Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
VOL. VII. ÉVF. — No. 6. sz. A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) ÍZIÍíVAKÖfcf A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1968. JÚNIUS HO Zúgnak a trianoni harangok! SZABÓ BÁCSI EMLÉKÉRE Ezévben április 21-én tartotta meg a "Szabó Bácsi Emléklőverseny”-t a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség a wellingford-i katonai lőpályán. Tar György szervezte és irányította. A Nemzetőr Szövetségen kívül az Október 23 Mozgalom, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, valamint a Kereszt és Kard Mozgalom kereteiből vettek részt ezen a lóversenyen, még pedig mind az Egyesült Államoknak, mind pedig Kanadának a területéről. Mintegy harminc céllövő vetélkedett a Szabó Bácsi Emlékdíj elnyeréséért, mely részben vándor-díj. A nyertesek csak a következő versenyig birtokolják, de nevük bevésve marad rajta. Végérvényesen megnyeri azonban az, aki három lóversenyből kerül ki győztesen. Ez a módszer valóban a legjobb céllövő jutalmazását biztosítja. Az idei versenyen különben a fiatalok bizonyultak a legjobbaknak, különösen a Kereszt és Kard Mozgalom lövészei. Az első, második és negyedik helyre kerültek: Tulkán Sándor, Liedloff Lehel és Ludányi Pál. A harmadik és hatodik helyezést a Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség versenyzői vitték: Arany Tibor és Hóka Ernő, míg az ötödik helyre Nyitrai János, a HSzM kanadai csoportjának tagja került. MARSCHALKÓ LAJOS Két röpke év elmúltával Trianon félszázados fordulójához érünk. Maholnap nem él majd ember a Föld hátán, akinek közvetlen élményei lehetnének ennek az évezredes békességet feldúlt merényletnek az előzményeiről. Vagy olyan, aki átélte volna azt a villámcsapást, mely a történelmi Magyarország neve alatt darabokra hasította a Kárpátmedencét. Gyengülnek hát ezzel a nyilvánvalóan rosszulsikerült merénylettel szembenálló erők. Az új nemzedékek kezében lazul a gyeplő, mert olyan gondolatvilágba nőttek bele, mely már nem mutatja szemléletesen, hogy mennyire jobb volt minden a trianoni országtrancsírozás előtt. Látva ezt, olyan sugallat támad bennünk, hogy az utolsó menet előtt állnak azok, akik még ismerik a múltat, hát bele kellene vetni érte minden erőnket, ha beleszakadunk is, hogy visszacsináljuk, amit a merénylők elrontottak. Ilyen sugallatot hall egy érző nemzet, ha elemi erőkkel kerül szembe az ösztönös küzdelemben. • Amikor történelmi fordulat földbe és népébe ereszt gyökeret, ott valóban elemi erőkkel van dolgunk. Mert a nép összenő a földjével, hogy hajlékán túlérően Hazája is legyen az neki meg övéinek. Ez az öszszenövés, a Hazának ez a kifejlődése nemzedékek életfolyamata alatt megy végbe. Évről-évre válik az ember vérévé és szellemévé. Az utódok részben már készen kapják, de jelenükön kívül múltukat és jövőjüket is megszabja az, amikor rá is eszmélnek. Ahogyan szerzi, ahogyan kapja az ember a Hazát, úgy veszítheti is el, ha megfordul a folyamat iránya, ha elválik az ember az anyaföldtől. De aki ottmarad — s a nép mindig ottmarad! — annak a föld a Hazája is marad. • Nem olyan régen szokás határköveket rakni országok közé, sorompókat ereszteni az utakon, és határsávokat húzni térképeken, mezsgyéken. Nem oly régi szokás pontosan, mereven, mesterségesen elkülöníteni területeket, ahol népek-népcsoportok hazát találtak. A Haza sokkal, de sokkal több földrajzi valóságnál, országhatárral körülhúzott, földnél. A többlet tényezői közé pedig nem tudunk elválasztó határokat mesterkedni. Nézzük, miből áll ez a többlet? Miminden jelenti még a Hazát a földterületen kívül? Nagy a szókincsünk, nagy a fogalomtárunk, hát részletezhetnénk bőven. De össze is foghatjuk: Haza — az élet szellemének a közössége. Ahol az élet leéléséhez nincs meg ez a közös szellem, ott nincs az embernek hazája. Milyen lényeges tényezőket fogtunk össze ebben a szóban: közös szellem? Vér, nyelv, vallás, műveltség, életszokások, hagyományok — lényeges tényezők mindenesetre. Lényeges még a gyakorlati élethez alakult viszonyoknak, lehetőségeknek, s a létről vagy csak az életről alkotott felfogásnak az azonossága is. Ahol ezek megvannak, ott Hazát talál az ember, ott Hazájában érzi magát. Ez az "ott” földrajzi helyre utal, de csak olyan földrajzi helyre, ahol a Hazát jelentő egyéb tényezők is jelen vannak. Persze befoghatunk nem-lényeges elemeket is a Haza fogalmába, és be is szoktunk fogni. Épp ezért nincsenek tiszta fogalmaink a Hazáról, s épp ezért nem bírunk a vele kapcso(Folytatás a 2. oldalon) Amikor elindult a pályáján, egy volt a többek közül. Jóval előbb, mielőtt pontot tett volna a pályája végére, ő lett az egyedülálló, akihez nem akadt hasonló, s akihez nem fog akadni hasonló. Amikor mint magyar, elindult az emigráció útján, kopott ruhában, szétjárt cipőben, egy volt a sokak közül, de megintcsak egyedülálló lett, mert az újságírói hivatást nálánál jobban senki sem tudta összeforrasztani azzal az igénnyel, amit a számkivetés állít a tetejébe. Otthon a klasszikus újságírás iskolájának a gyakorlásával indult és haladt előre. Cikkeinek mindinkább mélyülő tartalma, riportjainak érdekes melegsége volt. Az emigrációban bátor szókimondásával tűnt föl, s azzal, hogy a gondolatközlésnek sajátosan új formáját alakította ki. Kis újságja, a HÍDFŐ, iskolája lett az új sajtótechnikának, amelyben a gondolat súlya, vagy inkább: élrevalósága párosult a stílus könnyedségével. Olyan újságot csinált, amelynek példányaiban huszonegy évfolyamon át talán egyetlen fölösleges mondat sem volt, de valamennyi érdekes, gyakran izgató. Még azok is egyszuszra olvasták végig, akik napjaink neurózisában: betűiszonyban senyvednek, s hozzászoktak, hogy az újságlepedőkről csak a címeket olvassák, meg a tíz sornál nem hosszabb cikkekkel hódítsák el a kíváncsiságukat. Pedig éppen Marschalkó Lajos volt legkevésbé flott ujságfirkász. Szépíró is volt, költő is, és a legmélyebb témákig nyúló közíró. Kiforrott korában szántott bele a Htingarizmus történelmi és bölcseleti gyökereibe. Ott találta meg azt a tárgyi pontot, amely a legszilárdabb támaszték ahhoz, hogy a politikai író tanítómester is lehessen. Munkálkodásának egész galériáravaló termékét hagyta hátra. Gondolatformáló ereje három-négy nemzedékben hagyott nyomot. Született tehetsége volt ahhoz, hogy leíró stílusban filozófiai témákat csempésszen azokba, akik az élet sodrában a közéleti eszméléssel megvárják az írók ébresztő dalát. Legmerészebb és egyben a legnépszerűbb művével: a Világhódítók-kal nemzetközi vizekre evezett, s nem kisjelentőségű, hogy minden kultúrnemzetet érintő témájának ezernyi adatával ő, a magyar ember végezte el a felvilágosító munkát. Ű, akinek különben az igénytelenségig szerény otthonkájába visszahúzódó egyénisége volt. Művészek és nagy tudósok szoktak ennyire megfeledkezni arról, ami kényelmet, élvezetet jelent a személyes életben. De ő is megfeledkezett mindenről, ami szakmájától arasznyira félreesett. Az elhivatottságot kevesen példázták meg úgy, ahogyan Marschalkó Lajos tette: talán tízperces szünetet sem tartott, amióta a számkivetés súlyosbította közírói sugallatát, és duplázta meg külön kenyérkereső foglalkozással annak gondjait. • Marschalkó Lajos örökértékű gondolatoknak írt mesteri formát. Önfeláldozása, vagy inkább hivatásának való teljes önátadása szőtte meg jutalmát, — üdvét. ....Most május 20-án, életének hatvanötödik évében, meghalt. De Münchenben a Nord-Friedhof az ő halhatatlanságának a temetője lett. Olvasótábora csak lemondással és az Örök Akaratban való megnyugvással tudja majd lassan kitölteni azt az űrt, ami élő, de most elnémult írásainak elmaradásával éri. Marschalkó Lajos! — a magyar szívek köszönik, hogy — voltál... (—sk—) Szomorú kép 1920 június 4-e után: Kijelölik a trianoni országhatárt.
