Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
1967 FEBRUÁR HÓ SZITTYAKÜRT ÖTÖDIK OLDAL FORDUL A KOCKA? nyúló kormány-nyomáson felül ránehezedik a pártra az is, hogy háborús állapotban ildomos háttérbe helyezni a pártérdekeket. Az elégedetlen mozgalmisták egy csoportja Rácz Kálmán mellé húzódik. A “vasaltnadrágos” képviselők nyomására Hubay a régi mozgalmisták vezetői közül többet kizár a pártból. Ezeknek nevében Rácz Kálmán 1941 tavaszán Moszkvába utazik. A szerző ezt így kommentálja: “ez lett volna a jövőbe vezető híd, de egyedül Rácz Kálmán lépett rá.” A NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM A HANYATLÁS UTJÁN A Szociáldemokrata Párt sem orientálódott a Kreml felé. 1940 január 22-én Horthynak ajánlotta fel szolgálatait a Szakszervezeti Tanács útján. Ez a szolgálat a nemzetiszocialista mozgalom elleni magatartásra is vonatkozott, mert a munkásság nagyrésze ment át oda, s a 60,000 bányász majd mindegyike nyilas lett. A világháború kitörésekor a Nyilaskeresztes Párt összes forradalmi és munkásvezetői rács mögött voltak. A forradalmi szárny ezzel egészen meg volt bénítva. Paraszti szárnyát az bénította, hogy a kisparasztok és mezőgazdasági munkások köréből senki se juthatott képviselői mandátumhoz, mert a választási költségeket senki sem tudta fedezni. A Nyilaskeresztes Párt az értelmiségiek felől növekedett. Mozgalmi keretében valóságos új reformnemzedék alakult azokból, akik látták, hogy a feudális Magyarország minden irányból összeomlás előtt áll. A középosztály szerepét vélték hivatásszerűen biztosítani azáltal, hogy a nemzetiszocializmusban találtak politikai keretet olyan radikális reformok kivívására, melyekkel új országot és államot lehet felépíteni. Dacára a 3400-as rendeletnek, a köztisztviselők tekintélyes része is a reformistákhoz csatlakozott, csak a nyílt kiállástól tartózkodott. A radikális reformisták hangadói voltak Hubayn kívül dr. Vágó, dr. Matolcsy, Gál és Gruber mérnökök. A gyógyszerészek közül Szőllősy, az orvosok közül dr. Gera, az agrónómusok közül Andréka, a nemzetgazdászok köréből Temesváry, a jogászokéból Kiss Géza, Kiss Károly, Budinszky, Kovács, Keck, Koródy, Kozmovszky, Szendrőy, stb. A honvédség hivatásos tisztikarából elsősorban azok sorakoztak Szálasi mellé, akik 1919-ben Horthy hatalomrajutásához nyújtottak segítséget. Az átállásra az vezette őket, amikor meglátták, hogy Horthy az országgal együtt eladta magát az Aschner-Chorin- Goldberger-Vida nagykapitalistáknak. Dobó, Ruszkay altábornagyok, Mokcsay ezredes, Henney alezredes, Baky, Kovarcz, Rácz, Vájná őrnagyok, stb. így kerültek a nemzetiszocialisták hangadó táborába. A hivatásos tisztek fiatalabbjai igen nagy számban voltak fizető titkos tagjai a Nyilaskeresztes Pátrnak. Csak a többéves harctéri szolgálat lazította politikai kapcsolatukat, ami aztán 1944 őszén erősödött meg ismét. A nagyfeudális mágnások is képviselve voltak a nemzetiszocialista mozgalomban. A kirakatban gróf Pálffy Fidél, gr. Serényi Miklós, gr. Széchenyi Lajos szerepeltek leginkább. A legitimisták felől Rupprecht Olivér csatlakozott lapvállalatával együtt. Az egyházak felé dr. Maróthy Károly képviselő, valamint Pröhle Sándor evangélikus lelkész volt az összekötő. Amikor azonban a Nyilaskeresztes Párt egyik képviselője fölvetette az egyházi iskolák államosításának kérdését, a klérus mereven elzárkózott a mozgalomtól, és hangosan támadta. Payr Hugó képviselő ezzel kapcsolatban így nyilatkozott Horthy előtt: “a nyilas veszedelem az ajtó előtt áll”. KICSÚSZIK A TALAJ A MOZGALOM ALÓL A Hungarista Mozgalom s általában a nemzetiszocialista pártok ellen irányuló kormány-terror keveset ártott, sőt nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a Nyilaskeresztes Párt országos népmozgalom politikai vezetőszerévé vált. Egyedülálló szerepét nyilvánvalóan az alapozta meg, hogy szocialista társadalmi és gazdasági rendszer megvalósítására törekedett. 1939 és 1941 között azonban a hadfelszerelési ipar erős foglalkoztatottsága Magyarországon olyan gazdasági- és bér konjunktúrára vezetett, mely a legszegényebb tömegek anyagi ellátottságát is erősen emelte. A szociális feszültség tendenciája ezzel párhuzamosan egyre inkább csökkenővé vált. A hungarista-nyüas mozgalom kazánja elvesztette robbanóképességét, mert a tömegnek a közállapotokra gyakorolt befolyása felengedett. Hubay és dr. Vágó képviselők ismerték Szálasinak egy régi elgondolását, mely vázlatos tervet is tartalmazott a Kárpátmedence nemzetiségi problémájának megoldására. Ez a “szentistváni”-nak tartott állameszme helyében a német, román, szlovák, rutén, horvát és szerb népcsoportok önkormányzati rendszerével kívánta biztosítani a magyar nép vezető szerepét. Az elgondolás még nem volt kidolgozva. A nemzetiszocialista pártoknak számos tagja személyes kapcsolatot tartott fenn német nemzetiszocialista körökkel. Ezirányból bizonyos nyugtalanító hírek érkeztek az Andrássy-út 60*ba arról, hogy a Német Birodalom kivételes kisebbségi helyzet biztosítására készül Magyarországon a népi-német magyar állampolgárokat illetően. A hírre gyorsan törvényjavaslatot dolgoztak ki, melyet Hubay és Vágó képviselők köznyelven “nemzetiségi törvényjavaslat” címen benyújtottak a képviselőházban. A javaslat valamennyi nemzetiség számára biztosítja az országgyűlési képviseletet, számarányuknak megfelelően, és olyan jogot is biztosít a népcsoportoknak, hogy vezetőiket az államfő sem mozdíthatja el megbízatásuktól. Gróf Teleki Pállal az élén országos zene-bonát rendezett ebből kifolyólag a kormány. A magyar sovinizmust csaknem pattanásig sikerült felkorbácsolniok. Hitleréknek sem tetszett ez a javaslat, mert ők a kivételes kisebbségi jogot kizárólag a magyarországi németek népcsoportjának kívánták biztosítani. A parlament Teleki javaslatára nyomban felfüggesztette a két képviselő mentelmi jogát, 1942 július 22-én pedig Hubayt és Vágót megfosztotta mandátumától. Ez alkalommal az utcán tüntető tömeget rendőrséggel verette szét a kormány, és 238 személyi letartóztatást hajtatott végre. Német részről sem maradt el a visszavágás. Ez a kormányt éppúgy érintette, mint az országot. 1940 augusztus 30-án, az erdélyi részek visszacsatolási döntésének kihirdetése előtt, Teleki Pálnak kellett aláírnia azt a magyar-német egyezményt, mely a Volksbundot állammá tette a magyar államban. A sajtó háromsoros mellékmondatban közölte csupán ezt a nagyhorderejű fordulatot, a közvélemény alig vette észre, Északerdély visszatérésén örvendezett, a Nyilaskeresztes Pártra azonban ráragadt a kormánypropaganda által hangoztatott “hazaárulás” bélyege. FEJES FEJETLENSÉG Észak-Erdély visszatérése a kormánynak alkalmat adott arra, hogy az enyhülő, de még mindig erős tömegnyomásnak engedve, olyan korlátolt amnesztia-rendeletet bocsásson ki, melynek révén Szálasi kiszabadulhat a Csillagbörtönből. A rendelet azonban úgy volt megfogalmazva, hogy legaktívabb munkatársai, köztük Kassai is, Málnási is, fegyházban maradjanak Rákosi Mátyással együtt. Szálasi tehát kiszabadult. Pártját felfordulásban találta. Már első megnyilatkozásaiban feltűntek érthetetlen (?) új kifejezései, melyeket a börtön magányából hozott magával a napvilágra. K-Fischer belügyminiszter elégedve szemlélhette a több mint két éves szigorított magánzárka hatását, a kormánysajtó valamint a körúti sajtó pedig hónapokon át forgatta és idézgette Szálasi érthetetlen (?) mondatait. Ruszkay közvetítésével Szálasi vezetése alatt 1940 szeptember 27-én létrejött a “magyar nemzetiszocialista egység”. A fejetlenségnek azonban Szálasi nem tudott véget vetni. A párt vezetésében újonnan szerepet nyertek akciói nem voltak összhangban. A törtetők külön utakon törtettek. Gruber irányításával október 8 és 20 között 40,000 bányász lépett sztrájkba. Horthy parancsot adott, hogy a sztrájkolókat katonai erővel kell kényszeríteni a munka felvételére. A katonai karhatalom élére Barabás Emil altábornagyot küldte ki. Barabás azonban a bányászoknak adott igazat, ami miatt a “kőszénkirály” kívánságára Horthy menesztette a tábornoki karból bányászbarát katonáját. A nagykapitalista vezérek vérszemet kaptak, és “az ország érdekeire” hivatkozva követelték Horthytól, hogy “állítsa falhoz Szálasit”. Horthy engedelmeskedett, és 1940 október 14-én ugyanazt az utasítást adta Telekinek, mint korábban Darányi miniszterelnöknek. Teleki sem vállalta a kormányzó parancsának teljesítését. A párton belül az ellentmondások azonban mindjobban kiéleződtek. Amíg az egyik képviselő személyesen vezette a magyar bányászmozgalom legnagyobb sztrájkját, addig Baky csendőrőrnagy a párton belül külön csoportot szervezett a “baloldali szocialista elemek” megfigyelésére. Ez megint a párt tömegeinek szétválasztására bizonyult alkalmasnak. A KORMÁNY HAJLONG A NÉMETEK FELÉ Telekit állandóan az a félelem töltötte el, hogy a háborúval küzdő német vezetés egyszer mégis a nyilasok mellé áll majd. 1940 novemberében hirdették meg a németek a háromhatalmi egyezményt. Teleki nyomban bejelentette Magyarország csatlakozását. Az egyezmény aláírása ellenében szabad kezet biztosított magának arra, hogy a magyar nemzetiszocialista mozgalom elleni belső hadjáratát nem fogják kívülről akadályozni. Ennek tudatában a magyar parlament történetében páratlanul álló mandátumfosztásnak egész sorozatát indítja meg. Gr. Pálffy, dr. Kerekes, Nesz, Orosz, Kovarcz, Wirth, Sütő országgyűlési képviselőket megfosztják megbízatásaiktól. 1940 november 11- én Kovarcz és Wirth képviselőket letartóztatják. Hubayt és Grubert 1941 márciusában elítélik és bebörtönzik. A német kormány befolyása növekszik a magyar kormány és a Volksbund felé, a magyar nemzetiszocialisták felé pedig fokozódó tartózkodást mutat. 1941 februárjában Málnásinak lejár a börtönbüntetése, és kiszabadul. Áttekintve a helyzetet, ahogyan a szerző írja: “ő inti Szálasit, hogy legyen rugalmasabb a németek felé, és ne fordítsa állandóan maga ellen a német külügyminisztériumot meg a Volskbundot.” 1941 áprilisában a Honvédség résztvesz a balkáni német akcióban. Ennek politikai megszüárdítására Barabás altábornagy többnapos pártközi tárgyalásra hozza össze Szálasit és Imrédyt. Tervbe van véve a kormánypárt jobbszárnyának a bevonása is egy pártkoalicióba. Szálasi azonban ragaszkodik a totális vezetéshez, és hivatkozik azokra a következményekre, amelyek a Nyilaskeresztes Pártot érték más nemzetiszocialista pártok beolvadásával. Ehelyett pártszervező körútra indul a visszatért Észak-Erdély be. Málnási is vele tart. A szervezés eredményes, bár az ottani magyarság közül, a román sovinizmus reakciójaként, sokan ellenszenvvel hallgatták Szálasi hungarizmusát, mely a románokkal is békés együttélést kíván. Kassai kiszabadulása után a párt régi, munkásmozgalmi szárnya kap erőre ismét a polgári szárnynyal szemben. Tetemre hívják Szálasit, hogy amíg ő börtönben volt, Hubayék a párt régi harcosait lebuktatták, és hagyták, hogy a választássok idején “nagyságos képviselő urak” szállják meg a vezetést. Hibáztatták azt is, hogy kiszabadulása után kellő tájékozódás előtt az áruló vezetőség körébe került. VÉGZETES TŐRSZÜRÁS AZ EXPANZÍV NÉMET POLITIKA FELÖL Himmler németbirodalmi miniszter megbízásából 1941 augusztus végén Budapestre érkezik dr. Höttl, a német biztonsági szolgálat őrnagya. Bakyval tárgyal, s vele, valamint többekkel közli, hogy Szálasi nemkívánatos elem Berlin szemében. Ajánlatos tehát megszabadulni tőle. Szeptember 12-én Baky László és gr. Pálffy, valamint még tizenegy országgyűlési képviselő kilép a Nyilaskeresztes Pártból. Üj “Magyar Nemzetiszocialista Párt”-ot alapítanak, és szeptember 24-én az Imrédy-csoporttal parlamenti szövetségre lépnek. Ezek a pártok majdnem csupán alapító tagjaikból állnak, szervezeteik, tömegük egyáltalán nincs. Nemsokára Hubay és Ruszkay is kilépnek. A Nyilaskeresztes Párt tömegeit még ez sem rendíti meg, csak passzivitásuk fokozódik a vezetésben mutatkozó zavarok folytán. A kilépő képviselőket “szalon-nyilasoknak” tekintik. Dr. Csia megrendül, és kijelenti Szálasinak, hogy “ha nem változtatjuk meg a párt politikáját, akkor elveszítjük a tömeg bizalmát.” Szálasi azonban, bár Csia az ő legrégibb híve és helyettese volt, átmenetileg még őt is felfüggeszti. 1942 júniusban Málnási hagyja el a pártot. Sombor-Schweinitzer rendőrfőkapitány ezekkel a szavakkal teszi meg jelentését a belügyminiszterhez: “A
