Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
4. oldal SZITTYAKÜRT 1968. május hó A szolgalelkűség is kiállhatna már egyszer! — PÁR SZÓ DR. VÁGÓ PÁL NYÍLTLEVELÉBŐL — A piszkos magas politikának mind az öt földrész fölött tomboló tornádója miatt a magyar nemzeti emigrációnak leginkább szemet kell hánynia olyan fordulatok fölött is, melyek legbelsőbb szívügyét: a rab magyar Hazát érintik meg. A vihar azonban útat nyit néha a szabad magyar szóra, hangosan is. Zárt belügyekben a jó vazallusnak némán engedelmeskednie kell a régi parancs szerint, amíg új nem érkezik hozzá. De ha a kormányzására bízott területen kívül egy rosszabb vazallus támad feléje, vagy pláne a közös hübérúr felé acsarkodik az, akkor — becsület hiányában — legalább a betyárbecsület parancsai kötelezőek. Erre figyelmezteti most dr. Vágó Pál a nemzeti emigrációból a kommunista hatalom legfőbb őrét: Kádár Jánost, a Szittyakürthöz érkezett írásában. A román vazallus-politika büntetlenül köpte szembe Moszkvát, nem is először most a budapesti pártkonferencián. A Moszkvához közismerten leghűségesebb pártfőtitkár azonban elmulasztott szembeszállni vele magyar érdekekből, de még hűbérurának az érdekeiért sem mondott egy szót sem. Pedig a betyárbecsületen kívül alapos támpontjai vannak mindkettőre. A nemzeti emigráció készségesen szolgál hozzá otthonra is eljutó nyílt figyelmeztetéssel. 1919-BEN ERDÉLLYEL NAGYOBB TERÜLET (103,000 négyzetkilométer) került koncként Romániához Magyarországból, mint amekkora (93,000 négyzetkilométer) a magyaroknak maradt. Miért kapta Románia ezt a koncot? Mert az első világháború békediktátumán tűnődő “nagyok” elé 1919. május 8-i ülésükön Ion Bratinau tényként tálalta, hogy a magyarok Tanácsköztársaságot alakítottak, s így a kommunista járvány elterjesztésével fenyegetik egész Európát. Ez Moszkva felől árulásként kell legyen feljegyezve ma is, konc tehát nem jár érte: Erdély kommunista érdekből sem illeti Romániát. Az elcsatolás Magyarország számára volt büntetési mert Közép-Európában ott tűztek először vörös zászlót a nemzeti helyébe. MOSZKVÁBAN AZ IS FÖL KELL LEGYEN JEGYEZVE, hogy Lenin nem ismerte el Erdély elcsatolását, sőt az 5. kommunista kongresszus számára hátrahagyott utasításában a Magyarországtól elrabolt területek visszajuttatását követelte. Igaz, hogy ez az utasítás Lenin halála után el lett ásva, viszont a legfelsőbb szovjet tanácsban még jóval később is nyílt kérdés maradt. Molotov 1940. június 25-én Rosso olasz követnek kijelentette, hogy a Szovjetunió sohasem tekintette reálisnak Nagyrománia létrehozását. Július 4- én pedig Kristóffy magyar követ előtt is megismételte. Sőt azzal toldotta meg, hogy Románia három szomszédos állam érdekeit sérti, így a magyaroknak Erdélyre támasztott igényét megalapozottnak véli. (Prof. Macartney: October Fifteenth, 404. oldal.) A Szovjetunióval szemben tehát még az úgynevezett “fasiszta” Magyarországnak is jó volt a külpolitikai helyzete. ROMÁNIÁNAK AZONBAN KUSZÁÉT A SZÉNÁJA Moszkvával szemben is! A román politika sohasem állta ki a hűség próbáját. Ahogyan összeomlott az a Franciaország, amelynek elsősorban köszönhette a létét, Románia két óra múlva már Hitler karjaiba ájult. Hitleréket is becsapta, pedig Odesszát bezáró hatalmas területek annektálásával jutalmazták az uk-Ügy hírlik, hogy a Dubcek-kormány, egy újabb kommunista világkonferencián való résztvételi szándékához pikáns megjegyzést fűzött. Egész egyenesen azt említette meg, hogy Csehszlovákia önálló állam, és eljött az ideje annak, hogy Moszkva ne avatkozzon bele az önálló államok belügyeibe. Ez lenne a feltétele, hogy megint résztvegyenek egy kommunista találkozón. Szerinte ez nincs ellentétben azzal, hogy Moszkvában jártakor hűségfogadalmat tett a Szovjetunió felé. Még nem dőlt el, hogy Dubcek, a pártfőtitkár valóban akar-e szélesebb liberalizálódást, és ha igen, birná-e ennek iramát. Szélső-liberális oldalról olyan hangok hallatszanak, hogy az eddigiek még semmi eredményt nem jelentenek, de a megindult folylyamat merész lendületet vett. Ha a kormány engedne a moszkvai csitításnak, a feltörő népi erők el fogják söpörni rövidesen. Egy magyar számazású prágai egyetemi tanár, Stivák István nyolcvanad magával új pártot alapított, szabad demokratikus célkitűzéssel. Dubcekben nem nagyon bíznak. Meghirdetett célkitűzéseik messze fölülmúlják azt a programot, amivel pár héttel ezelőtt Dubceknek oly átütő sikere volt még. Az új pártnak elég nagy sajtója ránok terhére. Hátba is szúrta érte fegyvertársát a román politika ismételt pálfordulása, nemsokára. Ezzel megint a pillanatnyi győztes mellé került az önmagában megállni sohasem képes román országvezetés. Micsoda fondorlatos politikai szimattal köpköd most is szövetségesei, s elsősorban moszkvai hűbérura felé? A Szovjetunió a párizsi békeparancsban garantálta az erdélyi magyarság nemzetiségi jogait, s az Autonóm Magyar Tartományt is. Mindezt szétszaggatta a román kormányzat azóta. Az erdélyi magyarság színejavát a Dunatorkolat mocsaras vidékére telepítette pusztulni. Nevetséges törvénnyel írja elő, hogy magyarul csak az elsőszülött fiú tanulhat a családból. Még az olyan világhírű magyar név is lekerült a marosvásárhelyi egytem homlokáról, mint a Bolyai! A nacionalizmus tagadása csak a magyar kisebbségre vonatkozik, de a kormány soviniszta politikájára nem? ÁLLJON ELŐ KÁDÁR JÁNOS legalább utólag a tényekkel! A magyar érdekekkel, s hübérurának az érdekeivel — ha másért nem, legalább betyárbecsületből! van, és felszólították a csatlósállamok népét, hogy kövessék példájukat. Ha követik is és akármilyen gyorsan: a magyarság már 1956-ban megelőzte valamennyit!! Történelmi mérlegen semmit sem számít, hogy milyen kegyetlen árat fizetett érte, de az el nem fakuló érdeme, hogy a második világháború végén ő állt a gáton a legutolsóként, miután pedig az európai Európába özönlött a bolsevista áradat, ő volt az első, aki beledöfött. A magyarságnak lesz vitathatatlan érdeme elősorban, ha a pusztító bolsevizmust egy újabb emberi életforma építő szocializmusává lehet fejleszteni és átformálni. Nem is árt, ha eddigi érdemei után, a mai kiforratlan és válságos politikai helyzetben még nem hallatja a szavát. Nem kétséges, hogy alkalmas időben elmondja még a mondókáját, de el ám! Privát hírcsatornákon át olyasmi is hallatszik, hogy a Szovjet mozgósíttatta a Csehszlovákiát közrefogó csatlósállamok haderejét. A kérdés kétélű, de mindkét felén nagyon éles: reményt kelt és aggódást. HIVATALOS HÍRSZOLGÁLATI IRODÁK legfrissebb jelentései szerint április 24-én már össze is ült, ugyancsak Budapesten a kommunista pártok hirtelen összehívott újabb konferenciája. Vörös oldalról nem indokolták meg, hogy a márciusi értekezlet után miért volt erre ilyen gyors szükség. A sietség azonban világszerte meglepetést keltett, és a konferencián meg nem jelent kommunista pártok el is árulják az okát. Eszerint a kommunista blokkból való kiválásokat már nem lehet megállítani, s ez az összejövetel tulajdonképpen a maradék erők lemérése, és végső kísérlet a Szovjetúnió vezető szerepének biztosítására. Prágában minden titkot kibeszéltek előre. Azt is, hogy a moszkvai nagykövet az új rezsim háta mögött tárgyalt Novotnyval a korábbi állapotok visszaállításáról. A konferencia második napján a csehszlovák delegátus kijelentette, t NAGYÖSZY MIKLÓS szkv. altábornagy április harmadikán meghalt. Két világháború katonája volt. Nem takarékoskodott bátorsággal, az erejével, tehetségével, áldozathozatallal. Tudását is becsülettel nyújtotta a Hazának. Majdnem a legmagasabb rangig ért, de közben a kitüntetéseknek és érdemrendeknek olyan sorozatát tűzték a mellére, amilyen csak ritkán jutott másoknak is. S ezt, akármilyen színbe fordul közélet és világ, soha, sehol nem adják egyé bért, mint szakadatlan, kitartó, leg hősibb teljesítményért. Átélte a közélet s a világ fordulásának árnyékát is: az érdem rendek súlyát nyolcéves fegyház büntetése nehezítette szenvedéssé. Ezt is elviselte hősen, töretlen lélekkel. Csak a testének volt elég hetvenhárom évi ekkora teljesítmény. Bécsben temették. Öt földrészen gyászolják — a magyarok. hogy a Dubcek-kormány feltétlenül végrehajtja a proletárdiktatúrának demokráciává alakuló liberalizálását. A magyar delegáció se hideg se meleg megjegyzéssel kisérte ezt a kijelentést. Viszont élénken helyeselte azt a többségi megállapítást, hogy Románia kormánya vérmes sovoniszta politikát üz, s ezzel lehetetlenné teszi a Dunamedence népeinek megbékélő együttműködését. Nemzetközi diplomáciai körökben arról beszélnek, hogy közel van a kommunista egység teljes felborulása, de a kommunizmus régimódi gyakorlati formájának máris befellegzett. Most már csak az az aggasztó kérdés, hogy nem még-régibb-módi életrendszer váltja-e föl?! MIÉRT? Miért hallgatnak a nagy világlapok japán testvéreink ismeretlen, világszenzációt jelentő, zseniális feltalálása felől, hogy az eddig szenvedést és nyomort hozott négy vulkánt engedelmes, munkás szolgává szelídítették és beállították a nép javát szolgáló eszközök közé. Japánban a Matsou provinciában négy nagy vulkán, amely eddig állandó rettegésben tartotta a környék lakosságát, ma olcsó árammal látja el őket s ezzel lehetővé tette részükre az emberibb élet lehetőségét. Kérdezzük, ha ezt a páratlan, eddig ismeretlen lehetőséget valamelyik nyugati nép csinálta volna meg, vajon akkor is hallgatnának a nagy világlapok? Nem hiszem, sőt biztosra veszem, hogy napokon keresztül, az első oldalon öles betűkkel közölnék, mint világszenzációt! De ugye, japán testvéreink csak ahhoz a TURÁNI fajhoz tartoznak, amely az emberiségnek a kultúrát adta! — Ezzel japán testvéreink utat mutattak a jövőre, hogy miként lehet a rettegett ellenfélből engedelmes segítőtársat csinálni. Ezt a hírt az egyik világlap semmitmondó, hézagpótló rovatából vettük át, ahol csupán pár sorban jelent meg. (Nap Fiai, V. évf. 4. sz.) “FELTÉTEL NÉLKÜL” Ez volt a közös jelszava két idegen kontinensnek, mely rárontott Európára, és akkor, amikor már az ősi földrész annyira elgyengült, hogy fegyverletételről eshetett szó. Európának “feltétel nélkül” kellett kapitulálnia 23 évvel ezelőtt, május 8-án ... Ellenségei mámorosak lettek a győzelemtől, s úgy látszott, mintha ennek a győzelemnek sem volnának feltételei. így látszott: akkor és a vakok szemével. A győzelemittasok e szerint a látszat szerint csinálták a maguk dolgát, s — úgy mellesleg — a másokét is. Ma azonban némi előrelátással — már így tehetjük fel a kérdést: vajon enged még feltételeket érvényesíteni a Történelem, amikor a “győztesek" lesznek kénytelenek kapitulálni? Nem úgy fejlenek a dolgok! S Kelet is. Nyugat is — úgylehet — rövidesen leteszi a fegyvereit. .. FELTÉTEL NÉLKÜL ... Még tán olyan nagy háború sem kell hozzá! A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT IS LÁZAS AZ ÉLET
