Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-02-01 / 2. szám
A KARPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) «ITTVAKÖM VOL. vili. évf. — no. 2. sz. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1969- február hó LEGYEN ZSIDÓ-ORSZÁG!- ÉS MINDEN, AMI TSZTESSÉGGEL VELEJÁR -Ritkán készülődik mélyről fel-feltörő dübörgéssel olyan világesemény, melynek szoros vonatkozása lehet a mi nemzetünk nagy ügyével. Most úgy néz ki, hogy a Közelkeleten éled a tűz, és a lángnyelvek belekaphatnak a magyar sorsba is. Hogyan állnak a magyar vonatkozásai? A zsidók hazátlansága nemcsak sivár állapot egy nép számára, hanem hozzá is járult ahhoz, hogy szétszóródjanak a világon. Ügy tudja, és jól tudja az is, aki hallgat róla vagy tagadja, — hogy a diaszpóra töméntelen galibát idézett elő a történelemben. Sokszor véres és tragikus eseményeket. Nálunk is. Magyar szívnek nincs oka a zsidók hazauansága mellett foglalni állást, hiszen a magyar búbánat is Magyarország köré gyülemlik egészen. A diaszpóra miatt azonban nekünk volt és van talán a legtöbb bajunk. Zsidóország léte tehát őszinte magyar kívánság, s egyben politikai elv is, amit a ránk eső részben gyakorlatilag előmozdítani: magyar politikai kötelesség. j-Jogy hol? — erre nem illik magyarnyelvű válasz, mert nem a mi dolgunk. Megcsinálták mások. Az. arabok sem vehetik tőlünk rossz néven, ha nekünk nem fáj annyira egy kis országrészük elzsidósítása, mint nekik. A cionizmus tehát, ha annak igazán zsidó-ország a célja, és a zsidó diaszpóra megszűntetése, egyezik a magyar felfogással. Ezt azért kell külön kiemelni, mert a szovjet-járszalagra került Hazánk otthoni fiai ellenkezőképp kell hogy valljanak, ha nem is felel meg a felfogásuknak. így rendeli Moszkva. Jóiért nem helyes a szovjet álláspont, amit mostanában különös nagy durral hangoztatnak? És miért nem felel az meg a magyarnak? Miért ellenséges a Kremlin Izraellel, és általában a cionizmussal szemben? Választ ad már egyetlen pillantás is az első világháború közepére: a mai Izraelnek és a Szovjetbirodalomnak az alapítása egyidős. A Balfourdeklaráció, mely Palesztina földjén megteremtette a “Zsidók Nemzeti Otthonát”, a mai Izrael alapját, a háborúnak ugyanabban a válságos sza kaszában hangzott el, mint amikor Svájcban Lenin társasága készült forradalmasítani Nagyoroszországot. Mindkét akciónak "zsidó probléma" a háttere. A cionizmusnak az a törekvése, hogy visszaállítsa a zsidóság népi államát, és saját országba gyűjtse a zsidó szórványokat, — legalábbis Herzl Tivadarék ezzel indították el a cionista mozgalmat. Ők tehát a szétszórtságban is úgy tekintették magukat, mint nép, mely végre hazát igényel, mert az idegen népek között is megtartotta saját népiségét. Oroszország forradalmasításának kilátásai ezzel szemben arra kínáltak módot, hogy egy nem-zsidó nagyhatalom népi és területi szerkezetére építsék rá a zsidó szellemet, s társadalmi forradalom cimén a zsidóság fölényes uralmát. Ez az elképzelés tehát a cionizmussal épp ellentétben: a diaszpórára támaszkodik. A Kremlin részéről tökéletesen érthető az ellenséges magatartás a cionisták államával szemben. A célhoz kétféle járatot vágtak vele. Egyik riválisa a másiknak. Nem országterületben és a népesség számában, hanem a kétféle módszer miatt. A szovjet módszer — vagyis a diaszpórára való építés — félévszázad alatt azonban természetes erőhatásoknak is ki volt téve, nemcsak a kommunista utópia erőszakos szervezése hatott rá. És a gyakorlati életben mégiscsak formáló szerepe van annak, hogy népi kisebbség vagy népi többség érdekei érvényesülnek-e egy államban, a Szovjetunió pedig mégiscsak Oroszország. A Kremlin tehát, belpolitikájában, a zsidó népi elem beolvasztására is törekszik. A népi megmaradás ösztöne termelt ki A második világháborúban Amerika részéről is történt kísérlet arra, hogy Magyarországot kiugrassza a tengely-frontból. Kovács Imre írta meg most ennek egy epizódját. írása a Kanadai Magyarság két januári számában jelent meg. A cikk az ejtőernyős epizódot eleveníti föl, de nem árulja el, hogy milyen szándékkal. Érdekes írásmű, és mint résztvevők tanúvallomása, kétségtelenül történeti dokumentum, — de ha egybizonyos magyar politikai irányzatnak késői önigazolása akar lenni, akkor nem sokat ér. Az ilyesmit elkoptatta az idő, és a mozdíthatatlan múltból még tízkörömmel kikapart új érvek is ellaposodnak a tények súlya alatt. A KIUGRÁSI KÍSÉRLET ismertetésében legnagyobb jelentősége annak van, hogy a múltra viszszatekintve is hátborzongatóan villog belőle az a veszély, ami Németország részéről fenyegette a Hazánkat. újabban ellenkezést, — nem a szovjetrendszer ellen, hanem a beolvasztási politika ellen, mely bizonyos törést okozott a zsidó népben. Moszkva tudja, hogy a beolvasztás nem megy egykönnyen, de neki elég is a látszat. Az, hogy a zsidósága is viselkedjen hűséges "szovjet állampolgár”-ként. Fajisága, népi összetartozása pedig legyen kapocs a nagyvilág zsidósága felé. A "proletárforradalmakat” ezen keresztül lehet kiterjeszteni a világra. Az eddig sikerült forradalmaknak, és az Ígéretes forrongásoknak a példái mind ezt mutatják. Magyarországot is ezúton sikerült bekebelezni. A diaszpórára alapozott szovjet módszer tehát igen ellentétes a magyar érdekekkel is. jyjás kérdés, hogy a cionizmus gyakorlati módszerei egyeznek-e velük ma is? Az elv — igen: a magyarságnak feltétlen zsidómentes Magyarország az érdeke. Tehát az is, hogy legyen zsidó-ország, mely legalább olyan mértékben tartja egyben az ő népét, hogy annak 88 százaléka éljen benne, s legfeljebb 12 százaléka idegen országokban. Körülbelül éz a viszonyszám más népeknél is. De zsidóvonatkozásban ma fordítva van. Ez pedig azt jelenti, hogy hétnyolcszoros méretű a zsidó diaszpó-Az író egy amerikai tiszt szájából veszi, s tömören így fogalmazza meg ezt a veszélyt: “Hitler tudott az isztambuli tárgyalásokról és a berni kapcsolatokról. A magyar kiugrás megakadályozására február közepén megparancsolta a német vezérkarnak, hogy dolgozza ki Magyarország lerohanásának és megszállásának tervét. Az Unternehmen Margarethe fedőnevű hadműveleti utasítás megszűntette volna Magyarország függetlenségét és önkormányzatát; a Délvidékből a Prinz Eugen Gau-t szervezik; Észak-Erdély visszakerül Romániához, a Felvidék Szlovákiához; a csonkaországban bevezetik a német közigazgatást és pénzrendszert; a magyar hadsereg megbízható alakulatait betagolják a Wehrmachtba, német vezényleti nyelvvel, a többieket fogságba vetik; a megbízhatalannak minősített elemeket deportálják. Bizonyos meggondolásokkal a tova, Izrael létének ellenére is. így az a galiba sem szűnik meg, ami velejár. Sem világviszonylatban, sem a mi Hazánkban. Jzraelbe terelni össze az egész zsidó nyájat annyira nehéz dolog, hogy minden bizonnyal lehetetlen. Szembe kell hát nézni azzal, hogy nem valósul meg a cionizmus meghirdetett célja, és a diaszpóra fennmarad. A zsidó álláspont mind világosabban az, hogy a kis Izrael csak a nemzetközi jog szerint megalapozott bunker, és a zsidó célok szolgálata az ezer ágú diaszpórán át történik továbbra is. Hazával bíró egységes nemzetnek lenni is, meg nem is, — azt jelenti, hogy a bibliai "küldetés” már nem csak társadalmi és gazdasági eszközökkel üthető nyélbe, hanem állami eszközökkel is Izraelen keresztül. Egyetlen, és még hozzá mindenütt jelenlevő nép messianizmusa azonban véget nem érő harcot jelent a Földön, mert száz más nép természetes törekvései folytonosan beleütköznek. Nincs más megoldás, mint hogy legyen Zsidó-ország, és legyen minden, ami azzal velejár, de csak tisztességgel legyen. Ha a diaszpórát nem lehet megszűntetni, akkor az avval való visszaélést kell lehetetlenné tenni. Békésen azon fordul meg a dolog, hogy a zsidóság leszokik-e megrögzött tulajdonságáról. Arról, hogy a modern világban is az ősi "küldetés” agyrémét kövesse, és más nemzeteknek dirigáljon, amikor már van hol parancsolnia — sajátmagának. Saját népének, saját államában a saját nemzeti fölemelkedéséért. Egyedül csak azért. Mert minden népnek megvan a maga küldetése! tális megoldás mellett annak enyhébb változatára is felkészültek. Ez ■ ■ ■ a kormányzó együttműködését feltételezve, csatlós-státust biztosított Magyarországnak..." Az események viszont nemcsak ijesztően megfogalmaztak, hanem Magyarország legnagyobb történelmi tragédiájává formáltak — bár fordított irányból — ugyanolyan veszélyt. 1945-re megismételték 1526-ot, s a hatványozott Mohácsi Vész ma is tart. Ez már biztos, hogy nem csak fenyegetés német részről, hanem tény — orosz irányból. Hazánk még csonkább lett, nincs függetlenségünk, nincs önkormányzatunk, nincs saját hadseregünk, — oroszosítás nyomorítja azokat, akik nem menekültek el vagy akiket nem végeztek ki... A baloldal jobbik szárnyának egyetlen komoly mentsége, ha mindennap elimádkozza, hogy ... "Atyám, én nem ilyen lovat akartam”. Mert valóban azt akarta, hogy német helyett angol érdekeltségbe kerüljön A TÉNYEK MINDENNÉL ERŐSEBBEN BESZÉLNEK !