Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1968-06-01 / 6. szám

1968. június hó SZITTYAKÜRT 3. oldal "UTÓDÁLLAMOK?” Áprilisi számunk harmadik olda­lán, a trianoni problémát átfogó tö­mör állásfoglalás komoly visszhan­got kelthetett, mert talán nincs ma­gyarlakta ország, ahonnan ne érke­zett volna rávonatkozó levél. (A fel­vetett kérdésekre, melyek főleg az el­vi alapok realizálási lehetőségét fe­szegetik, majd egymásután visszaté­rünk.) Legtöbben a szövegnek ezen a mon­datán akadtak meg: "... e tájon ... a népek önrendelkezési joga ... utódál­lamokban gyakorlattá nem válha­tott ...” — mondván, hogy épp az a bajunk, hogy igenis megcsinálták az utódállamokat. GYÉKÉNYESI GY. LÁSZLÓ így adja meg rá a választ: Vázoltam azt, hogy a történelmi Magyarország nemzetiségei, helyeseb­ben az egyes népcsoportok nyelvi kul­túrái, egymás közé ékelődve, kisebb csoportokban vagy szórványokban he­lyezkednek el a Kárpát-medencében. Közöttük nem lehet fizikai határvo­nalakat létesíteni. Ezekután szóról­­szóra így fejeztem ki magam: “Ezek az életviszonyok okozták azt, hogy a nyugati népfelségeszme e tájon soha A gyilkosság mindig gaztett — ír­tuk csak a minap, és máris meg kell ismételni. De politikai gyilkosság hát­tere sohasem volt még ilyen tisztán látható, mint ezé a legújabbé. Ho­mályban alig fordult meg párat az óramutató, s a nyomozás, ahogy an­nak eredményét a Plain Dealer is részletesen ismertette, rövidesen ki­merítő választ adott. Persze kissé túl kell olvasni a nyomtatott szövegen. Jelen esetben tehát nem annyira a tett konkrét oldala vár fejtegetésre, mint inkább a velejárók várakoznak, de annál türelmetlenebbül. A Kennedyek családi tragédiájához a részvét szavain kívül nem szabad mindennapi kifejezéseket alkalmazni, az már túlnőtt az élet közönséges ke­retein. A gyilkos merényletek sorozatos­ságáról esik most sok szó. Köztük leg­fontosabb: először törnént, hogy az amerikai gondolkodás relatív mér­legre lépett, és a helyzetet nem-ame­rikai közállapotokkal veti össze. Erős hangja lett az ilyen összehasonlítás­nak, államférfiak, hivatott hírmagya­rázók szólnak róla, s az utca is. ■ TERMÉSZETES ÉBREDÉS? Abba szúrják a tragédia bonckésé­nek hegyét, hogy hogyan lehetséges ez. Mi van itt az USÁ-ban? Az egész morális és szellemi légkör fertőzött? S a gyakorlati élet is annyira túl van mérgezve, hogy itt még gyilkolni is futószalagon szokás? Másutt nem így van. Ez az összehasonlító önmérlegelés igen komoly tünete az amerikai köz­szellemnek. ■ MESTERSÉGES ALTATÁS? Sajnálatos azonban, hogy a bizta­tó megnyilvánulást mindjárt hatás­talanítja is az a szokás és lehetőség, amit a gondolatközlés magas techni­kája a legmagasabbra épp itt fejlesz­tett. Amikor a második Kennedy-gyil­­kosság rejtélyének lényege három rö­vid mondatban tökéletesen kifejez­hető, ugyanakkor éjjel-nappal gát nél­kül ömlik a szóáradat. Valósággal a falusi pletyka módszerei emelkedtek csúcsra a technikai lehetőségek teljes kihasználásával. Ennek pedig szabály­szerűen ködösítés a neve, ha tuda­tos, de az agymosás szuper-technoló­giájának is lehet mondani. gyökeret nem verhetett. De ugyan­csak (ezek okozták) azt is, hogy a népfelségeszme korcs ivadéka: a né­pek önrendelkezési joga itt semmifé­le újabb kísérletezésben — “utódálla­mokban" — gyakorlattá nem válha­tott." Ennek a nyomatékos megismétlése után én teszem föl a kérdést: Hát a népek önrendelkezési joga érvényesült Trianonban és Trianon következményeiben??? Hogy népek, vagy akár népcsopor­tok mit akarnak, hogyan kívánják sorsukat rendezni, azt egyesegyedül megkérdezésükkel és megszavaztatá­­sukkal — népszavazással — lehet megállapítani! Senki sem állíthat olyat, mintha ez megtörtént volna, mert nem történt meg! Sem népek, sem népcsoportok nem önrendelkez­tek! És józanul még csak azt sem lehet állítani, hogy a népszavazás elmara­dásának (megkerülésének) nem lett volna meg az elégséges oka. Megvolt! Ha megtartják, a Trianont ácsoló po­litikai haramiák minden bizonnyal nem érik el az áltáluk kívánt ered­ményt. A nagyhorderejű RENDELKEZÉST egyszerűen arra a hipotézisre építet­ték, hogy "a Kárpátmedence népcso­portjai népi államuknak a keretében kívánnak tovább élni”. És a nemzet­közi "jogszolgáltatás” fórumáról ez­zel vezették félre a hiszékeny közvé­leményt. De hogy még ezt a csalárd hipoté­zist sem bocsájtották józan szemlé­let elé, józan bírálat és ítéletalkotás alá, annak ma is égbekiáltó bizonysá­ga, hogy az egész térségben nincse­nek is népi államok!! Sőt a PA­RANCCSAL létesített “utódállamok­nak" ugyanolyan arányú nemzetisé­gei vannak, mint annak a Magyaror­szágnak voltak, melyet "ezért” fel­daraboltak és szétosztogattak. Ez pe­dig a népi önrendelkezés elvének olyan gyalázatos arculcsapása, amit senki lemosni nem tud magáról, aki­nek része volt a trianoni rendelkezé­sek kihajszolásában. A gyakorlat meg még ennél is töb­bet bizonyít. Azt, hogy az "utódálla­mokba” taszított nemzetiségek sor­suknak legfőbb kérdésében meg sem mukkanhatnak, tehát népi önrendel­kezési jogaiktól teljesen meg vannak fosztva. Eleve nem lehet észnél az, aki olyat állít, hogy a trianoni békediktátum­ban a népek önrendelkezési elve és önrendelkezési joga érvényesült Mindkettőnek épp az ellenkezője tör­tént! Sem új népi államok nem tá­madtak, sem pedig nem rendelkeztek a kérdésben a népek. Még nemzetisé­gek sem. Egyedül néhány nemzetközi haramia. A "békeművet” gyártók pontosan azon az elvi és jogi formulán buktak meg, amit kikerültek, hogy saját ér­dekeik szerint diktálhassanak. Az élet pedig pontosan ezt a csalárd diktátu­mot nem bírja megemészteni! Tria­non óta Délkelet-Európa nemzetiségi kérdése mérhetetlenül bonyolultabb, mint azelőtt volt. Egy helyett több államnak a nyakába szakadt a nemze­tiségi kérdés terhe, és épp emiatt az egész nagytér valamennyi országa el­vesztette a megbékélés elemi feltéte­leit. Mérhetetlenül többen nyögik ott a kisebbségi sorsot, mint valamikor is az ezeréves Magyarországon. Az "utódállamok” tehát nem jogál­lamok, inkább népi-nemzetiségi bör­tönök. ☆ ☆ ☆ Ezeket a gondolatokat fejezzük ki idegen nyelveken mi, világvándorlás­ra száműzött magyarok!__________ Kulcs a gyilkos sírjában A lényeg lényegtelenné süllyed benne és elvesz. Minden velejárója viszont megdagad, pedig nem tarto­zik a kérdés velejéhez. ■ AZ "EURÓPAI ÉSZJÁRÁS” SEGÍTENE AMERIKÁN! Az egyik legintelligensebb TV-kom­­mentátor is, amikor azt a bizonyos három mondatot szúrták elébe, fején találta a szeget, s azt mondta, hogy ez tipikusan európai gondolkodás ter­méke. De utána nyomban visszame­rült a tipikus amerikai boncolgatás­ba. Pedig a tárgy végnélküli analízisé­ből sohasem terem gyakorlati ered­mény, de még elvi konklúzió sem, amire támaszkodni kellene. ■ AZ INDÍTÉK A PROBLÉMA LEGMÉLYÉN VAN Az egyéni élet őseredendően hozzá van kötve a népi, majd nemzeti lét­hez. Annyira, hogy a jövő embere is, épp az integrálódás természettörvé­nye szerint, nemzeti kereteket alkot maga körül, még változott elemekből is. Vagyis, ha a közös származás je­lentősége csökken, a közös élés egy­öntetűségének és harmóniájának je­lentősége méginkább növekszik, — ez pedig nemzeti jellegben realizáló­dik. Az élettalajon való tömeges elhe­lyezkedés igényli ezt, és ki is alakít­ja. Az oszladozó nemzetek helyébe is csak nemzetek nőnek. Az emberi tö­megélet szükségképi integrálódása te­hát szélesebb szinten, ilyen differen­ciálódást is magában rejt, már csak azért is, mert az élet talaja természet­től fogva differenciált földrajzi terü­let. A nacionalizmus, ilyen értelemben, őseredő ösztön, és csak az életösztön­nel együtt volna kiirtható. Az arab merénylő kezébe ilyen élet­ösztön adott fegyvert, és nem elmeza­var. Nem is összeesküvők. De akkor az oknyomozásnak, és a gondolatok tovább-fűzögetésének is ide kellene irányulnia. ■ HÁROM RÖVID MONDAT Egy arab ifjú lelőtte azt, aki anya­nemzete veszélyes ellenségének a pártját fogta, és protektálását prog­ramjába vette. A tett objektív erköl­csi motívumát leszorította nála az életösztön erejével ható fenyegetett nacionalista érzelem. S ami gátlás még megmaradhatott volna benne, azt egészen eloszlatta az előtte akár naponta is százával megjelenő példa. Ezt "amerikai gondolkodásmóddal” is meg kell érteni. Amerika népessége három másik kontinens népeinek leszakadt népcso­portjaiból jött létre. A gyilkos egyik nemzetiség fiatal leszármazottja. ■ AZ USA SZUBSZTANCIÁJA Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Amerika nyers erejét a nemzetiségek építették össze saját, hazájukból ma­gukkal hozott alkotóerőikből. A százféle alkotóerőnek sokmillió téglájából azonban már jórészt egy se nem európai, se nem ázsiai, se nem afrikai, se nem amerikai népcsoport szervezőereje húzta föl a toronyma­gas állami építményt. A hiba ott van, hogy ez a szervezés eltért az állami lét természetes követelményétől. At­tól, hogy SAJÁT népességét szolgálja, mindet, és célként a SAJÁT nemzete kialakítását lássa, SAJÁT földrajzi te­rületén. Ennek ellenkezője történik jóidő óta. Amerika sorsát ingatja, de lehet, hogy végzetét készíti elő, ha ez to­vábbra is így megy. A szervező nép­csoport szándéka nyilvánvalóan a vi­lágmessianizmus. Tehát olyan cél és törekvés, melyet egy jellegzetes ki­sebbség tart a sajátjának, de szolgá­latába a nagy Amerika életerejét fog­ta be, mert boldogulni még sajátma­gával sem tud egyedül. Amerikának ezt az elgörbített szubsztanciáját kellene sürgősen visz­­szaegyenesíteni. ■ VÁLSÁG VAGY VÉGZET? Ezek a napok két nagyon jelentős sírvermet ástak meg. Kennedy Ró­bert sírja előtt mindnyájan a legmé­lyebben hajtjuk meg a fejünket. De, aki Amerika és az emberiség sor­sáért szorong, annak Sirhan sírhant­jának a mélyére kell tekintenie. A Gondviselés egy gyilkos sírjába rejti most a kulcsot ahhoz, hogy a válság ne szükségképp váljék végzetté. A villamosszék még Sirhan szemé­lyes ügyében is jelentéktelen követ­kezmény. Mert a gyilkos azzal, hogy valakit fegyverrel eltett az útból, cél­jának épp az ellenkezőjét éri el: a közerkölcs hatóerejéből népének sze­rez több ellenséget, és népe ellensé­geinek több barátot. Itt mutatkozik meg, hogy az egy­szerű logika csak akkor indulhat az élettel birkózni, ha TELJESEN SÉR­TETLEN MORÁL vezeti a gyeplőjét. Ennek azonban akkor van még­inkább jelentősége, ha a gyilkosság hátterében mégis összeesküvés volna, melynek csak eszköze volt a gyilkos. Ez esetben agyafúrt intelligencia ter­vezett meg egy tettet, mely felülete­sen mérlegelt céljával ellentétes elő­jelű hatást vált majd ki. De akkor korunk olyan összeeskü­vők hálójába került, hogy köztük Lu­cifer is csak kisinas-szerephez juthat­na az Ember Tragédiájának előkészí­tésében. TÉVEDÉS! Egypár kanadai magyar újságban tiltakozó nyilatkozat jelent meg a Magyar Szabadságharcos Világszövetség részéről a június 2-i torontói érte­kezlettel kapcsolatosan. A kanadai angol újságok közleményeiből ugyanis úgy látszik, mintha ezen az értekezleten a Magyar Szabadságharcos Viilágszövet­­ség is résztvett volna. Lapunk is készséggel ad helyreigazítást. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem azok okozhatták a tévedést, akik magyar részről az angol sajtónak nyilatkoztak. A megbeszélés szervezői nem is gondoltak arra, hogy olyan szervezetet is meghívjanak a találkozóra, melynek “személyi összetétele" nyilvánvalóan alapvetően eltérő irányzatba sodorja a szabadságharc indítékait. Tévedés azonban könnyen keletkezhetett, mert viszont résztvevő volt a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség. Nem valószínű, hogy idegen szemmel észre lehet venni két magyar szervezet különállását, amikor elnevezésükben csak egy zárójeles szó különség van.

Next

/
Thumbnails
Contents