Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
NYOLCADIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1968. ÁPRILIS HÓ PETŐFI SÍRJÁT NEM LEHET MEGÁSNI! Visszatekinteni kitartó küzdelemre s meglátni, hogy érdemes volt, — olyan, mint kezetfogni a Teremtővel. A magyar ifjúság Március Idusát ünnepelt Clevelandban, de az ünnepély az idén inkább demonstrációt jelentett egypár Magyar Nő és Magyar Férfi mellett, akik felé kezét nyújtja az Isten, mert az élet sodró áradása ellenében csodát teremtettek. Kiáltsuk feléjük:fennhéjjázás nélkül elfogadhatjátok ezt az isteni kézfogást! A Ti művetek az, hogy idegenbe menekült magyar fiatalokból Márciusi Ifjúság lett: olyan különleges, olyan ritka erő, amilyent a Történelem szokott segítségül hívni, ha valami nagyot akar csinálni egy nemzet életében. * Ahhoz, hogy évszakok rendre követik egymást, s mindig kihajt a tavasz,— ahhoz, hogy az élet ütemes lüktetésével márciusok mennek-jönnek, ahhoz az ember semmit nem tehet a maga erejéből. De ha egy tavaszi márciuson valamikor nagyszerű fakadt, s ezt a nagyszerűt emlékként, sőt élményként őrizzük százhúsz éven át, akkor megőriztük azt a teremtő örökkévalóság számára. Akkor ez a nagyszerű: iszákot tölt meg, melyhez mindig hozzányúlhatunk, ha szomjazunk az élet vándorútján. Hegyek-völgyek meredéken, rögös magyar országútakon, szép Kárpátország lelkében nem is fogy ki ez az iszák soha, mert mindig újratölti a nemzeti lét ottan honos vibrálása, a történelem égi harmatozása, melytől nép válik eggyé az anyaföldjével. De minden nagyszerűnek sorvadás a sorsa idegenben. A magyar iszák is kiürül itt kérlelhetetlenül. Nem kell pesszimistává emésztődni, elég okosnak lenni és meglátni, hogy ha kiapad a forrás, utána vaskövetkezetesen kiszárad a folyó medre is. Legfeljebb gazzal telik meg: magyartalan szellemmel az elszakadt magyar ifjúság lelke. * És mégsem így van! Logikát, törvényt, tapasztalatot buktatott meg itt a szemünk előtt egypár Magyar Nő, egypár Magyar Férfi! Desokan mondták el őket ábrándozóknak, légvárépítőknek, szélmalommal bajtvívóknak, — még akarnokoknak és törtetőknek is. Sőt szadista szülőknek, akik ártatlan gyermekek lelkét tiporják. Véresre nyesegetik róla a környezet életnedvéből rügyező hajtásokat. Ábrándokba kergetik, melyeknek semmi talajuk nincs, és elvek ütközését segítik elő bennük a mindenkori valósággal. Vagy jobbesetben fiatalos lenézésre ingerük őket az öreg makacskodókkal szemben, akik még a Nap sugaraiból is csak a piros-fehér-zöldet látják. Aztán évtizedek múlnak és felsorakozik 1968 márciusi ifjúsága! Nemzetközi néptenger fölé emelkedő magyar sereg — ötszázan? ezren? — és egytőlegyig mind nagyszerű tettekre kapható! Tündöklik róluk a szépség, az erő és öntudat, test s lélek egészsége. Alakjukat gerinc feszíti. Jelleméletben tornyok, eszükkel egyenkint zsebreteszik iskoláiknak egész "nemzetközi" osztályát... És ... magyarok! Egypár Magyar Férfi, egypár Magyar Nő formálta őket azzá. Gúnyolt magyar konoksággal,... legtitkosabb forrásból nyert áldott magyar hivatás-ösztönnel, kitartó munkával. Itt a bizonyság rá: ma is van Márciusi Ifjúságunk! Ajkukon szép magyar beszéd, szívükből magyar dal fakad, magyarul táncolnak, és remekbeszabott ám minden mozdulatuk! Magyar költőket szavalnak, magyar ruhákban pompáznak,— műsorvezetésük nincs híján semminek, de szónoklatukból hiányzik minden fárzis ... És százhúsz éves magyar történelmi élménynek hódolnak ... így néznek a jövőbe! Soraikban már csak itt-ott látható valaki az öregebb cserkészek, s a magyar iskolák tanítói közül. Az alakítók fakó háttérbe húzódnak. A fiatalok talpra álltak — egészen. ... Akár már jöhetne is Petőfi — gyújtogatni őket! Bemutatták, hogy gyúlékonyak: Márciusi MAGYAR Ifjak! (—sk—) A HÍDFŐ legutóbbi száma Böttykös Sándornak, az Amerikában élő neves és karakán magyar harcosnak adatai alapján olyan közleményt hoz nyilvánosságra, melyet valóban kendőzetlenül — lakat nélkül — kell továbbadnunk. A fiinti egyházközség papjáról, bizonyos Galánthay nagytiszteletüről van szó, aki furcsán lelkipásztorkodik, mert mellette a homoszekszuálisokat gyámolítja egyenesen. S mert gyógyítani nem tudja őket, hát betegen igyekszik számukra vallási és társadalmi megbecsülést szerezni, — az egyházközséget fenntartó magyaroknak nem kis megrökönyödésére. A “nagytiszteletű” nemrég résztvett az Episcopal egyház newyorki gyűlésén, ahol 90 pap olyan határo-ÜZENET—KELETRŐL KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR “Magyar testvéreim! Nem vagytok testvériden nép, a turáni népek nagy családjához tartoztok. Innen Keletről vérrokoni és testvéri szívvel tekintünk Rátok és hisszük, hogy hamarosan felszabadultok mai szenvedésetekből. Boldogan éltek majd a jogosan visszakövetelt területeken, melyet ezer esztendőn keresztül vérükkel szenteltek meg magyar testvéreink. Nekünk a következő városokban vannak szervezeteink Hun-garian Junion Pakisztán Friends of Hun-gary néven: Rawalpindi, Lahore, Gujrat, Karashi, Dacca, Comilla, Chittagong, Sialkot, Gujkanxvala, Lyallpur, Kharian, Mirpur és Muzzaffarabed. Egyesületeinknek 600,000 tagja van. Minden egyesületünkben ki van függesztve Nagy-Magyarország térképe és az előadások előtt mindig elmondjuk a magyar imádságot: Hiszünk Magyarország feltámadásában. Nekünk is van ilyen fájó területi kérdésünk: Kasmír. Köszönt benneteket a száz milliós testvérnép nevében: Dr. Hajdi Ahmud Ayaz Khán, a Magyar Unió ázsiai vezetője.” Ezekkel a szavakkal küldte a Körösi Csorna Sándor Baráti Kör díszelnöke üzenetét a magyarsághoz. (Szervezési ügyben felvilágosítást nyújt: F. Gubós, 80 Gormley Ave., Toronto 7, Ont. Tel.: 487-8508.) MAGYAROK AZ AMERIKAI SPORTÉLETBEN Az amerikai kontinensen csak most kezd népszerűsödni a labdarúgás, de művelése aránylag gyorsan ível fölfelé. Ennek során öt amerikai futballcsapat szerződtetett magyar edzőt! Puskás Ferenc, Kubala László, Újlaki József, Henni Géza és Nagy Gyula kezdi meg rövidesen az oktatómunkát idekinn. (HT) zatot hozott, hogy a homoszekszuálitás tisztességes dolog, s az egyház nem ítéli el. Galánthay is megszavazta a határozatot, s mikor hívei felelősségre vonták miatta, azt válaszolta, hogy előzőleg már a fiinti egyházközség is elfogadta ezt az álláspontot. A flintiek azonban semmit sem tudnak róla! Úgy érzik, hogy valami suskussal becsapta őket a papjuk. Most eszmélnek arra, hogy már akkor be lettek csapva, amikor papjukul választották. Galánthay ugyanis még a Rákosi-időkben vörös útlevéllel érkezett Amerikába. Tehát amolyan “kiszalasztott” istenszolgája, akinek minden lépése és szava gyanús. A nagytiszteletű azóta alaposan eloszlatta a gyanút, csakhogy épp fordított értelemben. Hirdette, hogy mindazok, akiket Rákosiék felakasztottak vagy likvidáltak, meg is érdemelték! Már 1957-ben, a ligonier-i konferencián is gyanútlan szegek bújtak ki a nagytiszteletes-zsákból. Ott ugyanis megemlékeztek a mártírhalált halt Szabó Imréről, a fasori egyház volt espereséről, akit az ÁVÓ sok mérgezéssel tettek el láb alól. Arról is, hogy a régi esperest egy Fekete névre gyászmagyarosított Schwartz nevű vörös-pap juttatta hóhérkézre, s utána ő ült bele az esperesi székbe. Erre Galánthay, aki váltig Schwartz-Feketét védte, kibökte a nagy szeget: "Szabó Miklós kiszolgálta Horthyt, Feketének joga volt kiszolgálni Rákosit!" Ezekután csak egy kérdés marad nyitva: milyen "jog” az, melynek alapján valaki, aki semmi tiszteletre nem érdemesül, nagytiszteletű címet visel? Tisztelő híveket a viet-kongok körében sem találhatna, ha most meg Amerikából az ő keblükre térne meg. Űj magyar gyógyszer "CALCUREN” az új gyógyszer neve. Még csak két hónapos kísérleti eredmény van mögötte, de igen biztató. Egyrészt megakadályozza a képződésüket, másrészt oldja azokat a veseköveket, melyek calcium-oxalát tartalmúak, már pedig a vesekő-képződéseknek a fele ilyen természetű. Munkaerő-fölösleg vagy munkaerő-hiány? Az "új mechanizmus” előzetes reklámozásakor sejtetni engedték a hazai híradások, hogy átmenetileg számolni kell bizonyos fokú munkanélküliséggel, mert egyes vállalatok, átvéve a gazdasági felelősség terhét, esetleg munkáselbocsájtásra kényszerülnek. Idekinn meg kellett rőkönyödnünk, hogy tízezerszámra szállítják a magyar fiatalokat Kelet-Németországba, s ezenkívül arról is jöttek értesülések, hogy más irányba is árulják a rabszolgatartók a magyar munkaerőt, A legfrisebb tudósítások most meg arról adnak hírt, hogy Budapesten egyre növekszik a munkaerőigény a vállalatok és üzemek részéről. Azt írják, hogy a napilapok sohasem hirdettek annyi állást, mint mostanában. A Moszkvából irányított tervgazdálkodásban nagy bajok vannak! A terveket mérni tudják a szakértők! De az idegen parancsoknak vakon engedelmeskedő szovjet-szolgák sohase tudhatják, hogy mikor bukkannak elibük egymásnak ellentmondó meglepetések. És mindennek a magyarok isszák meg a keserű levét!
