Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
NYOLCADIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 NOVEMBER HO ÜZENET EGY MÁSVILÁGRÓL Eltemetünk benneteket! Gyermekeitek kommunizmusban fognak élni! Így fenyegetőzött néhány évvel ezelőtt a sátán ravasz, mégis ostoba kommunista pribékje. Elvakult indulatában ugyanis bevallotta a világ előtt, amit csaknem öt évtizeden át takargatott minden vörös újság, cikk, könyv... Sőt azokban az ellenkezőjére fordított ígéretek sokasága hemzseg. Egy mondatban így foglalhatók össze: A kereszténység a földet siralomvölgynek nevezi, s a Paradicsomot a másvilágra tartogatja — mi kommunisták maszlagnak tartjuk a másvilágot, ugyanakkor megmutatjuk, hogy rövidesen a földet tesszük Paradicsommá! Az elmúlt fél évszázad megrázóan bizonyítja, hogy a kommunizmus a siralom-völgyből poklot s temetőt csinált. Poklot, melyben a szülőnek gyermekétől s a gyermeknek szülőjétől kell rettegnie: Ezt a megállapítást fényesen igazolja az alant közölt levél, amelyet egy keresztmama kapott 22 éves keresztfiától ez év nyarán. E sorok a “másvilágon élő" — lélekben, szellemben s erkölcsben még tönkre nem tett ifjúság szavai. íme a levél. Drága Keresztmama! Hol kezdjem s hogyan írjam, ez most a legnagyobb probléma. Szerencsés véletlen, hogy így adódott — el tudok küldeni egy levelet, olyan levelet Neked, amit már nagyon régen szeretnék... Elküldeni azt a levelet, amiben benne lehet minden, ami számomra és számunkra — a fiatalok számára igazság. A színtiszta igazság, amiről csupán tudomásunk van, s amiről mi mind nem tehetünk, de valaki, vagy valakik felelősek azért a sok hiányosságért, amiben most szenvedünk. Megpróbálom nagyon röviden és REÁLISAN — érzelem mentesen — leírni azt, ami itt van, itt történik velünk fiatalokkal! Hogy miért csak a fiatalokkal? Lehet, hogy azért, mert önző vagyok, lehet, mert elegem volt a nélkülözésből, lehet mert türelmetlen vagyok, mert fegyelmezetlen vagyok ... sorolhatnám az összes (a mai “fiatalok") rossz tulajdonságokat és indítékokat, de mindezekkel együtt CSAK a fiatalokról, mert az “öregek"... rosszabbak, mint a fiatalok! Nem, nem csalódtam, s nem is ábrándultam ki semmiből, csupán arról van szó, hogy csúnyán — nagyon csúnyán becsapnak és kihasználnak minket ebben az “ideális”’ társadalomban. Tudom Nálatok is erről van szó, legalábbis itt azt papolják állandóan, hogy., nyugati kiábrándult fiatalság így .. és úgy. S mindent olyan erkölcscsőszök, akiknek fogalmuk sincs a humanizmusról, demokráciáról, erkölcsről, mert ilyen “szívszaggató" előadás után elmennek kocsmázni, nőzni és a legzüllöttebb életet élik. Rendben van, még azt is aláírom, hogy gyarló, botló emberek ők is, de akkor legalább a lehetőséget adnák meg, hogy összehasonlítást tegyünk a két kultúra között. Erről azonban a legmesszebbmenőkig — szó sem lehet. Tudatosan — az őrültségig felfokozott tehetetlenség! A központilag irányított semmittevés az, ami jellemző erre a nagy "családra” amiben most élnünk kell! Tudod megutáltatják velünk még az összes ősök emlékét is — hazátlan nihilista fattyúvá nevelik ezt a tehetséges népet. Bocsásd meg, hogy elragadtattam magamat, de hidd el, nagyon józanul írok mindent. Pesszimista sem vagyok — egyáltalán nem! — Hidd el ismerem a magam sorsúakat s tudom, hogy mélyen, legbelül nagyon bízunk valamiben — talán saját magunkban — nem tudom! És csak ez az egy, ami visszatart attól, hogy fel ne akasszuk magunkat az első fára. Ne gondold, hogy ez olyan megdöbbentő, amit erről itt most írok, szó sincs róla. Nagyon keményen és hidd meg — fegyelmezetten tartjuk magunkat, de borzasztóan nehéz sokszor ezt a kilátástalanságot elfeledni, vagy áthidalni. Egyetlen dolog van, ami feledtetni tudja ezt az egészet és az a munka, magunk kis hobijai vagy nevezd bárminek. Azonban csak nagyon az íróasztal fiókjainak kell dolgozni, mert különben hamar gondoskodnak arról, hogy az “IGÉNYT" a minimálisra “csökkentsék” az emberben. Jól tudom azt is, hogy mindezekhez hozzájárul belőlünk egy jó adag dac, türelmetlenség, sőt nem ritkán letargia is. Azonban mikor átfogóan meglátsz egy rothadt “társadalmat” és ehhez még párosulnak a mindennapos “22” éves GONDOK!!! Ilyenkor az ember hamar vetemedik vélemény nyilvánításra felelőssége teljes tudatában. Gondokról írtam az előbb! Kérdezhetnéd mi gondja egy húszon... éves fiatalnak? De tudom, hogy nem kérdezed, mert az eddig írt leveleidből úgyis tudom a véleményedet. Neked sem lehet könnyű,., azonban Neked már nem kell társadalmi konvenciók ellen harcolnod, a Magad szabadsága érdekében, nem kell megküzdened annyira az érzelmek és érzések vad összevisszaságaival, nem gátolhatnak a butaság és sivárság emberformái, mert “szabaddá tetted magadat", hacsak egy rövid időre és a Magad számára. Ha valamiben megsértettelek volna, kérlek bocsásd meg, nem akartam, nem volt tudatos! Bár úgy érzem Téged már nem lehet megbántani! Milliószor megfordult már a fejemben, hogy megnősülök. De nem tudom rászánni magamat. Jogom van-e ezt a nyomorult életet a magam testéből folytatni? Az ember úgyis csak maga marad — mindig Egyedül! Nehezen dönt az ember sok mindenben, de ebben a kérdésben főleg, mert a felelősség megdöbbentően nagy. Egy másik — idegen — ember élete, gondolkodása, változásai. Micsoda kötöttség és mégis, adott körülmények között, mekkora szabadság! Tudom, érzem, hogy Édesanyánk nagyon keveset mesélt azokból a belső indítóokokból, amik azzá tettek, hogy ilyen levelet írjak. Félek semmit sem értene ebből a “felesleges” gondolatmenetből, s ha igen, nem értene egyet mindenben. Édesanya belefáradt már a létért való állandó robotba, abba, hogy gyerekeit ne lássa éhesen, rongyosan, mert neki csak ez maradt ebből az életből, a létminimumért való szakadatlan harcolás. Teljesen eltompult — a nemrég még nagyon is éles gondolatvilágát a hétköznapok felörlő, szürke, de állandó gondjai semlegesítették. Édesapa?! őróla nem szabad írnom, s nem is írok, abban bízom csak, hogy talán még egyszer bízni és hinni tudok ismét az Apámban! A testvéreim ugyanezt írhatnák, amit most én, de ők még szótlanok, később kezdik majd el a beszédet, de tele torokból fogják üvölteni az igazságot, ezt biztosan tudom. Hihetetlenül sajnálom, hogy nem tudok rajtuk segíteni, nem — mert tehetetlen vagyok. De nem féltem őket, tudom, hogy jogot fognak formálni ahhoz, hogy a véleményüket megmondhassák. Az ő életélményeik sem éppen a korukhoz illőek! Magamról nem tudok többet írni, csak még annyit, hogy hamarosan látni fogjuk egymást ott kint. Ha már végleg összeszedem magam és megerősödöm mindenféle szempontból, akkor úgyis elmegyek innen. Lehet, hogy a rosszabbra, de ennél már nem lehet úgysem több nyomor, nélkülözés és kilátástalanság! Ezerszer csókol szerető KERESZTFIAD MOZGALMI ÉLETÜNKBŐL... Havi előadásainkat újra megkezdtük a nyári szünet után és ezzel elértük, hogy 11 éve állandóan tartjuk felvilágosító munkánkat a magyar igazság mellett New York városában. Október havi előadónk vitéz Serényi István a KKM USA Keleti kerület vezetője volt, aki beszámolt európai és afrikai útjáról. November havi előadó Dr. Kolarits Béla KKM gazdasági osztály vezetője, aki "Egy rádióállomás elhallgat" címen emlékezett meg a dicsőséges 1956-os szabadságharcról. # Montreál, Kanadában 1967. októberi. és 8-án tartott nemzetközi antibolsevista konferencián mozgalmunkat Vasvári Zoltán KKM közp. vezető, Andreánszky Károly KKM tanulmányi o. vezető, br. Róth Egon és Sántik Antal intézőbizottsági tagok képviselték. Egyben felhasználták az alkalmat arra, hogy a Hungária Szabadságharcos Mozgalom kanadai vezetőjével, Végvári Tiborral és munkatársaival beható tanácskozást folytattak a szoros együttműködés érdekében. # Philadelphiában Szántó János KKM főtitkár és a Pa. Állam Forradalmi Bizottság vezetője elérte, hogy a város polgármestere Október 23-át Magyar Szabadságharcos Nappá nyilvánította. E helyről is gratulálunk. # Megbízatások: Kereszt és Kard Mozgalmat Észak-Afrikában Algír és Marocco térségében Dr. Sáhy Zoltán képviseli. Ausztriában bécsi székhellyel Hajmássy János képviseli. # Philadelphiából jelenti Szántó János főtitkár, hogy a KKM futball csapata 1967. november 5-én pályára lépett és megkezdte működését. Mezüket a mozgalom jelvénye ékesíti. # Magyar Általános Segélyző Egyesület Schenectady, N. Y. egyhangú közgyűlési határozattal csatlakozott 1967. október 15-én a Kereszt és Kard Mozgalomhoz. Egyben levette a mozgalom válláról a szociális kérdések elintézését és a lövész ifjúság anyagi támogatását. Mivel ennek az egyesületnek olyan engedélye van, hogy az adományok adólevonás alá esnek. Ennek alapján kérjük honfitársainkat, hogy támogassák most már anyagiakkal is mozgalmunkat. # Mind érdekességet közöljük dr. Málnási Ödön tudományos összeállításából: Az emberiség ma 150 millió személygépkocsin és 2 millió autóbuszon közlekedik, közel 200 millió utas száguld repülőgépeken. 300 millió ember 8000 napilap között válogat. 1000 televizió-adóból 180 millió vevőkészüléken s 12,000 rádióadóból 485 millió vevőkészüléken átlag kétóránként hallgatják a Föld minden részén az előző órákban történt események híreit. így eltűnt a távolság és a föld kicsi lett. SZERKESZTŐI ÜZENET: A Hungária Szabadságharcos Mozgalom kanadai és ausztráliai ünnepségeiről következő számnukban emlékezünk meg. vitéz Serényi István, az 1967. év bajnoka a magyar ügy szolgálatában Mozgalmunk USA-keleti kerületének vezetője beutazta Európát és Észak-Afrikát, mindenütt hirdetve népünk igazát és törhetetlen szabadságvágyát. Spanyolországban, Portugáliában és Maroccóban a legnagyobb újságok, rádiók foglalkoztak a magyar ügygyei a látogatása során. Spanyolországban Marosy Ferenc m. kir. követ fogadást és két sajtókonferenciát rendezett tiszteletére. így alkalma volt a sajtón keresztül a spanyol nyilvánosságnak megköszönni 1956-ban tanúsított segítőkészségüket. A fogadáson Muráti Lilivel az élen a spanyolországi magyar kolónia jelen volt. A hírközlések spanyol, francia és arab nyelven jelentek meg. Montreálban volt ez év október 15-én, amikor a világkiállítást látogatta meg, ez alkalommal a legnagyobb újság a "Montreal Star" írt szép cikket "Magyarország szabadságáért kiállt” címmel. Október 23-án speciális engedéllyel és rendőri felügyelet mellett hajtotta végre a Fehér Ház előtti akcióját. A rendőrség saját felelősségre adta meg az engedélyt, mert utána a Vietnam elleni tüntetők következtek, élükön Dr. King, a néger pap. Táviratot is küldött az elnöknek, amelynek szövegét a világhírügynökségek is átvették, sőt a rádiók is. "Washington Star” is szépen megemlékezett az akcióról. 1967. október 22-én Passaic, N. J.-ben rendezett ünnepség ünnepi szónoka volt. November 4- én Clevelandban fejezte be akció ját. Végezetül különösen az évi évfordulóval kapcsolatban, melyet a mai politika miatt teljes agyonhallgatás és közöny jellemez, ennek dacára munkája méltánylásra talált nemcsak külföld felé, de hazafias magyar csoportoknál is. Így tavaly óta a következő elismerést és kitüntetést kapta: "Freedom Award"-ot. A Csendőrök Szövetsége, Toronto “Tiszteletbeli csendőr" névvel tüntette ki. A Magyar Nemzetvédelmi Világszövetség, Los Angeles a “Magyar Nemzetvédelmi Kereszt"-et adományozta számára. A Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség New York a "Szabadságharcos Hűség Érem"-mel tüntette ki. Mi is örülünk, hogy harcos munkatársunk munkáját mások is értékelik. Bár lenne több Serényi István, akkor talán előbbre lennénk.
