Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
A KARPATOKTUL LE AZ AL-DUNAIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) *mtVAK#fct VOL. VII. ÉVF. — No. 4. sz. ÁVE CÉZÁR!- ÜDVÖZÖLNEK A FELSZABADÍTOTTAK — Bocsáss meg Néró, tudjuk, hogy isteninél is istenibbnek tartod magad: uralkodsz ezerminden fölött itt e ragyogó-rozzant Sárgolyón, a Magasságos Nagyúristen meg csak kis fénylő csillagokkal játszadozik ott a Mindenségben. Bocsáss meg, amiért mégis szemedbe mondjuk: szamár vagy! Amióta szláv vér csurrant az ereidbe, bár nincs okod szégyellni, szívesen változtatod a neveidet. Pedig hát Rettenetes Iván alakjában sem bírt elrejtőzni a Néró-alkat, s Nagy Pétert is olyan ábrándok hajszolták Péterváron, amikor szláv világbirodalomról álmodozott, mint a Rómában székelőt. Szamár maradtál úgy is, hogy Lenin nevébe bújtál, szintúgy amikor Sztálinon át zúdult belőled a gyalázat, vagy Kruscsevet írtál a parancs alá, hogy szabadságot induljanak tiporni a tankok. Tetted is, hintetted is a sok szamárságot, mert sose tudtad igazán: mit jelent a magyar! Szamár vagy Néró! JTlőször is csacsi módon gyarmatosítottál. Ládd-e: az angol, a belga, a francia uralkodók, micsoda gazdag szűz-területekre vetettek szemet mindjárt, amikor gyarmatosítani kezdtek! S milyen szerencséjük volt jóidéig! Te akkoron még szerényebb voltál, csak csacsiskodtál, mert hát így illett egy leendő szamárhoz. Kincsekben ugyan a te gyarmatbirodalmad sem szorul koldulásra, de micsoda hideg van arra északon! Megfagy a csákány, s megfagynának az emberek, hát hagyod ásítozni azt a nagy földet. y^ztán mégiscsak elkezdett csorogni a nyálad a máséra! Hol udvaroltál Nyugat népeinek, hol meg egyik ellen szövetkeztél a másikkal, de ezt is szamármódra tetted. Az ő szerencsés gazdagodásukat irigyelted, pedig azt nemcsak gyarmataiknak köszönhették, hanem egy kicsit az eszüknek is, meg annak, hogy ha útukba akadt valami, hát rafináltan elhárították. Nem úgy, mint a te lusta atyuskáid, akik fiaikért se tennének többet, mint ahogyan maguk nyelik egy-egy életen át az ízetlen szegénységet. Persze, hogy szemben találtad magad a nyugatiakkal, amikor kóstolgatni kezdted az ő ínyencségeiket, s szippantgatni az ő levegőjüket. De neked könnyű, nekik meg nehéz. Nekik már az is sok, ha ötpercet késik az Orient-Expressz mikor keletre néznek, neked meg elég tízévenként néhányezer lustácskádat pár lépéssel nyugat felél noszogatni. Neked az is jó, ha seregeid centiméterenként vívják a háborúidat, de hogyan tudna nyugati katona Moszkváig gyalogolni, hogy visszaszorítson egy kicsit? Igaz, a nyugatiaknak több szükségük van az eszükre, ha nem is érnek rá mindig élni is vele, s a politikai üzleteiket esztelenül kötik. Azért is mi sokban, inkább neked adnánk igazat: emberibb élet az, amelyik nem rohan, nem törtet annyira! Kár, hogy újabban kiléptél a szokásaid közül. S pont azokat utánzód, akik rohannak, törtetnek, esztelenül versengenek és ... hódítanak. gzamár vagy, hogy nyakadba vetted a messianizmust. Orosz formában olyan együgyűen néz az ki, pláne kívülről. Hagyhattad volna a kószanépnek: zsidóul is épp elég primitív. Neked olyan jól illett a te kettőskeresztes orthodoxiád. De ha ebből már nem termett elég kenyér, legalább a marxista hitvallást ápolgathattad volna a saját határaid közt! Még tán egy kicsit meg is váltottad volna vele a népedet. A te elmaradottjaidat. J^ám, becsaptak, mert szarka-szamár lettél: többet akartál, mint a farkad bír. Gurultak feléd aranyak, dollárcsekkek, tankok, gépfegyverek. Csalfa győztessé segített egy hibbant, könnyelmű távolnyugati kalandorkodás. S most ott állsz szemtől- szemben Nyugat korábbi hatalmaival, meg két tucatnyi kis népével mindenestül. Mániákus vörös-csillagoddal éket vertél (Folytatás a 2. oldalon) Folynak az előkészületek a MAGYAR FÁJDALOM című török filmnek a bemutatójára. A török államférfiakon kívül az egész ankarai diplomáciai kar ünnepélyes meghívást kap rá. Akikkel eddig sikerült előzetes szót váltani, mind lelkesen fogadta a magyar tárgyú film gondolatát, és mind kijelentette, hogy meg fogja tekinteni a "magyarok fájdalmát” — filmen, mert a törököket egész Európa sorsából legközvetlenebbül Magyarország érdekli. Prof. dr. Tóth Imre nyers vágásban már megtekintette a könyve alapján készült filmet. Hatását azzal kívánja fokozni, hogy kis füzetben föltárja azt is, ami a jelenben folyik Magyarországon, és ezt szétosztják majd a nézőközönségnek. A füzet elmondja Sztálinnak azt a cinikus kijelentését, hogy "a magyar kérdés csak vagón-kérdés". Ez a moszkvai szándék, amilyen ördögi gondolatban fogant, ugyanolyan sztálini nagyzolásnak tűnt fel eleinte. Európa számára a vész akkor kezdett komoran fenyegetni belőle, amikor a zioni bölcsek utódai arról kezdtek kotyogni, hogy a történelmi Magyarországnak a Kárpátokkal körülbástyázott területe van kiszemelve az eljövendő zsidó-ország számára. Lehet, hogy az egzisztencialista nyugatiak kézlegyintéssel intéznek el egy ilyen távoli jövőbe nyúló "rémhírt". Kelet-Európa éber népei azonban már tudják, hogy az utódok könnyítettek Sztálin vagón-gondjain: a koporsók olcsóbbak és zajtalanabbak a vagonoknál. A Kohn-Campescu-Kállaiak, Apfelbaum-Aprók és társaik vezetésével egész gárdára való sunyi halálmadár miniszteri székekből, egészségügyi tanácsokból és igazgató-főorvosi kulcspozíciókból dirigálja a magyar népirtás mefisztói iparát! És ezt a gyalázatot a Magyarországra tolt moszkvai helytartó-tanács fedezi! Még nem késő, még lehet "S. O. S”-t kiáltani a világba! (—y—r) Még átkozottabb helyzet felé! Nem Johnson buktatta meg a múlt vasárnap önmagát, nem is a demokrácia, a szótöbbséggel választott elnökét. Ebben a kétséges időben maga az amerikai politika vizsgázott, s bár még jócskán előtte vagyunk a bizonyítványkiosztásnak, nem kétséges, hogy milyen osztályzatok miatt nem lehet majd kirakatba tenni a vizsga után járó bizonyítványt. Ez az ifjú ország csinálhat olyan belpolitikát, amilyet akar. Megvan hozzá a tehetősége. Az ország szülöttje előtt nincs viszonylagos mérce, melyen lemérhetné, amúgy vastagon, hogy jó-e az a politika, vagy nem. De ez az ifjú ország, mióta gazdasági kapcsolatokon kívül politikai és katonai vonatkozásban is létesített nemzetközi kapcsolatokat, tehát amióta külpolitikába fogott, — mindig balkézzel vakarózik, mikor a jobb füle viszket. Még csak példákat sem igényel ez az állítás: egyszerűen szúrós szemmel végig kell pásztázni az USA külpolitikai történetét. ♦ A DOLLÁR NEM NYIT VILÁGPOLITIKAI LÁTÓSZÖGET Megbocsájtható lenne még az is, ami most történt, mert elcsúszhatna a nemzetközi galibák között. De a második világháború óta az USA a világ élhatalma, s fejhosszal fut mellette a rivális. Ennek a riválisnak pedig olyan diplomatái vannak, akik egyesre vizsgáztak a diplomáciatörténetből! Sőt, amit megemésztettek belőle, azt sztahanovista módon érvényesítik, messze túlteljesítve minden normát. Mit jelent ez a mostani zökkenő egyszerű magyar nyelven? A bombázások beszüntetése a vietnámi háború lehetséges likvidálásának a jele az USA részéről, s ezért — legalábbis szép ígéretekkel — fizetni, évek óta hajlandó a rivális. Most meg az ölébe pottyan minden ellenszolgáltatás nélkül. ♦ HlMEZÖ-HÁMOZÓ INDOKOLÁSOK NEM JELENTENEK OKFEJTÉST Rendben lehetne: ez is csak a szokásos balkézzel vakarása a jobb fülnek. De belekiabál a műveletbe, hogy miért viszketett az a fül!?! A válasz egyértelmű: a közelgő választások miatt! Szóval: az élhatalom országának elnöke (és politikája!) olyan helyzetben van, mint az adóssággal teli szatócs, aki kótyavetyélni kénytelen, ha egy kicsit megszorongatják. Ez kegyetlen helyzet. Nem éppen csak útbaeső gödör, hanem állandó velejárója az US sajátos politikájának. Ezt pedig igen jól tudja a rivális. Azt mondják, hogy a "demokratikus elv” kívánja meg a kurta periódusokra szóló választásokat. Ez magyarra fordítva annyit jelent, mintha a politika főelve az lenne, hogy megkíméljen egy országot a stabilitástól. Hová tud elrugaszkodni a logika, ha nem bölcsek vezérlik, hanem ellentétekre bomló érdekek kovácsolják! ♦ MINDENNEK KÖVETKEZMÉNYE VAN Mi lett egyszerre az elnöknek úgynevezett erőskéz-politikájából? Összerogyott. Lehet beszélni róla így is, meg úgy is, sőt akár szentté is lehet avatni, aki ennyire magábaszáll, de ezt a politikát még a világ legerősebb állama sem bírná soká. Nem tudhatjuk, hogy kellett-e ez a háború, vagy nem. De ha kellett, akkor folytatni is kellene, vagy ha nem kellett, akkor miféle politika az, ami elkezdte, és miféle, ami bevégzi — ingyen? A másik fél nem végzi be azzal, hogy zsebreteszi, amit ajándékba kapott. Ilyenkor igen ravasz és erős támadás szokott kezdődni időcske múltával. S annak mérhetetlenül átkozottabb lehet a következménye, mint hogy kiderül az agy-csőd, és utolsó vizsgáján bukik el a demokrácia! ANKARÁBÓL JELENTIK:
