyarság őstörténeti témáit, messzi rokonait kereső lélek, aki varázsvesszővel jár friss forrást kutatni. És sikerrel jár. Mint nagy bűvész, mindig meglepi olvasóit. Még azokat is, akik szakemberek. Juliánusról irt archaizáló stílusú regényéről Győrffy György, — a legnagyobb a mai történészek között — a következő nagyrabecsülő véleményt írja "Kodolányi Jánosnak a forrás átélése révén megalkotott intuitív elképzelése sokkal jogosultabb, mint egy, a forrás hallgatása alapján felállított íróasztali tilalomfa”. író és olvasó egymásra találtak, mert Kodolányi Gilganes-könyvei eddig 35 ezres példányszámmal hallatlan nagy sikert jelentenek. Egyedül a fenséggel hömpölágő stílus-készséggel, amellyel Kodolányi ír, nem magyarázható meg a siker titka, hiszen a két kötet — "Vízözön” és “Üj ég, új föld” — közel 1300 oldalt töltenek meg, és a mai rohanó embernek, aki szinte függőleges irányban olvas, elriasztó lenne, hacsak ... Igen, ez a “hacsak” hiányzik a filozofálgatással olvasó és tömeghatás okait kutató szemlélő gondolatmenetéből. Talán hatással volt valami titokzatos sejtelem egy ősi népről, amely annyi lélekalkati közösséget mutat fel, hogy többre is ösztökéli az intuitív adottságát? Talán hatással voltak rá valamikor régebbi időből azok a viták, amelyek a világ legjobb nyelvészeit hosszú évtizedeken keresztül azzal foglalkoztattak, hogy a magyar egy késői leszármozottja, nyelvrokona a világ időben legősibbnek ismert népének. Talán hatással voltak rá a századvégi középiskolai tankönyvek, amelyek a sumír-hún-avar-magyar leszármazási vonalat tanították a nebulóknak? Mert ez a visszahatás mindent megmagyarázna. Az író sikerét, az olvasótábor betüéhségét. Annál is inkább hihetjük ezt, mert egy nem szépirodalmi mű, a pozsonyi születésű cseh író, Zamarovszky Vojtech népszerűsítő régészeti könyve "Kezdetben volt Sumer” címmel, magyar fordításban — 5 ezres példányszámmal — majdnem egy év alatt elfogyott. Szétkapkodta az olvasótábor. A kívülálló itt is keresi az okot, hiszen egy cseh író nem valószínű, hogy a magyarság és sumírság között bárminémű kapcsolatot tárjon fel. A nép ösztöne azonban ritkán téved. Most sem tévedett, mert Zamarovszky könyvének 154. oldalán a következőket írja: “A sumér nyelv az ún. agglutináló nyelvcsoporthoz tartozik, mint a magyar. Ezért a magyarok számára a sumér kifejezésmód nem tűnik furcsának .. Tehát itt lenne a nagy titok: írói siker és egyre növekvő olvasó tábor? Nagyon valószínű. Annál is inkább megállapodunk kutatásunkban, mert a Nyelvtudományi Intézet legnevesebb tanárainak kiadásában megszekesztett hatalmas "Magyar etimológiai-történelmi szótár”, már több magyar szót a sumirra vezet vissza (pl. anya), ami egészen új és hallatlan az eddigi hivatalos tudományosság részéről. S nem kell azt hinnünk, hogy az alig százéves sumir tudomány kutatói nem gondoltak a két nép közötti rokonításra. Külföldi tudósok egész sora állította ezt tudományos felkészültséggel. De voltak magyar részről is előharcosai az eszmének, akik sokszor az intuíció erejével, sokszor a tudomány eszközeivel vértezetten szálltak harcba ideáikért. Ha időben egészen pontosan akarjuk megjelölni a kezdetet, akkor éppen 100 évben kell megállapodnunk, mert 1869 március 15-én olvasta fel a Tudományos Akadémia díszülésén a Kossuth emigrációból frissen hazatért Horváth Mihály, és Lónyai Menyhért báró elnöklése alatt Ribáry Ferenc az első ilyen szinézetű tanulmányt. Főfő mentora a sumir-magyar rokonság ügyének a kiegyezés után Rónay Jácint bencés tanár lett, a M.T.A. főtitkára egészen addig, amíg 1871-ben a "legmagasabb királyi kegy a korona-örökös magyar törté nelem-tanárává” ki nem jelölte. így érthető aztán a "korona-örökös” a tragikus sorsú Rudolf trónörökös nemcsak lángoló magyarsága, hanem sumirrajongása is, amely még akkor is tartott, mikor Rónayt a kötelesség más terekre hívta, mert most meg a még nagyobb sumir tudóst, az orientalista Fischer C. Ágostont hívta udvarába előbbi állásából, a Pázmaneum igazgatóságából és orientálista tanszékéről. Tudósok egész sora írt magyar földön tanulmányokat. Legnevesebbek Galgóczy János pl. a legkomolyabb szaklapokban is irt az ügyről. Német nyelvterületen. Sőt még a tengeren túlra is elért a hatása, amikor New Yorkból a Columbia Egyetem tanára, Prince szellemi csatározásra kelt vele. Négyezerszavas szótárt állított össze ez a tehetséges magyar tudós, aki különben egy volt az első kevesek közül, akik az agyagtáblak ékirásainak bonyodalmaiban is otthon érezte magát. Ritka dolog ez, mert Zamarovsky szerint még ma is alig 200 ember van a világon, akik a sumirt olvasni tudják eredetiben. És Galgóczy már a századfordulón szakértője volt a titokzatos írásnak. Ismertette a külföldi tudósok számára megoldhatatlannak látszó problémát a sumir "tárgyasigék” problémáját, ami minden magyarnak annyira természetes. Kevés korabeli tudósnak volt olyan széles ismeretköre mint neki, a magyarság ősi rokonnépeinek történetéből, amelyet a sumirokig viszszavezetett. Mélységben Galgóczy, széles körökben a közönség előtt Somogyi Ede volt nagy. Olyan barátai voltak a sumir eszme hitvallói között, mint Jókai, Kemény és a két Rákosi. Az utóbbiak közül különösen Rákosi Jenő karolta fel, aki 1903-ban kiadta, a ma már múzeális ritkaság számba menő "Szumirok és magyarok” című munkáját, amely az eddig írt legtökéletesebb sumír nyelvtan és szótár, egyAz Amerikai Magyar Lövész Egyesület ejtőernyőse. befoglalva egy szélesskálájú kultúrtörténettel. Nem is csoda, hiszen nagy gyakorlata volt: ő szerkesztete az első magyarnyevű lexikont, amelynek 16 kötete még ma is impozáns teljesítménynek számít. Nyelvtanait pedig — négy modern nyelvből — az ország összes középiskoláiban használták. Kétségtelen, hogy ezek a tudósok hatással voltak koruk közvéleményére, bár voltak utódaik is, nagynevű tudósok szintén, mint Giesswein Sándor, a Népszövetség egyik megteremtője, és a csak 1932-ban meghalt világhírű keleti nyelvész Kmoskó Mihály, akik a sumír-magyar rokonítás tudatos hirdetői voltak. Innét magyarázható tehát az otthoni sumír könyvek sikere: a nép keresi múltját. És ösztönével, tudatával a sumírnál keresi. Sajnos, az idők vasfoga, a könyvmolyok és a feledés pókhálója enyészetre szánták a tudományos magyar írásokat. Vagy ha más nem, annyi pusztulás után már csak valóban unicum számban, könyvritkaságként található belőlük itt-ott egy-egy darab és a nagy olvasó tábor számára valósággal hozzáférhetetlen. Ezen a nehézségen igyekezett segíteni, mintegy a műveket megmentve, a new-yorki "Gilgamesh Kiadó", amely elindította a "Studia Sumiro- Hungarica” sorozatot Dr. Fehér Mátyás és Dr. Érdy Miklós szerkesztésében ..., hogy megállítsa az enyészet rombolását. Két kötetet már meg is jelentetett: Galgóczy: "A sumír kérdés” és Somogyi: “Szumirok és magyarok” címmel. (Az első kötet ára 7.80, a másodiké 6.90 dollár és megrendelhetők "Gilgamesh Publishing Co.”, 430 W. 34 St. 12-D., New York, N.Y. 10001 címen, külföldre pedig a helyi bankokban beszerezhető bármely new-yorki bankra érvényes dollárcsekkel ugyanezen a címen.) A sumír irodalomnak tehát megvannak a maga "modernjei", amelyet a legjelesebb, ma élő írók művelnek, de a teljesség kedvéért a "klasszikusokat” is egybegyűjti a Studia Sumiro Hungarica sorozat harmadik kötete. Mert örök kár lenne — sőt szégyen — ha pl. Torma Zsófia nevét és műveit a magyar olvasó közönség nem ismerné, amikor az 1961-ben Tatárlakán talált sumír ékírásos korongok nyomán a már jelzett kétszáz sumírul beszelő emberek legjelentősebbjei tanulmányaikban egyre sűrűbben hivatkoznak nyolcvan évvel ezelőtt közölt tanulmányaira. Vagy mit mondana Tisserant bíboros, ha tudná a vatikáni könyvtár magányában, hogy a magyaroknak több, mint fele mégcsak nevét sem ismeri a világhírű Kmoskó Mihálynak, nem hogy müveiből el tudna sorolni párat. Pedig Kmoskó sok magyarázatot ad arra, hogy mi az összefüggés a sumír és magyar nép között. Ha tehát a "Sumír-magyar klasszikusok” (ez a most készülő harmadik kötet címe) megjelenik, ez a hiány is pótolva lesz és akkor elmondhatjuk, hogy a magyar emigráció is lényegesen hozzájárult a sumír-magyar irodalom gazdagításához. (F. É.)
