Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11-12. szám
8. oldal SZITTYAKÜRT 1968. november—december kol a sok besenyő beköltözés. Van tál görög felírással, az abban említett fejedelem Attila és Álmos ősei között szerepel már, mindezek kétségtelenné teszik, hogy a kincs besenyő-magyar és kun-avar emlék. Itt meg kell jegyezni, hogy régi írásaink a kun és besenyő neveket gyakran összetévesztik a székellyel. (41) A brüsszeli “Le Soir” 1963. évi okt. 11. száma képen is közli ezt a bemutatást. (42) 1246-ban Divék nemzetségbeliek azzal védik meg jogukat Kisboesányra, hogy az Bogomér özvegyi jussát képezte. H. 0. VII. 32-33. old. (43) Mencl alapján közli az Archeológiái Értesítő 1963. évi 2. számában Valter Ilona a 286. oldalon. (44) Képét hozza a Nyitra megyéről szóló millenáris kiadás a 131. oldalon. (45) Ugyanaz a Pér kanonok, ki Habsburg érdekben meghamisította Csák Máté múltját, Sándor nagybátyám múltját azzal hamisítja meg, hogy kihagyta Esztergom történetének millenáris kiadásából egész működését, mert ha megírta volna, nem állíthatná, hogy hazájának elárulója volt. Eégi megszokott forma saját bűnnel az ártatlant vádolni. (46) “és a szent király a vele ellenkezőket kettesével az országút fáira akasztatta, hogy megrettenjenek s ők megrettentek”, írja a Legenda Minor, mely bár végig németeknek hamisítása, ebben kell hogy igazat beszéljen. Honnan lennének másképp székely telepek az Erdélybe vezető útvonalon. És az így történt lemaradások nagyon kétségessé teszik, szabad-e helységnevekből következtetni? (47) A kitelepítések mindig a magukat magyaroknak vallókkal történtek. (48) Layards, Nineveh II. 245, I. 8. old. és C. J. Gadd, A Sumerien Beading Book, Oxford 1924, 178. old. (49) Jelentése szumirul “erős”, mi tekintve, hogy katonai vezér volt, megfelel hivatásának. (50) Ethnographia 1965, 3. sz. 417. old. (51) “De administrando imperio” 38. fejezet. (52) Eudnay, Attila trilógia 2. kötete alapján Misik, Osidlenie Nitry, 23. old. (53) Ausztriát utána bajorok népesítették be, Morvaországot lengyelekkel Vitéz Boleszlav. (54) Pl. Győrffy, aki Horthy Teleki Pál történelmi intézetének volt titkára a pesti “Ethnografia” 1965. 3. számában is komolytalan mesének minősíti, idekinn meg Padányi Viktor támadja Vérbulcsú tanulmányában. (55) L. többek között “Katolikus Szemle”, Eóma 1968, 3-ban Bogyay cikke. (56) Schubert, Die sogenannten Slavena-postel Constantin und Methodius, Heidelberg 1916, Das östliche Mitteleuropa in Geschichte und Gegenwart Wiesbaden, 1966. Hogy mennyire kizárólag osztrák-német gyártmány volt a pánszlávizmus, bizonyítja Kolb osztrák kancellárnak a “Le Soir” számára tett nyilatkozata, hogy Moszkva tette tönkre a pánszlávizmust. (57) “Szicíliai munka” feljegyzést viselte míg Fettich Nándor nem bizonyította be, hogy magyar kard. Azóta “keleti munka” nevet viseli. Tóth Zoltán pedig Attilas Schwer könyvében bizonyítja, hogy az az a bizonyos magyar kard, mellyel kezükben koronáztatták magukat szent birodalmi császárokká a német királyok, mindaddig míg elismerték, hogy Magyarország náluk hatalmasabb. (58) Cluny a német erkölcstelenség legyőzésére alakult. Híveket mezőgazdasági tudás ismertetésével szerzett, hogy az virágzóvá csak tanításai alapján váljon, 1. Sackur, Die Cluniacenser bis Mitte des lien Jahrh., Halle 1892. (59) Dümmler, Piligrin von Passau, Leipzig 1854. (60) A 9. században a salzburgi érsekség magának vitatva olyan területet, melyet szomszédja elfoglalt, egy névtelennel íratott egy vitairatot, melyben Pribina jogán vitatja szlávoktól magának. Éshogv Pribinának nagyobb súlyt adjon, állíttat vele templomokat, melyeknek nyoma nem maradt. Ez a Pribina Nyitráról jőve Tresmauerben vette fel a kereszténységet, lemegy a mai Szlavóniába, de Nyitra megkeresztelője. Kit pedig németek vitatnak maguknak szláv nem lehetett és miután Nyitrán németek nem voltak, csak magyar lehetett. (61) A római birodalom műveltsége Konstantinápolyban tovább élt és Sémában máresak onnan történő visszasugárzásai léteztek. Egész Európa műveltségét magyaroktól kapta, mivel szemben az egyház azt kizárólag magának meg szülöttjének, a római szent birodalomnak, így Németországnak akarta kisajátítani. Egyházi legendákban sokat deformál jámbor egyházi vágy is. Tudjuk hová juttatott minket a Legenla Minor. Jogaink megvédését tette egyszerűen lehetetlenné valótlanságaival. És ahogy Piligrim térítő munkáját se szabad komolyan venni, szent Gellért nagy müveltsé gének, tevékenységének se szabad túlságos hitelt adni. (62) A divéki iskola Mon. Eed. Strig. III. 468. old. (63) Pouler, A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt, Bp. 1893 I. k. 81. oldalán sorolja fel forrásait 1. Hóman is II. k. 203, 248, 643 old. azután Comunita educativa Eóma 1957, 2. old. Bellán egy preceptor működött, stb. FELEJTHETETLEN ÉVFORDULÓ 1938-1968 A Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya 1968 november 2-án, a Felvidék részleges visszatérésének harmincadik évfordulóján Emlékülést tartott Cleveland, Ohióban. Amikor a "liberális” világsajtó szinte parancsszerüen napirenden tartja a cseh-szlovák kérdést és "agyonhallgatja” a csehekkel és szlovákokkal közös határokon belül élő magyar nemzetiség problémáját, a nemzeti emigrációnak kötelessége, hogy a világ vezető tényezőinek figyelmét felhívja a trianoni és párizsi igazságtalanságokra. Félévszázad történelmi eseményei bizonyítják, hogy Wilson elnök tanítását a népek önrendelkezési jogának elvét éppen az az állam tiporta leginkább sárba, amelyet mintaállamnak próbáltak és próbálnak ma is beállítani a két világháborút követő békék megteremtői. Húsz évvel Versailles és Trianon után az akkor ébredező európai nacionalista erők felismerték a Cseh-Szlovákiába akaratuk és megkérdezésük nélkül beerőszakolt nemzetiségek helyzetének tarthatatlanságát s politikájuk arra irányult, hogy ezen a helyzeten változtassanak. Sirchich László CsMNB-elnök emlékbeszédében részletesen foglalkozott a Belvedere-i döntést megelőző magyar—csehszlovák perrel. “A jólismert beállítás, amely az első bécsi döntést az akkori konstelláció meghatározta európai általános fejlődés függvényének tünteti fel, könnyű és átlátszó alibi a magyar népet is egyképpen megillető önrendelkezési jog gyakorlati érvényesítésének megtagadására” — kezdte bő dokumentációval alátámasztott előadását a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának elnöke. Trianon haszonélvezői maguk sem tartották véglegesnek a békeparancscsal megvont magyar határt. Sirchich László megemlítette, hogy az 1919 április 7-én Prágában tárgyaló Smuts tábornok felé, Masaryk hajlandónak mutatkozott a színmagyar Csallóköz visszaadására. Pályi Edének adott interjújában még tovább ment: "... a túlnyomóan magyarlakta területek visszaadásáról igenis lehet tárgyalni, de természetesen csak megfelelő feltételek mellett.. Tusar volt bécsi csehszlovák követ Medinger szenátor előtt így nyilatkozott: "Kisebb államterület, kétségkívül értékesebb lett volna. A magyarok mindig idegen test lesznek az új államban... a magyar területek annexió ja kedvezőtlenné teszi viszonyunkat Magyarországhoz, ami pedig Csehszlovákiára nézve, gazdasági szempontból is, nagyjelentőségű. Idejében jóvá kell tenni azt, ami túlságosan jól sikerült." “A megkérdezése nélkül, akarata ellenére elszakított magyar millió, Trianon előestéjén, 1920 június 2-án, bátor képviselőjén, a később kiutasított Körmendi-Ékes Lajoson keresztül nyilatkoztatta ki, hogy csak azért vesz részt az új államalakulat parlamenti életében, mert ez úton véli biztosíthatni a lehetőséget arra, hogy a vele elkövetett példátlanul súlyos nemzetközi igazságtalanságoknak, a közjogi és magánjogi jogfosztásoknak ellene alkalmazott rendszerével szemben tiltakozó szavát messzehangzóan felemelhesse” — ismertette az akkori idők kiváló felvidéki magyarjának harcát Trianon ellen — Sirchich László elnök. Megemlékezett a felvidéki magyarság másik nagy fiáról Szent- Ivány Józsefről, aki 1920 szeptember 24-én kijelentette a prágai parlamentben, hogy "... a felvidéki magyarság sohasem fogja elismerni, hogy Csonka-Magyarország egyedül jogosult volt ratifikálásra... Mi ehhez a békéhez semmikor sem adtuk hozzájárulásunkat és sohasem fogunk sorsunk intézéséről lemondani." Hangsúlyozta,, hogy a Felvidéki Egyesült Párt 1938 őszén elhangzó deklarációja ebben a szellemben, a felvidéki magyarság húszesztendős lelki magatartásának hűl tolmácsoló jaként jelenti be, hogy ragaszkodik népi önrendelkezési jogához és maga veszi kezébe sorsának intézését. Ez a kiáltvány, Belvederét jóval megelőzve, a felvidéki magyarság megmásíthatatlan akaratának ma már történelmi dokumentuma.— Ismertette a müncheni egyezmény 2. számú függelékét, amelynek alapján “a négy nagyhatalom kormányfői kijelentik, hogy amennyiben a Csehszlovákiában élő lengyel és magyar kisebbségek problémáját az érdekelt kormányok három hónapon belül egyezség útján nem rendeznék, a kérdést a ma összeült négy nagyhatalom kormányfői újabb értekezleten tanulmány tárgyává fogják tenni. Az emlékbeszéd végén a bécsi döntésről s az azt követi felvidéki bevonulásról szólt a CsMNB elnöke. A Lengyel Veteránok Világszövetsége clevelandi szervezete levelet intézett a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányához, amelyben biztosította az Emlékülés résztvevőit és az összmagyarságot a lengyel nép teljes együttérzéséről, őszinte barátságáról. Hangsúlyozták a lengyel veteránok azt a történelemben páratlan, ezeréves barátságot, amely a két népet szinte testvérnemzetté tette. Emlékeztet a levél arra is, hogy 1938-ban a lengyel nép és kormánya egyértelműen állást foglalt a közös lengyel— magyar határ mellett. Szilárd elhatározásukat a jövőre is fenntartják. Az Emlékülésen jelen volt Hokky Károly volt prágai képviselő, majd szenátor; Beniczky Ádám a Magyal Harcosok Bajtársi Közössége; dr. Balló István a Magyar Csendőrök Családi Közössége; vitéz Hollósy Ervin, a Magyar Vitézi Rend; Pápay Elemér a Hungária Szabadságharcos Mozgalom nevében szólalt fel. Dr. Nádas János az AMSz és a Magyar Társaság, Iráti B. Géza a Magyar Szabadságharcos Szövetség clevelandi szervezete, Novák Béla a clevelandi Gömöri Klub, Rump Antal a Donauschwabische Vereinigung, dr. Lelbach Antal és neje, valamint Homonnay Elemér Délmagyarország Felszabadító Tanássa képviseletében jöttek el. Lőte Lajos az Erdélyi Bizottság elnöke levéllel köszöntötte az Emlékülést. Dr. Pogány András, a Magyar Szabadságharcos USA, országos szervezete elnöke, s a Winnipegben tartózkodó dr. Eszterhás István, a Magyar Felszabadító Bizottság elnöke táviratban fejezte ki testvéri együttérzését. Nt. Egyed Aladár volt sajógömöri evangélikus esperes mondott bevezető beszédet, amelyben Trianonról emlékezett meg. Rámutatott arra, hogy emigráns életünkben a megbékélés és megbocsátás útjait kell követnünk, de nem szabad feladnunk ezeréves területi jussunkat. Méltatta Sirchich László elnök érdemeit és Isten áldását kérte munkájára. Az Emlékülés a magyar Imádság eléneklésével fejeződött be. ♦ A Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya elsőnek bontotta ki magyarságot ért sok igazságtalanság elleni harc zászlaját. Támogassuk munkájában. Legyen ez a megemlékezés minden magyart összekötő kapocs az ún. csehszlovákizmus elleni harcban. (E. K.)
