Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-10-01 / 10. szám
1967 OKTÓBER HŐ SZITTYAKÜRT HARMADIK OLDAL OKTÓBER 15 Kis Hazánkon belül és huszonhárom évvel ezelőtt csak kínos, de elkerülhetetlen magyar operáció volt ennek a napnak a történelmi képmása. Azóta, és a nagyvilág életlüktetésének közvetlen szemléletében azonban megmutatkozott, hogy ezen a dátumon az európai lélek lobbant utolsót. Az a két évezredes szubsztancia, mely a maga kis kontinensén, mint a világ csúcsán álló kohóban, messzi égtájak emberérceiből a legnemesebb fémmé, a szó tiszta értelmében európai lélekké olvadt. Erre az európai lélekre, annak magyaros lobbanása után pár hónappal, már ráterpeszkedett két idegen földrész salakos tömegsúlya, s azóta csak az emlékezés fényével világít az, de lobbanni, életet formálni képtelen. Európának is történelmi dátuma lett hát ez a nap: azon szólt utoljára a leikéből, ... és magyarul. BELPOLITIKAI SZINTEN nagyjából tíz év formálgatta közvetlenül 1944 október 15-e felé a magyar közéletet. Tíz év úgynevezett nyilas mozgalmai, és az ebből eredt párt-törekvések. Azok a mozgalmak, melyek fölismerték, hogy hetven évet késtünk, de negyedszázaddal elkéstünk az életfejlődés élvonaláról a Kárpátmedencében, s ezt be kell hozni, mert vesztünkbe rohanunk. Leszakadunk Európáról, ha nem emeljük hozzá civilizatív életberendezésünket is, olyan szintre, amilyenre Középeurópa emelte épp az új korszellemnek a jegyében. Közben azonban Európa viágháborúba sikamlott, és ez a fegyveres küzdelem semmi kétséget nem hagyott abban a tekintetben, hogy mi célból folyik. A magyar belpolitika akarva-nemakarva kénytelen volt kissé “elnyilasodni”, vagy ahogyan azt a világpolitika mai nyelvén szokás kifejezni: fasizálódni. Mert külpolitikai hátterében, az Európában központos Németország a világ legnagyobb fegyveres hatalmának is bizonyult, és sikeresen támadta a régi színtelen, meg a vörös színű fiatal reakciós világot. Belpolitikánk így nem maradhatott sem ósdi, sem vajúdó állapotban. A KÜLÜGYI VONATKOZÁSOK szükségképpen motiválták a magyarság belső, közéleti törekvéseit. A napipolitika felszínére szivattyúzták a magyar élet mélyén vívódó és vajúdó nemzetpolitikát. Párt-formák és párt-küzdelmek szintjére vonták. Ez pedig annak elsekélyesítésével volt egyenlő. Jó és igaz helyett az lett a szempont, hogy minél gyorsabban jussunk praktikus megoldáshoz. De még ennél is károsabb következményekkel járt: olyan síkra került a nemzetpolitika, ahol a háborús hatás elérhette. Az érintés lendíthetett is rajta, és meg is sérthette, de mindenképpen veszélyeztette, mert annak független, magyaros kibontakozását hátrányosan befolyásolta. Erősen fölhigította a magyar nemzetpolitikai koncepció kiművelésének módját. Lendített rajta igen, mert még a maradi közfelfogást is odamódosította, hogy Hazánkban elkerülhetetlen, de üdvös is a nemzeti, társadalmi és gazdasági megújulás. Lendített azzal is, hogy a megújulást kivétel nélkül, mindenki sürgősnek tartotta már. Még a reakciós réteg is, hogy a fejlődés mentsen meg a I számára valamennyit abból, amitől a várható forradalom teljesen megfosztaná. KÖNNYŰ FAJSÚLYÜ ELEMEK vetődtek azonban ugyanakkor föl: elvek, formák, hatalmi kérdések és emberek. A politikai élet felszínén összekeveredtek egymással is, meg a történelmi problémákkal is. A nemzeti lét mélyébe nem nézők felületes törekvései kaptak hangra és értek el könnyű tapsot. Az idő is sürgetett, és kínálta a felszínes formákat, melyek közül legkívánatosabbnak látszott számunkra is az olyanféle gyakorlati rendszer, amilyen Németországot alig pár év alatt újjá és erőssé tette. A tömegszellem, de még a művelt értelmiség nagyrésze is azonosította ezt a mintát azzal a bontakozó, és mélyen magyar eszmerendszerrel, mely hungarizmus néven hódította meg a magyar lelkeket, mert érezni lehetett benne, hogy a magyar nemzeti vágy kifejezője, és a sürgető új magyar életforma tételes biztosítéka. EZ AZ AZONOSÍTÁS AZONBAN nem mosta el a hungarizmus alapelveit és mélyről magyar indítékait. Csak gyakorlati hajtóerőt fogott elibük, ami ugyan itt-ott irányváltozást is előidézett, de szemléletessé tette a teoretikus formát. Nemzeti tömegszinten: könnyebben elérhetővé. Mozgalom számára ez igen hatásos. A hü alapok kifejtése meg érvényesítése úgyis a mozgalom politikai hatalomrajutására várt szükségképp. A kritikai gondolkodás nem hagyhatja figyelmen kívül annak a jelentőségét, hogy statisztika szerint Európa keleti felén, politikai mozgalom az egész történelem során még nem ölelt magába olyan tömeget és annyi értelmiségi embert, mint a Hungarista Mozgalom. Sőt politikai párt sem tudott korábban fölmutatni akkora taglétszámot, mint a Nyilaskeresztes Párt. Ezt még a szovjetizált Keleteurópa politikai statisztikusai is kénytelenek elismerni. Igy-úgy magyarázgatják is, csak végső konzekvenciáiban mindig azzal a sablonnal ütik el a lényeget, hogy ez a tömeg, s a fasizálódott államvezetés csupán a német imperializmus kiszolgálója volt. Huszonkét éve keletről-nyugatról egyaránt elhallgatják azt a gondolatot (és tényt), hogy a két világháború között minden nemzeti mozgalom Európa életrendszerének korszerűsítésére és megerősítésére irányult, még öncélú útakon is. Mert nyugat felől a gyarmati és profit-kapitalista érdekeltségek rontották már erősen Európa kontinentális kereteit, keletről pedig a Nagyoroszországot jármába fogó bolsevizmus fenyegette. S ez rontás meg fenyegetés volt minden európai nemzet számára külön-külön is. Európa kétoldali megszállása éppen azért jelent szellemi béklyót is, mert ezt a ténnyé vált politikai felismerést azóta tilos fölvetni, méltatni, és tovább művelni annak a követelményeit. A szolgálat, amit tulajdonképpen Európa valamennyi nemzete megtett, s amelynek során Magyarország 1944 október 15-én végső bizonyságot tett, — nem a német imperializmusnak szólt, hanem a német katonai erőnek. Mert ez nemcsak a német nemzetért harcolt minden fronton, hanem azért is, hogy Európa Európa maradhasson. Ilyen feladat teljesítése mellett eltörpül a közben erőre kapott német sovinizmus, még a német imperializmus motívuma is. Ezeknek Európa-ellenes hatását Európa erőtartaléka mindenkor képes kiegyenlíteni. A TÖRTÉNÉSEK MEGMUTATTÁK, hogy Európa elveszett, és akkor veszett el, amikor Németországot Amerika és Ázsia szövetkezett hadereje legyőzte! Európát győzték le vele! A tények beszélnek és ítélnek akkor is, ha a hódító érdekek elnyomják a hangját és igazát! A Hungarizmus az európai lélek hangja volt és ma is az. Hogy magyar sajátossága mellett menynyire európai érvényű, annak valóvá vált a bizonyítéka: a nagy, Európa-mentő német teljesítménynek soviniszta kislelkei féltékenyek voltak rá. Csak akkor nyúltak feléje és tömegei felé, amikor már nem volt másra támaszkodni Európa középvonalától keletre. Amikor már a háborús veszély nagyobb volt, mint a kislelkü német sovinizmus ereje. A FELSZABADULÓ EURÓPAI LÉLEK első szava szükségképpen egybe fog vágni azzal az utolsó szóval, mellyel 1944 október 15-én magyarul fejezte ki önmagát, — mert sem a Természetben, sem a Történelemben nincs ugrás, legfeljebb szakadékok vannak. Nem eltemethető magyar múlton való rágódás hát az, ha európai magyarizmusunk egy-egy mély vonását általában vagy alkalomszerűen a politikai gondolkodás élő szintjére hívjuk! És ezen a huszonharmadik őszi évfordulón, most is az 1944-es Budapestre emlékeztetünk . . . A hungarista hatalomátvétel már nem segített sem a magyar, sem az európai sorson. Azonban épp amiatt harsant bele a világba mégegyszer a Magyar Rádió hangja, egy tizenkét évvel későbbi októberben, mert az európai s benne a magyar lelket valóban beletaszították a történelmi szakadékba. De ez már nem szabad emberek akarásának, hanem rabok tiltakozásának a szava volt a szakadék mélyéről . . . Nő a munkanélküliség otthon! A vörös-szocializálásnak a nagytömeg körében egyik legnagyobb ütőkártyája a teljes foglalkoztatottság. Az, hogy nincs és ne is legyen munkanélküliség. Vörös szigorral végrehajtott tervgazdálkodásban megvan erre a lehetőség, de a kommunista állam szempontjából is szükséges, hogy minden kéz szüntelenül dolgozzon a megszabott munkaterületen. Otthon is sikerült elérni a társadalom maximális foglalkoztatottságát, vagy ha nem mindig, segítettek rajta statisztkiával, és legalább papíron nem voltak munkanélküliek. A mostani zökkenőben azonban már nem segít az, hogy egyszerűen nem készítenek statisztikát a munkanélküliekről. A munka nélkül maradók száma most egyre nő, és ez a növekvés egyre hangosabban játszódik le. Leginkább köztudott a bányászok keserű keserve, akiknek munkahelyét ez év elején becsukták, s ők hoppon maradtak. Zökkenősnek azért kell nevezni a hazai tervgazdálkodást, mert a vörös okosak nem jól tervezték meg. Ezt lassan észreveszik és próbálgatják kiigazítani. A hirtelen iparosításnak egyszerre megtöbbszöröződött az energiaszükséglete, rávetették hát magukat a fokozott szénbányászatra. Egészen alacsony kalóriaértékű bányákat is üzemben tartottak két évtizede. A bányászokat viszonylag jól fizették. Közben aznoban kiderült, hogy a gyatra szén kitermelésére rá kell fizetni, mert értéke még a termelési költséget sem hozza be. Az ország szénbányáinak jelentős részét ezért lezárták újabban. A munka nélkül maradt bányászokat azonban nem elégíti ki a szép Ígérgetés, amit az elbocsájtólevél mellé kaptak. Arra, hogy szakmájukat máshol folytathassák, igen kevés a lehetőség, és ezt a családi helyzetük is nehezíti. Főleg az, hogy az elnémult bányavidékükön el kellene kótyavetyélni a kis házaikat, és családostól áttelepedni valami újféle bizonytalanságba. Az itt-ott felajánlott új munkaalkalmak nem vonzzák a bányászokat, akik állandó munkához, lényegesen jobb munkabérhez vannak szokva, és már ezek szerint rendezték be családi gazdálkodásukat. A jobb keresetből esetleg összegyüjtögetett tartalék meg egyre fogy. Igen tekintélyes munkásrétegek előtt nyílt meg így újra a kilátástalanság. Egyelőre még a környékbeli termelőszövetkezetekben van szükségelhelyezkedésre lehetőség párszáz bányász számára. Ott azonban eddigi jövedelmüknek a felét sem tudják megkeresni, üres bíztatáson kívül eddig semmi válasz nincs arra a kérdésre, hogy mi lesz a többezererrel? A helyzet a rezsim számára is fejtörést jelent, mert éppen a bányászok azok, akikhez még a vörös paradicsomban sem ajánlatos erőteljesebb kézzel nyúlni. ★ ★ MEGINT LETARTÓZTATTAK OTTHON EGY AMERIKAI ÁLLAMPOLGÁRT. — A magyar hatóságok letartóztatták Richard Gross hamiltoni lakost, aki állítólag tiltott határátlépés kísérletéhez nyújtott segítséget. (Miért kell ezért valakit letartóztatni?)
