Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
1967 NOVEMBER HÓ SZITTYAKÜRT ÖTÖDIK OLDAL S , ' , % , 'M * V:....... vffi-vva-r^vM^WvavvavVvXv:':-:-:^ KERESZT ÉS KARD MOZGALOM TÁJÉKOZTATÓJA CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET Kiadja: A MOZGALOM KÖZPONTJA Kiadásért felelős: VASVÁRI ZOLTÁN IX. ÉVF. 3. SZÁM — 1967. NOVEMBER HÓ VÉRREL ÉS Megbolondult illetve megfélemlített világ irányított sajtója hosszú heteken keresztül végezte az agymosást, hogy a polgárok szívéből kigyomlálják a gyűlölet palántáit. Igen vigyáztak arra, hogy az istentelen bolsevizmus születését ünneplő csahosok dáridóját ne zavarja meg semmisem. Borzasztó volt látni annak, aki ismeri a kommunizmus menetrendjét, hogy a mákonytól elszédített és úgynevezett szabadságban élő nép minden ellenállás nélkül, sőt megcsodálva vette tudomásul a legborzalmasabb terror eszközeit igénybevevő rendszer ünneplését. Szégyellem magam tehetetlen dühömben, hogy idáig süllyedtünk, óh te gerinctelen honfitárs, mert neked sem volt ellenvetésed, sőt tűrted, hogy azok beszéljenek helyetted, akik szívükben a halálos ellenség győzelmének drukkolnak. Kifelé pedig hoszszú hegyes, csahos nyelvvel hirdetik, hogy ők az igazi antibolsevisták. — Ha tiszta aggyal nézhetnéd ezt a nagy tülekedést, akkor látnád, hogy min-SZENVEDÉSSEL den szavuk mögött rejtve ott áll az aggódás a gyilkos rendszerért. Te pedig pirosra verted tenyered és megnyugodva hazatértél az ünnepségről, abban a hitben, hogy mint hazafi megtetted kötelességedet. Tudod miért lehetséges ez? — mert nem a saját fejeddel gondolkozol, elvette tisztánlátásodat a látszólagos kényelem, amti Te annak hiszel és a ködösítés, amely teljesen kilúgozta a magaddal hozott józan felfogásodat. Hirdetem néktek a nagy zaj közepette is, vegyétek le a hályogot a szemetekről, az Isten szerelmére, legyetek újra tisztán látók. Dobjátok el az idegen mankókat és járjatok az igaz magyar úton. Népünk 50 éves szörnyű kálváriája sem volt elég, hogy felébredjetek, talán már elfelejtettétek apáitok, anyáitok, testvéreitek és barátaitok halálsikolyát, amikor a sátán fajzat ülte torát, temetőkertté varázsolt hazánkban. Ma pedig az anyaméhben lévő apró magyarok tervszerű irtását. TELÍTETT ÖTVEN Ha ezek a szörnyűségek mind nem elegek arra, hogy cselekvésre bírjanak, akkor valóban nem vagytok magyarok, csak bitoroljátok a magyar nevet. Jobb ha azonnal eltűntök az áldozatos magyarok sorából, mert jelenlétetek is fertőz. Cselekvő és áldozatos magyaroknak ez az évforduló csak kihívást jelentett. Mi nem akarunk modern rabszolgák lenni. Istentől kapott szabadságunkat semmi körülmények között nem engedjük megcsorbíttatni. Ezért már őseink is küzdöttek, és mi is küzdeni fogunk, ezt vegyék tudomásul. A ma divatos dicsérő szirénhangok, hogy a bolsevizmus megszelídült, nálunk süket fülekre talál, mert mi tudjuk, hogy ez csak harcmodor változtatás és semmi más, mint küzdelem a recsegő bálvány megmaradásáért... A mi célunk pont az ellenkező, a vörös bálványnak pusztulnia kell az imádóival és a kiszolgálóival együtt. A napnál is világosabban lehet látni, amit bizonyított a dicsőséges szaESZTENDÖ! badságharcban népünk, hogy a kommunista társadalmi rendszer, amely terrorra volt felépítve, megbukott. Egyedül a nemzetközi szőröskezek erőltetik fennmaradását. Ök is csak azért, mert ez a rendszer volt alkalmas arra, amellyel egyengetni tudták az utat a ma már nem is titkolt világhatalom átvétele felé. Igaz, a régi magyar közmondás szerint két nyeregben ülni nem lehet sokáig, mert az egyik ló gyorsabb, mint a másik és a lovas menthetelenül a paták alá kerül. Éppen most van a halálos futás mind a két fél részéről, így nekünk most hideg fejjel kell kitartanunk, mert közeledik a feltámadás ideje, bármennyire sötétnek is látszik az ég. Kereszt és Kard Mozgalomnak ez a hitvallása és ereje, ezért tudunk minden akadályt legyőzni; bennünket csak erősített ez a dicstelen évforduló. Halál a bolsevizmusra! Vasváry Zoltán Magyar Misszió! |y|agyar népünk a szovjet imperializmus és kommunista elnyomáson kívül az önző materializmus rabigájában fetreng. Amíg a szovjet rendszerét a kommunista bilincseket külső hatalmak verték reánk, a materializmus bilincseit mi kovácsoltuk saját magunkra. Amíg az utóbbit le nem tudjuk tépni magunkról, addig szó sem lehet arról, hogy a külső bilincsektől szabadulhassunk. A következő pár gondolattal hozzá szeretnék járulni a materializmus bilincseinek lerázásához. Mivel ez nagy feladat, próbálok nem vissza rettenni az elképzelhetetlen és az elgondolhatatlan elől. Mielőtt rátérnék ezekre az elgondolhatatlan elképzelésekre, mondani szeretnék pár szót a betegségünkről, a materializmusról. A magyarság betegsége nem új típusú bacilus eredménye. Mióta ember él a világon, ez a betegség egyéneket, törzseket, népeket, sőt egész civilizációkat vezetett és vezet a történelem szemétdombjára. A 20. században csak több tápot kap ez a betegség — pláne olyan népeknél, amelyeknél a jólét elkényezteti az embereket például a mai USA), vagy a másik esetben, olyan népeknél és egyéneknél, akiknek sok csalódással, sok kínnal és sok megpróbáltatással kellett szembe szállni sikertelenül (pl. a magyar nép). Az utóbbiaknál a lelki kifáradás, kétségbeesés, reménytelenség szülte a lélekhasadást vagy lelki meghasonlást — vagyis, sok esetben, a lélek teljes megtagadását. Ez arra vezetett népünknél, hogy emberek feladták lelkűk kívánalmait, hogy testük könnyebb kívánalmaiból merítsenek életértelmet. De értelem helyett népünk csak céltalanságot talált. Ebben a céltalanságban azért tévelyeg népünk, mert épp emberi mivoltát vesztette el azzal, hogy csak anyagi oldalát ápolja mohó, de vak mának élésével. Ahogy Nikos Kazantzakis fejtegeti mély és — szerintem — legnagyobb művében, “Krisztus utolsó megpróbáltatásában”, csak az az igazi és igaz ember, aki ki próbál küzdeni valamilyen egyensúlyt a lelke és a teste követelődzései között, — vagyis, aki tud egyensúlyt találni a realizmus és az idealizmus között. Akiben viszont csak a test győz, abból hiányzik az Isten szikrája, ami az állat fölé emelné. Manapság, pláne forradalmunk vérbefolytása óta, magyar népünkből otthon és a szétszórtságban is hiányzik az Isten. Mi a testet és a "realizmust” helyeztük a lélek és az idealizmus fölé. Az abortuszi, öngyilkossági, válási és alkoholizmusi statisztikánk a világ élére tesz minket a degeneráltságban. így mi vezetjük a világot a materialista bacilus rajzásában. Mivel népünket szorítja legjobban a materialista bilincs, csak egy drasztikus belső lelki forradalommal tudjuk magunkat felszabadítani. Ez a forradalom lesz úgy népünknek, mint a világnak mentsége a materialista vakvágányból. Mivel népünk már teljesen átitatódott az anyag imádattól, lehetséges, hogy egy ilyen belső, lelki forradalom ezt a betegséget arra használja, hogy a világot immunizálja maga a betegség ellen. Ha önmagunkat ki tudjuk rázni ebből a betegségből, mielőtt a történelem szemétdombjára kerülnénk, akkor mi lehetünk az az antibiotikum, amely a világ egészét megmenti. Tehát a magyarságnak világküldetése van. Mihelyt kihevertük jelen betegségünk, mi leszünk a gyógyszer, amely a világot emberibb útra tereli (értsd itt a test és a lélek tökéletesebb szintéziséhez vezető utat). Ez választottságot jelent — választott nép vagyunk. De a választottságunk (küldetésünk) nem egy steril nacionalizmuson alapszik, mint például más népeké, akik "választottságot" hirdetnek (például az oroszok és a zsidók). Az utóbbi népek materializmust prédikálnak a világnak, de önző ideálizmusukban (nagyorosz nacionalizmus és cionizmus) élik ki önmagukat. A magyar küldetést a történelem, a sors és a magyar népi adottságok eredményezik. Történelmünk nem azért jelöl minket a világmiszszióra, mert valaha fontos szerepet játszottunk, hanem mert a múltunk nagy áldozatképességet tükrözik. A sors azért avat fel választottsággal, mert — bár sok szenvedés árán — szétszórt a világon mindenfelé, hogy népünk ne legyen lekötve egy földrajzi röghöz. Most már világnép vagyunk, csak még rá kell hogy eszméljünk. Népi adottságaink azért avatnak választott néppé, mert ha egyszer legyőzzük jelen betegségünket, akkor a magyar lesz a lélek és a test legszebben összeforrott emberfajtája. Ezen túlmenően, népünkben nagy tehetség rejlik, mely csak a kibontakozást várja. Ez a kibontakozás jönni fog, mert népünkben serked az önakarat. Mihelyt hitünk van, amint ráeszmélünk küldetésünkre, a kibontakozás és a világmisszió egy vágányon indulhat a jövőbe. Mi tehát az itt leírt gondolatok célja? Röviden, a magyar misszió eszméletre hozása. Ennek első kívánalma az, hogy elfogadjuk a szétszórtságunkat és hogy ne tegyünk különbséget "emigráns" és “otthoni" magyar között. A magyar az egy, kozmikus faj, amely egy misszióval rendelkezik akár Budapesten, Kolozsvárott, New Yorkban, Sydney-ben, Kassán, Űjvidéken, Rio de Janeiróban, vagy Chicagóban. Ehhez a misszióhoz kell a "Magyar Hit!” Olyan hit kell, amely kirázza népünket az önző anyagimádatból, így ami előttünk áll, az az, hogy hitünket jobban megfogalmazzuk és missziónkat konkretizáljuk. Ha múltúnkból és jelenünkből tanulunk, akkor hitünk és munkánk szebb jövőt alkothat népünknek és az emberiségnek. De ez óriási feladat — ez csak küzdelemmel, nem pedig lefekvéssel lehet elérni. Ludányi András • Baton Rouge, La. egyetemén tanuló magyar diákok egy kis újságot adtak ki "Itt — Ott” címen, innét vettük ki Ludányi András cikkét, aki a Kereszt és Kard Mozgalom egyetemi ifjúsági csoportjának a vezetője.. Örvendetes az, hogy még vannak magyar ifjak, akik törődnek a magyar jövővel az idegenben is. Segítsük őket!
