Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)

1967-11-01 / 11. szám

NYOLCADIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 NOVEMBER HO ÜZENET EGY MÁSVILÁGRÓL Eltemetünk benneteket! Gyermekei­tek kommunizmusban fognak élni! Így fenyegetőzött néhány évvel ez­előtt a sátán ravasz, mégis ostoba kommunista pribékje. Elvakult indu­latában ugyanis bevallotta a világ előtt, amit csaknem öt évtizeden át takargatott minden vörös újság, cikk, könyv... Sőt azokban az ellenkező­jére fordított ígéretek sokasága hem­zseg. Egy mondatban így foglalhatók össze: A kereszténység a földet sira­lomvölgynek nevezi, s a Paradicsomot a másvilágra tartogatja — mi kom­munisták maszlagnak tartjuk a más­világot, ugyanakkor megmutatjuk, hogy rövidesen a földet tesszük Para­dicsommá! Az elmúlt fél évszázad megrázóan bizonyítja, hogy a kommunizmus a siralom-völgyből poklot s temetőt csi­nált. Poklot, melyben a szülőnek gyermekétől s a gyermeknek szülőjé­től kell rettegnie: Ezt a megállapítást fényesen igazol­ja az alant közölt levél, amelyet egy keresztmama kapott 22 éves kereszt­fiától ez év nyarán. E sorok a “más­világon élő" — lélekben, szellemben s erkölcsben még tönkre nem tett if­júság szavai. íme a levél. Drága Keresztmama! Hol kezdjem s hogyan írjam, ez most a legnagyobb probléma. Szeren­csés véletlen, hogy így adódott — el tudok küldeni egy levelet, olyan le­velet Neked, amit már nagyon régen szeretnék... Elküldeni azt a levelet, amiben benne lehet minden, ami szá­momra és számunkra — a fiatalok számára igazság. A színtiszta igazság, amiről csupán tudomásunk van, s amiről mi mind nem tehetünk, de valaki, vagy valakik felelősek azért a sok hiányosságért, amiben most szen­vedünk. Megpróbálom nagyon rövi­den és REÁLISAN — érzelem mente­sen — leírni azt, ami itt van, itt tör­ténik velünk fiatalokkal! Hogy miért csak a fiatalokkal? Le­het, hogy azért, mert önző vagyok, le­het, mert elegem volt a nélkülözés­ből, lehet mert türelmetlen vagyok, mert fegyelmezetlen vagyok ... sorol­hatnám az összes (a mai “fiatalok") rossz tulajdonságokat és indítékokat, de mindezekkel együtt CSAK a fiata­lokról, mert az “öregek"... rosszab­bak, mint a fiatalok! Nem, nem csalódtam, s nem is áb­­rándultam ki semmiből, csupán arról van szó, hogy csúnyán — nagyon csú­nyán becsapnak és kihasználnak min­ket ebben az “ideális”’ társadalom­ban. Tudom Nálatok is erről van szó, legalábbis itt azt papolják állandóan, hogy., nyugati kiábrándult fiatalság így .. és úgy. S mindent olyan erkölcs­csőszök, akiknek fogalmuk sincs a hu­manizmusról, demokráciáról, erkölcs­ről, mert ilyen “szívszaggató" előadás után elmennek kocsmázni, nőzni és a legzüllöttebb életet élik. Rendben van, még azt is aláírom, hogy gyarló, botló emberek ők is, de akkor legalább a lehetőséget adnák meg, hogy összeha­sonlítást tegyünk a két kultúra kö­zött. Erről azonban a legmesszebb­menőkig — szó sem lehet. Tudatosan — az őrültségig felfoko­zott tehetetlenség! A központilag irá­nyított semmittevés az, ami jellemző erre a nagy "családra” amiben most élnünk kell! Tudod megutáltatják ve­lünk még az összes ősök emlékét is — hazátlan nihilista fattyúvá nevelik ezt a tehetséges népet. Bocsásd meg, hogy elragadtattam magamat, de hidd el, nagyon józanul írok mindent. Pesszimista sem vagyok — egyáltalán nem! — Hidd el ismerem a magam sorsúakat s tudom, hogy mélyen, leg­­belül nagyon bízunk valamiben — ta­lán saját magunkban — nem tudom! És csak ez az egy, ami visszatart attól, hogy fel ne akasszuk magunkat az első fára. Ne gondold, hogy ez olyan megdöbbentő, amit erről itt most írok, szó sincs róla. Nagyon kemé­nyen és hidd meg — fegyelmezetten tartjuk magunkat, de borzasztóan ne­héz sokszor ezt a kilátástalanságot elfeledni, vagy áthidalni. Egyetlen do­log van, ami feledtetni tudja ezt az egészet és az a munka, magunk kis hobijai vagy nevezd bárminek. Azon­ban csak nagyon az íróasztal fiókjai­nak kell dolgozni, mert különben ha­mar gondoskodnak arról, hogy az “IGÉNYT" a minimálisra “csökkent­sék” az emberben. Jól tudom azt is, hogy mindezekhez hozzájárul belő­lünk egy jó adag dac, türelmetlen­ség, sőt nem ritkán letargia is. Azonban mikor átfogóan meglátsz egy rothadt “társadalmat” és ehhez még párosulnak a mindennapos “22” éves GONDOK!!! Ilyenkor az ember hamar vetemedik vélemény nyilvání­tásra felelőssége teljes tudatában. Gondokról írtam az előbb! Kérdez­hetnéd mi gondja egy húszon... éves fiatalnak? De tudom, hogy nem kér­dezed, mert az eddig írt leveleidből úgyis tudom a véleményedet. Neked sem lehet könnyű,., azonban Neked már nem kell társadalmi konvenciók ellen harcolnod, a Magad szabadsága érdekében, nem kell megküzdened annyira az érzelmek és érzések vad összevisszaságaival, nem gátolhatnak a butaság és sivárság emberformái, mert “szabaddá tetted magadat", ha­csak egy rövid időre és a Magad szá­mára. Ha valamiben megsértettelek volna, kérlek bocsásd meg, nem akar­tam, nem volt tudatos! Bár úgy ér­zem Téged már nem lehet megbán­tani! Milliószor megfordult már a fejem­ben, hogy megnősülök. De nem tu­dom rászánni magamat. Jogom van-e ezt a nyomorult életet a magam tes­téből folytatni? Az ember úgyis csak maga marad — mindig Egyedül! Ne­hezen dönt az ember sok mindenben, de ebben a kérdésben főleg, mert a felelősség megdöbbentően nagy. Egy másik — idegen — ember élete, gon­dolkodása, változásai. Micsoda kö­töttség és mégis, adott körülmények között, mekkora szabadság! Tudom, érzem, hogy Édesanyánk nagyon ke­veset mesélt azokból a belső indító­okokból, amik azzá tettek, hogy ilyen levelet írjak. Félek semmit sem ér­tene ebből a “felesleges” gondolatme­netből, s ha igen, nem értene egyet mindenben. Édesanya belefáradt már a létért való állandó robotba, abba, hogy gyerekeit ne lássa éhesen, ron­gyosan, mert neki csak ez maradt ebből az életből, a létminimumért való szakadatlan harcolás. Teljesen el­tompult — a nemrég még nagyon is éles gondolatvilágát a hétköznapok felörlő, szürke, de állandó gondjai semlegesítették. Édesapa?! őróla nem szabad írnom, s nem is írok, abban bízom csak, hogy talán még egyszer bízni és hinni tudok ismét az Apámban! A testvéreim ugyanezt írhatnák, amit most én, de ők még szótlanok, később kezdik majd el a beszédet, de tele torokból fogják üvölteni az igazságot, ezt biz­tosan tudom. Hihetetlenül sajnálom, hogy nem tudok rajtuk segíteni, nem — mert tehetetlen vagyok. De nem féltem őket, tudom, hogy jogot fog­nak formálni ahhoz, hogy a vélemé­nyüket megmondhassák. Az ő életél­ményeik sem éppen a korukhoz il­­lőek! Magamról nem tudok többet írni, csak még annyit, hogy hamarosan lát­ni fogjuk egymást ott kint. Ha már végleg összeszedem magam és meg­erősödöm mindenféle szempontból, akkor úgyis elmegyek innen. Lehet, hogy a rosszabbra, de ennél már nem lehet úgysem több nyomor, nélkülözés és kilátástalanság! Ezerszer csókol szerető KERESZTFIAD MOZGALMI ÉLETÜNKBŐL... Havi előadásainkat újra megkezd­tük a nyári szünet után és ezzel el­értük, hogy 11 éve állandóan tartjuk felvilágosító munkánkat a magyar igazság mellett New York városában. Október havi előadónk vitéz Serényi István a KKM USA Keleti kerület ve­zetője volt, aki beszámolt európai és afrikai útjáról. November havi előadó Dr. Kolarits Béla KKM gazdasági osz­tály vezetője, aki "Egy rádióállomás elhallgat" címen emlékezett meg a dicsőséges 1956-os szabadságharcról. # Montreál, Kanadában 1967. októ­beri. és 8-án tartott nemzetközi anti­­bolsevista konferencián mozgalmun­kat Vasvári Zoltán KKM közp. veze­tő, Andreánszky Károly KKM tanul­mányi o. vezető, br. Róth Egon és Sántik Antal intézőbizottsági tagok képviselték. Egyben felhasználták az alkalmat arra, hogy a Hungária Sza­badságharcos Mozgalom kanadai ve­zetőjével, Végvári Tiborral és mun­katársaival beható tanácskozást foly­tattak a szoros együttműködés érde­kében. # Philadelphiában Szántó János KKM főtitkár és a Pa. Állam Forradalmi Bizottság vezetője elérte, hogy a vá­ros polgármestere Október 23-át Ma­gyar Szabadságharcos Nappá nyilvá­nította. E helyről is gratulálunk. # Megbízatások: Kereszt és Kard Moz­galmat Észak-Afrikában Algír és Ma­­rocco térségében Dr. Sáhy Zoltán képviseli. Ausztriában bécsi székhel­lyel Hajmássy János képviseli. # Philadelphiából jelenti Szántó Já­nos főtitkár, hogy a KKM futball csapata 1967. november 5-én pályára lépett és megkezdte működését. Me­züket a mozgalom jelvénye ékesíti. # Magyar Általános Segélyző Egyesü­let Schenectady, N. Y. egyhangú köz­gyűlési határozattal csatlakozott 1967. október 15-én a Kereszt és Kard Moz­galomhoz. Egyben levette a mozgalom válláról a szociális kérdések elinté­zését és a lövész ifjúság anyagi támo­gatását. Mivel ennek az egyesületnek olyan engedélye van, hogy az ado­mányok adólevonás alá esnek. Ennek alapján kérjük honfitársainkat, hogy támogassák most már anyagiakkal is mozgalmunkat. # Mind érdekességet közöljük dr. Málnási Ödön tudományos összeállí­tásából: Az emberiség ma 150 millió személygépkocsin és 2 millió autóbu­szon közlekedik, közel 200 millió utas száguld repülőgépeken. 300 millió em­ber 8000 napilap között válogat. 1000 televizió-adóból 180 millió vevőkészü­léken s 12,000 rádióadóból 485 millió vevőkészüléken átlag kétóránként hallgatják a Föld minden részén az előző órákban történt események hí­reit. így eltűnt a távolság és a föld kicsi lett. SZERKESZTŐI ÜZENET: A Hungária Szabadságharcos Moz­galom kanadai és ausztráliai ünnep­ségeiről következő számnukban em­lékezünk meg. vitéz Serényi István, az 1967. év bajnoka a magyar ügy szolgálatában Mozgalmunk USA-keleti kerüle­tének vezetője beutazta Európát és Észak-Afrikát, mindenütt hir­detve népünk igazát és törhetet­len szabadságvágyát. Spanyolor­szágban, Portugáliában és Maroc­­cóban a legnagyobb újságok, rá­diók foglalkoztak a magyar ügy­gyei a látogatása során. Spanyol­­országban Marosy Ferenc m. kir. követ fogadást és két sajtókonfe­renciát rendezett tiszteletére. így alkalma volt a sajtón keresztül a spanyol nyilvánosságnak megkö­szönni 1956-ban tanúsított segítő­készségüket. A fogadáson Muráti Lilivel az élen a spanyolországi magyar kolónia jelen volt. A hír­közlések spanyol, francia és arab nyelven jelentek meg. Montreálban volt ez év október 15-én, amikor a világkiállítást lá­togatta meg, ez alkalommal a leg­nagyobb újság a "Montreal Star" írt szép cikket "Magyarország sza­badságáért kiállt” címmel. Októ­ber 23-án speciális engedéllyel és rendőri felügyelet mellett hajtot­ta végre a Fehér Ház előtti akció­ját. A rendőrség saját felelősség­re adta meg az engedélyt, mert utána a Vietnam elleni tüntetők következtek, élükön Dr. King, a néger pap. Táviratot is küldött az elnöknek, amelynek szövegét a vi­lághírügynökségek is átvették, sőt a rádiók is. "Washington Star” is szépen megemlékezett az akció­ról. 1967. október 22-én Passaic, N. J.-ben rendezett ünnepség ün­nepi szónoka volt. November 4- én Clevelandban fejezte be akció ját. Végezetül különösen az évi év­fordulóval kapcsolatban, melyet a mai politika miatt teljes agyon­­hallgatás és közöny jellemez, en­nek dacára munkája méltánylás­ra talált nemcsak külföld felé, de hazafias magyar csoportoknál is. Így tavaly óta a következő elis­merést és kitüntetést kapta: "Freedom Award"-ot. A Csend­őrök Szövetsége, Toronto “Tiszte­letbeli csendőr" névvel tüntette ki. A Magyar Nemzetvédelmi Vi­lágszövetség, Los Angeles a “Ma­gyar Nemzetvédelmi Kereszt"-et adományozta számára. A Szabad­ságharcos (Nemzetőr) Szövetség New York a "Szabadságharcos Hűség Érem"-mel tüntette ki. Mi is örülünk, hogy harcos munkatársunk munkáját mások is értékelik. Bár lenne több Se­rényi István, akkor talán előbbre lennénk.

Next

/
Thumbnails
Contents