Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
1967. DECEMBER HÓ SZITTYAKÜRT HARMADIK OLDAL ,,(A puszta uad fia" Szinte közmondássá lett az a közérzés, hogy még a bűnöző, a konok istentagadó is megtér a halál közeledtével. A gyilkos papért sóvárog és vezekel, a rabló elajándékozza azt, amije van, s a káromkodó imádkozik. Sőt jóra int, mintha egy élet keservesen szerzett nagy tanulságaival szeretne másokon segíteni. A proletár-filozófia azt mondja erre, hogy természetes, de nem jelent semmit. A változás csak beidegzettség csökevényének a kibuggyanása. Nem is bizonyít semmit az ember lelki alkatából. Hangulat az egész, és az hozza létre, hogy sok misztikus, tényszerűden dolgot hall az ember egész életében. A józan értelem sorban elutasítja azokat, de az elutasítás csak annyit jelent, hogy a tudatból a tudat alá szorulnak a bizonytalan dolgok. És amikor a tudatban megjelenik a Vég gondolata, hirtelen felszínre kerül mindaz, amiben az értelem az élet folyamán nem tudott végérvényesen dönteni. A lélek elválása a testtől és további léte, másvilág, Isten — mind olyan fogalmak és elméletek, melyek beszüremkednek az emberbe, de az értelmi világban nem nyernek olyan konkrét igazolást, mint a kétszerkettő Csak sejtelmüket igyekszik bizonyítani vagy tagadni az ember az eszével, mert az értelmes lény nem elégszik meg a puszta hittel. A vég gondolata a lehetségesből azt erősíti meg, ami ijesztőbb. Vagyis a további következményeket, pedig ez arra mutatna éppen, hogy a halál nem a Vég is egyúttal. A halál torkában a megfogyatkozott, vagy megszorongatott életerő már nem képes elhessegetni magától a rémlátásokat. Az életnek élet-utáni következményei elől nem tud akkor kitérni az ember, hát megpróbálja enyhíteni a szigorúságát. Ez volna és csupán ennyi volna az a bizonyos “megtérés”. S ez így magyarázat is valamennyi-I Dr. Padányi Viktor: \ \ Egy nép normális agyú vezetői, i I emberéletek százezreit és nemzeti j ^ értékek milliárdjait csak egyetlen • J esetben áldozhatnak föl, ha a nem- • I zet léte forog veszélyben. Más nem-; \zetek, vagy éppen más kontinenseké \ ügyeibe való beavatkozás, más • • földrészek “átrendezése”, “kérész- - s tesháborúk”, “eszmék” letörése, \ : “bűnök" megbüntetése — nem \ • elégséges ok. Ilyenekért olyan bor-l £ zalmas áldozatokra kényszeríteni \ l égy nemzetet, amilyent akár az el-) l ső, akár a második világháború je- \ \ lentett, — bűntény. ) (Egyetlen menekvés" — 67. old.) • re, — de csak az, tehát nem elegendő, mert nem bizonyosság. • A nagy magyar népcsaládból mostanában híres nevek, nagy egyéniségek bólintanak bele a kérdésbe. Pár éve Tamási Áron, az idén Kodály Zoltán került a “halál torkába, sőt azon is túl. Legszélesebbre terjeszkedett személyiségek, akiket intellektualitásuk, a lét tág határterületén is emészteni képes műveltségük nemcsak zsenivé köszörült, hanem kivételes alkotókká. A hivő intellektus kissé ferde szemmel nézte őket mindig, mert úgy mutatkoztak, mintha túlságosan kacérkodtak volna a hitelenséggel, mintha hitben-bicsaklott szellemi nagyságok lettek volna. És hogy ne mezgeréljünk példák után az említetteken kívül, nézzük az egyiket. Tamási Áron, ez a zamatos székelymagyar író, aki a tisztult gondolat prizmáján át valóban lelátott az élet minden zugába, — olyan búcsút, halált és elköltözést rendezett maga körül, hogy az egymagában is több, mint elgondolkoztató. Ebben mutatta meg igazán, hogy ahová nézett, ahová látott, az nemcsak az életnek a zuga, hanem az örökéleté. Legnagyobb irodalmi alkotása a halála lett, mert abban minden kétség nélkül mutatta be az Isten arcát. Aztán a másiknak, Kodálynak a lelkét hasította fényesre a végrendelete, a naplója. Bennük szinte úgy tűnik, hogy a Mester inkább rózsafüzért morzsolgató szerzetesként járta a világhírt s a nagyvilágot, mint művészként, szerzőként és ember-bimbókkal csodát művelő pedagógusként. Most meg Sinka István nyilatkozik — a halál torkából. Ő maga is "a puszta vad fiá”-nak mondta magát, s a legmélyebb gondolatoktól ékes költészetét nem merte értékelni a formailag istenes hagyományokba ragadt intellektus. ... És mégis, itt az élete végén, fölemelő vallomást tesz. így: “az egész múltamban az volt a legszebb élményem, hogy hittem a hihetetlenben, a legnagyobban is: az Istenben". • Három magyar példa, s egyikhez sem lehet hozzányúlni — proletárfilozófiával. De a modern "tudás”éval sem. Három fáklyalobbanás, melyben művészinél is szentebb vonásai jelennek meg az Isten Arcának. A legértelmesebb lények sem elégszenek meg a puszta hittel, de példázatukban éppen az a nagyszerű, ahogyan szintézisbe hozzák a hitet a műveltséggel. Az ember titkos lelki alkatának legmélyebb, mégis határozott stigmájáról tesznek vele intellektuális bizonyságot. NÉPÜNK RAVASZ PUSZTÍTÁSA ... alól már túlságosan kilóg a lóláb, s ez megfeküdte a cseléd-kormányzat mellét is. Anélkül, hogy az abortusz-törvény visszavonásáról egy szó is esett volna, januárban érvénybe léptettek egy kormányrendeletet új gyermekgondozási segélyről. Eszerint a fiatal anya, keresetének 50—60 százalékát jóval hosszabb ideig kapja, mint korábban. A kormány most, félesztendő múlva, statisztikával propagandázik és ezzel próbálja keverni maga körül a füstöt a népirtás felelőssége miatt. A fővárosi üzemekben számbavették azokat, akik igénybe óhajtják venni az új gyermekgondozási kedvezményt. Ebből kiderült, hogy már az év első negyedében 15 százalékkal emelkedett a terhes nők száma, a második negyedévben pedig már 23 százalékkal. Való igaz: akik az idén jártak látogatóban otthon, már láttak az utcákon gyermekkocsit! Mindez azonban, ha mégoly öröm is a magyar szívnek, nem cáfolja azt, hogy népünk pusztítása ravaszul tovább folyik ... Elsőízben történt meg, hogy a Hungária Szabadságharcos Mozgalom december 10-ére összehívta a Szittyakürt Baráti Körét a problémák megbeszélésre. A jelszót, amit itt címként alkalmaztunk, eddig csak azok vallották tettel és súllyal, akik megindították és hat esztendőn át fenntartották a lapot. Most jelmondata lett baráti táborának is: kimondták, hogy állnak mellettünk minden áldozatra készen! A magyar nemzetszolgálat rögös útján szebb elismerést nem kaphatott egy mindenféle érdektől és érdemtől konokul elzárkózó együttes. Hadd dicsekedjünk el vele ez egyszer, hiszen az ilyen áldozatkészség mégnagyobb dicsősége azoknak, akik nyújtják! Széleskörű pártfogás is ez az elismerés. Jelentős anyagi segítségen kívül Barátaink azzal járulnak hozzá lapunk fejlesztéséhez, hogy — pél-Áldozatra k £ s z E N ! ” damutatóan — minden hónapban hajlandók befizetni az évi előfizetést, ahogyan ezt eddig is tették néhányan, és időt fordítanak további előfizetések szerzésére. De indokolatlannak tartják az eddigi 25 centes példányonkénti, és az évi 3 dolláros előfizetési árat, különösen azért, mert a lap fennállása óta négy ízben emelkedett a papír s a nyomda ára, három ízben pedig a postaköltség, — a Szittyakürt ára meg soha. A Baráti Kör clevelandi csoportja hiszi, hogy a lap legszélesebb tábora is helyénvalónak tartana akár két-háromszoros összeget is egy olyan lapért, mely nem apró hírekkel és nagyhirdetésekkel szolgálja olvasóit, hanem azzal, ami magyar szívbe és koponyába való. “Csak az eddigi utat, az eddigi irányt tartsák a szittyák kürtösei!” —így ért véget a megbeszélés a Downtowner Hotel tanácstermében. TANULSÁGOS REÁLPOLITIKA A német kisebség gyakorlatilag visszanyerte azt a jogát, hogy a mai Romániában is "elsőrendű állampolgár” lehessen. Ez a Nyugat-Németország és Románia között kötött szerződéses megállapodás egyik igen érdekes és jelentős következménye. A közös francia—német elgondolás ugyanis, mely a politikai és katonai akadályok miatt gazdasági programmal igyekszik a vasfüggöny mögé tömi, ott természetes partnerekre talál, mert a Közép-keleteurópai A Corvin-köz “A fegyveres csoportok közül kiemelkedett és egyre nagyobb tekintélyre tett szert a Corvin-közi csoport. Nagy hatással volt a létrejövő pártokra, intézményekre, de különösen nagy hatása volt a többi fegyveres csoportra” — írja Hollós Ervin a “Kik voltak, mit akartak" c. könyvében. (Kossuth Könyvkiadó, 1967.) Képünk: Eligazítás a Corvin-közben. Pongrátz Gergely a Corvin-köz főparancsnoka, a halhatatlan magyar szabadsághősök méltó utódja, a világhírűvé vált “korvinista” harcosokkal megbeszéli a teendőket. gyarmatállamok onnan nyugat felé igyekeznek kitömi. Ennek az elgondolásnak a keretében a német—román megállapodás máris világpolitikai jelentőségre szökött. A siker hátterében — vasfüggöny ide vagy oda — nagyjelentőségű új lehetőségek húzódnak meg. A német—román megegyezés egészen új politikai modorra vall. Gyökere az, hogy a jelen körülmények között megoldhatatlan politikai ellentétek tisztázását egyszerűen félreteszik, és megegyeznek abban, amiben rögtön meg lehet egyezni, mert közvetlen ellentétek nem akadályozzák azt. Ez az újfajta politikai modor igen alkalmasnak bizonyul arra, hogy kirántsa a beleragadt életet a feneketlen politikai mocsárból. Aztán az, ami nem sietős, majd lesz ahogy lesz, de alakulhat valahogy még akkor is, ha csak ideiglenesen szabadul meg a ragadós mozdíthatatlanságtól. Apró kérdések sikeres megoldása így elvezethet az európai létproblémák megoldásához is, lépésről lépésre, ha sikerül kicsiszolni és általánossá tenni ezt az új politikai modort. Nem kétséges, hogy a romániai német kisebbség sorsa máris ennek a modornak az alkalmazásával fordult jobbra. * • • KOSSUTH-SZOBOR KANADÁBAN. Wellandon, a Magyar Betegsegélyző Egyesület fölavatta Kossuth Lajos bronz mellszobrát a Kossuth Parkban. A szobor Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművész alkotása. • KÖZÖS HATÁR-ÉPÜLET. A hegyeshalmi pályaudvaron új épületet emeltek, és azt már át is adták a forgalomnak. Benne magyar és osztrák vasutasok és vám-szervek együttesen végzik a munkájukat. A közös osztrák—magyar munka lehetővé teszi, hogy a kereskedelmi szállítmányok gyorsabban fussanak át a határállomáson, és a tranzit-forgalmat is meggyorsítja.
