Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
1967 NOVEMBER HÓ SZITTYAKÜRT HARMADIK OLDAL A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM CLEVELANDI EMLÉKÜNNEPÉLYE A Hungária Szabadságharcos Mozgalomnak saját lapja van, és annak állandó munkatársai, sok alkalmi levelezője, tudósítója. Azonban sem belső, sem külső munkatársak nem szívesen vállalkoznak még riport írására sem ilyenkor, mert az öndicsérgetés abban se kerülhető el egészen. De ünnepélyeink következetesen meg szoktak ragadni többeket is, és az idén is kaptunk kívülről jövő tudósítást, többet is. Ezek közül adunk itt egyet beszámolóként, hogy ne saját szavainkkal szóljunk — sajátmagunkról. Előzetesen a meghívó, aztán ott a helyszínen, a Lake Shore Hotel dísztermében maga az ünnepély tett bizonyságot arról, hogy a “hungáriás szabadságharcosok” mozgalma áll az élén az 56-os hősök, s a nagy magyar tettek kegyeletes kultuszának. Eszmei és társadalmi értéke, töretlen szellemű magyarsága a legszélesebb körű megbecsülést váltja ki és érdemelte meg. Közönsége — kényszerű megoszlás ellenére — most is nagytermet töltött tele, védnökegyesületei pedig az emigráció legszámottevőbb hazafias szervezetei voltak. Mint minden más alkalommal, úgy az idei október 22-én is ez a rendezés volt a legméltóbb és legnívósabb társadalmi megemlékezés. ^ kezdés késedelmét ezúttal kivételes és komoly ok indokolta: a neves ünnepi szónokot és a díszes cserkész-kíséretet a televízió riporterei tartották föl. Pongrátz Ödön bevonulása a remek előtérből, a díszterem pompás előcsarnokába, interjúja, filmrevétele — mintha nem is csak a magyarok, hanem a nemzetközi jóérzés hálájának kifejezése lett volna a Korvin-köz világhíres parancsnokának és csapatának tizenegy év előtti kiállásáért. S ezt nem emberek, hanem a spontán véletlen rendezte meg! J-Jimnuszok nyitották meg a műsort. Elsőként szólt Homonnay Elemér, a Délmagyarországi Felszabadító Tanács főtitkára és a Felszabadító Bizottság alelnöke. A trianoni átok és a határokon túlcsapó nemzeti forradalom szerves összefüggését olyan adatok nyomain vezette le, hogy az értekezés formáját kívánná meg a történelempolitikai szakirodalom számára. (Vázlatos ismertetését külön cikkünk hozza. A szerk.) Homonnay Elemér jyjűvészi szám került utána hazafias oltárra. B. Ormay Ildikó operaénekesnő a Bánk bán-ból adta elő a "Névtelen hősök” kezdetű, szívet szorongató áriát. De nemcsak magyar érzéssel, hanem egyre magsaabbra ívelő művészi készséggel. Mészáros Gyuláné zongorakísérete szinte úgy hatott, ahogy azt talán maga Erkel Ferenc álmodta — nagyzenekarra. “Pesti Srác”-ból is művészi produkció lett a kis Elek Éva előadásában. Szavalás helyett ilyen köz-Elek Éva vetlen hangsúlyozással verset mondani kevesen tudnak, pláne fiatalok. És Venezuela — ahol született, s ahonnan csak nemrég érkezett ide az északi tájakra —, úgy látszik, nem lúgozza ki a magyar zamatot a magyar beszédből. Bizony, könnyet csalt nem egy öreg "pesti srác” szemébe ... ^ "Naplótöredékek a recski táborból” — annak a Kálnoki-Kis Tibornak az előadásában hangzott el, aki végigszenvedte ezt a vörös fogolytábort, s az Üristen se tudta volna visszatartani attól, hogy keményen kezet ne szorítson a szabadságharccal. pongrátz Ödön emlékbeszéde óriási hatású históriás visszaemlékezés volt. Abban nemcsak magyar tisztánlátás tükröződött, hanem világjelentőségű emberi állásfoglalás. A nyugati politika filozófája — ha ezt egyáltalán lehet filozófiának nevezni — cinikus irracionalizmusba tévedett —, mondta a szónok. Ez a tévedés, az összefüggések láncolatán át, a magyar forradalom és szabadságharc óta, az ésszerűtlenségbe való belefulladássá súlyosbodott: a szabadság mai drámai világhelyzetévé. Negyvenperces beszédét még talán sohasem hallgatott közönség ilyen feszült figyelemmel. 2j]árószámként régi költő leikéből csattant ostor: poétának rímekbe szedett vádja az ellen a Nyugat Vasady-Nagy Andor ellen, mely Trianonnal sújtotta leghősebb védőjét, a magyart. A verset néhai Kozma Andor írta még 1920- ban "A táltos álma” címmel. Vezérgondolata az, hogy honfoglaló őseink mindig készen álltak, szüntelen nyeregben voltak a Haza védelmére. Táltosuk elé látomásban tárul az elkövetkező évezred, s váteszi szavakkal inti rajtuk keresztül a honfoglalók leszármazóit, hogy maradjanak nyeregben, mert a Hazát minden időkben csak így lehet meg is tartani! Hogy készen legyenek, mert ezerév után is fölharsan a riasztó: "Nyeregbe — magyarok!" A költeményt Vasady-Nagy Andor nemcsak előadta, hanem valósággal bele is égette a hallgatóságba. Interpretálása nem szavalat volt, hanem Mintha az időkfeletti Táltos állt volna szemben az ünnepi közönséggel, a magas szintű drámai megjelenítés, maga látnoki révületében. 14-es Görgey Arthur Cserkészcsapat felvonulása pazar volt. S amint hírlik, csatát is nyertek a szűkkeblüség fölött, mely néha megkísérli, hogy objektív köntösbe bujtassa a maga üres elfogultságát. pergett az egész műsor. Major Tibor szabadságharcos oly ügyesen vezette, a szereplőket oly finoman mutatta be, a műsorszámokat frappánsan egybefűzte, hogy percre sem aludt ki az érdeklődés. A díszterem nagy üvegfalán át a napsugarak észrevétlenül adták át helyüket az alkonyatnak. ... De a HSzM nagyközönsége az éjszaka közeledő léptein túl, a biztos magyar hajnalhasadásra gondolt. S ezt az élményt most a "hungáriás szabadságharcosok” rendezése keltette benne! Emlékezzünk meg arról is, hogy a Hungária Szabadságharcos Mozgalom idei emlékünnepélyén is baráti látogatást tett és felszólalt három kiváló amerikai közéletű férfiú. Annable állami koordinátor, Perk megyei auditor és Taft polgármester-jelölt.-y-f Az ünnepély angol vendégei: Robert \V. Annable, Seth Taft, Ralph Perk.
