Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
TIZENKETTEDIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 JÚLIUS-AUGUSZTUS HÓ A hunfajfia népek legrégibb története zedekben, a már behódolt és letelepített határszéli hunok számos nyugtalanságáról adnak hírt a krónikák. 850 körül Kínában belzavarok ütnek ki. A krónikák szerint a hunok fölhasználják a zavarokat, s betörve, végig pusztították a határmenti tartományokat. Az ellenük vezetett egyesült hadseregek a “király parancsolata dacára” sem tudták legyőzni a hunokat. Ez a burkolt tudósítás elárulja, hogy a dsongok föllázadnak a királyi ház ellen, kiirtják a hübérúr családját, és maguk telepednek meg a kínai Csín tartományban. Csak 20 év múlva sikerül visszaszerezni a tartományt, ezt is csak olyan puccsal, amelyben mindkét uralkodó család több tagját elveszti. (A következő előadás címe: “Kína hun hódoltságban.) _______ Hitler könyve Kairóban A Tel Avivban megjelenő “Új Kelet” c. lap arról számol be, hogy a “Mein Kamp”-ot arab nyelvre fordították és az Egyiptomban is, más arab államban is iskolai olvasmány lett. Nem azzal a szándékkal csinálják ezt az arab vezetők, hogy a könyv tartalma elriasszon, hanem, hogy utánzásra buzdítson. A lap Morchedaj Rössel tollából különben így ír: “Az arab országok nemcsak tagadják Izrael állam létjogosultságát, hanem terjesztik a zsidógyülölet mérgét is. A ‘Mein Kamp’ a nácik evangéliuma, s most tantárgya lett az arab középiskoláknak is. Ismeretes, hogy a zsidógyülöletnek ezt a bibliáját ezideig huszonkét nyelvre fordították le, de eddig inkább csak az európai népek között terjesztették. Mi már odáig jutottunk, hogy egy-egy újabb fordításnak Európából érkező hírét már-már közönnyel fogadtuk. Nem hittük azonban, hogy ez a könyv a Közel-Keletre is bevonul. Nagyobb veszélyt rejt ez magában, mint ahogyan az az első pillanatban látszik. A Hitler-mü ugyanis itt nemcsak olyan népeket mérgez, akiknek a vendégszeretetét mi csupán átmenetileg élvezzük, hanem azokat is, akik a mi szomszédaink, s akikkel nekünk az idők végezetéig együtt kell élnünk.” “Nem titok — írja tovább a lap, — hogy háborús bűnösök, egykori SS-gyilkosok és náci teoretikusok sokan élnek Egyiptomban. Ezek mint katonai egységek instruktorai is dolgoznak ott. Legveszélyesebbek közülük azok, akik magukat a náci-eszme embereinek nevezik, és a zsidógyülölet baktériumát a régi módszerekkel terjesztik. Az ő soraikból került ki Helmut Glatthoff, dr. Alfred Wohlgemuth és Dietrich Abersatzer is, akik a kairói Ismael Egyetem öt arab professzorával együtt gondoskodtak a ‘Mein Kampf’ arabra való fordításáról.” “A könyv terjesztésének apostola Ahmed Sukeiri, a Palesztiniai Felszabadító Szervezet feje. Sorra látogatja az arab államok minisztériumait, hogy propagálja a müvet. A ‘Felszabadító Hadsereg’ anafabéta katonáinak naponta felolvastat a könyvből egy-egy fejezetet. Egyes részeket pedig a katonák reggelenkint, mint imádságot ismételnek.” “Hitler szelleme így üldöz bennünket továbbra is” —■ fejezi be cikkét az Új Kelet riportere. (—PE—) «ITTVAkÖfcí Megjelenik havonta Published Monthly Publication mensuelle A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Lapja Felelős Szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR (USA) Felelős Kiadó — Publisher: TÓTH BÉLA (USA) Levelezési Címek — Correspondence Offices: USA: Major Tibor, 8811 Detroit Avenue, Apt. 47, Cleveland, Ohio 44102, U.S.A. CANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 87, Longueuil, Que., Canada. Előfizetés: Egy évre: $3.00 — Egyes szám ára 25 cent. Printed in USA “Az egykori ‘dáma’ az iparmágnás-feleség, a bankár-lány, akinek napjait a csevegés és a ruhagondok töltötték ki — már nincs többé. Még a rájuk való emlékezés is eltűnne, ha nem botlanék bele annak valamilyen-formájú szellemi utódjába, akit én ‘neo-dámá’-nak nevezek. A tevékenysége társadalmilag arra a területre korlátozódik, melyen az ura igazgató, vagy valamilyen más vezető tisztviselő. A ‘neo-dámá’-nak nincs sem előképzettsége, sem diplomája, sem kvalifikációja, de még csak nem is alkalmas semmiféle más foglalkozásra sem, csupán csak arra, hogy ‘neo-dáma’. Nem dolgozik semmit, még a saját háztartásában sem. A délelőttöt a barátnői föltelefonálásával tölti, hogy informálódjék arról, kiket léptettek elő, kiket léptettek le, ki lép a helyére, ki utazik külföldre s mit fog onnét magávalhozni. Egy szóval a ‘neo-dáma’ egy permanent információs iroda. Délben az ura hozza neki a legújabb híreket. Ezeket aztán a neo-dáma délután a barátnőivel megtárgyalja. EZ AZ ÓRA, MELYBEN A ’NEO-DÁMA’ TÖKÉLETESEN ÖNMAGÁT ADJA. Tudja, hogy kit Ha a közelkeleti háborús válságról van szó, történelmet, filozófiát, szociológiát, statisztikát sőt még publicisztikát is űzhet mindenki. Az égről és a föld alól hozhat gondolatokat, megállapításokat, — csak a dolog velejét nem szabad érinteni. Az ENSz közgyűlése is minden kérdésben éppen a lényeget kerüli, azt, hogy huszonkét esztendő óta az agresszív judaizmus merészkedett a napvilágra. Amikor első ízben engedték meg a világsajtó képviselőinek, hogy ellátogassanak a Szuezi-csatorna övezetébe, ahová a gazai övezetből kiutasított palesztinai menekültek érkeztek, azok megdöbbentő tanúvallomásokat vettek fel magnotofonszalagjaikra. A menekültek népirtással és háborús bűntettekkel vádolták Izraelt! Az embertelen bánásmódtól és ütlegeléstől megrémült arab menekültek zokogva mondották el a sajtó munkatársainak családjuk meggyilkolásának történetét, a palesztinai táborok lakóinak kivégzését, otthonaik lerombolását. Elmondották azt is, hogy az izraeli katonák kivégezték a Khan-juneszi kórház minden betegét, sebesültjét, orvosát és ápolóját, kirabolták a polgári lakosságot és vérfürdőt rendeztek rafah táboraiban. “Számomra a legmegdöbbentőbb az volt, — jelentette ki a világsajtó képviselőinek egy palesztinai tanító, — hogy a fasizmus hajdani üldözöttéi, a második világháború egyesszámú áldozatai, a fasiszták barbár módszereit alkalmazták.” Az ENSz-nek évtizedek óta hangoztatott és támogatott eszméje, hogy az agresszió a legsúlyosabb merénylet a népek békés kapcsolatai ellen — akárcsak az 1956-os magyar szabadságharc vérbefolytásakor — most is holtvágányra került. Pedig számos aktusban és kormányban jutottak kifejezésre, hogy más állam ellen intézett rablótámadás a legsúlyosabb bűncselekmény. Csakhogy ezekben az ünnepélyes aktusokban meg okmányokban a “világuralkodó” számára szellőztették meg a hermelinpalástot, hogy beteljesedjék amaz ígéret, mely népek és nemzetek urává teszi a “szétszórtan is diadalmas” fajt. A német háborús “főbünösök” pere idején az ENSz közgyűlése egyhangú határozatban tudomásul vette és megerősítette a Nürnbergi Nemzetközi Kakell támogatni és kinek kell a fejét a falba verni. Semmi sem kerüli el a figyelmét. Éjjel 2 órakor aztán, önmagával és a világgal teljesen megbékélten alszik el a ‘neo-dáma’, hogy a következő nap a ténykedését újból kezdje. Kivételek a vasárnapok, mikor is a ‘munkahelyét’ a várostól messze, a szabadba helyezi át. Ott a természet ölén gyarapítja ismeretségi körét, állandóan ügyelve arra, hogy az ura elöljárói feleségeinek hízelgő szavakat mondjon, hogy hasznos összeköttetéseket teremtsen, és hogy jólértesültsége tárházát gyarapítsa. Az egyedüli különbség a ‘neo-dáma’ és a hajdani dáma között, hogy az elsőnek rövidebb életet ítéltek. Hogyan is mondják a dámák nyelvén? ‘Már kezd elvirágozni’. A mi korunk elformátlanítja, mosolyog rajta, megakadályozza kibontakozását, ráun és elveti.” * * * A fenti írás a “Romania liberal” c. bukaresti lapból való, bizonyságául annak, hogy nincs “új osztály”, az csak fasiszta és náci találmány. tonai Törvényszék Alapokmányaiban meg ítéleteiben foglalt “nemzetközi jogi elveket”. Egy nyugati szerző, H. Bernstein “Final Judgment” című tanulmányában közvetlenül a nürnbergi ítélet után állapította meg, hogy: “Többé nem mentség egy bűntettes számára, hogy nem egy embert ölt meg, hanem kettőt, ezt a kettőt viszont milliókban. A háború csinálóinak az sem privilégiumuk többé, hogy egyetlen földi bírájuk csupán a történelem lehet, aki háború után, tíz, húsz, ötven év múlva lép csak a színre és ennek folytán legfeljebb döglött kutyába haraphat. Mostantól kezdve a háború csinálói ma büntethetők, éppen úgy, mint bármelyik közönséges gyilkos.” Dr. Herczeg István pedig “A XX. század bünpere” című könyvében azt írja, hogy az emberi történelem során első ízben fordult elő, hogy a támadó háború kirobbantásának következményeit, “jogszerű eljárás után” kézzelfogható módon — akasztófával — érvényesítették. A nürnbergi ítélet kihirdetésétől immár húsz év telt el. Azóta felnőtt egy új nemzedék, mely a második világháborúnak nem volt közvetlen tanúja, sem eszméletében nem hordozza azok emlékét. Ennek az uj nemzedéknek szól most a Düsseldorfban meginduló cirkusz-per, ahol a “hétszázezer ember haláláért felelős” Franz Paul Stangot állítják a bíróság elé. De a hadviselés törvényei és szokásai ellen elkövetett zsidó bűncselekményekért, az arabok legyilkolásáért, az erőszakoskodásért, gyújtogatásokért és rablásokért, amely a világ valamennyi kódexe szerint bűnvádi eljárást maguk után vonó bűncselekmények, — az ENSz nem ácsoltatott bitófákat! Az agresszív izraeli támadásért, a támadó háború ideológiai előkészítéséért, a polgári tömegek meggyilkolásáért, a hadifoglyok kínzásáért és megöléséért, városok és falvak lerombolásáért, végül az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért az arabok terjesztették elő az egész emberiség számláját. Jöjjön most az igazságszolgáltatás! Vagy ez a felnőtt új nemzedék is, ha a zsidókról van szó, csak a “döglött kutyába” haraphat? SZŰCS KÁROLY: Jöjjön az igazságszolgáltatás!
