Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-01-01 / 1. szám
12. oldal SZITTYAKÜRT 1969. január hó. A MAGYAR ÖSSZEFOGÁS JEGYÉBEN A Kereszt és Kard Mozgalom dec. 13-án társas vacsorával egybekötött jólsikerült előadást rendezett az Árpád Hallban New Yorkban. A rendezvény, mely a havonta ismétlődő "kultúrelőadás" sorozat keretében történt, nagy érdeklődést eredményezett, mert közel százan vettek részt az előadáson. A Nemzeti Magyarság megtalálta azt az emigráns szervezetet, melyben otthon érzi magát, és amelyen keresztül hozzá tud járulni a magyar ügyek szolgálatához. — Nagyon örvendetes az is, hogy kiváló magyarok is megjelentek, akik vezető pozíciókért vetélkedők miatt már régen nem vettek részt semmilyen magyar megmozduláson. — A Kereszt és Kard Mozgalomban nem verekszenek a pozíciókért és minden jószándékú hazafit egyformán értékelnek. Véleményeiket vagy javaslataikat nyilváníthatják anélkül, hogy hozzá járultak-e már a nagy költségeket igénylő magyar ügyek szolgálatához. — Örvendetes az is, hogy nemzeti magyarság lassan megérti az igaz hazafias önzetlen törekvéseinket, mely az itt élő magyarság egy táborba való tömörítését célozza, mert csakis egy közös társadalmi szervezeti életben lehet egymást megismerni és szükség esetén egymást segíteni minden vonatkozásban. Az előadó: Vitéz Serényi István volt, aki szépen felépített előadás keretében ismertette a mi kis nemzetünk; a világon egyedülálló teljesítményeit. A megjelentek dübörgő tapsokkal voltak hálásak a nagyvonalú előadásért. A Kereszt és Kard Mozgalom vezetősége ezúton is hálás köszönetét fejezi ki a megjelenteknek és azoknak, akik ugyan nem tudtak eljönni, de adományaikkal hozzájárultak a költségekhez. — Külön köszönetét mondunk dr. Duró Emma orvosnő testvérünknek, aki egy igen szép maga festette csikós képet adományozott Mozgalmunknak. — A vezetőség arra kéri a nemzeti magyarságot, hogy a minden hónap második péntekén (este) tartott előadásokon minél többen jelenjenek meg, hogy egy kis reményt jelenthessünk, az otthon bezárt testvéreink felé, mert csakis a tömegre épített harcunk lehet eredményes. A havi előadások idejének fele kultúrális, másik fele pedig politikai és társadalmi beszámoló és hozzászólások. — Ezen előadások célja: a nemzeti hagyományaink, kultúránk felszínen tartása, ápolása és a nemzeti magyarság részvétele a nemzet szolgálatában. vitéz Arady Vigh Mihály Modern “szentek” — PÉNZZEL MÉRIK MÁR AZ ÚJ JELÖLTEKET? — Pénzisten világuralma már nem csak nevetséges, már egyenesen kétségbeejtő, hogy a szenttéavatás lassan ki hűlő emlékébe is belezavarítják a számla szerint kifizetendő költségeket. Ravasz újságírók a Vatikán sajtófőnökéhez azt a sunyi kérdést tették föl, hogy mennyi pénzt emészt föl ma egy szenttéavatás? És a sajtófőnök pontos számítással válaszolt rá! Naív ember, vagy pénz-szakértő ő is? Mert válaszából modern szenzációt csináltak a hírkovácsok. A híradás úgy néz ki, mintha a szentté avatás napi árfolyam-listája volna. Kerekszámban huszonötezer dollárt mutat. De ez a minimális költség. Épp csak az hiányzik a híradásból, amit mindenki utánagondolhat magától is. Hogy például, akinek megszentülési vágyai vannak, elég, ha rászán huszonötezer dollárt. Nehezebb esetben valamivel többet. ... Azért olyan kevés az új szent, mert nincs elegendő rászánni való? Soha nem forgott ennyi pénz a világon, mint manapság... Talán mégis inkább az érdemekkel van baj! ... ... Valahol itt lehet a dolog nyitja, mert akármelyik oldaláról nézzük, pénzügyi költségekkel hozni összefüggésbe a szenttéavatást, — ez már a destrukció csimborasszója. Mennyire igazat mond annak a könyvnek a címe, amelynek már a második kiadását is eltűntették a piacról: valóban összeesküdtek a keresztény Egyház ellen ... Azt a lovat ütik, amelyik legjobban húz! Nem szorul rá, mégis kötelességének érzi a Szittyakürt, hogy dr. Baráth Tibor védelmében szót emeljen. Megjelent hatalmas munkája, a magyar népek őstörténete. Tanári, történészi felkészültségén kívül tizenöt év kutató munkája nyomán készült. Olyan munka volt ez, ami nehezebb, mint bányászni a föld gyomrában, vagy bújni az őserdőt, de nemcsak úgy szórakozásból, szétszórt rejtelmekért, hanem biztos nyomaira bukkanni egyetlen elrejtett kincsnek: a magyar népek eredetének. És emellett a cél mellett micsoda terheket kellett végighordozni a tüskés úton! Előbb kivágni azt is, de minduntalan beleakadni a bozótba, félrehúzódni a tátongó és leselkedő veszedelmek elől, közben életbenmaradni, végül óriási önköltség mellett átadni a győzelem eredményét a világnak, a tudománynak, a magyar fajtának . . . Álljon elő, aki többet áldozott — egyedül, magánosán! Álljon elő, és adjon ő is. Adjon többet, mint Baráth Tibor adott, de még akkor se követelőzzék! Igen groteszkül hat a kritikája annak, aki pár sorban megdicséri a tudóst és magyar nyelven írt művét, — aztán hoszszan, fölényesen óbégat, mert a szerző azt nem angol nyelven adta ki. Persze, hogy meg kellene jelentetni a művet angolul is! És még hat nyelven kellene beszélnie, az biztos. De miért kell odasuhintani arra, aki magyar létére ezt a roppant munkát elvégezte és anyanyelvén közreadta? Mi köze a történésznek, a tudósnak a propagandára szánt fordításokhoz? Ez már igazán nem az ő dolga! Ez már azoknak a dolga, akik idegen nyelveken csinálnak sikeres magyarpropagandát, és fordításokkal, könyvkiadással foglalkoznak, akárha szabad idejük minden percének feláldozásával is. És épp az bökött bele Baráth Tiborba, amiért könyvét nem nyomtatta ki mindjárt angolul is, aki évek óta legnagyobb gyakorlatot szerzett magyar müvek angol nyelvű kiadásaival és már megvan hozzá az apparátusa is. Jólesne szívből földig hajolni Wass Albert munkássága előtt, de megintcsak meg kell állítani félárbócon a zászlót, mert megint ütött és félreütött. Arra a lóra csapott, aki minden magyarnál többet áldozott, s csoda, hogy még bírja. A Szittyakürt szívesen közvetít megrendelést dr. Baráth Tibor: 'A magyar népek őstörténete” című könyvére. A könyv ára $10. A MEZTELENSÉG KULTUSZA ÜL ORGIÁT Az otthoni Szabad Föld című lap főszerkesztőjének “Négy morzsa” című szatirikus cikkéből közöljük az alábbiakat: ‘‘Hiába, a művelt és keresztény szellemű Nyugattól, az úgynevezett szabad világtól sokat kell még tanulnunk, ha nem akarunk betokosodni és egyre inkább lemaradni. És ez a mi lapunkra, a Szabad Földre is vonatkozik. Mit értünk mi például a hirdetésekhez? Van-e abban fantázia, hogy egyes vállalatok munkaerőt keresnek, mások traktort, pótkocsit, teherautót, sódert vagy szecskavágót kínálnak eladásra? Még a házassági hirdetéseinkben akadnak néhány mosolyt fakasztó mondatok — ám ezek sem lépik túl a hajdani apácazárdák illemének határát. Hogyan hirdetünk mi mezőgazdasági szakkönyvet? Égy, hogy alatta sódert, felette munkaerőfelvételt, mellette pedig — teszem azt — rongygyűjtő heteket hirdetünk. Micsoda maradiság, elcsépelt unalom. Itt van előttem egy nyugatnémet képeslap legújabb száma. Egy kis — egész kicsi Ízelítő a hirdetésekből. Azt mondja: Gazdálkodóknak — a kertek és virágok kedvelőinek ÉJ MEZŐGAZDASÁGI ÉS KERTÉSZETI ÉVKÖNYV, 196 oldal . . . stb. Felette: Egy énekesnő emlékiratai (A kisasszony naplója), amit a csalódott könyvbarátok eddig hasztalan kerestek: megjelent ez a 316 oldalas forró vérű regény, 36 egész oldalas, életvidám aktfelvétellel... (ára csekély 50 márka — tehát mintegy 400 forint.) Alatta: Homoszekszualitás. — Ára 24.80.. A női és férfi homoszekszualitás nyílt ábrázolása. Szerelem nők között — szerelem férfiak között! Diszkrét utánvéttel szállítjuk. Még lejjebb: A brutális szerelem. A gyönyörök és kínok könyve! A véres grófnő. Uj! Ritkaság! (Mellette kép: egy férfi egy pucér nő mellét harapja ...) Valóban: sokat kell még tennünk, hogy közelebb kerüljünk a szabad világ erkölcsi színvonalához.” • Ügyes összehasonlítás. El kell ismerni. Bizonyára a Szabad Föld olvasói szíves örömest olvasnának hazai csemegét is a főszerkesztő tollából. Egy "ötödik morzsaként” — teszem azt — némi szemelvényt a judeo-bolsevizmus kiváltságosainak diszkrét bordélyházaiból. Néhány eredeti kép sem veszne kárba. Legalább még szemléltetőbb lenne — egészen lent — az egytőből sarjadó keleti meg nyugati erkölcstelenség. Necsak az arab kérdésben legyünk annyira tárgyilagosak. • Valóban baj van az úgynevezett szabad világban. A tisztaság, hűség és erkölcsi emelkedettség hitelüket vesztették. Érzékcsiklandó filmek peregnek a mozikban és a televízióban. Erotikus könyvek és képek töltötték meg a könyvárusok asztalát. A nyugati kultúra és civilizáció felett a meztelenség kultusza ül orgiát. A politikai rothadás az erkölcsöket is megfertőzte. Baj van a keresztény egyházainkkal is. Méltatlan papok és főpapok, hivatásuk magaslatáról lesüllyedt “haladó szellemű” egyházi intézmények nagymértékben aláásták annak tekintélyét. A keresztény templomainkban is besurrant az irányított szabadgondolkodás. Sőt mi több a hittámadás joga is. Spanyolországban, a világ legkatolikusabb államában, ahol a lakosságnak mindössze 0.01 százaléka más vallású — a Der Spiegel nyugatnémet lap szerint — a papság "haladó elemei” olyan prófétákra is esküsznek, mint Marx Károly. Mindezek nyomában Spanyolországban is óriási erőre kapott a modern hitetlenség. A papság egy része ahelyett, hogy az evangéliumot hirdetnék a lakosságnak — amellett tüntett, hogy javítsák a munkások "evilági" sorsát. A kapucinus barátok Sarriá Asyl-i kolostora a kommunisták illegális összejövetelének lett a menedékhelye. • Nyugat is egyre nyíltabban lesz az istentagadás védvárává. A szabados nagykapitalizmus — közelebbről — a zsidó nagytőke mindent megtett eddig is, hogy a nyugati irodalom a keresztényellenes szellem terjesztőjévé legyen. Gratulálunk azoknak, akik Marx Károllyal akarják a kereszténységet "haladó” szelleművé tenni. Mi azért maradunk a Krisztianizmus katonái! ________, (M. T.) A salzburgi Caritas Magyar Bizottság felhívása A salzburgi CARITAS Magyar Bizottság kérelemmel fordul a nagyvilágban szétszórtan élő honfitársainkhoz, magyarok barátaihoz, kérve, segítsék a Salzburgban és a tartományban ittmaradni kényszerült, nehéz sorban élő — főleg öreg és beteg testvéreiket. Most ismét kérünk. Kérünk azok részére, akik a sors mostohasága folytán, saját hibájukon kívül arra rászorultak és segítségünkre várnak. Mint az elmúlt évben jeleztük, a Magyar Caritas 1968 január 1-ével megszűnt működni. Szegényeink és betegeink, öreg honfitársaink segítség nélkül maradtak. A helybeli egyházi hatóságok, belátva helyzetünket, a fenti időpontban a Caritas Magyar Bizottság működéséhez hozzájárulásukat adták. Fenti időponttal tehát egy háromtagú Magyar Bizottság vette át a segélyezés munkáját — minden ellenszolgáltatás nélkül. Ugyanazon munkakörrel, kiszélesített segélyezéssel, felemelt segélyösszegekkel folyik a megsegítés munkája. Ehhez a caritatív ténykedésünkhöz kérjük honfitársaink és magyar barátaink megértő támogatását, segítségét. Mindennemű adományt hálás köszönettel fogadunk és az alábbi címre kérünk: CARITAS MAGYAR BIZOTTSÁG, 5020 Salzburg, Villagasse 3., Austria. Magyar testvéri szeretettel: Bartha János s.k. a Caritas Magyar Bizottság vezetője.
