Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
NYOLCADIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 SZEPTEMBER HO De GAULLE-flZMUS (Folytatás a hetedik oldalról) olyan cél felé, mely nemcsak megalkuvást kíván kétoldalról, hanem közös szívügyet is jelent. A yaltai osztozkodás nem világrendezés, hanem előkészítése egy olyan világuralomnak, melynek sem erkölcsi értéke nincs, sem pedig fegyveres ereje ahhoz, hogy megvalósítsa a szándékát. A két nagyhatalom tekintélyét és erőit veszi kölcsön. Nyugateurópa elamerikaiasítása és Keleteurópa eloroszosítása tervszerű módszer, de nem végleges cél. Roppant nyomás csak, mely alatt két tucatnyi nemzet formálódik el eredő sajátosságaitól, de azzal együtt európaiasságától is. Vagyis a huszonnégy európai nemzet meghasonlik önmagával, és minden akcióra képtelenül megdermed azon a földrajzi térségen, melyet népeivel befed és kultúrájával ural. Európát, mely huszonnégy különböző nemzeti öncélúságba tagoltan is óriás, sőt oroszlán-király tudott lenni, csak ezzel a roppant nyomással lehet tehetetlen hullává preparálni, hogy az új világuralmi cél félretehesse az útjából. Nem kétséges, hogy a francia az egyetlen erő ma, mely az Európa elleni merénylet meglátásán felül, még nemzeti akcióképességgel is rendelkezik. De Gaulle sovinizmusa, mely ugyan lehet francia eredetű, ma tehát európai érvényű. De nem Európa elleni erőt képvisel Franciaország javára, hanem az Európa-idegen hatalmak ellen valót — Európa javára. Francia sovinizmusnak sem ereje, sem értelme nincs Európa ellenében, ez a történelemből látszik. Európának viszont minden lehetőséget meg kell ragadnia ahhoz, hogy Európa maradhasson, mert a technika stratégiailag védhetetlen félszigetté zsugorította. És csaknem teljesen hódoltsági területté tette máris. A De Gaulle-izmus eltüntetésével aligha maradna valami az ősi európai erőtartalékból, mely útjába állhatna egész Európa teljes meghódításának. Ebben a hivatásszerű francia feladatban pedig teljesen eltörpülnek a québeci szavak, bárhogyan is értelmezzük azokat, s bármilyen hullámokban sodródjanak tovább a felszínes politika amúgyis háborgó tengerén. (M. T.) HAZAI HÍREK ★ MAGYAR TALÁLMÁNY — TÚL A SARKKÖRÖN. — A Heller-Forgó féle légkondenzációs berendezés újabb sikere. — A Szovjetunió a Sarkkörön túli Bilibionban nagyteljesítményű, atomerővel hajtott erőmüvet épít. A nagyszabású létesítmény munkálataiban magyar szakemberek is részt vesznek, az erőmű ugyanis a Heller-Forgó féle légkondenzációs berendezéssel működik majd. A magyar szakemberek egészen különleges feladat előtt állnak, hiszen olyan területen kell a légkondenzációs berendezést üzemeltetni, ahol télen —60 C fokig is lesüllyed a hőmérséklet, s a csövekben cirkuláló víz hamar megfagy. Ezért különleges eljárást kellett kidolgozni. Többhónapos műszaki kísérletek alapján elkészült az első kondenzációs cella, amelyet már útnak is indítottak a távoli vidékre. ★ MAGYAR ARANYÁSÓK. — Az alaszkai egyetemen megírják az aranyásás történetét. Az egyetem, adatainak kiegészítéséért, az Országos Széchenyi Könyvtárhoz fordult azzal a kérdéssel, hogy a Magyarországon föllelhető dokumentumok szerint hány aranyásó vándorolt onnan Alaszkába, a századforduló körüli évtizedekben. A választ egykorú gyűjtemények áttanulmányozása után adta meg a Könyvtár. Eszerint 100-150 magyart kapott el az aranyláz, és csábított Alaszkába. A dokumentumok szerint legtöbben sovány tarisznyával tértek vissza.. Egypárukról viszont legendák keletkeztek, és mesés vagyon-gyüjtésükről keltek szárnyra hírek. ★ ÚJ MÉZELŐ FA MAGYARORSZÁGON. — Magyarország nyugati részén, a kámoni arborétumban telepítették meg a Kínából származó Hovenia Dulcis nevű mézelőfát, amelyről a méhészek megállapították, hogy egyenértékű a fehér akáccal. Minthogy az arborétumban a Hovenia Dulcis megerősödött, s megbarátkozott az időjárási viszonyokkal, megkezdték szaporítását. Az eddigi megfigyelések szerint a facsemeték biztatóan fejlődnek. Nyugatnémetország televízió-hálózata minden vasárnap délben politikai vitát közvetít a nyilvánosság számára. Jónevü újságírók mondják el a véleményüket, és vitatják meg egymás között a világ eseményeit. A “jó név” nem mindig jelent értéket, sőt gyakran annyit csupán, hogy egy világ-protekció-hálózat kiemel valakit a jölmegérdemelt ismeretlenségből és a hírnévig futtatja a közéletben. Ennek persze legfőbb feltétele, hogy lehetőleg az illető papája, de legalábbis a nagypapája pájeszt hordott légyen a fülei mellett. AT német televízió népszerű műsorán nemrég feltűnt egy magyaros hangzású név: Paul Lendvai. Birtoklója az osztrák újságírókat képviselte, mint a “Die Presse” főmunkatársa. Senki sem emlékszik arra, hogy ennek a Lendvainak a papája is viselte-e még a fül mellett libegő régimódi hitvallást, de az biztos, hogy nem a ceglédi képviselő volt a papája. Azok viszont, akik közelebbről ismerik, tudják, hogy Paul Lendvai már 44-es cipőt hordott, amikor megkeresztelkedett. (Hogy mennyien vannak, akik így is elsiették! Egy kis előrelátással megspórolhatták volna!) Sőt nem is csak keresztnévvel keresztelkedett a Pali, mert családi nevét is akkor cserélte föl magyar hangzású névvel. (Ezt meg duplán megspórolhatta volna!) Mindegy! — ma már ott tartunk, hogy nekik még a keresztvíz, meg a magyar név sem árt. így is lehet belőlük “jónevü” újságíró. Aki még hozzá egy harmadik nép újságíróit “reprezentálja”. Ilyen “előkelő” személyeknek persze a múltja Sötét erők settenkednek már a cserkészet táján is. Hónapok óta jár hír róla, de mindeddig csak suttogva. Magyar cserkészeink éberek voltak, és — nagyon helyesen — nem vágtak a dolgoknak elébe. A veszély felismerését az indította el, hogy erre a nyárra az Amerikai Cserkész Szövetség világ-jamboree rendezésére készült Idaho államban. Az emigrációk cserkész-csapatai azonban nem kaptak meghívást. Köztük a Magyar Cserkész Szövetség sem, pedig ez elismert és jogfolytonos utóda a félszázados jubileumán is túljutott régi magyar cserkész-szervezetnek, mely annakidején megrendezte a Gödöllői Nagytábort, a 4. cserkész világtalálkozót. Manapság divatos szokás a sötét szándékokat udvarias modorba öltöztetni és úgy tálalni. Az Amerikai Cserkész Szövetség is mosolyogva Ígérte meg, hogy a magyar és más emigrációk cserkészei meghívásának “utánanéz”. Teltek a hetek, múltak a hónapok, s a csendes hallgatás egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy politika húzódik meg a dolog mögött. Elemezni kár lenne, de hogy sötét poütika vagy bárgyú, az biztos. Vagy inkább ilyen is, olyan is. Sem a Magyar Cserkész Szövetség, sem pedig a hasonlóan és csendben félretolt emigrációs cserkészszervezetek, nem verték dobra az esetet. A sötét erők fondorkodása azonban mégis csak belekerült a világsajtóba. Még pedig nem kisebb személyiségen keresztül, mint Lady Baden-Powell, a cserkészet megalapítója özvegyének nyilatkozatával. Az özvegy résztvett az idahoi világtáboron. Sajtónyilatkozatában erősen kihangsúlyozta a cserkészmozgalom eredeti célját, az ifjúságnak nemes és fenkölt szellemben való gyakorlati nevelését. Nyomban rámutatott azonban arra, hgoy a cserkész-szabályokat egy idő óta olyan módosítások érik, melyek homlokegyenest eltérnek az eredeti célkitűzésektől. Állítására bizonyítékokat is felhozott. Angliában például már eltörölték az Isten nevére való utalást is a fogais érdekes. Nos: az osztrák újságírók Lendvai Pálja 1956 novemberének legelső napjain menekült Budapestről Bécsbe. Egyenesen a “Die Presse” szerkesztőségébe. A lap nem is csak úgy karolta föl, mint menekültet, hanem úgy is, mint zsidót. Szép összeget fektetett taníttatásába és abba, hogy gyakorlatilag is szakszerű újságíró lehessen. Mint bibsi, természetesen a legilletékesebb lett arra, hogy a “Die Presse” keleteurópai politikai hírmagyarázója legyen. Annak ellenére, hogy Izrael nem is Európában van, viszont Lendvai félreérthetetlenül arrafelé magyarázza a híreket. Ma is folyton utazgat. Csehországban, Romániában, Jugoszláviában. De disszidens létére: Magyarországon is! Mindez persze nem elég egy bibsinek. S mert Bécsben manapság — ahol a nap is zsidóul süt — éppen a bibsi-tehetség kifejtésére van kitűnő alkalom, Palikánk már a siker tetejére ért. Az osztrák kancellár nem is látható nyilvánosan anélkül, hogy Paul Lendvai ott ne settenkedne a kíséretben. Jaj, ha előre lehetne tudni, hogy mi lesz még belőle! Talán még kancellár is — a Holdban, mivel hogy már az is a világhódítás útvonalába esik. A 44-es cipő is a lábán marad talán, de amikor a “circummetérunt-me” (körülmetéltek engem) kezdetű dalt éneklik fölötte, már nem járni fog benne. . . . Viszik, s a föld alá süllyesztik. A nagy sietségben majd csak akkor tudja meg, hogy a sikerekért is kár volt annyit zsidóul tornászni. dalomtétel szövegéből. Az ilyen merényletekkel a cserkészet megszűnik az lenni, aminek elindult, — mondotta az özvegy. A nyilvános és illetékes példázás pontosan rámutat a merénylők kilétére. Még csak tévedés sem eshet, hogy milyen “fajhoz és felekezethez” tartoznak azok, akiknek “bátorságuk” van a kereszténység alattomos támadásán kívül az Istenbe is mindenütt belekötni, ahol “egy bizonyos faj és felekezet” védelmére már előzetesen hozattak brutális törvényeket. Bízunk a Magyar Cserkészetben! Résen lesz és jó munkát végez majd továbbra is — Istenért, Hazáért, emberibb emberért, magyarabb magyarért. ★ ★ NYOLC SZÁZALÉKKAL EMELTÉK OTTHON a mezőgazdasági termékek állami felvásárlási árát. «ItTVAKÖkt Megjelenik havonta Published Monthly Publication mensuelle A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Lapja Felelős Szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR (USA) Felelős Kiadó — Publisher: TÓTH BÉLA (USA) Levelezési Címek — Correspondence Offices: USA: Major Tibor, 8811 Detroit Avenue, Apt. 47, Cleveland, Ohio 44102, U.S.A. CANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87, Longueuil, Que., Canada. Előfizetés: Egy évre: $3.00 — Egyes szám ára 25 cent. Printed in USA VESZÉLY A CSERKÉSZET KÖRÜL!
