Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
NEGYEDIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 NOVEMBER HÓ HSzM zászlóbontása Kaliforniában A Hungária Szabadságharcos Mozgalom "Nyugati Munkatörzse’’ már évek óta tevékenykedik a nyugati végeken, de most, az 1956-os nemzeti forradalom és szabadságharc tizenegyedik évfordulóján bontott nyilvánosan is zászlót. Ontarióban, az Amerikai Független Magyar Református Egyház pártfogásával a Zágonyi-kultúrteremben rendezte meg az évforduló emlékünnepélyét. A siker már előre sejtette magát, mert Los Angeles és környéke lelkes magyarsága zsúfolásig megtöltötte a termet. Megismerték hát nyugaton is, hogy a hungáriás-szabadságharcosok nem takarékoskodnak munkával, áldozattal. Mulatozás, tánc helyett azon fáradoznak, hogy a szétszórt magyar élet családi melegét vigyék oda, ahol nemzeti emlékünnepélyeiket rendezik. És magyar jelvények hatásos öszszeállításával díszítik ünnepi alkalmakra a termeiket. A kultúrterem főfalán most Kaliforniában is ott díszelgett a szentkoronás'magyar címer, s mellette az Árpád-sávos pajzs, mint a HSzM jelvénye. Piros-fehér-zöld drapéria ölelte körül a teremnek ezt az egész részét. A szónoki emelvény előtt pedig kétoldalról a nemzeti magyar lobogó és az 56-os szimbólum, a szabadságharc lyukas zászlója fogta közre az amerikai zászlót. FÖLCSENDÜL A KÉT HIMNUSZ Október 21-én este hét órakor az Amerikai- és a Magyar Himnusz hangjaival szólaltak meg a hangszórók, majd Szalay Gyula, a Mozgalom kaliforniai munkatörzsének vezetője megnyitotta az ünnepi műsort. Ontario város polgármestere: Howard Sneider lépett elsőnek az emelvényre, hogy elmondja igen meleghangú köszöntését a szabadságharcos magyarok felé. Világtörténelmi eseménynek nevezte a magyarság 1956- os nemzeti forradalmát, és mély sajnálkozását fejezte ki, hogy az emberiség legjobbjai, világszéles együttérzés ellenére, nem voltak képesek megsegíteni a hős, de maroknyi küzdő sereget. Szeretné és reméli, hogy azok, akiknek menekülése az ő városába vezetett, legalább személyileg megtalálják, amit nagyszerű küzdelmük miatt el kellett veszteniük. EDWARD C. HALL, az American Freedom Center direktora tartotta meg ezután ünnepi emlékbeszédét. (Ezt angol eredetiben és teljes terjedelmében alább találhatják meg olvasóink.) A KORMÁNYZÓ KÉPVISELETÉBEN... Továbbra is angolul folyt a szó. Reagan, kaliforniai kormányzó képviselője: Reed Sprinkel vitte el a magyar ünnepélyre a politikai-Amerika köszöntését. Példaként állította minden népek és az Egyesült Államok népének elébe is azt, amit az ezeréves Magyarország szabadságharcos fiai tettek 1956-ban. A mai válságos időkben különösen az fenyeget mindnyájunkat, hogy elvesztjük még azt is, amit eddig sikerült megtartanunk a szabadságunkból, ha nem úgy viselkedik mindenki a Haza érdekében, mint a magyarok — mondta —, mert az ellenség győzelméhez teljesen elég az is, ha a szabad polgárok közömbösek, és nem tesznek semmit annak megakadályozására. SZÓLNAK A MAGYAROK... Varró József, a református egyház gondnoka igen szép és lelkes szavakkal emlékezett a magyar szabadságharcról. Utána következett Tóth Bélának, a HSzM vezetőjének az ünnepi beszéde. Igen hatásosan, számadatokkal érzékeltette a magyar nemzet áldozatvállalását a szabadság kivívásáért. Rámutatott aztán arra, hogy a szabadság ideáljának nemcsak a fegyver az eszköze. Mindnyájan tudjuk, és november 4-ének gyászünnepe őrzi a kegyetlen megtorlást, ami a fegyverfogást követte. Népünk azóta a munka fegyverét ragadta meg. A munka csendes fegyverével indult el kitartóan küzdeni ki az eljövendő szabadságát. Amit e téren eddig is elért, azt méltán bámulják, akik szemtől-szembe megnézik. Lehet, hogy hangosan még a Kádár-kormány hordozza érte a babérkoszorút, de csendben már mindenki arra gondol, hogy az ilyen elorzott elismerés koszorúi a politikai szél járással együtt hervadnak, és leginkább igen gyorsan szemétbe kerülnek. A politikai figurák nemcsak építeni nem tudnak, de még arra sem képesek, hogy a nemzet legnagyobb horderejű problémáiból akár szemernyit is megoldjanak. És ez a nagy magyar problémáknak a megoldatlansága kiáltó vád továbbra is a magyarság politikai vezetői ellen. Az is marad mindaddig, amíg szovjet igában cseléd-kormányzat élősködik az ezeréves nemzeten! Az emigrációban élő magyaroknak tudniuk kell, hogy mi a kötelességük! Igaz-Magyarországot állítani szembe minden percben Látszat-Magyarországgal, mert az még mindig Rab-Magyarország! ... ÉS MEGSZÓLALNAK A MAGYAR KÖLTÖK Két igen nagysikerű szavalat gazdagította a HSzM kaliforniai szabadság-ünnepélyét: Szalay László kiscserkész és Thomé József szavalata. Végül Nt. Négyessy Bertalan mondott záró-imát, s a hallgatóság vele együtt mondta el a Magyar Hiszekegyet. A műsor második részét a "Szabadságharcos Dokumentum-film” vetítése képezte. (—HM—) EDWARD C. HALL az American Freedom Center direktorának angol nyelvű beszéde: OCTOBER BRINGS back memories. It summons up the riotous color of autumn trees bravely flaunting their bright banners against the onset of winter, the crisp cool of the morning, the pungent scent of burning leaves, the laden harvest moon. THESE ARE THINGS pleasant to remember, and memory glides easily while doing so. But there are other matters to remember also, in this season when statesmen plod along their weary track of discussion and accommodation, and Vietnam presents its anguished cloudy face. THERE ARE REALTIES we must face, despite the pleasant charm of the autumn season, and these realities may best be faced in the light of another autumn which occurred eleven years ago. That was the autumn when a brave nation died, and cold winter fell on Hungary. THOUGH IT BE painful, let us rehearse that event once again. It was October 23, 1956, that the seething unrest of captive Hungary broke out into open revolt against Soviet oppression. It was on November 4, 1956, that this thrust for freedom was crushed by a display of barbarism and treachery which shocked the civilized world. IN THAT BRIEF space time, the Hungarian people spent one of their great and valiant hours. They fought so fiercely against the tyranny which bound them that the Russian army units withdrew from Budapest. The Soviet government announced that it was ready to negotiate; it sent emissaries to draw up an armistice, and terms were agreed upon. SOVIET MILITARY FORCES, having sealed off the Austrian border, had been secretly massing outside Budapest. On November 4, thousands of troops, supported by tanks and air power, smashed into the city. In two days of merciless street fighting, the Hungarian freedom fighters, outnumbered, ill-armed, deserted by the free nations who had promised them aid, found freedom only in death. The final estimate counted 30,000 of them who perished in that slaughter, and 180,000 others who vanished into those distant slave camps from which there is no return. THE UNITED NATIONS launched * an investigation, appointed a special committee of inquiry. That committee submitted its report. It was a blunt, factual account of Russian brutality and oppression. The General Assembly of the UN accepted this report, called upon the Soviet government to cease repression, appointed a special representative to supervise compliance. THAT SPECIAL representative was never granted admittance into Hungary. During the years since then, at least a dozen resolutions on the Hungarian question have been introduced in the General Assembly, and all of them have died of inaction. THE MEMORY of Hungary must not slip from us, despite all the new problems that have arisen in the time between. And especially must that memory remain while the same government which crushed Hungary parades new programs of coexistence and new treaties and agreements before us. FOR THE FACT remains that the same system of injustice, the same brand of international duplicity and the same callous disregard of pledge and promise mark every maneuver which Communism undertakes. And recent events, whether in the Middle East, in Vietnam, in the nations south of our border, have provided no evidence to support a contrary hope. THE STORY OF HUNGARY is not only the story of a martyred nation. It is also the story of another nation’s infamy. And memory plays us false if we forget it. ELKÉSZÜLT AZ ÓKORI PANNÓNIA MODERN TÉRKÉPE Elkészült az egykori Római Birodalom magyarországi területének térképe. Az UNESCO mellett működő Union Académique Internationale irányításával foglalkoznak az európai országok szakemberei a Római Birodalom területén az ókori kartográfiai adatok felmérésével, rögzítésével. Még 1928- ban a cambridgei Nemzetközi Földrajzi Kongresszuson merült fel a gondolat, hogy a Római Birodalom térképét, a "Tabula Imperii Romani”-t, modern, egymilliós léptékű térképlapokon elkészítsék és kiadják. A sorozatnak eddig 18 kötete jelent meg a területileg érdekelt államok kiadásában. A magyar szakemberek a 19. részét készítették el. A kutatás mai állását tükröző, viszonylag teljes képet adnak az ókori Pannónia földrajzáról. A mű ez év végén lát napvilágot a Tudományos Akadémia gondozásában. NADAPON ÉPÜL FEL AZ "EGRI VÁR" Ismét "filmszereplő” lesz a Velencei-tó környéki táj: a nadapi dombokon forgatják majd az "Egri csillagok"-at. Mivel a történet eredeti színhelye az egri vár az alatta felépült modern városrész miatt nem alkalmas a felvételre, a filmesek Nadapon a helyi kőbányából kitermelt kövekből felépítik a másolatát. Gárdonyi Géza leírásához híven húzzák fel a falakat, bástyákat, építik fel a belső termeket. B. Ormay Ildikó kiváló ének és Mészáros Gyuláné zongorakíséretét nemcsak a közönség tapsa, de a HSzM virágcsokra is köszönti a eleve landi októberi emlékünnepélyen.
