Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11-12. szám
1968. november—december hó SZITTYAKÜRT 9. oldal A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM TÁJÉKOZTATÓJA CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET Kiadja: A MOZGALOM KÖZPONTJA Kiadásért felelős: VASVARI ZOLTÁN X. ÉVF. 11—12. SZÁM — 1968. NOVEMBER—DECEMBER HÓ A “Siralomvölgy“ Erdély a Szent Istváni Magyarországé” Egyesület erdélyi estje it Már könyvtárat tölthetne be a panaszok, kérvények, újságcikkek, kongresszusi beszédek sokasága, amelyeket az Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Amerikában, Európában, Ausztráliában, — szerte a világon az emigrációban élő magyarság egyesületei, egyházai és magánosai nyújtottak be a kormányokhoz, diplomatákhoz, az Egyesült Nemzetekhez, a Vatikánhoz. Ezekben elmondják az erdélyi magyarság elnyomatását és orvoslást kérnek. Kérik emberi és nemzeti jogaik visszaállítását, és védelmét. A UNITED NATIONS hivatalosan is átadta Romániának a panaszok sorozatát, azonban a románság vad és fékezhetetlen nacionalizmusa az erdélyi magyarság nemzeti életének az elpusztítására törekszik. Erről tartott előadást Vasváry Zoltán. A helyzet Erdélyben — mondotta — évről-évre romlik. Állítólag bezárták ugyan a dobrudzsai mocsarakban a rabtábort, azonban onnan alig szabadult ki magyar fogoly. Hová lettek a magyar rabok? Valamenynyit javítottak a Romániába való utazás engedélyezésén. A magyar, aki beutazik Erdélybe, Romániába, megsemmisített magyar intézményeket, bezárt magyar iskolákat, a városok, utcák, boltok letépett magyar feliratát látja, amelyek helyébe mindenütt román feliratokat és neveket tettek fel. Az utcákon pedig többnyire román szót hall, még Kolozsváron is, Erdély fővárosában is, amely pedig 100 százalékig magyar város volt. Utazók, akik ma Erdélyt bejárják, így nevezik: “Siralomvölgy”. A románok a magyarságot a páriák sorába taszították le. Először 1947-ben eltörölték a nagyszerű magyar egyházi iskolákat: a katolikus, református, unitárius egyház kiváló intézményeit. Ezeket átalakították román állami magyar tagozatokká. Ugyan magyar cégtáblát tettek még akkor fel, így például: "Ady iskola”, de ma már úgyszólván kivétel nélkül eltörölték ezeket is. Ma már nincs magyar egyetem sem Kolozsváron, sem Marosvásárhelyen s nincs már magyar középiskola sem. Maradtak a további megsemmisítésre a román állami elemi iskolák magyar tagozatai, amelyeket ugyanazzal a rendszerrel nyomnak a megsemmisítés útján lefelé, mint ahogyan a magasabb magyar iskolákkal tették. Ha a magyar szülő a fiát, leányát a magyar tagozatra írja be, nem lesz haladása az életben, de lehet, hogy rövidesen a szülő is elveszti az állását. És teszik ezt azok a románok Erdélyben, akiknek a magyar uralom alatt kétezernyolcszáz iskolájuk volt, ahol nemcsak románul taníthattak, hanem még az iskolai tantestületet, tanítókat, tanárokat is a maguk román iskolavezetősége fogadhatta fel. Beszéltünk olyan utazóval, aki viszszajövet azt híresztelte, hogy "megvannak mind a magyarok Erdélyben, nincs ok az elkeseredésre”. Az új román népszámlálás, amelyet 1966-ban végeztek, mást mond. Lássuk, "Megvan-e az erdélyi magyarság?”, amint mondja. A magyarság nincsen meg már Erdélyben még úgy sem, ahogyan a tíz év előtti népszámláláskor volt. Akkor, 1956-ban 1.650,000 magyart mutattak ki a románok Románia területén. Ez a szám is messze alatta volt annak, ami a valóság, mivel 2,500.000- re kell tennünk a magyarság számát a csángókkal és a Bukarestben élőkkel együtt. Azonban az új román népszámlálás még ennél is kevesebbet mutat ki ma, tíz év után. Majdnem ötvenezerrel kevesebbet: csak 1,603.000-et. Megdöbbentő ez is. Pusztítják a magyarságot a népszámlálási adatokban is. Hiába, nem igaz ez, hiszen kellett, hogy a magyarságnak legyen népszaporulata az utolsó tíz évben, mondotta az előadó, hiszen a románok a maguk nép-Folytatása most abban kulminál, hogy megszeppent a "szabad világ”. A Szovjet úgy fel van fegyverkezve, hogy az akkor is fenyegető volna, ha politikusai báránykák lennének, pedig nem azok, sőt farkasüvöltéssel fenyegetnek. Leghangosabban Nyugat-Németországot. Sőt egyes külügyi szakértők szerint Nyugat-Berlint már most decemberben, vagy januárban három kelet-német hadosztály készül megszállni, tíz-tizenöt szovjet hadosztállyal a háta mögött. Vele szemben olyan gyenge fegyveres védelem áll, hogy az nem is mondható védelemnek. Németek, franciák kezdik komolyan venni, de nemcsak erő nincs a fenyegető támadás ellenében, hanem még terv sem. Egyszerűen nem tudják, hogy mit cselekedjenek most, amikor észbekaptak, s akkor sem, ha bekövetkezne valami újabb okkupálás. Az a tény, hogy a második világháború óta az USA uralja Nyugat-Európát, okszerűen magával hozta azt is, hogy a NATO-nak majdnem egész súlya amerikai fegyvereken és katonákon nyugszik. De ma ez már nem is súly! Az USA több mint 35 milliárd dollárt költött el űrkutatásra eddig, és jórészben a hagyományos hadereje fejlesztésének a terhére. Külső és belső védelmét jelentékenyen lebontotta. Európai véderejének javát két év óta Vietnam emészti. S most kiderül, hogy a “nyugati védelem" a súlytalanság állapotába jutott. Alapos ok van a megszeppenésre. Az USA hivatalosan felszólította a nyugat-európai hatalmakat, hogy sajátmaguk gondoskodjanak a védelmükről. Magán pedig úgy próbál segíteni, hogy igyekszik lekicsinyelni a szovjet-fenyegetést. Németország és Franciaország azonban nagyon közel szaporulatát messze magasra helyezik. Románia, mikor az egyik kezével odadob valamit, a másik kezével hátranyúlva, sokkal nagyobbat vesz el. Háromszék megyéhez visszacsatolta azt a területet, amit elvett volt, amit a széketység sérelmezett, de ugyanakkor megszüntette Csík megyének, Háromszéknek és Udvarhely megyének a történelmi nevét — és megszüntette az egész Autonom Magyar Tartományt, ami Székelyföld területén volt. A jövőben, majd, ha valaki a székely megyékre fog hivatkozni, Románia azt fogja állítani, hogy olyanok nincsenek és nem is lehettek. A gyanútlan figyelő talán elkáprázik egy-egy úgynevezett "engedménytől”. Az éjszaka sötétedik Erdély felett, de a legsötétebb éjszaka után is jön a virradat. Dolgozzunk magyar testvéreink, hogy eljöhessen. Ne álljon meg egyetlen magyar közösség, vagy magános sem. Feszítse meg az erejét. van a tűzhöz és a vészhez. A francia Európa-terv védelmi elképzeléséhez nem nagyon férhet ellenkező szó. Egyetlen számottevő társa azonban a megharmadolt Németország. Már pedig ennek a kétharmad-csonka-Németországnak roppant terhet raktak a nyakába. Olyat, hogy a huszonhárom éves szakadatlan jóvátétel, adó meg kamatteher súlya alatt lehetetlen elvárni tőle a hagyományos német katonai helytállást. De ha így áll Nyugat, s méltán sopánkodik, föl kell tenni a kérdést, hogy ezt az állapotot nem valami szabályszerűen beméretezett aknamunka hozta létre és nem a véletlen? Ipara, kereskedelme egyre erősödik a híresen "militarista” országnak, de katonailag olyan erőtlen, mint talán sohasem volt. Annyira ellentmond ez Németország küldje tovább a kérvényeit, vádiratait, és követeléseit a kormányokhoz és keressen új útakat és módokat a további küzdelmekben, fejezte be beszédét az előadó. Vasváry Zoltán felolvasta a csikágói EMKE bizottság üdvözletét, és idézte Lőte Lajos, a Magyar Felszabadító Bizottság Erdélyi Bizottsága alelnökének üdvözlő leveléből a következő megállapítást: “Reméljük, hogy a jövőben minden erdélyi emigráns egy célért, egy táborban fog küzdeni: Erdély és Magyarország újraegyesítéséért”. Az estélyen Erdély irodalmi kincseiből dr. Csűrösné Beniczky Éva operaénekesnő “Kádár Kata Balladájáét adta elő drámai tehetséggel és művészi tudással. A tragikus balladát és még két éneket. ("A csitári hegyek alatt” és "Zöld erdőben") V. Pongrácz István kísérte. Az Erdélyi Est további előadói, dr. Érdy Miklós és dr. Fehér J. Mátyás történettudós voltak, akiknek eredeti és mondanivalóban gazdag előadása nagy sikert aratott. (Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1968. november 10-i számából) múltjával, hírével és jellemével, hogy nem lehet elsiklani fölötte. De ő tehet róla? 1945 előttre pillantva az tűnik ki, hogy előrelátó volt, amikor erős is volt; 1945 utánt szemlélve pediz az, hogy meg van bénítva, és pont katonailag. Szolgai függvényévé tették Nyugatnak, és épp emiatt Keletnek is függvénye lett. Ez pedig más szavakkal azt jelenti, hogy "Nyugat” és "Kelet” közös aknamunkája tette Németországot és vele Európát tehetetlenné. De ez az európai tehetetlenség már visszaüt. Vagy Nyugatra, vagy Keletre! Jelenleg igazán nincs mást tenni, mint figyelő állásba kucorogni és várni, hogy mi következik, mert rettenetesen el van rontva a világ kormánykereke. A helyzet megérett arra, hogy végzetesen nagy dolgok következzenek. Közben lehet imádkozni vagy átkozódni, — kinek-kinek a tetszése szerint. Kik ettek bolondgombát? Az USA elriasztásként (???) fölrobbant egy-két atombombát, ha a Szovjet tovább fokozza a feszültséget? Ez a nem mindennapi hírkacsa járta be a világsajtót az elmúlt hetekben. A szélnek eresztett közlemény szerint állítólag az USA hadügyi államtitkárának szájából hangzott el, még pedig állító mondat alakjában. Kiket akart vele megnyugtatni? Modern sajtótitánok szerint azokat a nyugat-európai államokat, amelyek közvetlenül veszélyeztetve érzik magukat, és a Szovjetunió felől nyers fenyegetésnek vannak kitéve. De ilyen kijelentéstől legfeljebb azok nyugszanak meg, akik bolondgombát ettek. S ezek semmiesetre sem az európai országok népei meg politikusai. Mi az hogy "elriasztásként”? Hát atombombákat is úgy lehet már kezelni, mint gyermekkorunk parafadugós riasztó pisztolyait? És pont a szovjetemberekkel szemben, akik a legádázabb tettek elkövetésénél sem szoktak ijedezni? Még szerencse, hogy manapság semmiféle hírnek nem lehet már hitelt adni, mert akkor igazán olyan kérdést kellene föltenni nagyhatalmak miniszterei felé, hogy srác korukban nem nevették ki ilyen ötletekért a sráctársaik, amikor zsiványosdit játszottak? A nemzetközi sajtó-titánokról ne is szóljunk ... A CSEH ÜGYNEK NINCS VÉGE A CSEHEKKEL
