Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
1968. ÁPRILIS HÓ SZITTYAKÜRT HARMADIK OLDAL Lassan fényjelek gyúlnak a sötétben! Van valami sejtelemszerű biztatás benne, hogy a magyar éjszakában meggyulladó fényjelek közül nem egyet a Szittyakürt betűi transzformáinak egymásután: tnegragadható és hasznosítható jelekké. Programunk során most is egy ilyen állomáshoz érkeztünk. A második világháború hagyatéka nem tömörített egészségtelenebb felhőzetet a magyar lélegzetvétel útjába, mint az elsőé. Az országvesztés csak tetőzése lett az országdarabolásnak, és problémájuk közös. Az otthon néma fuldoklással, az emigráció szabad hozzászólással reagál rájuk. A rabnemzet némasága kényszer ugyan, de egyben tiltakozás is. Az emigrációban azonban, a gondolatszabadságnak a zavaros-taktikás elburjánzása felelőtlenségbe visz, és veszélybe sodorhatja a jómegoldás történelmi elkövetkezését. Módunkban van nyilvánosságra hozni az országdarabolás problémakörében született útmutató fényjeleket, melyek alkalmasak arra, hogy eloszlassák a szabadonfutó gondolatfűzésekből származó zavart, és szükségtelenné tegyék a taktikázást. Eddig meg sem közelített legmagasabb szinten fejezik ki ezek a jelek: a szükségszerűnek, a lehetségesnek, a történelmi logikának s a hagyományos vágyaknak a szintézisét. Az alábbi szöveget Gyékényesi Gy. László szerkesztette, és ismertette is a legutóbbi Magyar Találkozón: A Kárpát-Dunatáj életköre nem kezdeti elrendezésre váró civilizálatlan térség, hanem a keresztény rendező elvből született, s a magyar civilizátori tevékenységből épült évezredes történelmi egzisztencia. Másszóval: ezeréves ország. Ennek az országnak a népessége magyar, szlovák, román, német, ruszin, horvát és szerb nyelvi-kultúrákban él. A nyelvi-kultúrák az ország különböző tájain részben zömmel, részben pedig egymás közé ékelve, kisebb csoportokban vagy szórványokban helyezkednek el. Mivel elkülönült nyelvi-megtelepedések a Kárpát-Dunatáj on soha nem állandósulhattak, a történelmi fejlődés sem tarthatott nyelvi törpebirtokok "birodalma” felé; hanem az egy és oszthatatlan ország kiépülésére, melyben a népesség az ő kultúrpluralizmusában (több-nyelvűségében) és társadalmi tagozódásában egyformán országlakó (!) lett. Ezek az életviszonyok okozták azt, hogy a nyugati népfelség-eszme e Tájon soha gyökeret nem verhetett. De ugyancsak azt is, hogy a népfelségeszme korcs ivadéka: a népek önrendelkezési joga itt semmiféle újabb kisérletezésben — "utódállamokban” — gyakorlattá nem válhatott. Történelmi tény azonban az, hogy a magyar civilizáció jóvoltából az ezeréves fejlődés alatt, a kezdetben primitív nyelvi-kultúrák kultúrnépekké, kul túr-személyekké művelődhettek. Történelmi tény az is, hogy e kultúrnépek közös politikai, társadalmi és gazdasági alkatát a magyar nép által szervezett keresztény nemzet életformája határozta meg. Ez a nemzetfeleség-eszme, mint bevált rendező gondolat, egy évezreden át belső egyensúlyt, összhangot és alkotó békét teremtett a Kárpát-Du natájon. A magyar nép életképességén nyugvó keresztény civilizációban dekandens eszmékből táplálkozó, erkölcsi vagy anyagi belső rombolás sohasem következett be. Ha az országot ilyen természetű csapás érte, az mindenkor külső beáramlásból, téridegen befertőzésből származott. A magyar társadalomfejlődés erői, a hagyományos józanság talaján állva, sohasem törekedtek olyan célok felé, melyeknek ára önnön civilizációjuk lerontása lett volna. * * * Az itt vázolt tényleges helyzetből levont következtetések az alábbi irányelvek rögzítésére szolgálnak alapul: • A Kárpát-Dunatáj kultúrnépei közé fizikai határt vonni nem lehet. • Belső külön telepítést végrehajtani annyi, mint biológiai elkorcsosulást kilátásba helyezni (kisnépekről van ugyanis szó!), és jelentős kultúrák feldúlását vállalni. • Elkülönített országrészek, a legszorosabb közjogi kapcsolatok ellenére is, a szükséges közös civilizáció természetes fejlődését nehézkessé tennék és súlyos zökkenőkkel tarkítanák. • A történelmi megmaradás parancsoló szüksége tehát: továbbiakban is a maga egészében közös, oszthatatlan országot és országlakó népességet követel. • Ugyanez a parancsoló szükségesség követeli az együttélés előfeltételeinek a felülvizsgálását és korszenasítését. Korszerű követelmény a népi kultúrszemélyek egységének, egészének az elismerése, bármilyen elszórtan éljenek is azok az ország területén. • Élethelyzetüket és életszerepüket közjogi formákba kell foglalni. • Igazgatásuk alapelve az kell legyen, hogy a mindenkori hatóságok kötelesek megértetni magukat a nyelvi-néppel, és nem a nyelvi-nép a hatóságokkal. • De minden különérdekből és kü'önigényből származó törekvésnek meg kell torpannia ott, ahol az ország épsége és az országlakás korlát’ansága csorbát szenvedne. * * * A probléma-komplexum mai szintién még egy fő-irányelv rögzítése is kívánatos: • • A federációs gondolat politikai formáit, ha a társadalmi és gazdasági fejlődés ilyen formát követelne meg, csak a Kárpát-Dunatáj természetes határain túlérően, azaz a történelmi Magyarország épségének a megtartásával lehet figyelembe venni. Ilyenirányú kezdeményezéseknek azonban — politikai egzigenciák hiányában — csak akadémikus jellegük van. Megy lefelé egy kornak napja, az ifjúságról meg egyre több szó esik világszerte. A statisztikusok kiszámították, hogy az emberiség mai szaporodását tekintve, 1980-ig minden második földönlakó huszonkét éven aluli lesz. Az Egyesült Államokban vagy a Szovjetunióban a lakosságnak máris a felét 25 éven aluliak teszik. Az ifjúság biológiailag hamarabb érik, de gazdaságilag és társadalmilag is előbb önállósodik. A mai fiatalok egyrésze már 15—16 éves korától kezdve kereső családtag, 18 éves korától többségük olyan önállóságra tehet szert, amelyről a korábbi nemzedékeknél mégcsak szó sem eshetett. A gazdasági statisztikák azt is bizonyítják, hogy a 25 év alattiak eddig soha nem tapasztalt vásárlóerővel rendelkeznek. Nyugat-Németországban kilenc millió olyan 14—24 év közötti fiatalt tartanak nyilván, akik jelentős keresettel rendelkeznek, s azt önállóan költik el: — a világhódítás régen szőtt tervei szerint. Italra 300 millió márkát költenek a német fiatalok. A nyugat-német hanglemezipar évi 400 milliós forgalmából 20 százalék jut komoly zenére, a többi a "gammlerek” slágerigényeit elégíti ki. Amerikában "hippy"nek nevezik ezt az alkoholizált, kábítószerektől megmámorosodott fiatalságot. Tízezerszám mázolják be magukat, mint az indiánok és parkokban tanyáznak. Kaliforniában a rendőröket virággal dobálták meg és kórusban kiabálták: "Szeretkezzetek, és ne háborút csináljatok!” Angliában a "rockerek” a jól megszervezett üzlethálózat bohóc-csengőivel a nyakukban, a Notting Hill-i szabadegyetem előtt órákon át nyilvános csókolózást rendeztek, mert az egyik társukat hasonló ok miatt fegyelmi elé állították.. Hazudnak a “Cion bölcseinek" jegyzőkönyvei? • Vészharangot kongatnak a kommunista "erkölcs” mesgyéjéről is. A Szabad Föld január 14-i számában “‘Vigyázat, kényes!” címszó alatt Szüts László írta ezeket a sorokat: “Ülök a lánnyal szemben, akit előzetes letartóztatásba helyeztek. Megölte első gyermekét. Még nincs húsz éves, de már többször volt abortusza. Legutóbb észre se vette, hogy állapotos. Amikor észrevette — már elkésett. Elnyűtt, kifejezéstelen arc. Látszik, hogy nem tudja, mit csinált. De vajon csak róla mondhatjuk, hogy: elkésett?” NEM! Otthon egy országos felmérés szerint a 14—18 éves leányok között az utóbbi öt évben 135 százalékkal emelkedett az abortuszok száma! Mit mondanak a Cion bölcsei? "Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nem-zsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk.” Egy észak-magyarországi városka ifjúsági klubjában, nem a hippyk, a gammlerek vagy a rockerek, de a mi fiataljaink vitaestet rendeztek arról, hogy szabad-e, megengedhető-e középiskolások között a szexuális kapcsolat. A fiúk 60 százaléka vallotta, hogy kíváncsiságból, "virtusból” tette. A lányok százalékarányára elég annyi, hogy a lányok között elterjedt nézet az: szégyen, ha valaki még 18 éves korában is szűz. , A vitaest után néhány szülő és tanár tiltakozott az ifjúsági klub "ilyenfajta” tevékenysége ellen — “csakhogy — írja Szűts László a riportjában — tiltakozni lehet, de azzal semmit nem oldunk meg." Lehet ott, ahol zsidók uralják a magyarok országát? De nemcsak az abortuszra jelentkező 18 év alatti lányok magas száma jelzi a riasztó jelenséget, az erkölcstelenség lejtőjére került magyar fiatalságot. Hanem amiről a csecsemőotthonok tudnának számot adni: hány leányanya hagyja ott gyermekét? Az újszülöttel együtt az anyai érzést — a nemzet jövendő sorsát! Mindent megfojt a vörös köd is! Rothadás, pusztulás mindenfelé ... Dús temetők és üres bölcsők vádja harsog otthon minduntalan. A nagy nemzeti temetőnk roskadó fej fájánál Tóth Tihamér püspök szavaival kérdezzük: "HOVÁ LETTEK A BÜSZKÉN ÖRKÖDÖ KARDOS LILIOMOK?” Major Tibor Leitőn lefelé... MF. n VATTÁS RA VÁRUNK! Hatvanöt híján kétezer évvel ezelőtt egy Bárányszelíd Forradalmár mendegélt a Végzet Útján Jeruzsálem felé. Nem odavalósi volt, de ott látta azt a sötét felhőt, melybe belekeveredtek és beleáporodni készültek emberek, akik kitekerték az Isten nyakát. Odament, mert abban látott hivatást, hogy helyreigazítsa, amit nagyravágyás, hiúság, ön-túlértékelés, hatalomvágy, a bosszúállás szelleme rontott el. És bárányszelídsége, forradalmi szavai tömeget vontak utána. Egyszerű jóembereket, akik vitázni nem, csak sejteni tudnak, és hinni abban, ami szebbnek mutatkozik a romlás varangyos képénél. Megbecsülni a jobb ígéretét, lelkesülni a szebbnek a kilátásáért. Azóta virágvasárnap ennek a megbecsülésnek, ennek a lelkesedésnek a napja. Korán nyílt remény a jóemberekben? Korai volt a pálmaágas diadalmenet? A Hegyi Beszéd tartalma örökértékű, és varázsában eltűnik az időszerűség kicsinyes méricskélése. Amit mond, abban nincs korán vagy későn. Nagypéntek és a Golgota is csak az érzékszervek világában következett virágvasárnap után. Nem az okozta, hogy közben néhányszor megfordult a Nap a Föld körül, hanem a hatalombitorlók aljas reakciója szülte a szebb reménysugarára. Mert azok mindig vállalják a csúnyábbat, ha az az ő hatalmi megmaradásukat jelenti, a saját fejük köré volt glóriát, az ő hasznukat, ripők érdekeiket. Tökéletesen mindegy, hogy Krisztus kereszthalála halál volt-e, s utána Húsvét a testi feltámadás napja-e. Krisztus Örök Lény, nem az elpusztulásé, nem a feltámadásé. — 0 mondta: “Én vagyok az Élet, az Út és Igazság.” S amit itt ébresztett ezen a világon, annál nincs jobb, nincs szebb! Hullámszinteket csak a hajlékony víz, csak a ragadós sár mutat; fölemelkedni, alácsúszni csak itt lehet e Földön — szellemben is. Épp ezért az ember nem több, csupán várományosa a megváltásnak. Életútja: Sors; de Krisztus lépése rajta: maga a Végzet! Mert eltörölhetetlen nyomokat hagyott! Minden mulandót elsöpörnek az idők hullámai, ami ellentmond neki. A halandóknak lehet Kálvária az ideiglenes sorsa, vagy utána jöhetnek húsvéti hajnalok, DE AZ EMBERNEK KRISZTUS A VÉGZETE! A teljesülés és beteljesülés! A Magyar Kálvária útja is abba visz!
