Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-02-01 / 2. szám
1969. február hó. SZITTYAKÜRT 5. oldal :us méltán képviselte 3s magyarságot októberét. Az emberek szeretnek felejteni, de felejtetni is. Magyarországi visszonylatban a forradalom előtti időkben, 1954-től a nemzeti kommunistáknak elsőszőmu fellegvára a Petőfi-kör volt. Ha a nemzeti kommunizmus lényege valóban az, hogy igyekszik a szovjetkommunizmustól elszakadni és valami sajátos nemzetivé alakulni, — akkor a Petőfi-körnek a rabhazai viszszonylatban nagy szerepe volt. Vitathatatlan tény, hogy a Petőfi-kör irányításával dolgozó vidéki ifjúsági, értelmiségi körökben és szervezetekben, de magában a fővárusban is, e körök politikai platformján, olyan jobbratolódás állt be okt. 23-ára, ami már biztosította a forradalmunk keresztény, nemzeti és szocialista tartalmát. Az 1956-os forradalom, Tisztelt Kongresszus, egy korforduló jelensége a kapitalista és kommunista gazdasági rendszerek holtpontján. Egy következő korszak kereste a kibontakozást a mi forradalmunkban. És az emigrációs életünkben minden erőfeszítés, minden megmozdulás csak annyira lehet sikeres, amennyi hüsséggel és tehetséggel követi 1956 október 23-ának útját. A kommunizmus erőszakkal, és sok szenvedés árán elpusztított egy polgári életformát, széttörte annak társadalmi és gazdasági rendjét. Helyette a kollektivizmus őrületét és totális államkapitalizmust szeretne ültetni. Magyarországon elbukott ez a kísérlet. Mert szándéka szemben találta magát az emberi természettel. A magyar gondolat azonban, a magyar önálló szellemi élet, a magyar függetlenség szinte néhány percnyi létezése, amelyért évszázadok magyar nemzedékei szenvedtek és véreztek, — megrajzolta a kommunizmust és a kapitalizmust követő kor emberképét, társadalmi és gazdasági rendjének néhány alapvonását. Az 1956-os magyar forradalomban jelenkezik ez először programszerűen: a Munkástanácsokban. A gyár legyen valóban a munkásoké! Ez a követelésünk mutatja a történelem követelményét, a kommunizmus és a kapitalizmus utáni kornak körvonalait. nagyrészét elavultnak és igazságtalan nak tartja. 1956 október 23-ának történelmi magaslatáról nézve valóban azok is. Mert ebből a magasságból tökéletesen mindegy, hogy a párt illetve az állami önzés szervezett formája rabolja-e ki a munkást, vagy a nagykapitalisták egyéni önzése. Naponta több mint 100,000-el szaporodik az emberiség lélekszáma. Ez a fejlődés óriási szociális, igazgatási, gazdasági és nem utolsó sorban erkölcsi feladatok elé állítja úgy az egyes államokat, mint az egész társadalmat. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc a Kelet és Nyugat üt közőpontján elsőként mutatott irányt az emberiségnek. Abban a korban, amikor a technika forradalma és a nagv termelési tájegységek kialakulása ezt kívánja a szabados szabadság helyett, a szervezett kisüzemek az iparban és a DR. BOKOR PÁL: A magyar emigrációnak immár negyedszázada alatt — a világ minden tájára szétszóródva —, különböző magyar csoportok, szervezetek, vagy szövetségek alakultak. Legtöbbje önzetlen, hazafias alapgondolattal, jószándékkal, hasonló vagy azonos célkitűzéssel, mely Hazánk érdekeinek az előmozdítására tiszteletreméltó és értékes szolgálat. Meg kell állapítani azonban azt is, hogy ennek az adottságnak dacára magyar egység — mondjuk quasi magyar érdekképviselet — huszonnégy év alatt sem tudott kialakulni. Talán az az akadálya, hogy a csoportérdekek mellett túl sok a programpont, és közöttük elsikkad az alapelv. Sok esetben a legjobb szándék mellett is bizonyos lényegbevágó fogalmaknak gyakorlati alkalmazásában, illetve értelmezésében, egyes magyar csoportosulások között komoly ellentétek, félreértések, sőt viták támadtak. Azt mondják rá: ez emigrációs betegség — s már napirendre is térnek a kérdés felett. Ez helytelen, mert a nem halálos betegséget gyógyítani lehet, sőt kell, csak egy kis megértésre van szükség és kigyógyulhat belőle az emigráció. Ki kell gyógyulnia, mert a múlt tapasztalatai szerint ezek a szimptomák egyrészt hátráltatják közös magyar célunk zavartalan szolgálatát, másrészt "a sok bába közt elvész a gyerek” — mondják —, vagyis a külföld, ahová szétszórtak bennünket az ellenmondások, vitatkozások miatt nem ismeri ki magát a magyar tragédia valóságos okai körül, ez pedig csak az ellenségeink érdekeit erő siti. S itt kezdődik az emigráció nemzetvédelmi kötelessége. Már magát azt a tényt, hogy magyar emigráció van, az első világháború készítette elő, és a reánknézve szomorú befejezésével kialakult politikai helyzet szülte. A ránkszabadított proletárdiktatúrát sikeresen letörtük, de megfojtásunkra a Hazánk testéből kihasított államtákolmányok intrikáját a trianoni békediktátumban figyelembe vették. Ez, valamint a bosszú képezte alapját a magyarfajirtó, nemzetpusztító, országcsonkító, a világ legigazságtalanabb békeszerződésnek. Az akkori magyar miniszterelnök, mezőgazdaságban is át kell vegyék a nagyüzemek termeléstechnikájának módszerét, illetve formáit. Hogy valóban azé legyen a gyár, aki abban dolgozik, és azé a föld, aki azt megműveli. A mezőgazdasági termelésre alkalmas föld minél nagyobb hányada kerüljön a szabadon és önkéntesen létrehozott szövetkezetek kezére. FÖLDET-GYÁRAT VISSZA NEM ADUNK! — ez a szabadságharc jelszava. És ez kétségtelenül a magántulajdon mai nyugati fogalmának tartalmi megváltoztatását jelenti. De nem az emberi szabadság korlátozásáról, hanem tartalmi átalakulásáról van szó. Nyugaton a tolvaj, a rabló, a gyújtogató, az uzsorás, a kéjenc, a gyilkos mind szabadságot akar: több szabadságot a saját célja érdekében. Október Magyar Népének szabadság-elve magában foglalja a szabadság szükséges fékeit is, amelyben a közösség javára és a nemzet hasznára a magántulajdon is új értelmet és új gyakorlati feladatot nyer. Mélyen tisztelt Kongresszus! A magyar nép szabadságharcában, amelynek mi is részesei voltunk már tizenkét esztendővel ezelőtt, ott volt gróf Teleki Pál, nem volt hajlandó aláírni, sőt minisztériumának egyetlen tagja sem vállalkozott erre a megalázó és szégyenletes szerepre. Hivatali parancsra dr. Benárd Ágost népjóléti minisztert rendelték ki, akinek kényszerű szerepét a "szerződést” diktálok elleni átok kísérte az egész nemzet részéről. Az országgyűlés kényszerből, gyászülésen ratifikálta. Mint annak az időknek tanúja, joggal kérdezhetem, hogy akadhat-e emigrációban élő magyar, aki mindezek ismeretében a békeszerződés érvénye ellen ne tiltakozzék ma is?! Igenis! Minden lehető alkalommal tiltakoznunk kell. Elsősorban ezzel fejezzük ki szülőhazánk iránti nemzethűségünket, s ez a magyar emigrációban a nemzetvédelem. Milliószor és milliószor kiáltsuk a világba a trianoni igazságtalanságot, hátha egyszer meghallják és felfigyelnek rá, a világválság megoldására vállalkozó államvezetők! A jelenlegi világpolitikai helyzet mindennap nagyjelentőségű változásokat hozhat. Rajtunk múlhat, hogy megmaradunk-e a trianoni mélység zónájában, avagy a nemzeti felemelkedés útjára lépünk. A trianoni gazságot negyedszázadon át megcsonkított Hazánk nehéz, küzdelmes létfenntartó napjai követték. De újabb háború, újabb, még mai napig is tartó kommunista megszállás alatt nyög árva, baráttalan nemzetünk. Mégis akadt magyar, aki a kommunista megszállók magyarországi kormányával aláíratott "második trianoni szerződés” érvényét kihangsúlyozta, s csak azt tette kifogás tárgyává, hogy annak egyes pontjait a románok nem tartják be. Pedig tudnia kellene mindenkinek, legalábbis minden magyarnak, hogy a magyar nemzet nevében a szovjet megszállás alatt alakult egyetlen kormány sem írhat alá semmiféle érvényes békeszerződést, ha azt a gyakorlatban el is ismertetik a megszállók. Ezt a románok is nagyon jól tudják, s ahol azt megsértik, az ellen nincs szankció, legfeljebb a sóhivatalnál. Trianon átka kísérti az egész világot. Ez szülte a "csonka” szót, ennek következménye a világválság, ez ingatta meg a világbékét, mert az emberiség a kommunizmus és a kapitalizmus kizsákmányolásától megtisztult ember és társadalmának korszaknyitó képe. Ez hirdeti ma is, hogy nemcsak zsarnoki kommunizmus, vagy zsarnoki kapitalizmus van a világon, hanem szabad, népérdekü gazdasági rend is van. Az aki ma a gazdasági, technikai és társadalmi tényezők összehangolását, integrálását, a társadalom és a nemzet életének minden szintjén valami nemzeti kommunizmusban keresi, éppen akkorát téved mind azok, akik október magyar népének hitvallását, a barikádok harcosainak hitét a nyugati polgári demokráciák kisöcsének képzelik. Október 23 történelmi magaslatát, annak krisztianizmusát, nacionalizmusát, szocializmusát ennek a mai Szabadságharcos Találkozónak kell továbbvinnie. Ennek a szellemi találkozónak kell magasra emelni azt a piros-fehér-zöld zászlót, amely alatt tizenkét évvel ezelőtt baj társaink drága vére ömlött, amelyre a keleti kommunizmus és a nyugati kapitalizmus frázisai helyett egyetlen mondat volt Írva; hogy: "szocializmust akarunk, de magyar módra”! megbékélésének alapját szegte meg, az isteni parancsot: "Ne bántsd a másét!" • A trianoni békediktátum az elsődleges oka Hazánk tragikus sorsának, s ezért is kötelességünk elsősorban ez ellen tiltakozni. A szüntelen tiltakozás legyen összetartózandóságunk szoros kapcsa, kezeink összefogója, minden magyar szervezetünk jelszava! Ebben az évben 50 esztendeje, hogy a tiltakozás szelleme elindult, s éppoly időszerű ma is, mint akkor volt. A nemzetvédelem velünk született faji tulajdonságunk, melynek integráló hatása nagyobb, mint bármely más nemzetnél. Lásd a magyar Ackerschmidt j einket, Damj anichainkat, Bem apó utódjait. Ennek a nemzetvédő magyar hazaszeretetnek ragyogó példáját mutatták Hunyadi János hűséges halászai, akik Hitet, Hazát menteni mentek. Kossuth Lajos lángszavára szuronyerdők nőttek egyik napról a másikra az északi és déli végeken is. 1919-ben az egész nemzet egy emberként támadt fel a vesztett háború nyomorúsága dacára, a nemzet védelmére, melynek fogadalma ma is változatlan, mert a magyar erény: hűség a Hazához. Olyan örökségünk ez, mely a mai magyar ifjúság leikéből is feltört hatalmas erővel és kiváltotta a világ bámulatát 1956-ban. Hősei, ifjúságunk színejava magyar mártírrá magasztosult, s emléküket CLIO méltán jegyezte fel könyve aranylapjain. A világpolitikai helyzet is Trianon bűne, s azt fel kell számolni, mert még, sok gazság és igazságtalanság forrása lesz. Évek óta egy térképet terjesztenek, melyben Magyarország—Ausztria a csehek, románok, és szerbek közt van felosztva. Tito baráti körben kijelentette, hogy a "csehszlovák-jugoszláv határt Nyíregyházánál fogják megvonni." Magyar emigráció: légy résen! Mi lesz, ha egy "harmadik Trianon” egészen eltörli Hazánkat a térképről??... Trianont kell kitörölni a világ rendezéséből, mert Trianonokkal és hozzá hasonló békediktátumokkal nem lehet rendet csinálni és békességet teremteni. Ennek a munkálása a NEMZETVÉDELEM legelső feladata. Nem véletlen az, hogy a kapitalista világban is megbukott eddig minden olyan kísérlete a magyar emigrációs politikának, amely másként kívánta bemutatni 1956-os magyar forradalmat. Ebben a kapitalista tengerben csak egyet szabad hirdetni: a forradalom szovjetelleneségét, és felkínálni a magyarok szabadságharcát a nyugati polgári demokráciák kisöcscseként. Nem más ez mint egy kifordított forradalom felé való haladás. Mert a magyar munkásság kiszolgáltatottsága az államkapitalizmussal vagy a magán nagytőkével szemben csak úgy szűnik meg, ha a munka és tőke kettéosztottsága megszűnik, vagyis a munkás nemcsak igazgatási, hanem tulajdonjogi szempontból is integrálódik a nagy termelési egységben. 1957 júniusában az osztrák társadalompolitikai intézet értekezletén már arról számolnak be, hogy a komunizmus rabságából menekült magyarság nagytöbbsége nem tud beilleszkedni a tőkés államok életviszonyába. Ennek politikai és gazdasági intézményeit A nemzetvédelem
