Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)

1967-12-01 / 12. szám

1967. DECEMBER HÓ SZITTYAKÜRT HETEDIK OLDAL TEL I Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, I Hogy melegednének az emberek. j Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új meg ép, Gyermekjátékot—ó, boldog fogócska!— S rászórni mindent, ami szép: Dalolna forró láng az égig róla, S kezén fogná mindenki földijét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz’ zuzmarás a város, a berek ... Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni és rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy felmelegednének az emberek! József Attila verse. A télről ír benne, de az Emberről beszél. Az embe­rekről, a sokakról, akik a civilizációban is éhesek, és ha évről-évre be­köszönt a tél, hát — fáznak. Önmagáról szól, aki ezt észreveszi, akit szíven­­szúr az éhezők didergése és segíteni szeretne rajtuk. ... Mert a hideg ember-sorsban valóban tűzrevaló hulladék minden cifrasága az életnek. Meleg kell annak, aki fázik, s az emberkéz-rakta tűz ad meleget, ha a Napét lehűti a Tél... A szegénység nagyobb probléma és nehezebb feladat, mint a lét titkainak a fejtegetése, vagy a költészet múzsájának a tömjénezése. A sze­génység költője több, mint versíró, s ez áll akkor is, ha a szocialista költé­szetnek még faragatlan a formája, nem költői a spontán kifejeződése, és a szalonszobákból exkommunikáltak a pionírjai. József Attila saját szegénységében ismerte meg a témát, s talált is hozzá költői formát. Nyomorgó munkásszülők gyermeke volt, mégis egye­temig tört előre, mint bölcsész és nyelvész Bécsig is, sőt a Sorbonne-on végezte a francia-szakot. Tehetsége sarkallja, de teljesítménye megrontja az egészségét és felőrli idegeit. Harminckét éves korában, harminc évvel ezelőtt, december harmadi­­kának borús éjszakáján... vonat elé veti magát. Korai volt a halála, mégis dús hagyatékkal gazdagította a magyar irodalmat. Igaz poétának téli hidegben meleget árasztó költészetével. Képünk Szalay Gyula művészi munkája J. S. DR. REMES GYÖRGY Játékok Van egy bolt, amely mellett nem tu­dunk elmenni anélkül, hogy legalább egy pillantást ne vetnénk a kiraka­tára, amely előtt meg is állunk, ha lehet. A játékosbolt. Ott talán még szívesen várakozunk is — ha kell va­lakire, de csak mi férfiak. A nők leg­feljebb azért állnak meg a kirakata előtt, hogy engedjék a gyermekei­ket gyönyörködni. Játékokban gyö­nyörködni csak a gyermekek és a férfiak tudnak, igazán játszani pedig csak a fiúk és férfiak. Mert amíg a lányok leginkább csak babákkal, kis bútorokkal és kis edényekkel játsszák a háziasszonyok — valljuk be — meg­lehetősen monoton életét, addig a fiúk gépekkel, vasútakkal, építőkö­vekkel, kis nyomdával és telefonnal, katonákkal, fegyverekkel és minden mással játszanak, ami még az élet. Egy régi, elavult felfogás szerint a gyermekek szeretik, ha a játékok minél tarkábbak. (Ez talán igaz is, de csak a csecsemőkre vonatkoztat­va.) Ez a téves és minden fantázia nélküli szellem kitermelte az elna­gyolt, rikító színű, de mindenesetre olcsó., tömegjátékcikkeket... Láttam kék kocsit zöld kerekekkel, piros és sárga lovakkal, lila elefántot sárga pettyekkel, rózsaszínű kutyát kék fü­lekkel, zöld hegedűt, piros pisztolyo­kat és narancssárga puskákat. Ám a gyermekeket nem lehet becsapni, mert e tekintetben még a felnőttek­nél is élesebben látnak, keresik a részleteket és előbb látják meg a já­tékok hibáit, hiányosságait, mint a "szépségeit” és csak még jobban vá­gyódnak a "valódi” után. Az is igaz, hogy a gyermek fantáziája rugalmas és szinte a lehetetlenségig tágul, ami­kor néhány összetolt széket várnak, egy fűzfavesszőt kardnak lát vagy egy fakanalat babának öltöztet, de meny­nyivel nagyobb a csodálata és meg­hatottsága, ha a játék éppen olyan, mint az "igazi". A játék a gyermeknek indulást je­lent az élet felé, öntudatlan készülő­dést a hivatásra. Az élethű játék a gyermek képzeletét a megismerés he­lyes irányába vezeti. A gyermek büsz­ke a játékára, amely részleteiben is valószerű. Azt a pajtását pedig, aki­nek ilyen játéka van, fájóan fölényes­nek érzi maga fölött. A játékokat lé­lekkel kellene gyártani és lélekkel kell megvásárolni is. Mi, férfiak a játékokkal a mesét szeretnénk életté játszani, de jobbá, szebbé, mint amilyen a valóságban. Olyanná, amelyben minden lehetsé­ges, mindent meg lehet változtatni s ha kell, mindent újra lehet kezde­ni. .. A nők inkább a valósággal szeret­nek játszani, szívekkel, érzésekkel. Ök az életet játsszák maguknak szeszé­lyes mesévé... és nem érzik velünk, hogy magunk is valamennyien játé­kok vagyunk az örök gyermek, a sors kezében... Bónis László • MUSKÁTLI — 140 SZÍNÁRNYA­LATBAN! A keszthelyi növénykert­ben sikerült kitenyészteni ezt a pa­zar színpompát. Az onnan kikerülő muskátli virágok a leghalványabb ró­zsaszíntől a legsötétebb bordóig pom­páznak. A magyar muskátli impor­tálásával különben Svájc vezet. Nagy-Clevdand messzi határában van egy modem temető, talán tízszer akkora, mint a szokásosak. Kapuján ez áll: Holy Cross Cemetery. Gondozott park benyomá­sát kelti inkább. Sima kör- és sugárutak szélén útjelzők, fa alig van benne, és kis épület is csak egy-kettő, meg néhány szo­bor, mint Szent József a kis Jézussal. Az egész egyben: olyan mint maga a Nyu­galom. Ide temették most november 11-én dr. Eemes Györgyöt. ... Mintha valami finom, de jellemző ár­nyalat tetézné meg az ő sorsával — a halott és a temető közötti összefüggést... Itt sincsenek domborodó sírok, ami las­san megszokottá lesz a hazai temetőkkel szemben. De nincsenek még fejfák, kor­hadó fakeresztek és gránit emlékkövek sem. Csak hajszálnyi egyformára csiszolt kőtáblák az alattuk nyugvó nevével. S ezek sem ágaskodnak, változatos alakok­ban, följebb vagy lejjebb, — egyszintűek a gyeppel. Az egész tájat végigpásztázó tekintet sehol, semmiben sem akad meg. Csak úgy veszi észre hol jár, ha lehajtott fejjel a mélyben rejtőzködés titkát keresi, és utolsó búcsút mond valakinek, akit le­eresztenek. Ha szabad is, nem túl merész-e, nem kegyeletsértő-e ennyire egyszerűsíteni az öröklakók otthonát? Erre ad feleletet legújabb Halottunk. A felséges nyugalmat, az örök zavartalansá­got Eemes György már életében megcsillan­­tatta magában. Űj és végső otthona ezt egyenesen szimbolizálja. Mert Ö volt a nyugalom és zavartalan­ság élő szobra. Finom mosoly ült mindig az arcán. Csak halk szavak hagyták el a száját. Megjelenése úgy hatott, mintha nem is volna a világon hivalkodás. Egyformán barátja tudott lenni szerénynek és vérme­seknek, s ha esküvőkön-bálokon öröm, te­metéseken gyász, vitákon hév ült ki kör­nyezetére, — ha összejövetekelen indulat csörgetett harcos szablyát, ő — Eemes Gyurka maradt mindig, mindenütt. S mégis úgy állt a vihar-rángatta ma­gyar társadalomban, mint a cövek. Nem adta fejét családalapításra, de bárhova ve­tette a sors, szülők, testvérek és gyerme­kek közt találta magát. Valami kivételes alkalmazkodóképességgel nyomban meleg családi kötéllé sulykolta akár az első is­merkedést is. Az ő szíve az ellentéteket is szerette, a szíve megszerettette őt még a szeretetlenségekre hajlókkal is — hatvan­egy éven át, s ugyanaz a szív csak három­négy napig tépelődött benne, hogy lüktes­sen-e tovább, vagy maga után hívja az örök béke otthonába... Dr. Eemes György nagy életet élt: ele­get tett. Tanár volt, s szakmájától a hon­talanságba való menekülés sem térítette el, bár nem tanított tovább nem-magyar isko­lákban. A történelem kutató elmélyülésé­ben elégítette ki a közösségi életszomját. A hasonlókért szomjazók fölismerték, ide is. oda is hívták, hogy vezesse őket, és ő szí­vesen, de szerényen ölelte körül valameny­­nyit. Mégis előbbrevalónak látta, hogy a kül­földön élő magyar ifjúság mögé szegez­zen támpontokat. Egyik megalapítója volt a Cserkész-Barátok Körének, s ha valaki, úgy ő tette gyakorlativá annak pártfogó feladatát. Öregedőén is gyakran öltött cser­készruhát, s úgy osztogatta-szórta gazdag­ságát az ismeretekben szegényebbek felé. A fiatalság most cserkész-dísz-temetéssel búcsúzott tőle. De nemcsak az ifjúság felé fordult. Ott volt mindenütt, ahol magyarok gyűltek egybe. Elnöke volt a Clevelandi Szumír— Magyar Társaságnak, mely hivatalosan Ma­gyar Őstörténetkutató Társaság néven mű­ködik. Szűk helyi köréből ő szélesítette or­szágos nívóra azzal, hogy kezdeményezé­sére időnként leghíresebb őstörténészeink tisztelték meg előadásaikkal. Őket viszont Cleveland magyarsága azzal tisztelte meg, hogy a különben nem valami népszerű téma ellenére, mindig ötszázasával gyűlt össze — Eemes György hívására. Különben csendben dolgozott. Nem a száj, hanem a magyar szellem katonája volt. Magánkönyvtáráról legenda száll, és szakkritikáját neves írók vették igénybe könyveik megjelentetése előtt. • A Szent Kereszt Temetőben van egy kis tó. Vizén vadkacsák bukfenceznek és si­rályok karcolják a tükrét. A Természet bohó játszadozása egy — temetőben. Olyan, mintha semmi ellentét nem volna élet és halál között. Csak a test tér pihenő­re ott, ha elfárad. Pihenj Te is — Gyurka —, hiszen ke­mény munka vár még a magyarra! (—SK-) OLVASÓ ÍRÁSA Mottó: "...ledől és rabigába görnyed.” Szerkesztő Ür! Néhány héttel ezelőtt tartott Papp Elza bíró előadást. Beszédében os­torozta a fiatalkorú bűnözést, a hip­­piseket a néger Carmichaeleket, So­­domát, Gomorát és Róma bukását említette. "Russel, s Group Joined Today By Carmichael... Stokely Carmichael arrived Denmark today and joined Bertrand Russel, s tribunal deliberat­ing on alleged U. S. war crimes in Vietnam.” Akár hiszi, akár nem, a Flint Jour­nal november 29-i száma nagybetűs főcím alatt hozza: "Homosexuals Topic Of Episcopal Priest... (A teljes szöveg megküldve a John Birch Societynek.) Idézek: "New York (AP) A day long sym­posium of 90 Episcopal priest has produced a general agreement that the church should classify homo­sexual acts as ‘morally neutral’ rather than condemn such acts as wrong in themselves.” Rev. Walter D. Denis said at the symposium that Chris­tians must ‘"rethink the usual posi­tion that has turned homosexuals into modern-day lepers.” "A homosexual relationship bet­ween to consenting adults, he said, "should be judged by the same cri­teria as a hetero-sexual marriage — that is, whether it is intended to foster a permanent relationship of love." Mi eddig úgy tudtuk, hogy a tíz­­parancsolat még a különneműek kö­zötti paráználkodást is tiltja. Ezek a bölcs rabbik az egynemű paráznál­kodást tisztességes cselekedetnek tartják. Hát ha ez nem Sodorna és Gomorra, akkor mi? Igaz, hogy az angol parlament egy pár hónap óta szintén nem tekinti a homosexuális paráználkodást tör­vényellenesnek. Kik állanak a háttér­ben? Kik mozgatják ezeket a lelkileg körülmetélteket ? Szíves köszöntéssel: Böttykös Sándor • • "MAGYAR HÉT” FRANCIAOR­SZÁGBAN. Novemberben MagyarHét volt a párizsi Orly-repülőtéren. A Wa­­gons-Lits Társaság kezelésében lévő étterem három hétre magyar étte­remmé alakult át. Az épület kiállítá­si helyiségében pedig magyar képző­­művészeti bemutatót rendeztek.

Next

/
Thumbnails
Contents