Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-02-01 / 2. szám
2. oldal SZITTYAKÜRT 1969. február hó. nm vM Q M Megjelenik havonta—Published Monthly Publication mensuelle Felelői szerkesztő — Editor: MA JOB TIBOB Kiadó — Publisher: HUNGÁBLA 8ZABAD8ÁGHABCOS MOZGALOM Levelezési eím - Correspondence Oífiees: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87, Longueuil, Que., Canada. Előfizetés: Egy évre: $5.00 — Egyes szám ára 35 c. Printed by Classic Priniing Corporation 9020 Lorain Avenue, Cleveland, Ohio 44102 — USA Magyarország, és — szovjet érdekeltségbe esett. Nem tehet róla. Csak nem jól számított. NEM KÖVETKEZETT BE, MI TALÁN BEKÖVETKEZHETETT VOLNA. Meddő dolog vita tárgyává tenni azt, hogy mivé válhattak volna lehetőségek és remények, amikor minden másképp valósult meg, mint ahogyan bárki is elképzelte. De ha német részről a Kovács Imre által megfogalmazott legvégső lehetőség valóra válását tételezzük fül, vagyis azt, hogy színtelen német tartománnyá préselödik az ezeréves Magyarország, még akkor is marad egy döntő kérdés, amire tagadólag feleltek a tények, de nem tudnak felelni a baloldali politikusok ma sem. Hogyan tarthatta a baloldali szemlélet Magyarországra végzetes veszélynek Németországot és a részéről várt fenyegetettséget, ha biztosan számított a Harmadik Birodalom vereségére, és igaza is lett?? Ezekszerint olyan ördögöt festettek falra, amelyről tudták, hogy nem jelenik meg. Miért? Kellett, hogy valami célja legyen! Mi volt az? Sohasem árulták el. Világnézeti állásfoglalással nem befolyásolhattuk volna a dúló történéseket. Azokhoz legfeljebb alkalmazkodni lehetett magyar részről, — no meg azt tenni, amit tettünk: amenynyivel csak lehet, késleltetni a szovjet tüzözönt. JOBBRÓL ÉS BALRÓL NEM EGYFORMÁN ÉGETI A TŰZ A MAGYART. Egyéb ellentmondás is van a dologban. A baloldal bal szárnyának jobb volt a szimatia, mert szovjet gvőzelmet Gyászhír A HSzM losangelesi csoportjának vezetőségi tagját: SZEPESSY LÁSZLÓT, az újév harmadik napján mély gyász érte: hűséges élettársát ragadta el a halál. Fájdalmában igaz részvéttel osztozik a Szittyakürt. Nyugodjék békében. Aki ujrairta a történelmet Napjaink átlag embere megszokta, hogy külön az ő számára írják meg a történelmet. Megírják jól vagy rosszul, igazán vagy hamisan, irányítva vagy előre kielemezve a hatást. Az átlag ember megszokta, hogy az ő feladata nem több, mint a televízióban megnézni a hírek szinjátékát, ahol mások játszák a szerepeket, és ahol neki még csak azt sem engedik meg, hogy statisztáljon vagy díszleteket tologasson. Az átlag ember megszokta, hogy az előre kijelölt riporterek mindig ott vannak, ahol történik valami, a hírmagyarázok pedig elmondják mindazt ami történt, és nem egyszer azt is aminek történnie kellett volna. Az átlag ember azután visszakérődzi a számára már megrágott történelmet, és betanított papagály módjára ismételgeti, míg önmagával is elhiteti a hipnózis ismert és tökéletesen alkalmazott törvényei alapján. várt. Nyomós érve, hogy az "ellenállási mozgalom” révén néhány magyarnak is sikerült a Szovjet kedvében járnia, s ezzel — talán! — enyhíteni valamicskét Moszkva terrorján. De ha ez a szélső baloldalnak érdeme volt már az események bekövetkezte előtt, akkor a “németbarátság’' miért nem volt érdeme a jobboldalnak? Ez éppúgy képes lett volna enyhíteni a várható német erőszakot! Sőt a tények kiradírozhatatlanul megírták, hogy éveken át, de különösen a háború utolsó évében kézzelfogható nagymértékben enyhítette is! Magyar ember alig egypár esett annak áldozatául, fordított irányból, a szovjet terror felől pedig legalábbis százezrek. Nem így van? A KÉTIRÁNYÚ HAZAFISÁG? közül ki lehet azonban pécézni másik különbséget is. A baloldalnak a balszárnya tett a nyerő tétre. Talán nem éppen jobb számításból, de mindenesetre "szerencsésen” vaktázott. A baloldal jobb szárnya azonban egészen rosszul számított. Az ilyen számítás méltán kapta azt a jelzőt, hogy "anglomániá”-ból ered, mert a történelemben sohasem mutatkozott angol érdekeltség, amit a Kárpát-Duna Tájon valamiféle előnyös szövetséggé lehetne kimunkálni. Márpedig a politika tudománya nem ismer nemzetközi szövetkezést, amiben az erősebb félnek semmiféle pozitív érdekei nincsenek. A "németbarát” jobboldali politika azonban ugyanezen az elvi alapon elég szép sikereket mutatott föl már menetközben. Magyarország európai tényezővé, közép-hatalommá lett. Széttörte a széttörhetetlenné kovácsolt trianoni bilincseket is. Bukása nyílt kérdést hagyott hátra. Elképzélései a háborúvesztés miatt nem válhattak gyakorlati valósággá, de elvben nem lőtt politikai bakot. NYERŐ TÉTEN IS LEHET VESZTENI! Kerekítsük ki gyakorlati bizonyítékokkal az egész ügyet. A baloldal balszámya nyert is és vesztett is ugyanazon a téten. Ebből a kontraverziából szárnyalt föl az első évek vörös hozsannája, aztán a következő évek tehetetlen vergődése szovjet-abroncsban. ... És ma már Veres Péter is azt imádkozza, hogy... drága Anyaföldem, — én nem ilyen lovat akartam ... De mi szemernyi bizonyságot találni a baloldal jobbszárnyán? Az ő angolszász orientációja ellenére az angolszászok a Szovjetnek vetettek Az 1968-as esztendőben történt valami amiről a “történelem megírói" nem szívesen beszélnek, a professzorok nem szívesen nyilatkoznak. Az történt, hogy egy magyar szabadságharcos szembeszállt az előírással, és nekivágott a lehetetlennek, hogy máskép írja a történelmet. Ezt a magyar szabadságharcost Molnár Lajosnak hívják. Ebben a nagyszerűen képzett fiatal magyar férfiben ott égett a hazaszeretetnek és a tenniakarásnak a lángja, és mindez hihetetlen akaraterővel és rendkívüli tehetséggel párosult benne. Ezekből az alaptulajdonságokból született meg 1968 őszén a magyar emigráció politikai aranyérme, mely kihatásában messze maga mögött hagy minden eddigi magyar emigrációs eredményt és kísérletet. A tett, amire Molnár Lajos vállalkozott hihetetlennek tűnt egészen a megvalósítás pillanatáig. Mi volt ez a hatalmas vállalkozás? Nem kisebb oda koncként, és 56-ban bájosan megsajnálgattak. Párszáz rőf kötszert küldtek, de felőlük vérezhetünk tovább . . . A MA IS ZAJLÓ VILÁGDÜLÁS elvégzett egyet s mást a Hazánk földjén. El is temetett sok szépet és jót. Köztük százezernél is több magyar vértanút. Új Magyarország még nem született sem a jobboldali, sem a baloldali hazafiság vágyai szerint, de mind a kétféle elképzelést szétrágta a zord való rákfenéje. Jelenleg sem az egyik nek, sem a másiknak a régi elvei nem szolgálhatnak kizárólagos irányelvül gyakorlati politikához, mert azóta nagyot lépett a történelem. A Szovjet csúfosan mutatkozott be, az angol hatalomnak vége. Örökségét Amerika vette át, de abból az ő ér dekeltsége is ugyanúgy hiányzik a Kárpáti Tájon. (Roosevelt nem is kért érte Sztálintól egy pennyt sem.) Az ejtőernyős epizód csak hadviselés-technikai jelenet volt, ott is súlytalan, befejezetlen és fölösleges. Az Új Európára való várakozás idejét kár volna csupán a korábbi politikai küzdelmek szajkózásával kitölteni. Megtéveszthetnek és önmagunkat csaphatjuk be velük. Az Új Európa majd megmutatja, hogy mit épít bele a jövő várába a múltból. Abból aztán vita nélkül kiolvashatjuk, hogy a liberális demokráciák szakállas öregura ágaskodik-e benne rogyadozva, — vagy ifjú dalia feszít, a nemzetek rendezett társadalmának erejével vértezve. Magyar Hazánk bele fog majd illeni, mert benne volt, van és lesz — mozdíthatatlanul. Van szenvedő és van cselekvő múltja hozzá. Vannak érdemei és van nemzeti ereje. Holnap is a tények fognak beszélni. A különböző világnézeti és politikai elképzelések arra jók, hogy a valóságot kedvezőbbé formáljuk magunknak. .. . Meg hogy hajbakapjunk az ideálok küzdőterén. De haragot akkor sem kell tartani, viszont a múltból előnyt vindikálni fölösleges: a tények szólnak, az erők hatnak igazán. (Sz. L.) Jókivánatait küldi olvasótáborának nevében a Szittyakürt egy fiatal házaspárnak. Jobb Bélának, a HSzM fiinti vezetőjének leánya Jobb Veronika és Bauer Lőrinc esküdött nemrég egymásnak örök hűséget. A fiatal pár Torontóban lakik. dolog, mint megmozgatni 500,000 amerikait George C. Wallace érdekében, az amerikai nemzeti gondolat mellett, és rákényszeríteni az amerikai legfelső bíróságot arra, hogy meghozzon egy olyan döntést, mely ellenkezik minden eddigi és az utóbbi években annyira megszokott nemzetellenes döntéssel. Lehet, hogy vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy mi magyarok mindent felnagyítunk és eredményeinket igyekszünk túlozni. Azok számára, akik így gondolkoznak és ezzel kisebbítik a magyar értékeket és eredményeket, álljon itt az amerikai szakvélemény. Az Akron Beacon Journal 1967 november 10-i számában vezércikkben foglalkozik azzal a gondolattal, hogy George C. Wallace neve esetleg a szavazó listára kerülne, mint beírt szavazat. Idézzük: “433,100 aláírása lenne szükség ahhoz, hogy Wallace neve a szavazó listára kerüljön. Ez lehetetlen vállalkozás. Számunkra úgy látszik, hogy George C. Wallace hívei az 1968-as elnökválasztáson nem lesznek abban a helyzetben Ohioban, hogy kedvencükre szavazhassanak." A történelmet tehát megírták. Előre és biztosan, mint akiket nem érhet semmi meglepetés. Az átlag ember tudomásul is vette mindezt, anélkül, hogy gondolkodott volna vagy külö-Wallace üdvözli Molnár Lajost. nősebben foglalkozott volna a kérdéssel. Minden elintézettnek látszott. Ekkor jelent meg a színpadon Molnár Lajos magyar szabadságharcos, és játszani kezdte szerepét. Azt a szerepet, amelyet nem írt elő a számára senki! Amely nem volt benne a szerepkönyvben, mint ahogy Molnár Lajos neve sem volt benne a szereposztásban. Nekilátott a szervezésnek. Végigtanulmányozta a törvénykönyveket és alaposan mérlegelte a lehetőségeket. Neki kezdett az új párt megszervezésének. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy mindez George C. Wallace támogatásával vagy beleegyezésével történt. Senki sem segítette egy két barátján kívül, akik legfeljebb tanácsot tudtak neki adni, a végrehajtás, az irányítás és a szervezés azonban egyedül Molnár Lajos kezében maradt. ő volt az aki elment Kolumbusba és törvényesen bejegyeztette a pártot Amerika Független Pártja néven. Ő volt az, aki neki kezdett a helyi csoportok megszervezésének, a vezetők kiválogatásának, később az aktív politikai munka elindításának. Mindez nem volt könnyű dolog. Amerikában két tökéletesen megszervezett óriáspárt szolgálja a hatalmon levők, és az elnökválasztásra való tekintet nélkül hatalmon maradók érdekeit. Ezek a pártok rendelkeznek a képzett politikusokkal, az összeköttetésekkel, a televízió-hálózattal, az újságok véleményével, a tankönyvek millióival. Ezek a pártok maguk mögé állíthatják az egész amerikai történelmet és azt mondhatják: Amerika történelme a miénk! Mi csináltuk! Ezekkel szembeszállni és azt remélni, hogy valaki eredményt érhet el, a lehetetlenségnek vagy egyesek szerint az őrültségnek a határát súsolja. Úgy látszik azonban, hogy az igazi magyar mindig hajlandó meg(Folytatás a 8 oldalon.)
