Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
MÁSODIK OLDAL SZITTYAKURT 1968. ÁPRILIS HÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS JEGYÉBEN zajlott le széleskörű megbeszélés március utolsó hétvégén Clevelandban. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom kanadai csoportjának megbízottjai jártak itt. Szabadságharcosok, akiknek vérük folyt 1956-ban. Tényleges szabadságharcosok találkoztak a szomszédországban élő tényleges szabadságharcosokkal, akik szintén otthon lettek azzá: tettlegesen; — nem pedig az emigrációban és politizálgatásból. Ambícióik célpontjában a magyar szabadság nemzeti eszméi állanak, de eszközükül csak a töretlen szellemet, csak az áldozatot, csak a küzdelmet választották. És az eszközök sorából eleve kirekesztették a politikai pecsenye• sütögetést, a megalkuvást, az ellenséggel való bratyizást. Elsősorban pedig a tree Europa-társasággal való együttműködést! Azt a rákfenés politikát, hogy 1956 szellemét és célkitűzését egypár MŰ-SZABADSÁGHARCOS, anyagi támogatás fejében, odakötözze egy milliókkal igen, de a magyarság szemében becsülettel nem rendelkező “nemzetközi” társasághoz! Lehet, hogy nem közismert a Free Europe-társaság alapvető célkitűzése, de európai embernek semmiesetre sem az jelent szabad Európát, amire ez a társaság törekszik! S ha száz másból nem, akkor az alapítók dollármillióiból meg az alapítás időpontjából (közvetlenül Yalta—Postdam után!) a legtájékozatlanabb ember is tud következtetni. És éppen az 56-os szabadságharcosok azok, akik vérük hullása közben tapasztalták meg, hogy csábító és zengzetes jelszavak alatt miként bújhat meg a beugratás! Legalább százezer magyar ifjú hősi halála, agyonlövetése és elhurcoltatása örök mementó a magyarság előtt, de elsősorban azok számára, akik édes gyermekeiket és bajtársaikat vesztették el bennük! Az egész magyar emigráció legégetőbb feladata ma, hogy nyíltan elkülönítse magát a politikai kuf ároktól! A politika csak makulátlan és sértetlen eszmei alapokon jelent nemzetszolgálatot. Ravaszkodással elért hirtelen, megalkuvó sikerekre nincs szüksége a magyarnak. Mégkevésbé arra, hogy kalandos útakon újabb vészbe kergessék fríjurópás pecsenyesütögetők, akik maguk között már megint miniszteri tárcákat osztogatnak egymásnak, nehogy lemaradjanak, ha a világválság felhúzza a vasfüggönyt! Csakhogy a vasfüggöny mögött ott szorong a MAGYAR NEMZET! És ez a rabságot átélt nemzet 56-ban is odakiáltotta a frijúrópás nagyferenceknek, hogy: “ácsi, — ide ugyan be nem jöttök, süssétek csak a gazdáitoknak a pecsenyét!” Akik pedig a küzdelmeknek az áldozatából vették ki a maguk részét, azok a nemzet jóemlékezetében élnek. Ezekkel együttműködni — otthon s az emigrációban! Efelett döntöttek a szabadságharcosok a HSzM mostani megbeszélésén. És mindazokat támogatni az előrejutásban magyar szívvel, felelősséggel, akiket lassacskán félretoltak a "szabadeurópás” mű-szabadságharcosok, mert "harcolni jók voltak, de sutba velük’”, — hogy a porondon "politikusok” szakácskodhassanak ínycsiklandozó malacpecsenyékkel! De nem nevekről és személyekről van szó az együttműködésben, hanem a nemzeti élet alapelvein nyugvó emigrációs programok összeegyeztetése a feladat. Ez nyit utat arra, hogy elejét lehessen venni a személyeskedéseknek, mely mindig csak marakodásba fullad, s ami a fő: most már a nemzetünket szolgáló TÁRGYI POZITÍVUMOK jussanak ennek a nagy változásokat Ígérő esztendőnek a hazafias versenypályájára._____________________ HAZÁNK KORNYÉKÉRŐL «ITíVAKÖfcT Megjelenik havonta—Published Monthly Publication mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím - Correspondence Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87, Longueuil, Que., Canada. Előfizetés: Egy évre: $5.00 — Egyes szám ára 35 e. Printed by Classic Printing Corporation 9029 Lorain Avenue, Cleveland, Ohio 44102 — USA Áve Cézár! (Folytatás az 1. oldalról) a fehér emberek közé, pedig már kétoldalról szorítanak a színesek, s téged fenyegetnek elsősorban. Lehull a szerencse-csillagod! Saját testvéreidet kebelezted be, mert szamárul így gondoltad pótolni a gyarmatosító politikád hiányait. Azzal azonban, hogy szomszédaiddal bántál el, a sikereid alá aknát is helyeztél! Még fizetnek búsásan a rabok. De mivel fogsz te fizetni, ha ez a modern gyarmatosítás is úgy gebed be, mint a nyugatiaké? Mérget, cívódást vetettél el a kiterjesztett, s orosz szuronnyal őrzött határaidon belül, pedig az aspirációid még azokon is túl berzenkednek. Micsoda szamárság ez?! A kényszer nem alkotóerő! A dolgok lejárnak maguktól! Az élőkben teremtő türelmetlenség feszeng! Akció reakciót szül! Támadás védekezést, ellentámadást és visszavágást vált ki! Feneketlen bonyodalommal hintetted tele a világot. Kizsákmányolásodnak támogatás a címkéje. Szövetségeseidet mindenfelé ellenségként kell tekintened, — hát jó ez? Állapot ez, amit tartósíthatsz magadnak? Olcsómúló sikerekért adsz el egy szép nagy birodalmat, a fehér s szorosabban a szláv testvériség becsületes eszméjét, meg a világot? Pont mikor arra áhítozol? Szamár! Belebuksz a szamárságodba. Ha úgy vesszük, sorsod ez, hát rendben lehetne: a sors végzetté válik a szamár nyakában. De áldozatoddal nem váltod meg a világot, még csak atyuskáidat sem, és tönkreteszed az ember világát. S mindezt megelőzhetted volna, ha megismered a magyart! Vehetted jelét annak, hogy a mifajtánk nemcsak ember, hanem külön még magyar is! Mégis csökönyösködsz. Roppant tétre tettél, belekezdtél, belesodródtál, nyertél, elbizakodtál, s — szamár maradtál. Észre kellett volna venned a magyart! Nem amúgy vagón-problémaként, mint Sztalin-korodban vetted. Nem is úgy, mint akit majd elintéz egypár Róth, aki még csak nem is csetneki, csupán névről rákosi, de éppoly dagadt zsidó mind. És nem úgy, ahogy biológiailag népirtási rendeletekkel, meg magzatelhajtó felcserekkel talán tönkre lehet tenni. Hanem úgy, ahogyan a magyar más mint a többi, s ahogyan nem lehet tönkretenni! gzámmal méregetve úgy tűnhet: incifinci. Apró népecske... De bátor! S a behemóttal is szembeszáll! ... Hányán értik a nyelvét? — de élenáll a gondolatvilága, az irodalma! S több művésze, tudósa, kiválója jár a nagyvilág országútjain, mint sokaknak a nagyok közül. Vérmes, szeles, kelekóla?__mindig akar és mindig elbukik? — de mindig talpraáll és kiabál és nem hagyja magát, és szuggesztív hittel néz a második évezrede elé!... Ha te kiirtanád a hazájában, előlép a tartalékából a világon szétszórt nyolcadik törzse! Kis egér kék, akik hálóba tudják kötözni a nagy oroszlánt, ha haragudniok kell rá. De szét tudnák rágni a köteleit, ha megbízhatnának benne! Itt volt az alkalom, s te az ellenkezőjét mutattad be. A szomszédságot országrész rablással és országtiprassal kezdted. És folytatod — szamarmódon. Már nagyon gabalyodnak a problémáid, hurkolódik a köteléked. Qkos is lehettél volna — Néró — szlavszerepedben! Nyugatra törsz, s olyan fába vágtad a fejszét, amit századok sem kepesek kidönteni, te pedig csak nyavalyogsz vele és faricskáiod. Utadban látod a magyart is, hát elfricskázod. Miért nem használod arra, hogy segítsen ha szép felé igyekszel, s szemedbe mondja, ha szamarkodsz és szarkáskodsz és messiáskodsz?! Szamárként is lehet okosan élni, ha van szamártologató. De te átgázoltál a magyarok ezeréves országán, és ama április 4-én elkurjantottad magad, hogy fölszabadítottad őket. S azóta is ezt a szamárságot szajkóztatod a befogott inasaiddal. Az első naptól kezdve a marxi szláv orthodoxiához akartad emelni azt a tájat és népet, mely messzemessze magasabban van azon, a zsidó orthodoxiát is kiköpi s évtizedek után sem sikerül rá és alászintezni egyikre sem. Micsoda szamárság ez megint! Igáslovaid átrágják egyszer a vasfüggönyödet, s mélyebb léket ütnek a gyarmatbirodalmodon, mint amenynyire nyugatra tolt atomtámaszpontjaid bírják védeni azt. yégzeted, hogy szamarat könnyű becsapni, s te hagytad magad. Olyanok csaptak be, akiknek hittél, pedig nekik volt szükségük a te népi erőidre, hiszékeny, lustácska tömegeidre. Miért nem a magyarnak hittél, ha hitre volt szükséged? — az nem csapott volna be, mert nincs rád szüksége! Ott kellett volna kezdened, hogy új hódításodnak átkozottá lett áldott földjén fölismered az EMBERT, aki azon kívül még MAGYAR is. Letiportad, s most nincs ki szétrágja a köteleidet. Miért akartál többet, mint Ázsia felső felében olyan szép-nagy országot, mint amilyen szép-nagy kínai országa van délebbre a másik Nérónak, amikor copfot hord? A nagypéteri álmod vörösben is ábránd marad, az pedig hamarvást szétmálik, ha kezdesz nem-tetszeni azoknak, akiknek csak a tömegeidre van szükségük, mert nekik csak farizeusaik vannak. J7zt, ha nem szorítod el a torkukat, megmondták volna előre neked azok, akik magyarok azonkívül, hogy emberek. Akik a szép életnek igen, de se szláv, se angolszász bőrbe bújt hódítóknak nem akarnak rabjaik lenni. Nem látod, amit látni kellene! Még azt se, hogy faltörő kost csináltak belőled azok, akik csak más népek erejével tudják a maguk javára hódítani a világot. Vak-szamár vagy Néró! Ezért üdvözölnek így a felszabadítottak, akik a te szamárságod miatt lettek rabokká huszonhárom esztendővel elezőtt! Nem csitult a mozgolódás a Kárpátvidéken, de ami történik, abból csak igen csínján lehet hámozgatni a jövő alakulását. Változásoknak vannak nyomai, de reménykedésre még vajmi kevés az ok. Amit jelenleg Románia csinál, egymagában elég jelentéktelen. Van valami a háta mögött, amire támaszkodva függetlenkedhet. És Moszkvának is van valami a háta mögött, ami miatt engednie kell. Azonban egyik háttér sem mutat valami szilárd állandóra. A csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban a sok bizonytalanságra bizonyságot is találhat az, aki nem dobta el a Népszabadság október 15-i számát. Múlt októberben ugyanis Kádárék Kassán tartottak szerelmes eljegyezkedést a Novotny-rezsimmel. Most meg Dubcekékkal Komáromban. Mindkét találkozóról kiadott közös jelentés mézédes hangon rebegi a teljes nézetazonosságot, mintha közben nem is ugrott volna új menyasszony a régi helyébe. Mindenesetre erjedés folyik a vasfüggöny mögött. De milyen borrá forr majd a must, amit a kommunizmus alól is feltörő ellentétes érdekek nem engednek természetes úton kiforrni? Hogy a kommunista világintemacionalizmus merő ábránd, azt eddig is lehetett tudni. De hogy a kommunista FÉLVILÁG-internacionalizmus is az, erre a jelen szolgáltat vaskos bizonyságot az elszakadások képében. A bomlás maga üres és tartalmatlan, ha nem tart mindjárt kijegecesedés felé. Ez pedig az életképes nemzetek szolidaritásának követelménye volna. Effelé kellene fordítani a szekér rúdját. • Annál is inkább, mert magának a kommunizmusnak folyamatban lévő "liberalizálása” szintén vaskos bizonyság amellett, hogy az is tarthatatlan az eddig erőszakolt formájában. A Syittyakürt évekkel ezelőtt hangoztatta a “SZABAD SZOCIALIZMUS” kifejezést. Ma a vasfüggöny mögött, a lánzongó mozgolódásban egyre erősebben hallani ugyanezt. Nemzeti keretekben — rendezett társadalmak! — ez lenne olyan ideál, amit érdemes volna valósággá munkálni. Kifelé a nemzetek szolidaritásával, befelé az egyéni szabadság eszméi szerint rendezett, korszerűen emelkedő társadalmakkal! De talán nemcsak erjednek a dolgok. Talán már érni is kezd valami, ott a mi Hazánk környékén. Meghirdették a XXII. Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszust Budapesten fogják megtartani 1969 őszén. A kongresszus után — a következő tanácskozásig — Budapest lesz a Nemzetközi Művészettörténeti Bizottság székhelye is, vagyis a művészettörténettudomány központja.
