Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-01-01 / 1. szám
1969. január hó. SZITTYAKÜRT 11. oldal VÉGZETESEK LEHETNEK A FERDÍTÉSEK Meglepetésként hat a hír, hogy a francia hadiflotta a Földközi-tengeren a NATO tengeri flottájával közösen tartott hadgyakorlatot. Mitöbb: egy napig a francia vezérkar dirigálta a NATO-t is. Egyes megjegyzések szerint, az első lépcső ahhoz, hogy Franciaország “visszasompolyogjon" a nyugati védelmi szervezetbe. Lehet, hogy visszatér. De nem szabad feledni, hogy de Gaulle, amikor kilépett a NATO-ból, kifejezetten leszegezte, hogy nem kíván ellentábort létesíteni, és alkalomszerűen, ha a helyzet megkívánja, a francia haderő együtt fog működni a nyugatiakkal. Most megtörtént. És ha tényleg, formálisan is visszatér, miért ne lehetne ez a változó helyzet követelménye? Miért keli azt mondani, hogy a Tábornok tegnap hepciáskodott, ma meg sompolyog — ahogyan a sajtó csipkelődik. Végzetesen félre lehet vezetni a közvéleményt már az ilyen gúnyos ferdítésekkel is. Ebben a pártos világ-kalamajkában még azt is nehéz észrevenni, hogy az ilyen szubjektív ferdítések mennyire sántítanak. 1945-ben csak az Auswitzban elégetettek új élete, íöldi paradicsoma kezdődött, de nem a történelem. Aki mégis abban a hitben él, hogy a történelem ezekkel a gyászos napokkal indult, csak az állíthat olyat, hogy az USA ereje és segedelme nélkül a nyugati demokráciák már nem lennének a Föld hátán, így Franciaországban sem. Mert az igazság az, hogy az USA segedelme nélkül nem lenne szovjet-veszedelem. Az USA még semmit sem rótt le a világ számára abból, ami pusztító kárt okozott a világháborús pártállásával. Még nem is róhatott le, mert az USA lényegében még rá sem ébredt annak a tudatára, hogy milyen katasztrófába ugratta bele őt az a legkevésbé szent háromság, mely a zioni zsinagógából. a vakolok főhadiszállásából és Roosevelt agytrösztjéből állt. A helyzet mai változását nem éppen csak az hozta, hogy a Szovjet lerohanta Csehszlovákiát vagy földuzzasztotta földközi-tengeri haderejét. Ez csak egy-egy hullám az állandósult zűrben. Viszont az USA elnökcseréjével megcsillant a változás lehetősége. A francia elnök azt igyekszik megragadni, hogy az új amerikai elnökkel lehet majd tárgyalni a történelem szekerének a megfordításáról. Ami huszonnégy éve már, hogy kátyúba ragadt. Amerika predesztinálva van arra, hogy szövetségese, talán első szövetségese legyen Európának. De Európának nem történelmi elrendelése, hogy az USA zászlóit hordozó dollárimperialisták rabszolgája legyen, vagy keletről söpörje el a vörös áradat. Ezt a negyed százados alternatívát nem sors szülte, hanem világösszeesküvés! Ki lehet küszöbölni. Pláne, ha egyszer megérti a helyzetet, és meghajtja derekát az a fél, amelyik nemzeti erőtartalékát dobta az összessküvők markába. Az igazságok sohasem válnak végzetessé. Különös siker a magyar irodalomban Rtika külföldi sikere van egy magyar regénynek. Fejes Endre “Rozsdatemető”-je eddig tizenkét nyelven jelent meg szerte a nagyvilágban, s most készült el svéd meg angol nyelvű kiadása is. Ha az ember csak magára a műre gondol, kissé érthetetlen ez a siker. Mert nem annyira a magyar irodalomnak, mint inkább egy irodalmi járvány korának terméke ez a könyv.. Vagy ha nem is járványé, de mindenesetre átmenet koráé, melyben szükségképp zavaros az útkeresés. Korunkoan kell átmenetet találni, és az átmenőt irodalmivá csiszolni két, egymástól jócskán távoleső műveltségű réteg között, s ilyen törekvések közben persze eltorzulnak a kísérletek. Van érdekessége ennek a regénynek, írójának vannak mélybenyúló meglátásai; realizmusa fejbe is üti az olvasót, s van politikai tendenciája is^bár túlzottan egyoldalú. Fordulatai élénkek, de képei és kifejezései már kilépnek abból a mederből, melyen belül még irodalomról lehet beszélni a szó nemesebb értelmében. És az irodalomnak ezt a nemesebb jellegét kár áldozatul dobni a kísérletezésnek, amikor még nem alakultak ki a jövő megnyugtató formái. Rendben van: manapság sokmindent le kell nyelni, s az álszenteskedés jogosan került le az irodalmi piedesztálról. Méginkább rendben lenne, ha a valószerű élet területére terjedne ki az irodalmi téma köre egészen, hiszen jófeladata a szépírásnak, hogy feloldja a gondolat csomósodását. És épp ott oldja fel, ahol az kérdést fakaszt, problémát füstölög, és ne csak olyan magasságból szőjje a gondolatot való képekbe, ahol a széles tömeg nincs otthon, s így számára gyökértelenül absztrakt az a világ. De a Rozsdatemető durván kisiskolája ennek az irányzatnak. Nem feloldja, hanem domborítja azt a realitást, melynek ízléses irodalmi kifejezője a sejttetés, s ami az élethez csak annyiban tartozik hozzá, mint a márványporos hulladék a szoborhoz. Ezt a regényt valami olyasféle sugallatból írhatta Fejes Ernő, hogy elcsámcsoghasson rajta az irodalmi analfabéta. Az, aki nem ismeri a disznótoros vacsora élményét, mert mindig a konyhában szaglászott, amikor ott bonckés alá kerül a sertés, és a beleit mosogatják hurka-kolbász töltésére. Meg lehetne alkudni még azzal is, ha a Rozsdatemető megmarad magyar nyelven jóidőre, hogy az irodalmilag sötétben nevelkedetteknek szolgáljon bevezető ízelítésként — márványszoborhoz, terítékes vacsorához. De idegen nyelven olyan hamis példázásra alkalmas, hogy hát... ide csúszott lefelé a magyar irodalom? Nagy árat fizetünk érte, ha most már 14 nyelven szolgál bevezető ízelítőül, 14 ország irodalmi sötétségében nevelkedetteknek! Tanulni is, tanítani is jobb az elemiben — mindig csak — anyanyelven. Szövetségi állam lett Csehszlovákia Döntött a prágai nemzetgyűlés. Megszavazta a nemzetiségi törvényjavaslatot. Eszerint Szlovákia (vagyis a Felvidék) önállósult, és szövetségi államkeretben kapcsolódik a Kárpátokon túli Csehországhoz. Csak a külügy és a honvédelem maradnak közösek. Az államszövetség valamennyi nemzetiségét egyenlő jogok illetik, és a hatóságokkal saját anyanyelvükön érintkezhetnek. Ez így szavakkal — és szövegben — igen szép. A szlovákság régi álmát is megközelíti. Magyarvonatkozása újabb biztosítékot jelent véreinknek — papíron. Ügy is lehetne tekinteni, hogy a törvény a szlovákok nagy lépése a jövőbe, mely a múlt felé is visszakanyarodhat. A szép múltból hozhatná viszsza azt, ami legjobb és legigazabb volt. Azt, hogy gazdasági, majd politikai egységbe is azzal az országgal kerülhessen a hazájuk, amelybe földrajzilag tartozik. De a törvény még nem valóság. Ki lehet játszani, sőt az életben vissza lehet fordítani. Épp Csehszlovákia ötvenéves múltja volt szarkasztikus kijátszása az államalapító alkotmánynak. Pillanatnyilag a törvény fölött őrködik a szovjethatalom, hiszen kétségtelen, hogy moszkvai nyomásra született meg. Az őrnek azonban a táj rendezése csak annyiban fontos, amennyire az szovjetérdekű. Az államalkotó nemzetiségek tehát nem a saját, hanem a Szovjet érdekében gyakorolhatják és élhetik csak a jogaikat. Ha Nagyoroszország félévszázados vörös rendszere igényt tart történelmi rangra, akkor történelmi szerepet kellene vállalnia és végeznie. Most mutathatná meg, hogy van-e benne elismerésre méltó is. Kelet-Európa soknemzetiségű tájain eddig minden Nyugat felől jött rendezés csak rószszül sikerült kísérlet volt, és rendetlenítéssé lett, mert távoli hatalmak a maguk érdekében végezték és nem a táj javára. A keleti nagyhatalom is ugyanezt teszi, pedig módja volna az ellenkezőjére, és tágabb dimenziókban meg is érné neki. Moszkva vizsga elé került a világtörténelem jelenlegi futamában. Sajnos, aligha lehet remélni, hogy jól fog vizsgázni, mert nemigen képes levetni magáról a durva és rövidlátó önzésnek a jármát meg átkát. MILYEN ÁLLÁSPONTON VAN AZ EGYHÁZ A KÜLÖNFÉLE PL. FEHÉREK ÉS FEKETÉK KÖZT KÖTÖTT HÁZASSÁGOKRA NÉZVE? Az egyház nem ajánlja az ilyen házasságokat. Mégpedig azért, mert az emberiségnek fajokra való tagozódása kétségtelenül szervesen beletartozik Isten teremtő terveibe. Vagyis a különféle fajokat bizonyos önálló egységeknek képzelte el az összemberiség életében. A fajok összehasonlításánál nem csupán a bőr színeinek különböző voltáról van szó, hanem a különféle fajoknak megvan a sajátos gondolkozásmódjuk és sajátos érzésviláguk is. A házasság még teljesen azonos gondolkozású és érzésvilágú egyének közt is számtalan nézeteltérést, kisebb-nagyobb ellentétet vet föl; ezek lehetőségét szaporítani igazán nem ésszerű eljárás. Továbbá, a tapasztalat szerint, az ilyen házasságokból származó gyermekek szenvednek a legtöbbet, mert egész életüket megfekszi valami kedélybeli bizonytalanság, egyensúlyhiány; nem tudják, hogy hová tartoznak... Az egyház azonban nem tiltja az ilyen házasságokat; annál az egyszerű oknál fogva, mert minden emberfajt egyenértékűnek és egyenjogúnak tart. (A SZlV 1968. aug. számáhAn Budapest: Vérmező Csongrád megye jövője Ígéretes Július végén volt a 23. Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás. A több mint 12 ezer négyzetméter területű kiállítás Szeged és Csongrád megye utóbbi években elért gazdasági fejlődését tükrözte. Idén új színfolttal gazdagodott a kiállítás: Szeged testvérvárosának, Szabadkának vállalatai ötszáz négyzetméternyi területen mutatták be legszebb termékeiket. Most első ízben jugoszláv és magyar vállalatok között közvetlen árúcserét is rendeztek a kiállítás időtartama alatt. Csongrádot a beruházási statisztikák még néhány évvel ezelőtt is a megyék rangsorában a 17. helyen tartották nyilván. Hosszú évekig sok vita folyt Csongrád iparosításának lehetőségeiről, s a szakemberk is azon a véleményen voltak, hogy nyersanyag és fűtőanyag hiányában e területen továbbra is csak a könnyűipari, elsősorban az élelmiszeripari ágazatok fejleszthetők. A gyakorlat azonban rácáfolt ezekre az állításokra. Éppen e körzetben találták a most feltárás alatt álló gazdag kőolaj és földgázmezőket, amelyek nemcsak Csongrád körzetének, hanem az ország több más területének iparosításához is lendületet adnak. Jelentős iparosítás kezdődött Szegeden és általában Csongrád megyében. Ennek köszönhető, hogy 1961 és 1965 között az országos átlagot jóval meghaladóan, 74 százalékkal nőtt az ipari termelés ott. Az elmúlt két esztendő ismét 27 százalékos ipari termelésnövekedést eredményezett, vagyis lényegesen meghaladta az országos átlagot. A további tervek Csongrád még nagyobb ütemű fejlődésével számolnak: 1970 után ez a vidék adja az ország kőolaj — és földgáz termelésének körülbelül 50 százalékát. Erre a nyersanyagkincsre alapozva jelentős nehézipari központokat lehet ott létre hozni. Az eddigi eredmények tehát csak a kezdetet jelentik, s egyúttal annak bizonyitékát, hogy Csongrád gazdasági fejlődésének nagy távlatai vannak.
