Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11-12. szám
10. oldal SZITTYAKÜRT 1968. november—december hó Dr. Fehér Mátyás Jenő: Részleg Egyház vagy nemzeti vallás? (A cikk írója húsz éven át egy ősi, magyar szerzetesrend tagjaként ismeri a magyar egyházi problémákat és a hontalanság éveiben szerzett tapasztalatai alapján foglalkozik a népünket is mélyen érintő és a vatikáni zsinatok nyomán fakadt sorskérdésekkel. Terve szerint sorozatban boncolgatja az említett problémákat. Elgondolásaihoz szívesen fogad hozzászólásokat. Szerk.) Korunk amúgyis zavaros világképét, felfordult értékrendjét még zavartabbá és sötétebbé tette a római Egyház önreformja. Kétezer év alatt sok állam hullott szét, társadalmi rendszerek avultak és múltak el, de a régi klasszikus latin mondás “Roma aeterna" — Róma örök — bepatinásodott neve dogmává merevülten állta a vihart. Pedig voltak elkeseredett ellenségei, akiknek a nevét felsorolni is nehéz lenne, Péter sziklája szilárd maradt a legutóbbi időkig, mert ezek az ellenségek, támadók kívülről törtek életére. Most azonban megfordult a világ. Az Egyház — még érdemes nagy kezdőbetűvel írni! — ma önmagát reformálja. És nem is csak úgy tesséklássék módon. Alaposabban, mint annakidején Luther és Kálvin mégcsak álmodni sem merték volna. Nincs is ez ellen kifogása senkinek, aki a haladás szekerére rakta gondjait. Az önreform az Egyház "belső” ügye. Egészen a harakiriig. Hogy ma már annyit hisz el a hivő az ősi Hitvallásból, amennyit akar, hogy ma már nemcsak az úgynevezett "bánat imát" törölték el a gyónásban, hanem pl. Hollandiában magát a gyónást is, azt még mindig az egyházi átalakulás természetes, de minden esetre benső folyamatának kell tekintenünk. A leglényegesebb változás, az Egyház egységének szándékos és önkéntes feladása és az úgynevezett "részleg egyházak" bevezetése azonban már legalábbis érinti a szabad világ magyarságának sorskérdését. Sőt, nemcsak hogy érinti, esetleg veszélyeztethet is, ha idő előtt nem mérlegeljük az eshetőségeket. Tisztán megfogalmazva a természeténél fogva transcendentális kérdést, azt kell mondanunk, hogy bár ezer éven keresztül a magyarság a keresztény Egyház palástja alatt állt, annak szellemét kritika nélkül magáévá tette sokszor saját érdekeinek feladásával is, ma már szellemileg elérkezett nagykorúságához, hogy az ún. "részleg-egyház"-hoz való viszonyát saját maga rendezze. Az elmúlt ezer év alatt a magyar kereszténység túlteljesítette Róma szellemét. Nálunk nem volt sem ellen-pápa, sem ellenzsinat, sem kölcsönös kiátkozás. A pápai tizedeink nagyobbak voltak, mint pl. Franciaországé, nálunk nem volt fontos, hogy magyarok legyenek főpapjaink, nálunk szigorúbb volt a böjt és az inkvizíció nem az "ál-keresztényeket" semmisítette meg, hanem ősi nyelvemlékeinket égette el. Mi túlteljesítettünk: több szentet adtunk az Egyháznak arányszámunkhoz képest, mint a nyugati nemzetek (olasz, francia vagy spanyol), pedig a mi szentjeink életét ugyancsak "kivizsgálták”. Az Egyház nyelve, amely egészen 1848-ig "hivatalos” nyelvként elnyomta a magyar ősi nyelvezetet, még a legutóbbi évtizedekben is nagyobb kultusznak örvendett, mint édes anyanyelvűnk. Nálunk minden diák "Laudetur Jesus Christus!"szál köszöntött, amire még a Vatikánban szolgálattévő bíborosok mindegyike sem tudott válaszolni... De ez most nem is fontos. Ez csak egy kis keserű szájíz, amit könnyen elfelejtünk sokkal nagyobb és nyomasztóbb gondjaink mellett. Ilyen gond a sok-sok kérdés, amely a gondolkozó agyakban felmerül. Például a minket érintő “részleg-egyház”, amelynek egyelőre sem hatalmát, sem küldetését, sem határait nem ismerjük, de amelyet Róma kirendelt fölénk, mint eddig egy évezreden át engedelmes bárányai fölé. Tudjuk, hogy sok kérdésre még ma maga a régi Egyház sem tudna felelni, de azt is tudjuk, hogy ősi ereje az ősi Egyháznak már nem is nagyon fontos, mert ma már az egyes országok, vagy nemzetek püspökei a mérvadók és tőlük kell várnunk a választ. És ez a legaggasztóbb tünet. Mert vajon ez a "részlegegyház” meg tudja-e tartani minden külső befolyástól mentesen a hitet és a vallási parancsok teljességét? Nem kell tagadnunk, hogy aggodalom tölt el bennünket e tekintetben. Igaz ugyan, hogy pl. Róma is sokszor a maga vagy politikai érdektársai óhajai szerint irányította pl. a magyar egyházi életet, de akkoriban egy tömbben élt a magyarság, igazi, Istenrendelte hazájában, de ma a szabadvilágban szerteszórva él négymilliónyi magyar és nem lehetünk közömbösek, ha arra gondolunk, hogy eddig csak nyelvünket fordítottákferdítették a befogadó gazdanépek nemzetei, most pedig a "részleg-egyházakon” keresztül vallási életünk is aszerint szinesül, amilyen színben ezek az "egyházi keretek” óhajtják. Vegyük plédának az USA “részlegegyházát”, amelynek a szolgálatában közel kétszáz magyar pap él, különféle egyházmegyékhez beosztva. Mindegyikük a maga legjobb tudása és nemzeti érzése szerint szolgálja vagy szolgálná a magyar ügyet, de feletteseik sokszor talán nem jó néven veszik ilyen irányú működésüket. Legtöbbször nem a tudás és a rátermettség szerint osztályozzák őket, hanem pénzszerző ügyességükért. Az amerikai részleg egyház nagyon pénzszagú, ami az idősebb nemzedéknek, amely az óhazában nevelkedett, érthetetlen és sokszor botránkoztató. Főként akkor, ha az intézmények, amelyekre mindig gyűjtenek, idegen érdekek tulajdonában vannak, vagy előbb-utóbb oda kerülnek. Kérdés, hogy ezek a lelkes magyar papok követhetik-e őszintén szívük szavát, ha otthoni műveltségükből fakadó előrelátással rádöbbennek arra, hogy a hajdani univerzális Egyház útvonaláról felsőbb utasításra le kell térniök. Vajon egy részleg egyház, mint aminek a szolgálatába álltak, képes-e a tiszta ősi tanítást továbbadni? Erősen kétes. A jelek azt mutatják, hogy az USA főpapjai nem tartják olyan keményen a kormányt, mint azt annak idején Róma tette. Bár nagyszabású intézményeik vannak ugyan, de azokból lassanként elsikkad a lélek. Idegen szellemnek adnak szállást. Elég csak a közelmúltban, Torontóban lezajlott Nemzetközi Keresztény — Zsidó Világkonferencián felvetett és elfogadott javaslat Harry Golden, nagynevű író részéről, hogy a keresztény egyházak vezessék be a már meglévő "Good Friday" — Nagypéntek mellé a "Second Good Friday"t, a Második Nagypénteket, mint gyásznapot a nácizmus által legyilkolt zsidóság emlékére. Az USA részlegegyház különben is hajlamos arra, hogy az egész világ keresztény egyházai nevében szerepeljen és jóságoskodjon. Sok ilyen jelenség mutatja, hogy a tegnapi Róma helyett egy holnapi Washington veszi át a vallási élet irányítását. Hogy az USA részleg-egyház a judeo-christianizmus felé hajlik, az senki előtt sem kétséges. Ez természetesen nem vád a zsidóság felé, hiszen ez a nép nem akar a keresztényekből hitsorsosokat verbuválni. Soha sem volt ez a tendenciája. Ez nem is egyszerű vallásváltoztatás, ehhez több valami kell, mint hitbeli meggyőződés. És ez a többlet a faj. Amit nem lehet "felvenni”, hanem csak örökölni. És ez a második tényező fontosabb, mint az első. Lám, Erdélyben is voltak valaha székely zsidók, a szombatosok, de már rég kihaltak, mert csak a vallásuk volt mózesi. A veszély tehát nem is a zsidóság részéről nyilvánul, hanem a túlbuzgó keresztény papság, jobban mondva a "részleg-egyház" vezetői részéről, akik az úgynevezett antiszemitizmust filojudeizmussal akarják gyógyítani. Kutyaharapást szőrével. Pedig nem valószínű, hogy épp az USA-ban minden keresztény "beteg” volt annyira, hogy ma a filojudeizmus ellenoltásával kellene gyógyítani. így csak újabb vírusokat termelhet az "ellenoltás” azokban, akik mindig "egészségesek” voltak. Ebben a légkörben élve sok-sok kérdés vetődik fel a gondolkozó és népe sorsát aggódva figyelő, kiművelt vagy egyszerű magyar fejekben. Nevelhetjük-e gyermekeinket az új részleg-egyház tanítása szerint? — Elfogadj uk-e az új részleg-egyházat őseink régi vallásának újszerű képviselőjeként? — Mondhatjuk-e ez új részlegegyházakat valójában "nemzeti” egyháznak és ha igen, akkor egy idegen nemzet ilyetén alakulatának alávessük-e a mi sajátos magyarságunkat? — Van-e lehetőség arra, hogy a részleg-egyház keretein belül függetlenül tömörülhessünk a magyar nemzeti géniusz körül? Jobb lenne-e ezt a tömörülést a jelzett részleg-egyház keretein kívül megszervezni? Elvethetjük-e a régit, ha nem tudunk helyette újat adni? Visszamenjünk-e a régi helyett a legrégibbhez, ősi vallásunk tételekbe nem foglalt tanításához? Válaszszuk-e a tételes vallás helyett a tiszta erkölcsi alapokat, mint az emberi és magyar nemzeti közösség új és régiből felfrissített életformáját? Építsünk-e templomokat vagy iskolákat a részleges egyházi égisz alatt, amely esetleg holnap idegennek tart bennünket sajátos nemzeti öntudatunk miatt? Sok kérdés és félelmetes szaporítani még többel, mert a kérdőjelek tengere eláraszt bennünket, főként akkor, ha azokra nem találunk feleletet. De nem tudjuk elnyomni ezeket a kérdéseket, mint egy cigarettacsikket. Nyugtalanítók és kísérnek bnnnünket. Helyesen és lelkiismeretesen keresnünk kell a megoldásukat. Talán nem is annyira magunkért, mint a gyermekeinkért, akiknek a nyelvét már úgysem tudjuk átmenteni egy jobb korra, de legalább a vallásukat akarnánk biztosítva látni. És a nemzetsor is összefüggésben van ezekkel a kérdésekkel. Jártamban-keltemben mindenütt ezek a kérdések bukkannak fel. Argentínában csakúgy, mint Ausztriában vagy az USA-ban, ahol magyarok élnek. Mi lenne, ha sorra vennénk a leglényegesebb kérdéseket? Ez a szándék, a felelet és megoldás keresés ösztökélt az elindított cikksorozat megírására. Hiszem, hogy nem vagyok kétségeimmel és kérdéseimmel egyedül. Várom a visszhangot. Még mielőtt végleg elnémulnának a magyar harangok... FREEDOM FREIHEIT LIBERTE LIBERTA for fur pour per HUNGARY UNGARN HONGRIE HUNGÁRIA Értesítjük a New York környéki magyarságot, hogy december 13-án, este 8 órai kezdettel az Árpád Hallban vitéz Serényi István beszámolót tart mexikói olimpiai élményeiről. Az előadás után disznótoros vacsora. Megszólalt a verduni marsall Most volt félévszázados évfordulója a verduni győzelemnek, amit a francia hadsereg élén Petain marsall vívott ki az első világháborúban a németek ellen. Ez volt az erkölcsi háttere annak, hogy a Marsall a második világháborúban legyőzött Franciaország elnöki székéből fogjon kezet a német győztesekkel. De ezért a kézfogásért csak kegyelemből kapott halálbüntetés helyett életfogytiglani rabságot a Verduni Győző. Nem sokáig raboskodott, túl volt már a nyolcvanon, amikor elkezdte. Most utóda — de Gaulle — szólaltatta meg azzal, hogy a legteljesebb elismeréssel beszélt róla. Sajtókommentárok hozzáfűzik, hogy Fetain elismerése engesztelési jelent a németek felé is. «*(€!««««****!«!«(«<*!«!«<« IC«««««««««*!« KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÜJ ESZTENDŐT KÍVÁN a Kereszt és Kard Mozgalom és az Amerikai Magyar Lövész Egyesület A Kereszt és Kard Mozgalommal kapcsolatos cikkeket, szervezési kérdéseket és anyagi támogatásokat kérjük az alábbi címre küldeni. KERESZT ÉS KARD MOZGALOM 256 Dayton Ave., Clifton, New Jersey 07011 do Zoltán Vasvári Telefon: (201) 773-5342
