Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

Megkerülhet az Mai szokás szerint riport formájában kellene be­számolni arról, hogy ezen a nyáron, két tanév közötti szünidőben, amikor a diákok szétszélednek, milyen újszerű tanulmányi kurzusok híre terjedt túl az egye­temek zárt világán. De a beszámoló elvesztené a ri­portszerűségét, mert amiről szól, azt nem elég leírni és tudomásul venni. Valamennyire meg is kell ma­gyarázni, és a magyarázat olyan dolgokat érint, me­lyeket sem az általános, sem pedig a tudományos észjárás nem bír csak úgy egyszerűen bevenni. Csodaszámba menő technikai felfedezésekhez va­gyunk szokva, és még nagyobbakat várhatunk. A nagy csodák lehetőségéhez hozzászoktattak a kiseb­bek. Miért-jüket és hogyan-ukat már eszünkbe se jut kutatni. Legfeljebb szakértő koponyák illesztenék rá tudásuk mélyfúróját, de a tényt magát hirtelen ők is egyszerűen elfogadnák. A mai ember át van itatódva a tudományos tech­nikával, és ki van száradva a lélek teremtő képessé­gének egyéb területén. Pedig ugyanannak az emberi léleknek a képességéből nőtt ki az eszünk is, mely nem is olyan régen létrehozta a tudományos gondol­kodást, a tudományokat és a technikai eredményeket. És semmiesetre sem lehet azt mondani, hogy ezekkel kimerült a lélek teremtőképessége. Nagyonis nem merült ki! Éppen csak, az utóbbi egy-két százévben a tudományos észjárás tempója felgyorsult. A lélek­nek ezzel az a síkja művelődött ki fölényesen, ahol a matematika és a matematikus logika szánt, vet, arat. A mai ember nem hajlamos arra, hogy azokat a jelenségeket, melyek az ész járásának szabványos körén kívül esnek, érdemesebbnek tartsa, mint a haj­dani babonát, a misztikát, vagy a fakírok teljesítmé­nyeit. A tudós is elveti azt, amit nem tud megmagya­rázni. Egyszerűen nem foglalkozik vele. De mindez nem cáfolja azt, hogy vannak és meglephetnek olyan lelki eredetű jelenségek, melyekre még nem született tudományos magyarázat. EZEN A NYÁRON, itt-ott a profán nagyvilágban, mgjelentek egyetemisták, akik nemcsak fantasztiku­san hangzó híreket hoztak, nemcsak kúsza tájékoz­tatást újszerű egyetemi kurzusok tanulmány-anyagá­ról, hanem mintát, makettet is: önmaguk nagyszerűen megváltozott magatartását. Azt lehetne mondani: új­jászületését. Hihetne ilyesminek a mai ember? Még közvetlen tapasztalat után is aligha. Egészen más kérdés azonban, hogy szabad-e el­hallgatni olyan értesüléseket, melyek a kultúrvilág ötvenöt egyeteméből szűrődnek ki, és nagy eredmé­elveszett ember! nyékét mutatnak, de megfejtésükön még csak csend­ben rágódnak az úgynevezett száraz tudományok. A szemléletes tényekről talán lehet közbevetni ri­portszerű tájékoztatást. Mi a konkrétum, mi a faktum bennük? Vegyük elsőnek a kiváló tnulmányi eredményt. Aztán sorban a többit, ami látszik, ami érzékelhető. Egyévi fáradságos munka után: frissesség, pihentség. A nyomában: magabiztosság. Magabiztos testtartás, magabiztos, nyugodt mozdulatok, határozottság. Sem­mi kapkodás, semmi idegeskedés. Megkapó felül­­emelkedettség a környezet szokásos hullámzásán. S mindez nem úgy, ahogyan kivételes esetekben meg szokott történni, hanem tömegesen. Mintha egy meg­újult embersereg emelkedett volna ki a tömegből. A ma emberei közül a ma embere fölé. A tapasztaló kissé elámul, aztán megrázza fejét. Egy pillanatig még arra gondol, amit illúziókról és hallucinációról tanult, de elhessegeti az ilyen gondo­latokat és elalszik. Ráköszöntenek a holnapok és útjába kerülnek más diákok, sőt felnőtt egyetemisták. Az ember meg­kísérli, hogy úgy magyarázza a tegnapiakat, mint más dolgot is, ami nem köznapi és megszokott. De megint fejbevágják a különös tapasztalatok. Végülis szóra bírja azokat, akiktől valamiféle csodára vár magyarázatot. Leginkább szűk szavakra lehet csak bírni őket, de ha többre sikerül, akkor is nehéz a választ a mai ismeretek közé elhelyezni. A tanuló még nem tanár, s amit egy év alatt fölszedett, az még tartózkodó fé­kezéssel is egyszerre kíván kibújni belőle. Élmény­egymásutánban és nem logikai sorrendben. A tárgy elmélete az eredmények megragadó hatásával vegyül benne. Csak nagysokára lehet észrevenni, hogy a kur­zusnak éppen ez a természete és módszere. De erről már nem ajánlatos riportszerüen írni. A TÁRGYKÖRRE RÁ LEHET MONDANI, hogy tudományos, de azt is, hogy több annál és másféle is. Mint tantárgy is kecsegtető — mondják a hallga­tók — de aki belevág, rabja is marad. Lekötelezettje, mert már az első órák után nyereséghez jut, később pedig valami különös főnyeremény perspektívái nyíl­nak meg előtte. Mi ez a valóság nyelvezetére fordítva? Erősen felfokozódik az ember szellemi teljesítő­­képessége. Tágul az érdeklődési köre, éspedig a hét­köznapi életnél sokkal magasabb szinten, sőt a tu­dományos tantárgyak szintjén is túl. Ennek meg­­(Folytatás a második oldalon) Katonai gyászpompa nélkül temették... Dr. Leventeújváry Nándor, az utolsó volt honvéd­­koronaügyész meghalt. Összeroppant húsz évvel Ma­gyarország összeroppanása után, nyolcvan éves korá­ban. Nem azért emlékezünk meg róla, mert magyar királyi koronaügyész volt, hanem mert lengyel szár­mazása ellenére is izzó magyar tudott lenni, és az elnyomott százezrek között is kimagasló hős. Még a ferencjózsefi időkben lett jogi doktor, tiszti­iskolás és hadbíró-gyakornok. Fronton szolgálta végig az első világháborút, de utána hadbíró lett. A vezér­őrnagyi rangot csak 1944 nyarán érte el, de a második világháború folyamán, a Legfelsőbb Honvéd Törvény­szék előtt többször képviselt vádat hazaárulás bűn­tettében olyan zsidók ellen is, akik a Szovjetunió uta­sításait követték. A főleg zsidókból álló terrorista “népbíróság” ítélte őt is hét évi fegyházra. Számára nem csak sza­badságvesztést jelentett ez, hanem testi kínzást, na­ponta ismétlődő ütlegelést. A bosszú-büntetés lejárta után internálták Kistarcsára. A lelke nem tört meg. Csak nagykésőn jutott kereső munkához. Éjjeli őr lett. Előzőleg évekig feleségének tudott csak segéd­kezni, aki takarítással kereste a kenyeret. Hajlékuk is csak az a kis cselédszoba volt. Persze még mint éjjeli őr sem találhatta meg a legutolsóknak is kijáró minimális egzisztenciát. Folytonosan zaklatták és hol innen, hol amonnan bocsájtották szélnek. Csak a Halál ölelte magához július 14-én, és vitte a Magyar Vértanúk pantheonjába. Temetése Eszter­gomban, méltó és magasztos volt: a legegyszerűbb. A Kereszt és Kard Mozgalom határozata is: “ARCCAL MAGYAR VÉREINK FELÉ.. ” A Hungária Szabadságharcos Mozgalom által kezdeményezett “Arccal Magyar Véreink Felé . . .” akció, a mostoha anyagi körülmények között megszülető kismagyarok megsegítésére, első esztendejében sok jó magyar arcára lopott mosolyt, öröm kapni, de még talán nagyobb öröm adni, különösen akkor, ha ezzel hozzá­járulhatunk ahhoz, hogy sok kis bölcsőt hozzanak le otthon a padlásról. A Kereszt és Kard Mozgalom teljes szívvel csatlakozik ehhez a nagyszerű kezdeményezéshez. Felszólítja helyi képviselőit és kéri szórványban élő munkásait, különösen pedig a magyar édes­anyákat és leányaikat, hogy ebben a munkában lehetőségük és tehetségük szerint vegyenek részt. A Kereszt és Kard Mozgalom Horváth Mártonnét (451 Lanza Avenue, Garfield, New Jersey 07026) kérte fel az “Arccal Magyar Véreink Felé ...” akció irányítására. mm

Next

/
Thumbnails
Contents