Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
MÁSODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 NOVEMBER HÓ „SZENT LÁSZLÓ -Ez a jelmondata a Szent László Rendnek, melynek clevelandi tagjait november 5-én hívta egybe a Rend főszéktartója, vitéz Maczky László, Európából, azzal a céllal, hogy megalakuljon tengerentúl is az első amerikai, országos csoport. A Rend felújítását a magyarság ismételt szétszóródása indokolta, mint ahogyan eredeti alapítása is azért történt száz évvel ezelőtt, pápai jóváhagyással. Hogy újra legyen egy szerv, mely a nagy nemzeti hős égisze alatt összefogja a magukra hagyottakat, és azokat, akik közülük rendíthetetlen hittel, hazaszeretetükkel, hazafias és önzetlen életmódjukkal kiválnak, — felkarolja és kitüntesse. Az ilyen életszemléletet, az ilyen célú munkát jutalmazta most is az alakuló és tagavató gyűlés. ♦ ÜNNEPÉLYES FORMÁK KÖZÖTT! Dr. Somogyi Ferenc egyetemi tanár rendtag, megnyitó beszédében kiemelte, hogy Gyékényesi Gy. László pedagógus, író, Homonnay Elemér mérnök, a Felszabadító Bizottság alelnöke, dr. Lelbach Antal orvos, a Délvidéki Felszabadító Tanács elnöke és Sirsich László közgazdász, a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának elnöke, milyen áldozatos, példamutató munkát végeztek száműzetésük két évtizede alatt. Elmondotta, hogy az egyesületek életében is, társadalmi téren is, mit jelentett az ő magyar jövőbe vetett hitük kemény megváltása. Első hely illeti ezért őket a Szent László Rend tagjainak a sorában. Dr. Somogyi Ferenc, mint szertartásmester, ezután éljenzés hangjai mellett akasztotta a jutalmazottak nyakába a Rend Árpád-sávos szalagon függő érdemkeresztjét. ♦ A REND-TAGOK NYILVÁNOS BEMUTATÁSA Soron következett mindjárt azoknak a bemutatása, akik már régebben tagjai a rendnek és jelen is vannak. A szertartásvezető azután felolvasta a helyi tagok névsorát betűrendben: B. Kovács Fréda írónő, a Központi Tankönyv Bizottság elnöke, Bajkav Lajos tanár (Kalifornia), dr. Deme Károly orvos-őrnagy, dr .Eszterhás István író, a Magyarok Vasárnapja szerkesztője, a Felszabadító Bizottság elnöke, Eszterhás József, Hearst-díjat nyert újságíró, a Plain Dealer belső munkatársa, vitéz dr. Gárgyán Imre, Horváth Ferenc, ifj. Kálnoki-Kiss Tiborné sz. Trombitás Anikó tanárnő, Kovellné Nyerges Margit, a “Four Arts Club” alapító elnöke, Linka László, özv. Matolcsy Tamásné sz. Viczián Ilona, Major Tibor, a Szittyakürt szerkesztője, Nagy Mihályné sz. FiXleki Etel, a hazai magyarok áldozatkész segítője, Nyilas Iván volt százados, a Csendőr Bajtársi Közösség elnöke, Pápay Elemér szkv. főhadnagy, Radnay Rudolf tanár, festő, műkritikus, Szendrey Tamás kollégiumi tanár, ifj. Terézhalmy Géza szigorló orvos, vitéz Trombitás István és Vasady-Nagy Andor, a Rend tengerentúlra megbízott szervezője. Azért, hogy személyesen nem jelenhettek meg, kimentésüket kérték dr. Eszterhás István és fia, akiket mély gyászuk köt, valamint Gárgyán Imre, özv. Matolcsyné és Trombitás István pedig akadályoztatásuk miatt. ♦ ...ÉS AKIK MÁR CSAK AZ EMLÉKEZÉSBEN ÉLNEK... A jelenlévők egy percig tartó néma hódolattal áldoztak néhai dr. Eszterhás Istvánná sz. Bíró Anna nagyaszszony és néhai dr. Matolcsy Tamás orvos-tanár rendtársak emlékének. Az ő lelki nagyságuk és életük fölemelő példája túléli földi távozásukat. ♦ A TISZTSÉGVÁLASZTÁS inkább csak szimbolikus jellegű volt. Országos széktartóként ideiglenesen dr. Somogyi Ferenc, helyettesként és mint a Nemzetvédő Szék vezetője Gyékényesi Gy. László kaptak megbízást. ♦ A FORMAI KÖTELESSÉGEK UTÁN... Mindjárt munka is indult. Radnay Rudolf ismertetett egy ja-SEGÍTS!” vaslatot, mely szerint az országos csoport Isten nevével kezdhetné meg munkálkodását. A Rendnek csatlakoznia kellene ahhoz a mozgalomhoz, melyet Amerikai keresztény magyarsága Kaliforniában indított el, az ontariói Magyar Napon, s amely arra irányul, hogy az iskolák életéből eltörölt Istenhez szóló imát állítsák vissza. A magyar részről elindított kezdeményezést amerikai hazafias egyesületek is magukévá tették. A Szent László Rend felzárkózása nyomatékos színvallás lenne ehhez a nemes törekvéshez. ♦ MEGHITT TÁRSALGÁS LÉGKÖRÉBEN a Balaton-vendéglő éttermében ültek aztán díszebédhez a rendtagok és vendégek. Közben Gyékényesi Gy. László mondott szellemes és szívhez szóló magyar áldomást. Majd ugyancsak ő tartott ünnepi beszédet a tőle megszokott igen magas színvonalon. Ez értekezés formájában külön is meg fog jelenni a sajtóban. A jelenlévők emlékezetében az emigráció egyik legszebb napjaként marad meg ez a clevelandi november ötödiké! (Folytatás az 1. oldalról) tosan tényezővé lesz újra egy harmadik, talán mindjárt negyedik nagyhatalom is. És ez szétfeszíti a féket, melyet a mai kettő tart kézben, bizonyos közös, de ködös cél érdekében: összeforrasztani a tüzet a vízzel, moslékká kotyvasztani a természetes emberi és népi különbözőségeket, s egyetlen jogarral uralkodni az ember világán. Mihelyt szétpattan ez a Yaltában kovácsolt fék, mihelyt kidülleszti valahol a mellét egy harmadik nagyhatalom, — helyrebillen a történelmi haladás, és rémítő színtelensége helyett apró tarka küzdelmek színtere lesz újra a történelem. A clevelandi 114-es számú Görgey Arthur cserkészcsapat tagjai álltak díszőrséget a szabadságharcos emlékünnepélyen. HÖSKÖLTEMÉNY EGY “PESTI SRÁCRÓL” Te napköziben nevelkedett apró kamasz, Te kinek az élete mindössze Vagy tizenöt tavasz, Te, akibe már az Ábc-vel Tömték az ideológiát A szovjet tankok vad tüzében Zengted a szabadság dalát. A tankok acél záporában Sem remegett gyenge kezed Bátran markoltad a géppisztolyt És szórtad rájuk a tüzet. Kicsiny szived tán összerezzent De lábad szaladt Kezedből nyugodt, biztos ívben Repült a benzines palack. Te pesti srác, a hősök hőse, Ontottad drága véredet, S a kivívott szent szabadságban Megkaptad érte béredet. Te kis bajtárs, esküszünk, hogy Megvédjük ezt a drága bért, Mert nem lehet, hogy kicsiny szived Hiába ontott annyi vért. Te pesti srác! Te napköziben nevelkedett apró kamasz, Te, kinek élete mindössze Vagy tizenöt sivár tavasz, Téged, ki ezt a drága életet Hazádért így adtad oda, Amíg magyar él a földön, Nem felejtünk el soha! Budapest 1957 január Felszabadul a mai rabvilág, a kis Magyarország is, s november 4-ét sem kell tovább gyásznapként megülnünk! De addig emlékezzünk arra a drapériára, melyet az egyetlen célba tartó kétfrontos világhatalmaskodás borított oly véresen, s mégis feketén a magyarra! A nemzeti gyásznak ez a napja hozzátartozik ahhoz a küzdelemhez, mely minden fék és bénítás ellenére is folyik az emberi emberek lelkében és a népek természetes csoportosulásain belül. Csak ez a küzdelem hengerítheti el a követ a sírverem elől, melyből majd kilép és tovább halad a most tetszhalottá bénított Történelem. Dr. Somogyi Ferenc Gyékényesi Gy. László —y—f Ma még nemzeti gyásznap november 4.
